Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-08-13 / 32. szám

HIROSIMA Ä hét elején az égész világon meg­emlékeztek az első atombombatáma­dás 21. évfordulójától. E szomorú ün­nepen Hirosimában tízezrek jöttek össze, hogy tisztelettel adózzanak az első amerikai atombomba áldozatai­nak, értve azt az 550 szerencsétlen embert is, akit a 21 évvel ezelőtti atomrobbanás okozta rádioaktivitás következtében csak az utolsó év fo­lyamán váltott meg szenvedéseitől. A szovjet lapok a tragikus évfor­duló alkalmából rámutattak arra, hogy addig a 21 év előtti augusztusi napig a fasizmus már szét volt verve és teljesen biztosra volt vehető a japá­nok végső veresége is. Már csupán napok kérdése volt, mikor teszik le a fegyvert a Csendes óceán térségé­ben is. Katonai szempontból tehát már teljesen fölösleges volt az új, borzalmas pusztító fegyver bevetése, amit az amerikai bombát tervező tu­dósok közül többen is megindokoltak az USA hadvezetősége előtt. Az Egye­sült Államok vezetői mégis alkalmaz­ták az új fegyvert, mert szövetsége­süket, a Szovjetuniót szándékozták megzsarolni. Az amerikai technika szakértőt azt állították akkor, hogy a Szovjetunió a legfontosabb iparágakban több mint 20 esztendővel lemaradt az Egyesült Államok mögött. „Bár a szovjet ipar kapacitásával a második helyet fog­lalja el a világon Amerika mögött, csak nehéz és durvább iparcikkek elő­állítására képes, s nem valószínű, hogy 1954 előtt képes lenne elkészí­teni saját atomfegyverét.“ A történe­téin azonban már igazolta azóta, mennyire tévedtek Amerikában. Már 1949-ben sikerrel végződött a Szovjet­unió kísérleti atombombarobbantása és ezzel az USA monopóliuma e té­ren is megszűnt, sőt még ugyanabban az évben megkezdhette működését Moszkva közelében a világ első atom­erővel hajtott áramszolgáltató telepe. A moszkvai Pravda a hirosimal év­forduló napján írt cikkében a követ­kezőket állapítja meg: „Hirosima és Nagaszaki elpusztításától a Koreában elkövetkezett amerikai agresszión ke­resztül a vietnami nép ellen folyta­tott Jelenlegi barbár háborúig egye­nes vonal vezet.. WASHINGTON GONDJAI Roosewelt óta bizonyára egyetlen amerikai elnöknek sem kellett egy időben olyan súlyos bel- és külpoliti­kai válságokkal megküzdenie, mint ma Johnsonnak. Az állandóan súlyo­sabb emberi és anyagi áldozatokat kö­vetelő délkelet-ázsiai intervenció és az azzal járó diplomáciai presztízs­veszteség mellett ma már szinte pol­gárháborúvá fejlődtek az Unió álla­maiban a fehér fajgyűlölők és a pol­gárjogaikért küzdő négerek között szinte naponta lezajló, gyakran ember­életeket is követelő összetűzések. Az északi nagy Iparvárosokban nélkülöző, nyomortanyákon összezsúfolt színes proletárok nagy része már nem elég­szik meg a Nobel-díjas lelkész, Mar­tin Luther King békés, fegyvertelenül tüntető felvonulásaival. A központi kormány határozatlan, sőt passzív magatartása az illetékes, fajgyűlölő helyi vezetőkkel és azok rendőreivel szemben, a pártos bírósági ítéletek és a nagy ipartelepeken élő négerek tűr­hetetlen szociális helyzete olyan el­keseredést vált ki, hogy egyáltalában nem lehet csodálkozni, ha Los Ange­lesben, Chicagóban és más amerikai nagyvárosokban ezek a jogaikért küz­dő emberek már nem elégednek meg békés tüntetésekkel. Sokszor elég már egy rendőr komiszkodása is ah­hoz, hogy pillanatok alatt egy-egy vá­rosnegyed egész fekete lakossága fel­lázadjon. Minden lap beszámolt arról, hogy a négerek vezetőjét M. L. Kinget égy felvonulás folyamán megsebesítették, sajnos azonban arról már semmit sem olvasunk, hány ártatlan néger esik szinte naponta áldozatul a fajüldöző fehérek és rendőreik terrorjának. Washingtonban nagy a tanácstalan­ság, mert most már Igazén szigorú rendszabályokra lenne szükség, hogy valamiképpen konszolidálják a helyze­tet az országban, azonban egy háború idején mindig súlyos problémát okoz a kormánynak Amerikában, hogy pa­rancsuralmi eszközökkel zabolázza meg az egymást gyűlölő, sőt gyilkoló polgárokat. Viszont valaminek történ­nie kell, ha meg akarják akadályoz­ni egy nyílt polgárháború kitöréséti Ugyanakkor kénytelenek beismerni Washingtonban azt is, hogy a hét egyetlen napján hét repülőgépüket vesztették el a VDK légi térségében. Az egyre növekvő repülőgép-vesztesé­gek is csak azt bizonyítják — álla­pítja meg a londoni Times —, hogy Amerika nem nyer a légi háborúban, és Észak-Vietnam bombázása nem csökkenti a VDK csapatainak harci készségét. Ma már a Pentagonban is számolnak azzal, hogy a vietnami há­ború még évekig is eltarthat. A „KULTURÁLIS PROLETÄRFORRADALOM“ KÍNÁBAN Á kínai kommunisták pártvezetősé­ge 18 pontból álló határozatot adott ki a nagy kulturális proletárforrada­lomról az eddig tapasztalt hiányossá­gok kiküszöbölése céljából. A kultu­rális forradalom főképp azok ellen irányul, akik a pártba behatolva ka­pitalista célokat követtek. A KKP KB- ának nézete szerint ezek még ma is jelentős erőt képviselnek. Az új hatá­rozat hangsúlyozottan követeli ennek a csoportnak a leleplezését és kiselej­tezését a pártból, továbbá élesen bí­rálja a pártszervezeteket a kulturális forradalom helytelen irányítása miatt. Az új iíányelvek egyik legfontosabb szakasza a kínai Iskolarendszer re­formjára vonatkozik. A diákok tanul­mányi ideje rövldebb lesz és egyszerű­sítik a tanítást. A tanulás mellett dol­gozni is fognak, és tökéletesítik ma­gukat a katonai tudományokban. ANGLIA PANASZKODIK Az ENSZ Biztonsági Tanácsát már napok óta foglalkoztatja Nagy-Britan­­nia meglepő panasza, mely azzal vá­dolja a Jemeni Köztársaságot, hogy július 3Ó-án két jemeni repülőgép ha­tolt be a brit fennhatóság alatt álló Dél-Arab Szövetség légiterébe, és gép­fegyverekkel támadta meg Nuqub köz­séget. Jemen küldötte rágalomnak mi­nősítette az angol vádat. Fedorenko szovjet megbízott kijelentette, hogy Nagy-Britannia panaszával arról a tényről akarja elterelni a figyelmet, hogy nem teljesíti az ENSZ határoza­tait. SM Pillantás a nagyvilágba 0 Az afrikai államok U Thant meg­bízatásának meghosszabbításáért. Az ( Egyesült Nemzetek Szövetségének af­rikai küldöttségei arra kérték U Thant főtitkárt, hogy az ez év novemberé­ben lejáré megbízatása után ismét vállalja a főtitkári tisztséget. A köz­­tiszteletben álló diplomata — akinek 1 jelölését a Szovjetunió is támogatja — 1 miután megköszönte az afrikai kül- 1 döttségek bizalmát, kielentette, hogy 1 döntését csak e hónap végén szándék- < szik nyilvánosságra hozni. 1 í 0 A portugál gyarmatok kérdése. ] Mtingwa tanzániai megbízott a gyar­mati rendszer felszámolásának prob- , lémáival foglalkozó ENSZ-albizottsága ( előtt azt javasolta, vitassák meg a leg- < közelebbi ENSZ ülésszakán az impe- ( rialista monopóliumoknak a portugál { gyarmatokon tapasztalt tevékenységét. < „Portugália képtelen lenne fenntarta- < ni gyarmatait bizonyos nagyhatalmak 1 segítsége nélkül“ — jelentette ki a * tanzániai küldött. Javaslatát a Szovjet- * unió és Szíria is támogatja. 0 Ojabb terrorakciók fenyegetnek ( Észak-Olaszországban. A felső-adigei , Val Pusteriáhan a határőrök újabb , fegyverraktárt fedeztek fel. Az olasz i sajtó szerint a déltirnliak terrorakciói- i nak értelmi szerzőit Nyugat-Németor- l szágban kell keresni. < Bonn a sajtó tüzóben X csaknem kilátástalan helyzet, amelybe Erhard kancellár és külügy­minisztere, Schröder juttatta a Né­met Szövetségi Köztársaságot és nem utolsó sorban Franciaország példája, amely a hidegháború helyett az euró­pai együttműködés lehetőségeinek ki­használására irányul, ezekben a na­pokban erősen érezteti hatását az NSZK-ban. Az ország legbefolyásosabb lapjainak hasábjain éles sajtókam­pány indult Bonn külpolitikájának módosításáért — „a Kelettel annyira kívánatos megegyezés“ és a „meg­csontosodott előítéletek feladásának szükségessége“ érdekében. Az ismert hamburgi „Der Spiegel“ már úgyszólván évek óta támadja a kormányt az NDK-val szemben tanú­sított esztelen politikájáért. Rudolf Augstein, e hetilap kiadója nemcsak közismert folyóirata oldalain, hanem kül- és belföldi előadások során is maró gúnnyal ostorozza a nyugat-né­met kormányt. A Spiegel heti 750 000 példányszámának olvasótábora — ko­moly szakértők nézete szerint — ma az Erhard kormánnyal szemben leg­alább olyan éles ellenzéket képvisel, mint a bonni parlament hivatalos op­­poziciója, a szociáldemokrata párt. A „Frankfurter Rundschau“ e napok­ban vezércikket közölt Gromiko szov­jet külügyminiszter Európai Biztonsá­gi Konferencia összehívására vonat­kozó javaslatáról, amely „tisztázná a második világháborúból és a hideghá­borúból feltorlódott európai problé­mákat.“ Júniusban a brüsszeli NATO- ülésen még sikerült Schrődernek ezt a témát eltűntetnie a tárgyalások na­pirendjéről, — írja a lap — de azóta is állandóan szaporodik a száma azok­nak az országoknak, amelyek vezetőit nagyon is elgondolkoztatja a szovjet külügyminiszter konstruktív javaslata. A NATO szeptemberi ülésén már nem ültethetik Couve de Murville-t „a vád­lottak, padjára“, mert könnyen felté­telezhető, hegy a francia külügymi­niszter olasz, dán, sőt más enyhülésre áhítozó nép külügyminiszterének hozzájárulásával és támogatásával maga szólal fel majd a Varsói Egyez­mény államaival való megegyezés ér­dekében. Bonn helyzete a nemzetközi politi­kában napról napra rosszabbodik, és az uraknak most már tényleg sietniük kell — írja a Rundchau. Ma még meg van a lehetőségük arra, hogy leg-, alább a jelenlegi európai állapotokat ismerjék el hivatalosan, beleértve az NDK és az Odera—Neisse határvonal nélkülözhetetlenül szükséges elisme­rését, valamint a Müncheni Egyez­mény érvénytelenítését. Ha azonban továbbra is halogatnák ezeknek a po­litikai feladatoknak a megoldását, akkor mindenről lekésnek. A lap a következő szavakkal fejezi be cikkét: „Adenauer és Erhard kormánya 18 éven keresztül tartottak bennünket szóval és ígéretekéi. Ha Erhard és Schröder továbbra is ezt az utat jár­ják, elvesztik minden jogukat arra, hogy a Szövetségi Köztársaság külpo­litikáját irányítsák. A müncheni „Süddeutsche Zeitung“ egy párizsi tudósítása kapcsán a bon­ni külpolitika Hallstein-elmélete ellen foglal állást. (Hallstein volt nyugat­német külpolitikai államtitkár, az Európai Közös Piac jelenlegi elnöké­nek elmélete alapján az NSZK csak azokkal az államokkal kíván diplomá­ciai kapcsolatokat fenntartani, ame­lyek az NDK-t jogilag nem ismerik el.) A tekintélyes polgári lap szerint ez az elmélet nagyon akadályozza a kelet-nyugati kapcsolatok fejlődését és ezért szükségesnek tartja, hogy a bonni kormány nyilatkozatban mond­jon le a Hallstein-elmélet alkalmazá­sáról a kelet-európai államokkal szemben. Ezt azután nagykövetségek beiktatása is követhetné a szocialista államokban. A kelet-nyugati viszony enyhülésének kulcsa ma még változat­lanul Bonnban keresendő. Az európai feszültség enyhítését ed­dig különben nem nagyon támogató hamburgi „Die Welt“ is szükségesnek látja, hogy llrlkusabb hangokat pen­gessen az utolsó hetekben. Ez a lap megállapítja, hogy az enyhülési fo­lyamat mindjobban érezhető és a NA­TO kötelékei is sokkal lazábbak már, mint a múltban voltak. A Welt annak a reménynek ad kifejezést, hogy a bonni politikusok „a megváltozott vi­lághoz alkalmazkodva maguk is meg­változzanak“. „Ideje lenne az enyhülés útjáról félredobni az évek folyamán felállított akadályokat, és tudatosítani Bonnban is, hogy a németek újraegye­süléséhez nem az erőpolltika, hanem az európai államok békés együttmű­ködése vezet. Vagy kormányköreink talán kétségbe vonják, hogy mi, né­metek minden más nemzetnél jobban érdekeltek vagyunk egy biztonsági konferencia sikerében?!“ Ugyanezt a melódiát fújja az FDP (Szabad Demokraták) sajtója is, amelynek szócsövei ismételten köve­telik a diplomáciai kapcsolatok fel­vételét a kelet-európai államokkal, „amelyek már régen esedékesek!“ Majd egyenesen felvetik a kérdést, vajon miért nem vesznek Bonnban pél­dát a franciák kelet-európai politiká­járól? Élesen bírálják Erhard kancel­lárt, aki folytonosan csak beszél a szocialista országokkal kialakítandó jobb kapcsolatokról, de e nyilatkoza­tait eddig még sohasem követték tet­tek. A kancellár — akinek lemondását az országban egyre élesebben követe­lik — azzal védekezik, hogy ő maga is „enyhülésről“ beszél. Nem hivatalos hírek szerint a bonni kormány a Mün­cheni Egyezmény érvénytelenítésének kérdésével is foglalkozik. Állítólag igyekszik egyengetni a kapcsolatok normalizálásáhcz vezető utat Prága felé. (Ezt követelte ugyanis Couve de Murville is utolsó prágai látogatá­sa alkalmával.) Hogy az elhangzott állítólagos szavak mennyire őszinték, azt majd a Jövő mutatja meg. A szél a Vietnami Demokratikus Köztársaság zászlaját lobogtatja a két vietnami állam közötti demilitarizált övezet határvonalán. Mint Ismeretes, az Egyesült Államok a Genfi Egyezmény határozatait semmibe sem véve néhány nap óta rendszeresen bombázzák ezt az övezetet. • Foto: ÉTK—TASS 1 Nyílt levél dr. Habsburg Ottóhoz j 1 > Doktor OrI 11 ji Elöljáróban ne vegye személyes sértésnek, ha nem titulálom Fel- i ségnek. De talán éppen az utóbbi megszólítást minősíthette volna , ► ] i célzatosan gúnyosnak, hiszen ez a titulus nem illeti meg, és nem (• (i fedi a valóságot. Mert amint a napi sajtóból értesültem Ön mint ,1 (• magánember szeretne Ausztriába visszatérni, nem mint uralkodó. Ha i1 (• viszont valóban csak a honvdgy űzné haza, teljesen érthetetlen szá- i' i1 momra, mtért jegyeztette be leánya útlevelébe „foglalkozásként": i [ i1 Ausztria főhercegnője és Magyarország örökös hercegnője. ( I' Tudtommal Ön 1961. május 31-én ún. hűségnyilatkozatot írt alá, *, ( amelyben lemondott uralkodói jogairól. Ml azonban nem felejtettük 1, I ( el, hogy elhúnyt édesapja, IV. Károly király ts hajszálpontosan ezt 1 > <, cselekedte a monarchia összeomlása után. „Végérvényes" lemondása 1» ' | a trónról viszont nem gátolta abban, hogy két évvel később, két ' i II ízben is ne utazzon suttyomban Magyarországra — persze mint ma- ' I ' | gánemberl — hogy azután a viszonyok kedvező alakulása esetén \ i megkísérelje a restaurációt. Felesleges részletezni, milyen újabb {i (i világégést váltott volna ki a „stker". Vajon ki biztosít arról, hogy (> (> nem ismétlődik-e meg a történelem? Hiszen ha valaki, úgy Ön bízó- <' (> nyára ismert a Habsburgokról szállóigévé vált mondást: „Semmit < * ,» sem tanultak és semmit sem felejtettek!" — amihez bízvást hozzá- < * i * fűzhetjük: Nemcsak elődjeik, de saját kárukon sem okultak. i' . I # * * < i * Ugyancsak a napi sajtóból értesültem, hogy Ön ugyanabban az 1! ! I évben, amelyben „hűséget" fogadott a köztársaságnak, könyvet je- < j 11 lentetett meg a Herold-kladó gondozásában „lm Frühling der 1, •! Geschichte" — „A történelem tavaszán" címen, amelyben többek 1 ( * I között ezeket írta: Ausztriában nem merik Haydn csodaszép szerze- 1 ( 11 ményét játszani — értsd a Gott erhalte kezdetű egykori osztrák ' i 'i himnuszt — (174. old.). Vagy „Korunk újból megértést tanúsít a csá- » i szár személye és a birodalom fogalma iránt" (193. old.). Doktor Űr! | > Jogász és történész létére nem talál „némi" ellentmondást hűség- , > (i nyilatkozata és könyvének kitételei között? ] i (• Ha Ausztriában akadnak Is még egyes Habsburg-rajongók, felette , > ,1 kétlem hogy az utódállamok nemzetiséget, a császárság egykori (* I mostohagyermekei óhajtják a restaurációt. Nemcsak saját hazájuk* (1 ban, hanem a határaik tőszomszédságában sem. Nagyot fordult az idő <1 kereke! (1 Ami pedig a magyarokat illeti, bátor vagyok a múltból néhány 1' „mozzanatot" emlékezetébe idézni: az 1849. augusztus 13-i fegyver- 11 letétel után Miklós orosz cár kegyelmet kért a bécsi udvarnál a ma- ', gyár szabadsághösöknek, de az Ón elődje, I. Ferenc József párán- 1> csára Haynau október 6-án mégis kivégeztette őket, Ugyanez az ' > I. Ferenc József azután — csupa hálából az orosz segítségért — S 1856-ban ellenséges magatartást tanúsított előbbi szövetségesével, ' i Oroszországgal szemben a krimt háborúban. {i Doktor Űr bizonyára elolvasta Wtndtschgrätz könyvét: „Mein |» Kampf gegen das K. u. K. System" — Harcom a császári és királyi \ > rendszer ellen. Csupán néhány szót Idézek a szerző 1916. szeptem­­bér 15-én elhangzott bizalmas parlamenti beszámolójából: „... Ki , > kell térnem azokra a szociális átalakulásokra, amelyekkel a háború ,1 befejezése után számolnunk kell. Biztosítom önöket, hogy a nép i1 bennünket fog felelősségre vonni azért a rendszerért, amelyet meg- i[ tűrtünk és hallgatólagosan támogattunk... A tömegek el fognak i! bennünket söpörni! Es én vagyok az első, akt bevallja: ha elsöpör- < nek, az 0 oldalukon lesz az igazság!" — Horribile dictut Az idézett 1' sorok szerzője nem volt sem „szód", sem „proli”, sem „vörös" — 1, ahogyan Önök neveznek bennünket — hanem egy vérbeit herceg, 1, Windischgrötz Lajos! 1, Történész létére arról ts tudomása van, Doktor Űr, hogy a Hdbs- ' > burgok ősi fészkét az Aare és Beüss folyók összefolyásánál eredeti- S leg Habichtsburgnak, vagyis karvalyvárnak hívták, amiből később S a rövidített Habsburg elnevezés származott. A karvalyvár minden­­kori leszármazottjai mérhetetlenül sok könnyet, vért és szenvedést (1 hoztak alattvalóikra. Gőgjilk, hatalomvágyuk nem ismert határt, ,1 idegen népek leigázására törekedtek, amikor erre alkalmuk kínál- |1 kozott. A karvalyok ragadozók. Mt pedig nem szívleljük a karvaly- i1 fészkeket. Sem hazánkban, sem határaink tőszomszédságában! <1 Kozics Ede { Úl SZOVIET BOMBATO Érdekes riportban számolt be e na c pókban a moszkvai Pravda egy újtí - pusú nagy interkontinentális stratégia . repülőgép útjáról. A szerző természe r tesen nem közli a repülőgép részlete: . adatait, de minden bizonnyal a szovje' légierő legújabb szerzeményéről var sző. Nazarov alezredes, a riport lró . ja beszámol arról, hogy a gép leszál lás és üzemanyag felvétele nélkül re­pült át több tenger és az Északi sark fölött. A repülőgép modern készülékei a legsűrűbb felhőzeten keresztül is pontosan jelzik a közeledő hajókat, tengeralattjárókat és repülőket, azok irányét és gyorsaságát Az új bombá­zót óriási hatósugarú rakétákkal Is felszerelték.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom