Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-02-05 / 5. szám
Japán kedvenc virága Japánban májusban nyílik a „fuzsi“, a nálunk kék akác néven ismert kúszónövény gyönyörű fürtös virága. Róla nevezte el Nippon fia legszebb hegyét, a Fuzsi-jamát és a legelőkelőbb család a Fuzsiwara, azaz kékakácföldi nevet viseli. Japánban minden lugast ezzel a növénnyel futtatnak be, hogy a lugasok belsejében gyönyörködjenek a lecsüngő virágfürtök pompájában és édes illatában A gyönyörű virágú „fuzsi“, azaz Wistaria egyik legszebb kúszó növényünk. Levélzete és virága sokban hasonlít az akáchoz. Rokonságban is van vele, mert a pillangósvirágúak családjában a két nemzetség egymást követi. Európa kertjeiben a legelterjedtebb és legismertebb a kelet-ázsiai származású Wistaria simensis. 5-6 méter magasra is megnő. Levele fiatal korában selymes szőrű, később kopasz, kékes virágzata 20-35 cm hosszú fürtökben lóg az ágak, a hajtások végéről. Májusban-júniusban virágzik s gyakran a levelek kifejlődése előtt borul virágba. A kékakác jellemző tulajdonsága, hogy alulról kopaszodik és idősebb farészei lombtalanná válnak, ami érdekessé is teszi a növényt, mert felső ágain, hajtásain annál dúsabb a virág. Napos, meleg fekvésben nagyobb és magasabb lugasok, fedett sétányok befuttatására kiválóan alkalmas. A kúszónövénnyel befuttatott lugast gyönyörűen beboltozza a hosszú virágbugák zuhataga. Felfuttatható a kékakác függönyszerűen oszlopos tornácokra is, ahol az eresz alatt ágait vízszintesen lehet vezetni és így a fal részét is beteríti a lombok közül kilógó virág füzérek sokasága Kitűnően használható a kékakác emeleten levő rácsos erkélyek és teraszok díszítésére, de a leghatásosabb talán a pergolán. Az oszlopokra felkúszó törzs többnyire kopasz, a pergola tetején vízszintesen vezetett tekerődző hajtásai és ágai — amelyekkel a pergola többször is körülvezethető - lombosak és virágosak. Ez a körülövezés könnyen megvalósítható, mert a kúszónövény egy évben hat-nyolc métert is fejlődik. A kékakác árnyas, hideg helyen rosszul fejlődik. Az erősen fejlődő és gyéren virágzó növénynél a zöld oldalhajtásokat júniusban — júliusban meg kell kurtítani. A nemes fajtákat bujtással vagy oltással szaporítják. Fiatal korában a nemesebb fajták fagyra érzékenyek, s ezért az első években télre tanácsos lombbal takarni, idősebb korában azonban a növény már elviseli a téli időjárás viszontagságait is. A májusi kertek pompás virágú kúszónövénye a Wistaria, a kékakác, ma már sok kertben látható. Hálás növény, amely bájosságával, szépségével emlékezetbe idézi a költő szavait: „Természet, óh dicső természet, mely nyelv merne versenyezni véled . . Az egyre nagyobb teret hódító virágkötészetben a pozsgás-növények is igen jól felhasználhatók. Üjszerü megoldás a növények kövekre telepítése virágtálak helyett. A különféle alakú és színű kövek a lakásban is díszítenek (s alkalmazásuk egyben megszüntetheti az eddigi, nem éppen ízléses színes közúzalék felhasználását). Cseréppótlásra a kőfélék közül legalkalmasabb a likacsos mésztufa, de felhasználható minden olyan kőféle, amelyen megfelelő mélyedés húzódik, a növény gyökerei és a kevés termőföld befogadására. A megtisztított kövekre gyorsan és bőven virágzó, kisebb növekedésű fajok gyökeres növénykéit ültessük, laza szerkezetű, darabos lombföldbe, fakorhadékba. A gyökérfejlődés megindulásáig növényeinket árnyékos helyen tartsuk, később 8 GYÜMÖLCS • ZÖLDSÉG ® VIRÁG azonban világos, hűvös helyet keressünk számukra. A pozsgások legszebben 10—15 C fok hőmérsékleten díszlenek. Ennél melegebb száraz szobahőmérséklet számukra nem kedvező. A kaktuszfélék közül a Mamilláriák, a Paródiák és a Rebutiák, továbbá a mimikrik (kavicsutánzók): a Lithops, Pleiospilos alkalmazhatók. Ezek általában gömb, vagy zömök oszlop formájúak, vagy lapított ízelt szárúak; gyökérzetük sekély fejlődésű, a későbbiek során sem terebélyesedik. A kövekre ültetett növényeket felülről nem öntözzük, ellenben a köveket vízzel telt edénybe mártjuk. A kövek a nedvességet felszívják és tárolják a növény gyökerei számára. Amikor a kövek kivilágosodnak (megszáradnak), ismét mártsuk vízbe azokat. Az öntözővízbe tápsót is adagolhatunk. A kövekre telepített pozsgás növényeket nyáron a kertben is elhelyezhetjük, lehetőleg árnyékos helyre. A melegházakban és szaoorítóházakban már serényen folyik a munka. A szaporítóládikba már elvetették az aprómagvú dísznövényeket. FEBRUÁR a dísznövénytermesztésben Februárban egyik legfontosabb munkánk a lassú fejlő— désü egynyári dísznövények szaporítása. Csak az időben szaporított növények fejlődnek kielégítően, csak ezek adják meg a várt virághozamot. A növények egy részét magvetéssel, a magot nem érlelőket pedig dugványozással szaporítjuk. Melegágyba vetjük a Begonia semperflorens, a Dianthus caryophyllus, a Chabaud szegfű, a Lobelia erinus, a Pennisetum fajok, a Salvia és a Verbena venosa magját. — Kezdjük meg az egynyáriakként nevelt növények dugványozását is. Csak így szaporíthatők a Coleus fajok, a Coleus blumei kivételével, a szürkelombú Heilichrisumok, az Iresine fajok, a Heliotropium peruvianum és a Lantana camara. A magvakat kis mennyiségben magtálba, nagyobb menynyiséget szaporítóládába vetjük. A magtálakat előzetesen kitisztítjuk, kimossuk, az újakat beáztatjuk. A szaporítóládákat is előkészítjük; kitisztítjuk és fertőtlenítjük, az újak belső részét kiégetjük, vagy 3 °/o-os rézgálic oldatban áztatással tartósítjuk. Minden szaporítóedényen legyen vízelvezető nyílás, hogy a felesleges víz eltávozhasson. A nyílásokra cserépdarabot helyezünk, hogy a vízzel együtt a föld ne mosódjék ki. Jó, ha a szaporítóedény aljára vízelvezető réteget (drenázs) helyezünk, ez kavics, cseréptörmelék vagy rostaalj esetleg homokréteg lehet. A magvetéshez használt föld ne legyen tápdús. Fontos, hogy könnyen melegedő, levegős és humuszban gazdag legyen. Megfelel erre a célra a komposzt, a lombföld, a tőzeg homokos keveréke. A föld ne legyen száraz, de túl nedves sem. — A ládák töltésekor — a sarkoknál és a széleknél — a földet kissé megnyomjuk, majd lesimítjuk. Ügyeljünk arra, hogy a vetés és takarás után is maradjon víztér. Az apró magvakat nem takarjuk földdel, csak a magtálra vagy ládára helyezett üveglappal és papírral védjük a kiszáradástól és a fénytől. A Chabaud szegű magvetésekor a földre vékony réteg tisztára mosott folyami homokot rostálunk, ezt jól beöntözzük és erre vetjük a magot. A vetést nem takarjuk földdel. A ládákat egymásra helyezzük, a felső ládát üveggel, papírral takarjuk. Csak amikor a magvak csírázása megindul, takarunk vékonyan homokkal. A homokot előre készítsük a házba, hogy az átmelegedjék. A hideg homoktól a csíranövények megfáznak. A pennisetum szöszös magvait csak nyirkos földre vessük, ahol a mag megtapad. A magvetések gondozása rendszeres, óvatos permetező öntözés. A túl nedves magvetésben a szártövi rothadás gya-< kori, ezért főként napos időben, de mindenesetre úgy öntözzünk, hogy a növény még az esti lehűlés előtt felszáradhasson. A kikelt növényeket világos helyre, ablakhoz közel helyezzük el, mert a sötétben tartott palánták felnyurgulnak. A dugványozással szaporítandó növényeknél az anyanövényekről az 5—8 cm-es hajtásokat levágjuk. A dugványokon az alsó levél alatt közvetlenül éles késsel síma metszlapot készítünk, az alsó leveleket eltávolítjuk, míg a felsőket viszszakurtítjuk, hogy a párologtatást ezzel is csökkentsük. A keményre döngölt, tisztára mosott folyami homokba ültetett dugványokat melegtalpon, permetezés és szükség szerinti árnyékolás mellett gyökereztetjük. A meggyökeresedett dug-< ványokat cserépbe ültetjük, a megfelelően fejlettekről újabb dugványt vághatunk. Itt az ideje a Begonia rex Codiaeum, Fuchsia, Peperomia, Ficus, Sansevieria tömeges szaporításának. A hónap vége felé, ha az idő engedi, folytassuk a szabadban az ősszel félbemaradt ásást, és a díszfák és cserjék telepítését; készítsük elő a virágágyakat. A terméskő, mint viráqtál
