Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-20 / 33. szám
Bratislava, 1988. augusztus 20. Szakmelléklet: „MÉHÉS Z" • • • Közöljük: Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát A tervezés új módszerei írta: JÜtIDS TOKOS MÉRNÖK, AZ SZLKP KB SZAKOSZTÁLYÁNAK VEZETŐJE A mezőgazdaság tökéletesített irányítási rendszere, amely a következő év elején lép érvénybe, alapvető változásokat előfeltételez főként a tervezés terén. Mindez természetesen érthető, hiszen bármilyen irányítási tevékenység alapja a terv. Nos, ez a tervről és szerepéről szőlő igazság a jelen időszakban, főleg a mezőgazdaságban, gyakorta háttérbe szorul, ugyanis többször voltunk tanúi a tervek felborulásának, illetve a kitűzött feladatok nem teljesítésének. A CSKP KB márciusi ülésén, amelyen elemezték a tervezéssel kapcsolatos problémákat megmutatkozott, hogy a tervezésnél sokszor nem vették figyelembe a mezőgazdaság rendelkezésére állő munkaerők állapotát. Túlértékelték a szocialista termelési viszonyok hatását magára a termelésre. Mindamellett úgy tűnik, mintha szem elől tévesztették volna azt a közismert tényt, hogy a termelési viszonyok csupán teret teremthetnek a munkaerők fejlődésének, s ettől függ, vajon a szövetkezeti gazdálkodás előnyei a valőságban is realizálúdnak-e a termelés fejlesztésében. A tervek kidolgozásának eddigi múdszere a mezőgazdaságban mintha megkerülte volna ezeket a problémákat s a tervekbe gyakran ellentmondásokra került sor. Egyrészt elméletileg hangsúlyozott fontosságot tulajdonítottak a tervek arányosságának, másrészt maguk a tervek nemcsak, hogy kevésbé respektálták az arányosságot, hanem egyenest az aránytalanságok hordozúi voltak a megkövetelt termelés és annak anyagi, illetve egyéb biztosítása között. Mindazok, akik a mezőgazdaságban dolgoznak júl tudják, hogy évenként vitákra került sor a takarmánymérleg biztosítása, a többi anyagi-technikai eszköz hiánya, a munkaerők stb. körül. A legkellemetlenebb talán az a tény, hogy ezekről a problémákrúl széleskörű viták folytak s a végén az emlftett aránytalanságok „elbújtak" a dolgozők kezdeményezése mögé, s Így a szocialista munkaverseny, mint az öntudatos dolgozők mozgalma, az aránytalan tervekkel együtt formálissá vált. Sok esetben vált a dolgozók szorgalma hiábavalóvá amiatt, mert a terv teljesítését más szakaszon nem biztosították. Példaként szolgálhat ezzel kapcsolatosan az állattenyésztés. Míg az egyik oldalon nagy erőfeszítések árán emelték az állományt, a másik oldalon keveset tettek a takarmányalap biztosítása érdekében, persze nem azért, mert a szövetkezeti dolgozők ezt nem akarták, hanem egyszerűen abból az okbői kifolyólag, mert a terv nem tette ezt lehetővé — nem maradt elegendő szántóföld a takarmányok számára. Ha néhány évvel visszamenőleg értékeljük a tervezést megmutatkozik, hogy a tervek a sző szoros értelmében nem idomultak az egyes termelési ágazatok közötti viszonyokhoz, s végképp nem az irányítás közvetett eszközeihez, az árakhoz, a prémiumokhoz, adókhoz, hitelekhez, kamatokhoz. Tehát nem olyan tervről volt szó, amely szerint irányítani lehetett volna a bővített újratermelést, hanem tulajdonképpen két tervről keli beszélnünk. Az egyik, a piaci termelés terve, amely a nemzetgazdaság szükségleteiből indult ki, tehát az élelmiszerek, illetve a feldolgozandó nyersanyagok feltételezett szükségletéből, valamint a külkereskedelmi lehetőségekből. A másikat, az anyagi biztosítás tervét viszont a nemzetgazdaság lehetőségei határozták meg. Ha nem is lehet tagadni az igyekezetei, a kiegyensúlyozottságra való törekvést, akarva, nem akarva a nemzetgazdaságban felmerülő problémák nagyon kedvezőtlenül éreztették hatásukat a mezőgazdaságban. A gépipar, vagy a vegyipar hiányosságai például végeredményben a mezőgazdasági termelésben tükröződtek, s a végén úgy tűnt, mintha a mezőgazdaság egyre jobban lemaradna az ipar mögött. Természetesen a tervezésnek ez a rendszere nem mindig talált megértésre a mezőgazdászok körében, s gyakran került sor formális módosításokra a tervek szétlrásakor. Esetenként más-más mntatókat terveztek ugyan, ám a lényeg ugyanaz maradt, s éppen ezért ezeket a terveket csupán adminisztratív, direktiv intézkedésekkel lehetett megvalósítani. A terv ilyetén „elfogadása" után a teljesítéssel az elnökön kívül vajmi kevesen törődtek. Talán mondanunk sem kell, hogy az ilyen módszer rengeteg és nagyon nehezen jóvátehető kárt akozott. Egyrészt a földművesek szemében, akik csak nemrégen tértek a tervgazdálkodás útjára, csorbát szenvedett a tervek és a tervezés tekintélye, másrészt olyan helyzetet teremett, amikor mindenki igyekezett letagadni valódi lehetőségeit, nehogy direktiv eszközökkel nagyobb feladatok vállalására kényszerítsék. Tehát ki-ki úgy teremtette meg a tartalékokat, hogy elkendőzte a valóságot, a lehetőségeket, s azt igyekezett bizonygatni, hogy a számára előirt feladatok teljesíthetetlenek. Végeredményben ez nem használt sem a mezőgazdasági üzemnek, sem a társadalomnak. Az új felfogás szerint a jövő évi tervek összeállításakor az eddigi adminisztratív, direktiv módszereket alapjában véve az ökonómiai eszközök rendszere (árak, felpénzek, prémiumok, adók, hitelek, kamatok) helyettesítik majd s olyan szabályok, amelyek felkeltik a szocialista mezőgazdasági üzemeket, vajon milyen termények iránt mutatkozik társadalmunkban árnyék elérésére ösztönzik őket, valamint arra is, hogy a termelésnek ezt a progresszivitását dolgozzák fel terveikben, szerződéseikben mindenféle adminisztratív intézkedés nélkül. Bár objektiv okok folytán némely irányban nem válik lehetővé a tökéletesített irányítási rendszer alapelveinek teljes érvényesítése, ám mindemellett kedvező helyzet alakul ki, hogy a jövő évi tervekben és az ötéves tervben a CSKP XIII. kongresszusa határozatainak értelmében alkotó módon fejlesszék tovább és dolgozzák ki a helyi források és termelési feltételek kihasználását, s ez mindn bizonnyal hatékonyan hozzájárul a mezőgazdaságban jelenleg felmerülő problémák megoldásához. Mindez annyit jelent, hogy a jövő évi tervek, valamint az 1970-ig szóló távlati tervek előkészítéséhez az új irányelvek szellemében kell hozzálátni. Az új árpolitika és a jövedelem elosztásának új rendszerén kívül jelentős változásokra kerül sor az adás-vételi kapcsolatok, valamint a mezőgazdasági üzemek és az üzemek feletti irányítási szervek kapcsolata terén is. A jövő évi tervek összeállításakor a legalapvetőbb változást az |elentt majd. hogy az eddigi szétirásoktól eltérően a termelési igazgatóságok a szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak csak a megkövetelt szemestermények — beleértve a kukoricát is — mennyiségét irányozzák elő, amelyek alapjában véve az idei terv színvonalán maradnak, míg a többi termelési ágazatot illetően mindössze arról tájékoztatják a mezőgazdasági üzemeket vajon milyen termények iránt mutatkozik társadalmunkban érdeklődés. Ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági üzemek tudomására hozzák (Folytatás a 2. oldalon.) Gazdag aratási koszorú A százdi halárban Is elnémultak már a gabonabegyűjtő gépek. Jóformán a szalmát ts Összegyűjtötték, csak pár napra való munka maradt még. Bizony a sok gondot okozó, kedvezőtlen Időjárás után Jólesik egy kis pihenő, amikor magukra ölthettk ünneplőjüket Is. Mert ez a szombati nap ünnepszámba megy. Jetzt ezt a szép aratást koszorú ts, amely ott függ aí ünnepi gyűlés résztvevőinek feje fölött. A sikeres aratás után örülnek a tagok az új kenyérnek. Hogy ez mennyire így van, elég csak BARTAL Lajosnak, a szövetkezet elnökének egy mondatát idézni: „A gabona 90 százalékát eső nélkül, JÓ állapotban hordtuk a raktárba". Bizony, Ilyen Idő után ez szép eredmény. De a tagok öröme még Jobban fokozódott, amikor Pavel BUKOVEN, a Járást mezőgazdasági termelési Igazgatóság főagronómusa megállapította, hogy a szövetkezet a gabonafélék hektárhozamában elérte vagy talán túl is szárnyalta a várható Járást átlagtermést. Persze, dűlők szerint, itt is akadtak magas hektárhozamok. Az Ivánka dűlőben a Bezosztája búza 41,30 mázsát adott. A Cseres dűlőben árpából 33 mázsát gyűjtöttek be hektáronként. Számítva az alacsonyabb hektárhozamokat ts, az átlagtermés búzából 30 mázsa. Ilyen termés pedig rég volt a százdi határban. Az új kenyér ünnepén beszélgettem a tagokkal, vezetőkkel, vajon mi a sikerük titka. Az örökké rejtelmesen mosolygó PÉNZ Antal ökonómus elmondott egyet-mást. Serkentőleg hat a tagok-i ra, hogy idén már hitel nélkül indultak, és pontosan megkapják a havi előleget. Meg aztán jobb munkára ösztönöz a prémium is. Mivel a hektárhozamokat Jóval túlteljesítették, a tagok Júntus-Júllus-augusztus hónapra munkaegységenként a másfél kiló gabonához még háromnegyed kilót kapnak prémium fejében. Ki ne örülne ilyen Jutalmazásnak?/ Nem csoda, hogy a tagok Jó étvággyal fogyasztották a pörköltet, fasírtat és hurkát, amit M eny hár Mária fő szakácsnő irányításával készítettek. Ott láttuk a táncolók sorában a fiatal BÁTOR kombájnost, akt 123 hektárt aratott és így első helyre került, meg BREZA bácsit, akt idős kora ellenére ts szorgalmasan dolgozik a szövetkezetben, de a táncban is példát mutat, mert elsőnek kezdte és utolsónak fejezte be. Amikor egy pirospozsgás menyecskével, Horváth Gézánévál roptuk a csárdást, megtudtam még olyan dolgot ts, ami miatt Jogosan örülnek a százdi szövetkezetesek. Elárulta, hogy a munkaegységekre a tavalyi búzából kaptak. Kb. 10 vagon van még belőle, ami azt jelenti, hogy az öreg kenyér kitartott az újig, sőt egyelőre nem kell még az újhoz nyúlni. Ez pedig újabb pénzt Jelent, mert a szövetkezet elnöke és ökonómusa úgy vélekedik, hogy az új termésből eladnak még néhány vagonnal terven felül is. Bizony valamikor ts azt tartották faluhelyen jó gazdának, akt új előtt nem szorult kölcsönre, sőt még a régiből ts volt bőven. Eszerint a mérce szerint bátran mondhatjuk, hogy idén gazdag volt a százdiak aratási koszorúja. Tudta, érezte ezt minden tag. Szépen, fegyelmezetten mulattak az aratási ünnepélyen a kora reggeli órákig. Persze megbtzsergette a vérüket a helyi zenekar is, amely szinte megállás nélkül húzta a talp alá valót. (bállá)' A hetekig tartó esős időjárás után ** egy hétig végre ragyogó napsütésben úszott a csallóközi róna. A múlt heti kedvező időjárás sok helyen lehetővé tette, hogy pontot tegyenek a megkésett aratási munkák végére. A dunaszerdahelyi egyesített szövetkezet dolgozói is kihasználták a kedvező lehetőségeket és mindent elkövettek a gazdag termés mielőbbi betakarítása érdekében. Volt aratnivalójuk bőven. Több mint 500 hektár. Mégsem szorultak külső segítségre. Megbirkóztak a munkával saját erejükből. • Amikor az időjárás engedte, a kombéjnosok hosszabbított műszakban dolgoztak. A gabona tisztítását pedig két műszakban végezték. Így elérték, hogy az aratás befejezésével egyidőben minden szem gabona fedél alá került. Az aratásuk legérdekesebb mozzanata a pénteki „hajrá" volt. A hajsza már a hajnali órákban megkezdődött és a nap folyamán szüntelenül fokozódott a négy gabonakombájn utolsó napi versenye. Öröm volt nézni, ahogy futkároztak a hatalmas búza, majd a mellette levő zabtáblán. De nemcsak egymással, hanem a forróságot árasztó Nappal is versenyeztek. Egyszerre indultak, mint már említettem hajlanlban napkeltekor. S a kombájnosok arra törekedtek, hogy mire Utolsó napi hajrá a Nap utolsó sugarai elbújnak a látóhatár nyugati pereme mögé. az idei aratás végére ők is pontot tehessenek. Az utolsó napi versenynek szép számú nézőközönsége, s Így a kombájnosoknak — főleg úgy estefelé — sok biztatója volt. Ott „Izgult" Németh János elnök vezetésével a szövetkezet teljes létszámú vezérkara. Nem hiányzott a fő- és a részlegfelelős zootechnikus sem. De a kazalozó csoport tagjait is furdalta a kíváncsiság. Ezek az emberek, akik az aratás egész ideje alatt a kombájnok nyomában haladtak, és fáradságot nem ismerve szorgoskodtak a sok-sok szalmaboglyácska kazalozásán, ezen a napon hamarabb letették a szerszámot, hogy ők is szemtanúi legyenek az aratás befejezésének. Tehát az érdekeltek, akik közül nem hiányzott Gyurcsík József, a városi nemzeti bizottság elnöke sem, lehettek vagy harmincán és így ünnepélyes légkör fogadta napnyugtakor, a dűlőűt felé diadalmenetben közeledő kombájnokat. Nehéz, de gazdag aratás volt Dunaszerdahelyen. Persze az esős időjárás itt is sok kárt tett. Hiszen amint hallottuk 40 mázsás átlaghektárhozamra számítottak s alig érték el a harmincötöt. De ez sem lebecsülendő! A dunaszerdahelyi szövetkezeti tagok szorgalmát és vezetőségük rátermettségét dicséri. És egyben igazolja azt is, hogy Alföldi László, Szabó Imre és a többi kombájnostársaik derekas, lelkiismeretes munkát végeztek. Dunaszerdahelyen tehát az aratás befejeződött, de a jelek arról tanúskodnak, hogy kombájnosaikra még komoly feladatok várnák, mert a cseh országrészben még sok az aratnívaló. Igaz, ők az idén nem szorultak segítségre, de tőlük azért segítséget várnak. Sok gondot okoz ez a körülmény a szövetkezet vezetőségének, mert a segítségnyújtásra még minden esztendőben ráfizettek. Érthető az is, hogy féltik a két SZK— 4-8S új kombájnt, amit nehéz pénzen vásároltak. És az sincs ínyükre, hogy a kombájnok átcsoportosításával kapcsolatban a járási termelési igazgatóság intézkedik. Félnek, hogy kedvezőtlen körülmények közé kerülnek, amelyből a szövetkezetnek kára származik. Németh János elnök szerint ők nincsenek a segítségnyújtás ellen. Csak azt szeretnék, ha a segítség a mezőgazdasági üzemek közötti közvetlen megállapodás következménye enne. Vagyis, ha ez esetben nem lennének közvetítő és diszponáló szervek, hanem az illetékes üzemek szerződésileg határoznák meg a kölcsönös segítségnyújtás méreteit és a vele kapcsolatos kétoldali kötelezettségeket. Szerinte ez a mezőgazdasági üzemek felelősségérzetének elmélyüléséhez és a kisegítő kombájnok Jobb ellátásához vezetne Lehet, hogy igaza van Németh elvtársnak^ Persze az is igaz. hogy a kölcsönös megállapodás alapján való segítségnyújtás gyakorlati kivitelezésére az idén már lehetőség nincsen Most aratni kell ott, ahol még van mit és addig míg az idő engedi A jövőre vonatkozólag azonban az Illetékesek megszívlelhetnék a dunaszerdahelyi szövetkezet elnökének javaslatát. PATHÖ KÁROLY Ara 1,— Kis XVII. évfolyam, 33. szán Utolsó ereszték
