Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-13 / 32. szám
II. ÉVFOLYAM • A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE • 1968. AUGUSZTUS Komáromi bukókeringök Végh Ferenc nyékvárkonyi tenyésztő állományából. (Kucsera Szilárd felv.j--------------------------------8. szám • A TARTALOMBÓL« + A baromfi élősködők kártételei + Szilázs a baromfi részére + Víziszárnyasok szaporodás képtelenségének leküzdése + Törpék és óriások a ház körül + A világítás és a tyúkok tojáshozama 4- Válasz nyúltenyésztésl kérdésekre + Hűséges segítőtárs + Házi kísérlet Nagykaposon __________J A komáromi galamblelökés eredete Már több mint egy éve annak, hogy egy adódó alkalommal találkoztunk a komáromi bukókeringőnek nevezett igen szép galambok régi tenyésztőivel és elbeszélgettünk e kedves háziállat dicső múltjáról, amelynek rajongói még a távoli Amerikában is klubot alakítottak e fajta tenyésztésére és propagálására. Bár a beszélgetésen résztvevők életkora a hatvanon felül volt, a társalgás annak ellenére különös élénkséggel és vérmérséklettel folyt. Ez egyébként jellemző a vérbeli galambtenyésztőkre, amikor tnlldíszes szerelmeikről beszélnek. Egymást túllicitáló lelkesedéssel vettek részt a társalgásban mindannyian, akár Bódis-, Prágay-, vagy Kustyán-bacsi (aki időközben, sajnos, már eltávozott az élők sorából), vagy más vitte a szót. Visszaemlékezésük során a tetőn való galambfogás, az úgynevezett lehökés kérdésére terelődött a szó, amely ellen manapság a kisállattenyésztők szervezete harcol. Éppen ezért a veteránusok ellentétbe kerültek a jelenlegi szervezeti renddel és nem látják a teljes galambtenyésztői kiélés lehetőséget a tenyésztés mai módjában. A komáromi galambtenyésztőknek már fél évszázaddal ezelőtt volt bizonyos szervezetük, vagy asztaltársaságuk, melynek keretén belül az idegen galambok befogását szabályosnak minősítették. A saját tetőn megfogott galambot átadták a szervezetnek, amelynek azután a galambtulajdonosa bizonyos váltságdíjat fizetett és úgyszintén annak, aki a galambot a saját háztetőjén megfogta. Bódis bácsi azt állítja, hogy abban az időben a galambok egészségesebbek, élénkebb vérmérsékletűek és jobb röptüek voltak, s mindez azért alakult így, mivel a tenyésztésből minden olyan galambot kiselejteztek, amelyik idegen tetőn kétszer meghagyta magát fogni. Szerinte az egyszer idegen tetőn megfogott galamb ezt a hibáját még egyszer nem ismételheti meg. Ha mégis úgy tenne, nem való a tenyészetbe, mert hiányoznak legjellemzőbb tájékozódási és röptetéssei összefüggő tulajdonságai. Ezért ezek a tapasztalt galambtenyésztők a galambok tetőn történő ragasztóra fogásában, vagy lepiszkálásában a sportszerűség egyik fontos részét látják, melynek célja a jó röp kondíció és főként a galambok egészségének fenntartása. , Hasonló nézeteket vall a B2 éves Mórocz András bácsi is, aki a komáromi bukókeringök mai minőségével röpképesség szempontjából nem elégedett. Azt állítja, hogy már több mint 50 évvel ezelőtt tenyésztették Komáromban a bukókeringök összes mai színváitozatát, amelyek az érvényben lévő szabványnak is megfelelnek, azunban azok kiválóbb repülőképességekkel rendelkeztek, mint a mai galambok. Érdekelt bennünket, hogy hogyan is keletkezett Komáromban ez az eredeti galambfogási módszer. Bódis bácsi töredelmesen bevallotta, hogy ez a szokás az ő családjában kezdte el hódító útját. Szájhagyományból tudja, hogy a lebökés 1840 körül keletkezett és az ő apai ágú, tehát szintén Bódis nevű dédnagyapja volt az értelmi szerzője, aki egyébként cípészmester volt s kis házi műhelyének csekély forgalma elég időt engedett neki a galambtenyésztésre. Nem messze tőle lakott egy bizonyos másik galambtenyésztő, aki szintén komáromi bukókeringőket tartott. Ismeretségük azonban, nem tudni milyen okból valahogy nem mutatta a barátság jeleit. Ennek a bizonyos tenyésztőnek az udvara olyan elrendezésű volt, hogy benne könnyűszerrel meg lehetett fogni az idetévedő idegen galambot. A dédnagyapa Bódis bácsi galambjai szabályszerűen szoktak ennek a másik tenyésztőnek az udvarára berepülni, aki minden alkalmat megragadott befogásukra. Persze Bódis dédnagyapa rosszakarójának sehogyan sem tudta „revanzsálni“ a kö'csönt. Nem szűnt meg azonban a kölcsön visszafizetésére gondolni, mert az illető galambjai ugyancsak látogatták Bódisék udvarát, azonban mindig csak a tetőn ültek. Abban az időben a tetők nagy része Komáromban zsindelyezett volt. fis ez a tényállás egy mentőötletet sugallt Bódis dédnagyapa agyába, egy sor lyukat fúrni a tetőbe és ezen keresztül megkísérelni a galambok befogását ragasztóval, valószínűleg csirizzel megkent lécek segítségével. A tervtől a megvalósításig nem volt hosszú az út és még azon a héten Bódis dédnagyapa türelmetlenül figyelt műhelye ablakán keresztül ellenlábasa háza irányába. Mihelyt észre(Folytatás a 3. oldalon)
