Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-06 / 31. szám
Az ipari alma betakarítása gyümölcsrázóval Az NDK-ban az 1983. évben mintegy 7500 különböző korú alma'« fa termését gépi úton takarították be. Ezzel kapcsolatban a következők voltak megállapíthatók: TÚRz'sMAGASSAG fis VASTAGSÁG Az eszköz konstrukciós kialakításának megfelelően egy munkamenetben a 15—33 cm átmérö]fl és 1,80—2,00 m magas almafák legalkalmasabbak a betakarításra. Magas törzsek, amelyeknél a befogófejet a főág alatt helyezik el, a rázóhatást Jobban átviszik, mint a rövid, erős törzsek. Fiatalabb, kevésbé érzékeny fáknál 5—8 sec-tg tartó 30—35 mm-es löketű rázással igen jó eredmények érhetők el. Idősebb fáknál nagyobb kllengésú, 10 sec-ig tartó rázás szükséges. Másodpercenként 840 rezgés esetén egy, legfeljebb két rázást kell alkalmazni. Nagyon erős, öreg fákon, amelyek törzsét nem lehet megfogni, a befogófejet az első főág alkalmas helyén kell elhelyezni. Ezáltal azonban egy-egy fa lerázást Ideje kétháromszorosára megnövekszik aszerint, hogy hány főágat kell egyenként munkába venni. Minthogy pedig az ilyen idősebb állomány minden más ápolási művelete erősen megnehezül, tanácsos lesz a jövőben az ilyen elöregedett gyümölcsfákat kivágni. Az eddigi megfigyelések azt mutatják, hogy a gumibetétes befogófejek a törzsön nem okoznak sérüléseket, ha a kéregállomány az ősz folyamán eléggé szilárd. A feltétel azonban az, hogy befogófej erősen tartson, és munka közben meg ne lazuljon. Hidraulikusan záródó befogófejekkel végzett kísérletek eddig eredménytelenek voltak, az Ilyen irányú kísérleteket tovább folytatják. KORONAALAK ÉS FAJTA SZERINTI ALKALMASSÁG A törzsrázó használata esetén a fa koronájának alakja közömbös, a sok országban használatos ágrázónál tapasztaltakkal ellentétben. Legkönnyebben mégis az olyan útmenti gyümölcsfáknál alkalmazható, amelyeknek alsó ágai nem túlságosan hajlanak az árok felőli oldalra, mivel ekkor a felfogókeret alkalmazása nehézségekkel jár. A koronafejlődés a fajtától függ. Bár a jövőben az ilyen országúti gyümölcsfákat lényeges ritkításnak vetik alá a telepítésnél mégis azok a fajták előnyösek, amelyeknek erős koronájuk van, rövid, nem túllógó mellékágakkal. Az olyan fajták, amelyeknek hosszú, lógó ágai vannak, nem alkalmasak gépi betakarításra, mivel a rázóhatás csillapítva ér el a gyümölcsig. A BETAKARITAS foka és a gyümölcssérülés A gépi betakarításra még a kocsány hosszának is befolyása van. A rövidebb kocsány az előnyösebb. A rázószerkezet előkészületi munkái függetlenek attól, hogy • fűn sok gyümölcs van-e, vagy kevés. (Ugyanígy a felfogóberendezésnél Is.) A lerázás hatásfoka 85—95% között van Rossz eredményt általában a még nem kellően érett gyümölcsnél tapasztaltak. De még kézi szedéskor is marad a fán gyümölcs, különösen régi nagy fákon. A sérülés részben az almafajtától, részben a felfogótól függ. A sérülésre veszélyes helyek: az alacsonyabb ágak, amelyekre hullás közben a gyümölcs ráesik, továbbá a felfogóberendezés, különösen akkor, ha egyik gyümölcs a másikra hull. Az első esetben horzsolás, az utóbbiban nyomódás áll elő. Az előbbi 5 10 %, az utóbbi 50—60 % lehet. De ez sem az ipari értékesítést, sem a szállítást nem akadályozza. gazdasAgossAgi értékelés Általánosságban 60—65 % időmegtakarítás mellett 45—50 százalékos a költségmegtakarítás. Egy-egy fa lerázásának ideje 2.5 5 perc, az idősebb fákő 7,5 perc. A költségmegtakarítás az egyes fák hozamával együtt emelkedik. A gazdaságosság annál nagyobb, minél kisebb az Időráfordítás. Végeredményben megállapítható, hogy a német szocialista munkaközösségben végzett kísérletek pozitívan értékelhetők és az eszközök Jelenlegi hibái tisztázódtak, ami lehetővé teszi kijavításukat. A dió szedése és raktározása K‘ A dió szüretelésének ideje rohamosan közeledik. A beérés ideje az egyes fáknál eltérő, sokszor hetekre is elhúzódik, rendszerint szeptember közepétől október végéig tarthat ez a folyamat. Ezt főleg az okozza, hogy többféle anyafáról magok útján szaporítjuk ezt a fanemet. Az így szaporítottak utódai sem egységesek, ügy alakban, mint minőségben eltérnek egymástól. A fán is több napos eltolódás jelentkezhet az érésénél. Ezt, a betakarítás szempontjából kedvezőtlen éréselhúzódást a legtöbb helyen úgy oldják meg, hogy mechanikai úton, veréssel szüretelik le a termést. Ennél a munkánál még mindig kisért az a helytelen felfogás, hogy a verővel jól megtépázott fa ennek hatására az elkövetkező éveken még jobb termést biztosít. Az ilyen „kannibál“ módszerrel letördeljük a következő év termő rügyeinek egy részét, márpedig az ilyen szüret csak kárt okozhat a termelőknek. A dió fokozatosan érik, felreped zöld burka, s a termés lehullik a fáról. Az Így beérett dió a legértékesebb, jó ízű, hosszú Ideig egészségesen, nagyobb károsodás nélkül tárolható. Azért ha módunkban áll ne siessünk a szürettel, helyette rendszeresen gyűjtsük össze a fa alól a lehullott terméseket. Nedves időjárás esetén soká ne hagyjuk a talajon, hanem szedjük össze és száraz helyen szellőztessük. Persze ez a betakarítási mód csak olyan helyen lehetséges, ahol zárt, védett helyen vannak a fák és nem kell félni, hogy avatatlanok, idegenek helyettük la leszüretelik. Utak mentén, szőlőhegyekben kénytelenek vagyunk a termést gyorsan begyűjteni. Ilyen esetben csak puha, esetleg gumitalpú lábbelivel kússzon a szedő az ágak között és a kíméletlen verés helyett rázza meg az ágakat. A távolabb eső ágakat szintén kampóval ellátott fával mozgassuk meg. Ha netalán itt-ott csak ütlegeléssel tudnánk eltávolítani a termést, úgy a verőfa végét ruhaanyaggal kössük be, és ne közvetlenül a gyümölcsöket verjük, — azok közelében alakulnak ki a következő év termőrügyei —, hanem az ág oldalát. Előfordul, hogy a dió burka nem reped fel. Ez olyan esetekben fordul elő nagyabb mennyiségben, amikor hosszú nyári szárazság következtében csökken a vízellátás, vagy az érő diót napokig forró napsütés perzselte. Ez az állapot tápanyagokban szegény fekvésekben is előfordulhat. Mechanikai úton történő diószedésnél előfordulhat, hogy nem reped fel a dió húsos burka, még késsel is nehéz eltávolítani. Ez azonban hosszadalmas munka, helyette as ilyen gyümölcsöt rakjuk kupacokba, és 1—1,5 napra zsákokkal terítsük le. A fülledés hatására a burok szövetei fellazulnak, eltávolításuk könnyűvé válik. Másfél napnál tovább azónban ne füllesszük, mert sötét foltok jelennek meg a dió héján. Néha egy éjszaka is elég a pálasstásra. Piacon jó áron csak a világos héjú gyümölcs értékesíthető, azért szedés után kádakban, teknőkben udvari seprű segítségével jól megmossuk, eltávolítunk róla minden szenynyeződést. A vizet ajánlatos többször cserélni. Ezt a mosást gyorsan végezzük, a diót áztatni nem szabad. Utána vékony rétegben megszárítjnk. A szárítást szárítók, aszalók híján legjobb a padláson végezni. Itt meleg napokon kedvező a párologtatás, de lehetőség szerint szellőztessünk esetleg cserepek felhúzásával is, mivel a mozgó levegőben a száradás gyors folyamatú. Szárítás alatt naponta forgassuk meg az ömlesztett réteget. Hosszabb tárolásra alkalmas dió hasznos víztartalma 5-7 %. Akkor legmegfelelőbb a dió értékesítésre és tárolásra, ha a feltörés után a bél már nem hajlik, hanem pattanva törik. A választófalnak is ilyen törékennyé kell válnia. Az Így kezelt termést nem támadja a penész és a korai avasodás sem teszi értéktelenné. A penészkártétel megelőzésére helyenként mosás után kánezik a diót. Vesszőkosarakba rakják és a talajtól 30—40 cm magasságban felfüggesztik őket, majd fél kénlapot meggyújtanák alatta. A kánezés alatt a kosarakat ládával vagy többrétegű ponyvával letakarják. Nagyobb menynyiség esetén ezt kénező helyiségben végzik, ahol egy kénlapot számítanak 2 m3 térfogatra. A kénezés hatására a felület világosabbá válik, emeli tetszhetőségét a piacon s egyúttal megöli a penésztelepek spóráit. Külföldön, főleg Kaliforniában, különböző fehérítő eljárásokat alkalmaznak gépek segítségével. Ebben az eljárásban klórgázok játszanak szerepet. Az európai államok közül Olaszországban és Franciaországban érvényesítik ezt a fehérftési módszert. Nálunk ilyen eljárások még nem honosodtak meg, hiszen konkurrencia nélkül tudunk minden termést értékesíteni a hazai piacokon. A kereskedelem és táplálkozási igények a kemény papírhéjú és könnyű törető, jó ízű diókat részesítik előnybe 45—51 %-os béltartalommal. Azért a termesztésnél ezeket is figyelembe kell venni az egyes fajhibridek megválasztásánál új ültetéseknél. Osztályozásnál első osztályba a 2,5 cm-es és nagyobb terméseket soroljak, a 2. osztály 2 cm-től számítódik. Harmadik, úgynevezett ipari osztályba kerülnek a sérült, apróbb és foltoshéjú termések, amit olajütésre hasznosítanak. JUHÁSZ ÄRPAD GYÜMÖLCS • ZÖLDSÉG • VIRÁG3
