Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-06-11 / 23. szám

Gútor a Bratislava-vidék járás köz-1 gége. Lakosainak száma nyolcszáz fö körül mozog. Nem nagy falu, nem ts híres. Szükebb környezetében azonban — a járásban — eléggé ismert a ne-, ne, mert „istenhátamögöttt" volta el­lenére ts fölfigyeltet magára a közel ötszáz hektáros szövetkezetével, mely* nek hatvan és egynéhány tagot szám* láh5 közössége valóban szívügyének tartja gazdaságát. — Ügy ahogy mondomt szívügyé­nek! — ismételte meg önmagát Sátor Lászlö agronómus, majd miközben a motorkerékpárján babrált, a szöveti kezet megtett útjáról kezdett beszél* ni. Elmondta többek között, hogy volt ídö, amikor nem volt könnyű a „köd zös sorsa", — Most már könnyebb •*» folytatta —, mert ésszerűbben gaz* dálkodunk és a tagság ts erősen meg* változott. Ma, ha a körülmények meg* kívánják, éjt nappallá, vasárnapot és ünnepnapot is hétköznappá teszünk, — Bizakodva néznek tehát a gaz* Ragnak ígérkező termés elébe!? — Nem félünk, mert felkészültünk* Nem kételkedtem szavaiban, de ml okom is lett volna rá, mikor a közös több tagja is hasonlóképpen véleke* dett. Ám de tdöm sem lett volna a morfondírozásra, mert sikerült betndU tania a kétszázötvenes benzin-csikó* Ifit* — Mehetünk! — mondta, és fők pattant a „nyeregbe". Amikor helyet foglaltam mögötte az ülésen, hátra* hajolt és így szólt: — Eh, de meg* lepődik majd Laczo „tábornok"! — Ki lepődik meg? — kérdeztem-. Szavam azonban elnyelte a motor zú* gása. Kifordultunk a faluszélt gazdasági udvarból és a szomszédos falu, Sze­met felé kanyarodtunk el. Sátor László nagyszerűen vezetett, de talán háromszáz métert sem hagytunk ma* gunk mögött az országúiból, márts csökkent a motor sebessége és balra, egy dülőútra tértünk, mely — ketté­szelve egy nyolchektáros táblát — a Duna holtágának töltésénél ér véget. A dűlőüt jobb oldalán kelkáposzta, karalábé, saláta s baloldalán pedig — párhuzamosan az országúnál — húsz* harminc méternyi szélességben vörös­hagyma zöldéit. Valamennyi termény haragoszöld s gyönyörű volt. Meglát­szott rajtuk a gondos gazda keze. A jobboldali tábla, a saláta-szakasz ki* vételével, melyen épp szedés volt, vízsugár alatt állt. Az út végén egy tégla-deszka épü­let előtt álltunk meg. Előtte meleg­ágyak sorakoznak, melyeknek föltá­masztott üvegeiről erős fény nyugta­lanította a szemet. A „hacienda" előtt félig megrakott teherautó vesztegelt, azaz két férfi meg egy nő salátával, zöldhagymával, karalábéval és kellel telt ládákat rakott rá, — Naponta négy*öt autó zöldséget szállítunk, egy-.egy rakomány értéke hat-hét ezer korona — mondta „lábra­­állttva* a motort az agronómus, majd folytatta/ *■* Máskülönben ez volna a kertészetünk, melynek tmmár nyolc éve Laczo Károly Jábornok uram" parancsol., -, Ebben a pillanatban egy harmincöt év körüli, alacsony, sztkár, borostás arcú ember lépett hozzánk, a „tábor* nők". Szemügyre Vett bennünket, az* tán fölkacagott, mafd visszavágott az agronómusnakt —Mikor komolyodsz már meg, pof* tikámft-* Soha, Karcsi, sohaI A tréfálkozás még sokáig tartott. VégM Is így szólt a főkertész: — De hagyjuk komám, hisz a jó* bél Is megárt a sok. A barátod meg bizonyára — fordult felém Karcsi — stet, mint általában minden újság­író . * * — Azt hallottam, hogy magával van legtöbb gondja a vezetőségnek? — szegezem neki a kérdést. A cserzett arcú férfi nem lepődött meg. Az agronómusra szegezett te* ktntete azonban mintha azt mondta volna: Várj csak, betyár! Aztán elne* vette magát és azt mondta: — Ami igaz, az igaz. De ha nem követelném mindazt, ami nekünk ker­tészeknek kijár, ami a munkánk vég­­zéséhez elengedhetetlenül szükséges, aligha volna valamire való kertésze­tünk ... Szentigaz: aligha! A jó munkához ugyanis lehetőség, előfeltétel kell. Ha ez adva van, mint Gútoron, az ered­mény sem marad el. De lássuk csak: mit müveit a „tábornok" azóta, hogy a kertészet élén áll? Mire vitte az asszony-kollektívával? Mint azt már mondtam, nyolc év* vei ezelőtt kezdte. A kertészet terü­lete és talaja ma is ugyanaz, mint a kezdetben volt. Es mégis, míg az A juhásznak jól megy a dolga A besztercebányai járás Priechod községéből szerte egész Szlovákiában dolgoznak a mindenütt elismert juhá­szok, az igazi „baíák“, akik iránt nagy az érdeklődés. A dél-szlovákiai községekben is jócskán van belőlük. Munkájukat nagyon dicsérik a szö­vetkezeti funkcionáriusok. Minden év­ben szerződéseket kötnek velük, la­kást, háztájit és egyéb előnyöket biz­tosítanak számukra, mert munkáju­kat egész évben nem kell ellenőrizni, ők biztosítják be a bojtárokat és a tervteljesítésért is ők felelnek sze­mélyesen. A százdl szövetkezetben ebben az évben két „baöa“ működik Priechod községből. Mindkettőjüket napi munkájukban találtuk, amikor Százdon felkerestük ideiglenes laká­sukon. Százdon a juhtenyésztést fontosnak tartják. Mintegy 400 darab anyajuh és 800 ürü van jelenleg a szövetkezet tulajdonában. A legelők sem hiányoz-W'/WWWVWWWS/W Talán nincs is olyan szín­ház a világon, amelyben az alábbi eset meg ne történ­hetne. A színház igazgatójának felesége már jó ideje gya­núsnak tartja férje viselke­dését. Magándetektíveket fo­gadott. Felkérte őket, hogy legyenek minél többet a szín­ház közelében, tartsák szem­mel a férjét és fényképezzék le, ha ismeretlen nő társa­ságában látják. A detektívek jó munkát végeztek. Megbízatásuk első napján a színház melletti kis utcában kompromittáló fény­képet készítettek a színház igazgatójáról és a vele levő ismeretlen nőről. A jeleség válópert indított. Kiderült, hogy a fényképen látható nő kezdő színésznő, és hogy egyszerre több fon­tos szerepet is kapott, habár a színházban alig ismerik. A színésznőt is kihallgatták, Minden letagadott. Elmond­ta, hogy a képen levő nő — bár a megtévesztésig hason­lít rá, nem ő, hanem — az ikertestvére ... Végül még csak annyit, hogy ez az eset az egyik bécsi színház igazgatójával történt meg. nak ebben a községben. Erdőkben, utak mellett van elegendő legelő a jubnyájnak. A juhászok nagyon di­csérték a jő minőségű legelőket. A szövetkezet vezetői jól kalkuláltak, mert csak a gyapjúért több mint 200 ezer koronát kaptak. A szerződtetett juhászoknak minden anyajuhtői 6 kg sajtot kell leadni. A ráfordítás csak a téli hönapkban van, amikor 1200 koronát fizetnek a főjuhásznak és 800 koronát a bojtárnak. A fejési idő alatt csak termelésért dolgoznak a juhászok. A bojtár fizetését és ellá­tását is a főjuhász látja el. A szövet­kezet t/i ha háztájit biztosít számuk­ra, azonkivüi sertéstenyésztést is folytatnak, tehát a jövedelmük meg­haladja igy is az évi 20 000 koronát. Pilis Pál főjuhásszal, fiával Pilis Pé­terrel és StreCok János bojtárral be­szélgettünk a fejés után. Elmondták, hogy minden nap 3,30- kor kezdik meg a fejést, hat órakor indulnak a legelőre a bojtárok, dél­előtt térnek haza és délután ismét legeltetnek. A bojtárnak ügyesen kell forogni, ezért a főjuhász hozzáértő embert hoz maga mellé, akinek In­kább többet fizet, de tudja, hogy nem hagyja őt cserben és a várt eredmény sem marad el. Pilis Pál főjuhász például 2000 koronát fizet Streöok bojtárnak és teljes ellátásban része­síti őt. Habár csak szezonban, hat hónapig dolgoznak az ilyen fogadott bojtárok, télen otthon vagy az Ipar­ban dolgoznak. Pilis Pál például már 14 éves korától járja hazánk közsé­geit, jelenleg 54 éves, de munkáját a „baöa“ teendőket már annyira megszerette, hogy 70 éves korában szándékszik csak nyugdfjba menni, otthon tenni-venni valamit a szép családi ház körül. Péter fia, aki je­lenleg 22 éves, szándékszik tőle át­venni a mesterséget, aki már az idei nyáron nyolcadik Ízben őrzi gondosan a juhnyájat. Tőle megkérdeztük, nem sajnálja-e a feláldozott szabad vasár­nap délutánokat, a kellemes szórako­zásokat. A válasz nagyon meglepő volt. Apját, nagyapját és dédapját utánozza; a juhok, a legelő az „esz­­tergályás", a juhsajt, a tipikus „zsen­­dice", a friss levegő neki többet ér ezer földi örömtől. A zöldellő szép természetben érzi magát a legjobban. A hajtőkutyák csaholása, a madarak csicsergése kiegészíti a mások által üresnek látott időt. Ez a véleménye egy fiatal juhász-növendéknek, aki véglegesen elhatározta, hogy juhász lesz. BELÄNYI JÁNOS Nagy István, a losonci gép- és trak­torállomás kőkeszi növényvédelmi brigádjának tagja általában vígkedé­­lyű ember. Munka közben is gyakran tréfálkozik munkatársaival, de a rá­bízott feladatot mindig szakszerűen végzi el. Több mint egy évtizede nap mint nap harcba indul a gyom ellen és védi a gyümölcsfákat. Mikor mun­kájára terelődik a szó, visszagondolva az elröppent évekre, így nyilatkozik; —■ Azóta bizony sok gabonában pusztítottam el a gyomt és évről évre egyre több gyümölcsfát permetezünk. Ahogy ó maga mondja, ezen a vi­déken is előre törnek a vegyszerek. Pedig eleinte itt is bizalmatlankodtak. Főleg a magánosk azt tartották, hogy a permetezés tönkreteszi a fákat. Ma már megváltozott a helyzet. Gyakran elhívják még szőlőt is permetezni. Szeretik, becsülik, mert látják, hogy érti a szakmáját. Fáradhatatlanul, szakszerűen dolgozik, tanácsokat ad a termelők megelégedésére. Bár szakmája kissé veszélyes, mégis szin­te szenvedélyesen űzi. Felcsillan a szeme, amikor megemlít néhány ered­ményt. A szécsénkei szövetkezet vezető­sége és Hornyák kertész egy Időben ugyancsak lemondóan beszélt a ká­posztáról. A növényeket annyira el­lepte a hernyó, hogy már ki akarták őket szántani. Amikor Nagy István ezt meghallotta, magabiztosan szólt nekik: — Ne féljenek, majd mi elintézzük a hernyőkatl A szót tett követte. Mindössze 1500 koronás költséggel Dikollal és Fosz­­fotlonnal permetezték a káposztát és a hernyók utolsó darabig elpusztul­tak. A szövetkezet pedig a már ha­lálra ítélt káposztából nem kevesebb, mint 65 ezer korna jövedelmet vett be. Bizalomról tanúskodik az is, hogy egyre több szövetkezetben szórnak a kukoricatermesztésre szánt parcel­lákra gyomirtószereket. Amikor arról váltunk néhány szót, hogy egyes he­lyeken a gyomirtó szer nem ért el kellő hatást, moslyogva magyarázza: — A Zeazint lehetőleg vetés előtt két héttel kell a földbe munkálni. Mert ahol a föld tetején marad a gyomirtószer, nem lehet meg a kellő hatása. Megtudjuk azt is, hogy az ipoly­­nyékiek például, mivel kötött talajuk van, már december első felében a földbe dolgozták a Zeazint. Az ered­mény meglepő. Alig látni gyomot a kukoricában. Bizony sokrétű a növényvédők dol­ga. Tavasz óta nincs megállás. A gyü­mölcsfák és a gabonafélék permete­zése után most nitrogént juttatnak a földbe. Jónéhány gazdaságban pedig az ólakat legyek ellen permetezik. A már említett ipolynyéki szövetke­zetben például a legyek csípése miatt lassan gyarapodtak a hízók. A nö­vényvédők gyorsan beavatkoztak, és olyan eredményes munkát végeztek, hogy minden légy elpusztult. Nézete szerint az istállókat háromhavonként kellene permetezni, de sajnos, a leg­több szövetkezet Idegenkedik ettől a munkától, mert sajnálja rá a pénzt. A növényvédő Nagy István munká­ját minden évben eredményesen vég­zi. A traktorállomáson már első he­lyezést Is ért el. Idén pérmlumot ka­pott a gyümölcsfák és gabona perme­tezésért. Mindennapi elfoglaltsága mellett résztvesz a társadalmi élet­ben is. A CSEMADOK ipolykeszi szer­vezetének elnöke. Ezen a szakaszon is mindent megtesz, hogy a falu kul­turális életét felvirágoztassa. (bállá) Nagyobb jövedelemre törekszenek Verőfényes, meleg napon látogattunk el a pozsonypüspöki szövetkezetbe. A határban szorgalmas munka folyik. Kapálják a cukorrépát. Vojtek János ükonőmus kedvesen fogad és kérdéseinkre készségesen nyújt felvilágo­sítást. — A tavalyi csallóközi nagy áradás bennünket szintén érzékenyen érin­tett. 600 hektárunk víz alatt volt, erről persze semmit sem takarítottunk be. Kárunk összesen 2 millió 200 ezer koronát tett ki. Ebből az Állami Biztositő 1 millió 56 ezer koronát térített meg. A veszteségnek tulajdon­képpen magunk voltunk okozói, mert csak a biztosításra kötelező növé­nyeket jelentettük be a biztosítónak. így a takarmány, lóhere, széna bizto­sítatlanul maradt. Erre egy fillér kártérítést sem kaptunk. Szorult hely­zetünkben részben a termelési igazgatóság segített, 150 ezer koronával járult hozzá veszteségünk csökkentéséhez. Ez ugyan kissé enyhítette fáj­dalmunkat, de még igy is több mint 900 ezer koronát saját erőnkből kel­lett fedeznünk. A jövedelemcsökkenésre természetesen a tagság fizetett rá, mert a tervezett 17 koronás munkaegység helyett csak 13-at- fizethettünk. Djfajta szervezéssel kezdték meg a kukorica és cukorrépa termesztését. Az ezzel összefüggő munkák elvégzését a tagok részesedés ellenében vég­zik el. Ezzel mind a szövetkezet, mind a tagság jól jár, mert több és Jobb termést érnek el, részesedésükből a szövetkezeti tagok két-három sertést is felnevelhetnek. Idén kezdték el a belterjes gyümölcstermesztést; 150 hektáron őszi-, sárgabarack, szilva, alma, meggy, cseresznye, körtefákat ültettek. Kezdő lépésüket 30 hektár őszi barackkal tették meg. Ha kísérletük beválik, folytatják a telepítést. Zöldségkertjeik kiterjedése kissé lecsökkent, mert melegházaik közelé­ben vlzerekre akadtak, s innen vezetik most az ivóvizet a városba. Ennek következtében ma már nem gazdálkodhatnak az eredeti 20 hektáron, ha­nem csak öt áll a kertészet rendelkezésére. A kiesést úgy szeretnék meg­oldani, hogy alkalmas helyen más termény rovására terjesztenék ki kér* tészetüket. Az állattenyésztésben speciálisan hlzómarhaállományuk kiszélesítésére helyezik a fő súlyt. 1423 szarvasmarhát nevelnek. A sertéstenyésztést fo­kozatosan csökkentik. A marhahússal való foglalkozás sokkal jövedelme­zőbb, s nevelésére jobbak a feltételeik Is. Rátérnek legelőik fejlesztésére, az eddigi 17 takarmányfajta helyett csak 6 fajtát termesztenek. Baromfifarmjukon 8000 tyúkot tartanak. A tojáshozamot idén 930 ezer darabra szeretnék növelni. A farm tavaly 115 000 korona tiszta nyereséget hozott a szövetkezetnek. A legnagyobb gondot a munkaerő ellátás okozza. Az idősebbek ma­holnap nyugalomba mennek, fiatal erőt meg nehéz szerezni a szövetke­zetbe. Még traktorra, kombájnra, teherautóra vagy más gépjárműre jelent­keznek, de kézi munkára egyáltalán nem. Most azon gondolkoznak, miként nyerhetnék meg a fiatalság szélesebb rétegeit a mezőgazdaság számára. Hátrányos a város közelsége, ahol a fiatalság a gyárakban jő fizetéssel, előnyös munkabeosztással nyerhet elhelyezést. A falu zöme a közeli Slov­­naftba jár. Pedig a szövetkezet vezetősége szívügyének tekinti a fiatalok megnye­réséhez szükséges kulturális igények kielégítését. Tudják, hogy az em­berről való gondoskodásnak ez a formája elsőrendű feladat, mert egyrészt ettől függ a mezőgazdasági dolgozók állandósítása, a mezőgazdasági mun­ka és a falusi élet vonzóereje. Szövetkezeti lakásokat építenek, bevezetik a kétműszakos rendszert, mi­helyt anyagi helyzetük megengedi, áttérnek a szilárd jutalmazásra, mivel ez az ifjúság megnyerésével kapcsolatban is fontos. A helybeli CSEMADOK is jelentősen kiveszi részét a kulturális tevékeny­ségből. Színdarabok előadásával, szavalóesték, vitakörök rendezésével, táncmulatságok és egyéb szórakozások rendezésével kelti fel a fiatalság érdeklődését az alkotó tevékenységre. A CSISZ ezen felbuzdulva segítő kezet nyújt és közös erővel szervezik a falu fiatalságát műveltsége fej­lesztésére. Kulturális bizottságot is alakítanak, amelynek többek között rendeltetése lesz a termelési propaganda feladatainak és formáinak meg­határozása, a szaktudás növelésének elősegítése. A szövetkezet védnökség! vállalata, a Dimitrov Vegyi Üzem, amely vé­dencét a lehető legjobban támogatja. Elegendő és a legjobb minőségű műtrágyával látja el, gépi berendezésüket kijavítja, rendbe hozza, alkat­részekről a legrövidebb Idő leforgása alatt gondoskodik. A szövetkezet gépparkja felkészülten várja az aratást, valamennyi gép üzemképes. A pozsonypüspöki szövetkezet bizakodóan néz a rá váré feladatok elé. Feltett szándéka, hogy a tavaly elszenvedett veszteséget behozza, jövedel­mét növeli, s a tagság megelégedésére a miptaszövetkezetak soraiba lép. HORNYÄN&ZKY TIBOR A nap alig szórta első sugarait, máris minden épkézláb ember a határ­ban dolgozott. Hiába ko­pogtattunk volna ilyen* kor az Ismerősök ajta­ján, az ajtók bezárultak, ntncs ilyenkor idő az üldögélésre. A kiadós eső után gyorsan fejlődött a kultúrnövény, de a gyom sem hagyta magát. Kel­lett az igyekezet, nehogy a kultúrnövény marad­jon alul. A munka most összetorlódott. A falu asszonyainak jelentős ré­sze a kertészetben szedte a termést, a többiek pe­dig kapálták a burgo­nyát, kukoricát, cukor­répát. Ott találtuk a ha­­tárban az tparban dolgo­zó munkásokat ts, akik asszonyaiknak segítet­tek. Gajdács Matild fér* jével és fiával egy-kettő* re megtisztította a gyom* tói a burgonyaföldet, és máris mentek a kukori­cát kapálni. Varga János feleségével reggel három órakor a burgnoyaföldön dolgozott, az elsők kö* zött tett pontot a mun­­kára. Boros János, az Ipolykeszi Helyt Nemzeti Bizottság titkára munka* idő után szintén segített feleségének. Előző nap késő este tértek ottho­nukba, de kora reggel ők is motorkerékpáron ro­bogtak a burgonyatáblá* ra. Kit ts ragadjon kt az ember a sok dolgos sző* vetkezetes, asszony kö-; zül? A szövetkezet ve* zetősége szerint, Zstlka Jánosné és Boros János­né igyekszik tavasz 'óta a legjobban, de a többiek ts jól kivesztk részüket a munkából. Megmozdult a falu. Így kezdtük a növényápolás képét. Helyes a megálla* pítds. Mert amint a hely*. színen láttuk, minden erőt a növényápolásba fektettek. A traktorosok a nagyobb táblákban dől* goztak, a kisebbekben meg a lovasfogatok. Klinko Bertalan és Ra* dós János szinte szünet nélkül sarabolta a bún gonyát. Igazi nyárelejt képet láttunk Ipolykeszin. ízig* vérig földművesek dől* goztak a határban. így is van ez jól. Mert ml* lyen földműves az, aki ilyenkor otthon ül?! (b'f Varga János feleségével az elsők között fejezte be a burgonya kapálásét. A szerző felv. A növényvédő első években hektáronként a kerté­szet harmincezer koronát hozott a szövetkezet kasszájába, addig ma hek­táronként ötven ezret. A húszezer ko­ronás többlet hektáronként igazán szép eredmény, s ezért, ha Karcsi kéréssel áll a vezetőség elé, óhaját csak ritkán nem teljesítik. Kiállásáért a munkatársai, de az EFSZ vezetői is becsülik. — Miért „verekszik" most, vagy „verekedett" a legutóbb? Elgondolkozott, majd miután végig* simított napbarnított keskeny homlo* kán, ezt mondta: — Gépesítésért! Főleg kockázógé­pért, mert ami van, az nevetségesen kevés. — S az eredmény?. — Meglesz! Laczo Károly lassan 'ért el oda, ahol ma van. Hogy egyáltalán elju tott, azt szívós természetének és kö* rültektntő, megfontolt munkaszerve­­zésének köszönheti. Es persze annak, hogy olyan munkatársat vannak, mint Vass Lajosné, Tóth Mihályné és má­sok. — Nélkülük én itt — mondta a fő­­kertész — semmire sem mennék, mert kötve hiszem, hogy meg tudná helyet* tűk a faluban szervezni olyankor a kertészeti munkát valaki, amikor — mondjuk — Somorján lóverseny van, Ok, az asszonyok erre képesek! KEZES JÓZSEF Megmozdult a falu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom