Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-05 / 9. szám

Rajt előtt a rimaszombati járás III. osztályában Á vezetőkön és az ifjúságon múlik Hosszú volt ez a téli kényszerpihe­­hő a labdarúgásban. Ez a nézetük a rimaszombati járás játékosainak, szur­kolóinak egyaránt. Az idő azonban rohamosan javul és egyre közelebb jön a várva várt pillanat, amikor a különböző bajnoki csoportokban is­mét egymással szemben állnak a küz­delmekre felkészült labdarúgó-csapa­tok. A III. osztályú járási bajnokság egyes résztvevőinek titkos és kevésbé titkos célkitűzése: magasabb bajnoki osztályba kerülni. Hogy ez melyiknek fog sikerülni, a'rra a bajnoki idény őszi fele már részben választ adott. Az őszi mérkőzéssorozat a legtöbb sikert a beretkei együttesnek hozta. A lejátszott kilenc mérkőzésből 8-at megnyert és csupán egyetlen alkalom­mal szenvedtek vereséget a sajóparti község fiatal labdarúgói. A jó sze­replés titka, hogy most nagyon együtt van a beretkei csapat, ezt bizonyítja őszi gólaránya, mert a 23 adott góllal szemben csak nyolcat kaptak. A második helyen a tajti Sokol csa­pata végzett. A medvesalji falu labda­rúgóinak fő erőssége a lelkes, szívós játék, őszi sikereiket is ennek kö­szönhetik, hiszen itt még edzésre sincsen lehetőség. A tavasszal — amint hírlik — támadást indítanak az első helyért. Hiszen csak két ponttal van kevesebbjük, mint az első csapatnak. Nagy küzdelem folyt le a rima­­szécsiek és a baktaiak között. Az előbbiek 13, a baktaiak 1-el kevesebb pontot szereztek. A rimaszécsi együt­tes a tavasszal erősebb csapattal lép pályára és a hozzáértők veszélyeztet­ve látják Beretke csapatának első helyét. A negyedik helyezett baktaiakat Nagytörék csapata követi két ponttal kisebb aránnyal. Ez a csapat már jóval magasabb bajnoki csoportban is szerepelt. Mostani teljesítményén javíthat, ha komolyabban fog hozzá az edzéshez. Lényegében ez vonatko­zik a lehotai csapatra is, bár ez utóbbi együttes tapasztalatai még nem érik el ennek a bajnoki csoportnak a színvonalát. A guszonai együttes amolyan rap­­szodikus csapat volt az ősszel. Há­rom győzelmét váratlan vereségek követték, s emiatt csak hat pontot tudott összegyűjteni. A csapat ugyan nincsen közvetlenül a kiesési zóná­ban, de azért bizony a tavasszal nem árt, ha rákapcsol. Amint hírlik, a gu­szonai fiúk nagyon fogadkoznak, hogy DAVOS UTÁN A múlt héten lezajlott mükorcso­­ly/izó világbajnokság jellegzetességei közül elsősorban az osztrák Danzer biztos, fölényes győzelmét és a női verseny legjobbjainak ádáz küzdelmét emelhetjük ki. A biztos favoritnak be­harangozott kanadai Petra Burka bi­zonyos csalódást okozott, ami talán azzal magyarázható, hogy tavaly óta több mint 12 kg-t fogyott és ezáltal idegileg nincs teljesen rendben. Sokat vesztett biztonságából, s így meg kellett elégednie a bronz­éremmel. A nők mezőnyében külön­ben néhány nagyon szép gyakorlatot láthattunk a TV képernyőjén. A leg­jobb teljesítményt az NDK-beli Seif­­fert nyújtotta, de igen jó benyomást keltett a Masková, Almásy és a nyu­gat-német Kessler is, akikről a legkö­zelebbi években még sokat hallunk. Páros korcsolyá­zásban a szovjetek nyilván a két év múlva lebonyolítás­ra kerülő téli olim­pián is a legjobbak lesznek még, míg a jégtáncban az an­golok elsőségét erő­sen ostromolják az amerikai és kana­dai, de a francia versenyzők, is. A képünkön látható Gamichon—Martin pár egészen új is­kolát mutatott be, amellyel zavarba hozták a zsűrit. SM megjavítják a 16:21-es gólárányukat. A lénártfalvai fiúk 8-ik helye gyen­ge csapatot sejtet. Ez azonban nem felel meg a helyzetnek, mert tény, hogy a csapatot a balszerencse is ül­dözte az őszi fordulók során. Csatár­sora csak 6 gólt tudott lőni, ezzel szemben a lénártfalvi kapus 25 alka­lommal kapitulált. A nagy sportmúlt­tal rendelkező község labdarúgóinak a tavasszal okvetlenül javítaniok kell, ha el akarják kerülni a tabella veszé­lyes részeit, Rimavská Pila csapata sem valami rózsás kilátásokkal rajtol a tavaszi első mérkőzésen, mindössze négy pontja van és sok nehéz ellen­fele. Almágyon sok éven át nem volt labdarúgás. Az elmúlt évben alakult újjá a csapat, csupa lelkes fiatal, akik azonban nem rendelkeztek a kellő tapasztalatokkal. Nagy hibájuk, hogy nem tudják kihasználni a hazai pálya előnyeit. A környéken sok jó labda­rúgó van, a vezetőség bizony szerez­hetne néhány tapasztalt focistát pél­dául a szomszédos Ajnácskőről is. A csapat három ponttal rajtol a tavaszi idényben s ez bizony nem ad okot nagy reményekre. A labda azonban gömbölyű és a labdarúgásban sok minden lehetséges. Agócs Vilmos A vilkei művelődési otthonba az utóbbi hetekben nemcsak a műked­velő színjátszók, táncosok látogattak el, hanem a labdarúgók Is. A sport­­szervezet vezetősége gondoskodott arról, hogy a felnőtt és az „Ifi" csapat tagjai Időben megkezdjék a felkészü­lést, s a tavasz folyamán sikeresen vegyék fel a küzdelmet a losonci já­rási bajnokság III. osztályában. Az első összejövetelről még néhá­­nyan elmaradtak a fiúk közül, De amikor meghallották, hogy Rufnyi Lajos helyi edzővel karöltve Gyuri bácsi irányítja az alapozást, hacsak halaszthatatlan dolga nem volt vala­kinek, ott tornászott a művelődési otthonban. Krista György nemcsak Losoncon és a környéken neves edző, hanem végeredményben őt nevezhetnénk a faluban a labdarúgás „atyjának“. Egy negyed századdal ezelőtt ő kovácsolta össze azt a gárdát, amely városi csa­patokkal is felvette a versenyt, és a Levente-bajnokság északi körzetében a legjobbak közé tartozott. A viikeiek tavaly kerültek fel a IV. osztályból é- most minden erővel azon igyekeznek, hogy megnyerjék a bajnokságot a III. osztályban is. Erre meg is van az előfeltétel a kitűnő játékosgárdával rendelkező tizenegy­ben. Igaz, Bolyk és Miksi, a riválisok Az atlétika szerelmese Sokan állítják, hogy faluhelyen könnyűatlétikában nem lehet jó ered­ményeket elérni. Ezt a téves nézetet cáfolta meg az alsótúri Szedlacsek János. Korai árvasága folytán csak tényleges katonai szolgálata alatt nyílt lehetősége meggyőződni arról, hogy a rendszeres futás milyen jót tesz egészségének. A katonaságtól hazatérve, elővette magának, folytatja az edzéseket. A falusiak bizony ki­nevették eleinte, mert hát ki látott már olyat, hogy a mezőgazdasági munkák idejében valaki ott futkosson a mezőn. Szedlacsek sporttárs Tompán a Ro­­povodnál is megállta helyét a munká­ban, ahová és ahonnan minden nap 2X8 kilométert futott és aztán dél­utánonként még külön edzéseket is tartott. De nagyon meggyarapodott később a munkája, amikor a dolgozók esti iskolájába iratkozott be Léván. Négy évfolyamot már el is végzett. Kitartása itt is beigazolódott. Munka, iskola, versenyek, edzés ... így megy ez egész évben. Hogy mégis bírja ez a lelkes fiatal ember, azt a feleségé­nek is köszönheti, aki mindenben támogatja őt. Beszélgetésünk közben mondta el nekünk, hogy igazi sportpályafutása csak 1962-ben kezdődött, amikor egy­szer a nyitrai Slávia futóversenyt rendezett és ő indulásra jelentkezett. Addig csak kedvtelésből futott, azon a versenyen indult először, s az első számban, egy mezei versenyen (7600 méter) a második helyen végzett. A Slávia vezetői akkor felszólították, le­gyen aktív hosszútávfutójuk. A Nagy Futó vallomása Közép- és hosszútávokon verhe­tetlen volt. Megnyert minden nagy versenyt. Az új csúcsokat futósza­lagon gyártotta. „Vasszorgalmú ős­tehetség" — mondták róla neves atlétikai szakemberek. Megkapta „az év legjobb sportolója" címet. A neki járó hatalmas kristályvázát ünnepélyes keretek közt vette át, majd körülzárták az újságírók és csdk úgy röpködtek körülötte a kérdések: „Mikor és hogyan kezdett futni?" „Mikor határozta el, hogy versenyezni fog?" „Hogyan ed­zett?" stb. „Aránylag későn kezdtem komo­lyan foglalkozni a futással - kezdte beszámolóját az év legjobb sport­embere. - Ha jól meggondolom, sikereimet tulajdonképpen a szom­széd falvak lakóinak köszönhetem. Ők segítettek hozzá az elért jó eredményekhez, — folytatta hálás könnyekkel a szemében. — Minden vasárnap megtettem néhány kilo­méteres utamat valamelyik kör­nyékező faluból hazafelé - persze futva. Ugyanis falusi vagyok. Ők pedig, akik sportfejlódésemet any­­nyira elősegítették, utánam. Micso­da szenzációs időket értem el!... Egy-egy mostani verseny csak séta volt ahhoz az iramhoz képest. Az üldözőim állandóan javultak, de - s itt büszkén kifeszítette a mellét — egyszer sem értek utói... Sze­rencsémre — tette hozzá halkab­ban. Az újságírók zavartan néztek egymásra, s az év legjobb sporto­lója szükségesnek tartotta megje­gyezni: „Sportpályafutásom elején ugyanis futballbíró voltam a loson­ci járásban." MAJOR LAJOS, Szécsénke labdarúgói három pontos előnyt sze­reztek az ősz folyamán. De a viikeiek a legnehezebb négy mérkőzést a hazai szurkolók lelkes biztatása mellett játsszák majd. A jelenlegi csapatban nemcsak te­hetséges fiatalokat találunk, a veterá­nok közül is állják még jónéhányan a sarat. Békési István már 36 éves, de még mindig frissen mozog a pályán. A hasonló korú nagy munkabírású Ke­lemen Sándor, aki egy ideig a Losonc- Apátfalva csapatában játszott is, a csapat erőssége még. Kelemen Lajos, akit „Gelei“ becenévvel ruháztak fel, szintén elérte már a három X hatá­rát, de azért megbízhatóan védi a kaput. De sorolhatnánk még tovább, akik nevét jól ismerik a környéken: igazi, vérbeli labdarúgók. Sokan közülük az év folyamán sem tétlenkedtek. A művelődési otthon balkonján délutánonként és este pat­togott a kaucsuklabda, amelynek az lett az eredménye, hogy a körzeti asztalitenisz vetélkedéseken a vilkei fiúk az 1. és 2. helyen végeztek. Az asztaliteniszezők között is a 35 esz­tendős Kelemen Sanyi, a veterán lab­darúgó bizonyult a legjobbnak. A vezetőség Pócsik Lacival az élen sem aludta téli álmát. Táncmulatságo­kat, műsoros estet rendeztek, hogy legyen pénze a testnevelési szerveze­teknek. Egy hazai mérkőzésen a ven­dégcsapatnak és a játékvezetőnek kö­zel 800 koronát fizettek ki. Kora ta­vasszal, aligha, de még nyáridőben nincsen mindig olyan nagy közönség, hogy a bevétel fedezné a kiadást. Ezért gondolkoztak jóelőre, hogy le­gyen mihez nyúlni a tavasz és a nyár folyamán. Igaz, a szövetkezet irányítói ígéretet tettek, hogy ha anyagi nehéz­ségei lesznek a testnevelési szerve­zetnek, minden esetben a segítségük­re lesznek. A vezetők örömmel vették a biztató szót és a nyár folyamán az egyesület tagjai igyekeznek majd a legszorosabb munkaidőben viszonozni a törődést. A falu végén nagyszerű sporttelep áll a vilkei fiatalok rendelkezésére. Bizony az elmúlt években nem nagyon volt kihasználva a sport céljaira az ott lévő terület. Egy-két év óta a lab­darúgók már serényen tevékenyked­nek. De lehetőség lenne ott röp-, ko­sár- és kézilabdapálya létesítésére, és így más sportágakban is tevékeny­kedhetnének a fiatalok. De hasonlóan mint 20—30 évvel ezelőtt a „sport­napokat" rendezhetnék, amelyeken a környék atlétái is vetélkedhetnének, összemérhetnék rátermettségüket. A vilkeieknek nem kell a szomszédba menni jó példáért, csak követniük kell a nehezebb körülmények között tevékenykedő elődöket. Azt hiszem, a mostani vezetőség­ben megvan a tehetség a sokoldalú sporttevékenység megvalósítására. Te­hát elsősorban rajtuk és a sportolni vágyó fiatalokon múlik, hogy a kör­nyék legjobb szervezetének emleges­sék majd a vilkeieket. Tóth DezsS A nyitraiak jelenleg az első helyet tartják a II. ligában és ha csak valami %; közbe nem jön, őszre felkerülnek az elsőbe. Szedlacsek János az idén 5000 méteren 15 percen aluli időt szándék­szik elérni és az eddigi szlovákiai 8. helyét legalább 4—5 hellyel szeretné megjavítani. Az atlétikai idény folya­mán ez évben már biztosítva van in­dulása Jugoszláviában, Ausztriában, az NDK-ban és Lengyelországban. Fog­lalkozik az utánpótlással is és az egyik tanítványában már eddig is sok öröme telik. Sajnálja, hogy a já­rásban csak ritkán van atlétikai ver­seny, dehát a szakosztályok is hiá­nyoznak. Reméljük, hogy a közeljövőben so­kat hallunk még Szedlacsek sport­társról, akinek sikerült bebizonyítani, hogy az atlétika is van olyan sport­ág, mint a labdarúgás. | Belányi János A bajnokságra törő vilkei tizenegy NEMZETKÖZI NŐNAP VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 15. és a 17. számú sorban. 10. Ibsen drámája. 11. Nagy tó Ohio (USA) államtól északra. 12. Jó­szívű teszi. 13. Zúzd. 14. Nemo betűi felcserélve. 16. Lajos Dezső. 18. A. £. 19. Tova. 20. Spanyol névelő. 22. Battéria. 25. Háziszárnyas (ék. felesi.). 27. Több pápa neve. 29. Fi­nom műszerész. 31. Vágószerszám. 32. Táplálkozni. 34. Ke­vert hárs. 36. Orosz igenlés. 37. Meny­asszony-e? 39. Nyí­lás. 41. Állóvíz. 43. Nem egészen talmi. 45. Tenger — szlo­vákul. 47. Pusztít. 49. A száj része. 51. Idegen férfinév. 52. Nagy tó a Szovjetunióban, oo. NyaK- melegitő. 57. Sólet-ben van! 58. Ha ugyan — szlovákul. 60. Tál szélei. 62. N. A. B. 64, Három — olaszul. 66. Ka­tonai alakulat. FÜGGŐLEGES: 1. Bank közepe. 2. Idegen tagadás. 3. Szétmorzsol. 4. Fegyver-e? 5. Ék! 6. L. R. E. 7. Nem recés. 8. Muzsikál. 9. Helyrag. 15. A vízszintes L folytatása. 17. A függő­leges 15. folytatása. 19. Fő táplálko­zás. 21. Ipari növény. 23. Igavonó ál­lat. 24. Nem ugyanaz. 26. /Gyakori igevégződés. 28. Szlovák személyes névmás. 30. Latyak. 33. Pusztít. 35. Fantom. 38. Aki 40. Sohase. 42. Szag­­lószerv. 44. Hagymájáról híres ma­gyarországi város. 46. Szovjet vadász­gép típus, a II. világháborúban. 48. A hét vezér egyike. 50. Versíró és kotlós teszi. 53. Hajadon. 54. Gyümölcsös. 56. Régi súlymérték. 59. Mázol. 61. Háziállat. 63. Bánat. 65. ő — Bécsben. SZABAD FÖLDMŰVES 1 5 1966. március 5, (Segítség: Vízsz.: 11. Erie — 64 tre, függ.: 2. nőtt —.) Beküldendő a vízszintes 1. és a füg­gőleges 15. és 17. számú sorok meg­fejtése. A 7. számban közölt keresztrejt­vény helyes megfejtése: „Feltétlenül hiszek benne, miért lenne a pénteki nap kivétel.“ Könyvjutalomban részesülnek: Kristóf Irén, Üszor, Gaál József, Rimaszombat, Kopcsányi Borbála, Tornaija, Szaniszló Gizella, Panyidaróc, Szigety Judit; Tornaija.

Next

/
Oldalképek
Tartalom