Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-25 / 25. szám
ISKOLAI MÉHESZKÖROK ES KEZDŐ MÉHÉSZEK SEGÍTSÉGÉRE______ Hogyan szaporíthat a kezdő méhész 1 Legutóbbi cikkünkben megbeszéltük a méhcsaládok rajzásának folyamatát. Mivel a természetes rajokat nem lehet előre tervezni, ezek keletkezése többé-kevésbé véletlennek van kitéve. ígéretünkhöz híven megtárgyaljuk a mesterséges rajok készítését. így a kezdő méhész is lehetőségeinek határain belül tervszerűen felszaporíthatja állományát. A mesterséges raj készítésének legmegszokottabb módja a söpörtraj. Készítésénél a következőképpen járunk el: Erős családokban kikeressük az anyát. Azt a keretet, amelyen az anyát felfedeztük, kiakasztjuk a családból, s a keretbakra vagy más üres kaptárba helyezzük. Ezután a családból kiveszünk két friss fiasításos keretet, s ezekről az előre elkészített seprőtölcsérrel ellátott rajszállítóládába seperjük le a méhel st. Friss fiasítású kereten vannak a fiatal dajkaméhek, amelyeket éppen a fiasítás etetése közben leptünk meg. A söpörtraj készítésére ezek a legalkalmasabbak. Mé;e nem igen repültek s a műra nem fogják elhagyni. Nem volna célszerű a söpörtraj készítésére a szélső fiasítás nélküli lépek méhelt felhasználni. Ezek öreg méhek, legtöbbje elhagyná a söpörtrajt annak felállítása után s nem lennének megfelelő támaszai az új anyának a mesterséges rajban. Több mint két keretről egy családból sem söprűnk méheket a söpraj részére. További egy-két, esetleg három családból a leírt módon veszünk ki két-két friss fiasításos keretet s lesöpörjük róluk a méheket ügy, hogy a mesterséges rajban kb. 2 kg méh legyen. A fiasításos kereteknek a családokból való kivétele előtt várunk 4—5 percig, hogy a méhek teleszívhassák magukat mézzel, s a söprajba telített mézgyomorral kerüljenek. Amint a rajszállító ládában megfelelő mennyiségű méh van, levesszük a seprőtölcsért s rátesszük a fedőt. Fi a söpörtraj részére van fiatal be nem párzott, vagy már bepárzott anyánk, ezt bedobjuk a méhek közé, a rajszállító ládába egynéhány gomoly füstöt eresztünk, hogy a méheket alaposan megzavarjuk, a ládát egynéhányszor felfordítjuk a levegőben, azután hűvös, sötét helyre helyezzük. Itt tartjuk két éjszakán át. A rajszállító ládát a raj besöprése előtt műlépes keretekkel látjuk el. Amint a rajt hűvös helyre helyezzük, adunk neki 1—2 liter cukorszörpöt (1—1 arányban). Ha nem áll anya rendelkezésünkre, úgy a láda fedelére rögzítünk fedett anyabölcsőt. Ez esetben nem helyezzük nagyon hűvös helyre a ládát, hogy az anyabölcsőben fejlődő anya kárt ne szenvedjen. A második éjszaka után a rajt telephelyére visszük s tovább úgy kezeljük, mint a természetes rajt. Akinek nincs rajszállító ládája, üres kaptárba söpri a méheket. Ilyenkor a kaptárt minden söprés után le kell takarni. Rajszállító ládával és seprőtölcsérrel a munka sokkal ügyesebben s gyorsabban megy. A mesterséges raj készítésének másik módja szerint osztottrajt s a fészkes böngészettrajt nyerünk. Az elsőnél csak egy család fiasításos kereteit használjuk fel, másodiknál több családból veszünk el fedett fiasításos keretet. A következőképpen járunk el: Itt Is kikeressük az anyát két vagy három családban, s az illető keretet bakra helyezzük, vagy biztonság kedvéért a rajtalevő anyával együtt üres kaptárba helyezzük. A művelet bizonyos időt vesz igénybe, s jó ha az anya biztonságban van. Természetesen egy-egy üres kaptárba csak egy keretet teszünk a rajta lévő anyával. Azután átvizsgáljuk a családokat s kikeresünk minden családban két keretet, mely fedett fiasításos lépeket tartalmaz. E lépek utcáit szélesbítjük mindkét oldalon kb. 2—3 cm-re. Ezt azért ajánlatos megtenni, hogy Etette egy fájdalmas a méhszúrás, különösen az érzékeny bőrű embereknek. Még borzasztóbb, ha a kifinomult bőr az áldozat kényességével is párosul. Amilyen kicsi a méhecske s nagy a szorgalma, olyan mérgesen csap vélt eU lenségére. Élete árán döfi fullánkját a megcélzott testrészbe. A mérget fecskendező „gyilok" szúrását minden ember másképp viseli, kivéve a méhészekét. Azoknak úgymond nem fáj, ha néhány hitéből kitért betyár orvul megszurkálja őket. Még csak fel sem szisszennek, így a körülöttük levő egyének észre sem veszik a merényletet. Nem úgy testi-lelki jó barárátom Keszeg Laci, aki május végén elkísért a Léva környéki vándortanyákra. Mentségéül legyen mondva; nem méhész és távol áll tőle, hogy valamikor közelebbről megismerkedjen a méhekkel. A vándortanyára is csupán kérő szavam és a méz illata csalogatta. Ugyanis akkoriban vette kezdetét a finom akácméz-szüret. Száz szónak is egy a vége; ez alkalommal Laci oly bátor* ságot vett, hogy az oldalán fityegő fényképezőgéppel néhány lépésről becélozta az egyik vándorkocsit. Lehet, a leendő fényképpel akarta bizonyítani, bíz ö nem fél a méhektől. fó magam a fák árnyékában kóstolgattam Fáraó italát, amikor fülemhez ért a hátborzongató kiáltás, a szélesbített utcákba fiatal méhek gyülekezzenek. Ezek azonnal a szélesbített utcába tódulnak, hogy az így keletkezett üres helyet beépítsék. Így fiatal méhek gyűlnek össze a kijelölt fedett fiasítású lép mellé. Kb. 8—10 perc múlva minden családból lassan kivesszük a kijelölt két keretet s az előre elkészített üres kaptárba helyezzük. A fiasításos kereteken kívül homlokkeretként (ez az első keret) virágporos keretet is akasztunk be, s legutolsó keretként egy üres keretet. A kaptárt ezután betakarjuk, és várunk kb. egy órát. Ez alatt az idő alatt azokat a családokat hozzuk rendbe, melyekből a kereteket kivettük (az anyás keretet visszaadjuk, s az elvett két keret helyett beakasztunk: ha van hordás két műlépes keretet, ha nincs hordás s nem etetünk, két kiépített, de nem sötét keretet). Közben egy óra elmúltával a mesterséges rajjal benépesített kaptárt egy ideiglenes helyre helyezzük. Egy óra letelte után vagy anyát adunk a mesterséges rajnak kalitkában, melynek kijáratát mézescukroslepénnyel eldugaszoltuk, vagy — ha anya nem áll rendelkezésünkre — egy érett, mindenesetre fedett anyabölcsőt. A kaptárt a következő napon ideiglenes helyén hagyjuk, s — Segítsééégl Eldobtam a kanalat és a méhésszel együtt rohantunk kedves barátomhoz, aki kézzellábbal hadonászott, feje körül hessegette a semmit csapkodta a levegőt. Mert a kicsi méhecske már a hajába fült s egyre fészkelődött beljebb, beljebb, hogy tüzes nyilával sebet ejtsen hősünk kemény koponyáján. Későn érkeztünk. A merénylet megtörtént. Megdöbbenve néztük Laci fájdalomtól eltorzult arcát és sajnálattal nyugtáztuk a szeméből gördülő kövér könnycseppeket. — Fáj — nagyon fáj — nyöszörögte. Szinte zsibbad bele a fejem, a testem. — Ne vicceljen — szólt ijedten a méhész. — Két héttel ezelőt halt meg egy ember, méhcsípésben. Amire kórházba vitték, kiszenvedett szegény. — Messze a kórház? — kérdeztem nagy komolyan, miközben cinkosan a méhészre pillantottam. — Messze van, kérem. Vagy harminc kilométerrel — Es a legközelebbi mentőautó? — Úgy tizenkettőre. De mi az ördögnek mindez, hiszen nincs komolyabb baj. A nyelve, a nyelve mindent elárul. — Zsibbad a fejem, a testem — nyögi az áldozat, csak harmadnap helyezzük állandó helyére. Ez a következő okokból szükséges: A létesítendő családban két-három családból származó méhek vannak. Ezek teleszívják magukat nemcsak a saját családból származó lép, hanem a többi családból származó lépek mézéből Is, és visszatérnek a régi helyükre. Különösen hordástalan időben ezek a gyűjtőméhek visszatérnek a mesterséges rajhoz, s tovább hordanak a mézből. Így az egész mézkészletet elhordhatják s azután is a mesterséges rajt rabolnák. Ha azonban következő nap este a mesterséges rajt az ideiglenes helyről az állandó helyre helyezzük, a mesterséges rajt elhagyott gyűjtőméhek az ideiglenes helyen fogják keresni a zsákmányt, de itt semmit sem találnak már s a mesterséges raj új állandó helyét nem ismerik. A mesterséges raj röpnyílását eleinte leszűkítjük s az üres keretbe egy kevés vizet fecskendezünk. A mürajnak eleinte nincsenek röpméheí és igen hiányozna neki a víz. Az ilyen rajok készítésére legalkalmasabbak azok a keretek, amelyek nem tartalmaznak semmiféle nyitott fiasítást. Ily kereteket úgy szerezhetünk, hogy 8 nappal a mesterséges raj készítése előtt két-két fiasításos keretet a mézűrbe akasztunk az anyarács fölé. Nyolc nap eltelte vután a fiasítás legtöbbje már fedve lesz s a kevés fedetlen fiasítás befedés előtt áll. — Öltse ki a nyelvét — adja ki a parancsot a méhész. Laci tövig ölti piros nyelvét. A méhész szóhoz sem jut, elkiáltom magam. — Te jó ég, dagad a nyelve. Gyorsan intézkedni kell. Van a környéken telefon? Azonnal hívjuk a mentőautót. Utóvégre felelősséget érzek derék barátomért, akit én csaltam a vándortanyára. Nem engedhetem, hogy a szemünk előtt orvost beavatkozás nélkül pusztuljon. Laci révetegen néz maga körül és arcvonásaiból látom, gondolatban búcsúzik a világtól. A méhész a vándorkocsthoz rohan s pár pillanat múlva üveggel kezébeh tér vissza. — Orvossági Biztos szer a méhméreg ellen. Kisüstön főtt barack. Hazai. Olyan erős, mint a mennykő. Ha ebből megiszik egy felet, kutya baja. Az öreg „kaszás“ is megkegyelmez magának. Itt hagyja az élők sorában és nem viszi a pokolba. Fogja és hajtsa fel. Laci egyszuszra kihörpinti a nyakolajat, majd levegő után kapkod. Áhítattal nézem a házi gyógykezelést s miközben barátomba visszatér az élet, arra gondolok, engem is megcsíphetne egy méhecske. SÁNDOR GÁBOR Svancer L. ,Halálos" méhszúrás
