Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-11 / 23. szám
Szakmelléklet: Gy ü möIcs - ZöIdség - VI rág Szüntelenül tökéletesítsük a falusi pártszervezetek irányító munkáját CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA P&RTJA XIII. kongresszusának küldöttei már hazaérkeztek. Elemzik a hallottakat és látottakat, de még nem futottak el oda, hogy megbizatásukrél személyesen is számot adjanak választóiknak, azoknak, akik a kongresszusra jelölték őket. A közeli napokban sor kerül majd erre is, és a határozatok munkatervekben, rövldebb és hosszabb lejáratú célkitűzések megfogalmazásában testesülnek meg. Nemcsak a kongresszus küldöttei, hanem a szó szoros értelmében mindannyian tanúi lehettünk annak, hqgy Csehszlovákia Kommunista Pártja a nemzetközi munkásmozgalomnak mily jelentős pillérét képezi, amiről tanúskodik már maga az a tény, hogy a világ minden részéről több mint 75 kommunista és munkáspárt képviseltette magát pártunk kongresszusán. Felszólalásaikban meleg szavakkal és őszinte elismeréssel méltatták azt, hogy pártunk magasan tartja a proletár nemzetköziség zászlaját, 8 hogy tántorfthatatlanul kitart a marxista-leninista alapelvek mellett. „Mi, szovjet emberek — mondotta Brezsnyev elvtárs a kongreszszust üdvözlő beszédében — örömmel figyeljük a tudomány, a technika és a kultúra fejlődését a testvéri Csehszlovákiában, az új társadalmi viszonyok tökéletesítésében elért sikereiket ée a szocialista Csehszlovákia elvhő, következetes külpolitikájának hozzájárulását államunk nemzetközi tekintélyének szüntelen elmélyítéséhez." Pártunk azonban a nemzetközi haladószellemű erők elismerését nemcsak következetes külpolitikájával érdemelte ki, hanem azzal is, hogy megbirkózik a szocialista társadalmi rendszer építésének problémáival, egy oly fejlett ipari országban, mint amilyen Csehszlovákia. Ez a nemzetközi elismerés hazánk határain belül is teljes mértékben visszatükröződik. Sok millió egyénből tevődik össze hazánk szocialista társadalma. Nem vagyunk és nem is lehetünk mindannyian egyformák. Minden egyénnek megvan a maga sajátos módja, képzettsége, tudása, melynek alapján nézi és bírálja a világeseményeket a társadalmi folyamatokat. De egyben mégis csak egyet vallunk; Csehszlovákia Kommunista Pártja nélkül, annak céltudatos politikája nélkül nem lettünk volna képesek a nemzetközi tekintélyt megszerezni, sem pedig dolgozóink aránylag magas életszínvonalát biztosítani. Ez a megállapítás még azokra is vonatkozik, akik tudatosan vagy tudatlanul pártunk politikájában hézagokat keresnek. Ha ezek előtt úgy lenne a kérdés felállítva, hogy lehetőségük van választani a kapitalizmus és szocializmus között, bizonyára a szocializmust választanák. Országos viszonylatban tehát Csehszlovákia Kommunista Pártjának tekintélye teljesen átment a köztudatba. Társadalmunk irányításában dolgozóink a pártban látják természetes vezetőjüket, a kommunistákban ennek a vezetésnek a vezérkarát. Nemcsak panaszokkal, egyéni nehézségeik orvoslásának kérelmeivel fordulnak pártunk Központi Bizottságához, hanem javaslataikkal, bíráló és helyzetelemző nézeteikkel igyekeznek segíteni pártunk munkáját. Csak a kongresszus előtti vitában több mint tizenötezer hozzászólás jutott el pártunk Központi Bizottságához, mind kommunistáktól, mind pedig a pártonkivüliektől. Ez azt bizonyltja, hogy pártunk kongresszusai, valamint a CSKP Központi Bizottsága és a párt különböző szervei hatalmas tekintélyhez jutottak, hogy munkájuk és politikájuk eredményei fejében természetes vezetőinknek, életünk irányítóinak tekintsük ezeket a szerveket. Am a kongresszus véget ért. Hozzá kell látni a határozatok megvalósításához, a kitűzött célok elérésébez. Most már a párt alapszervezetektől függ elsősorban, hogy a párt iránti nagy bizalom továbbra Is megérdemelt legyen. Most már fontos, hogy a párt vezető szerepét a párt alapszervezetei érvényesítsék. Hiszen a politika elméleti helyességét a gyakorlat bizonyltja. A kongresszuson elfogadott elméleti célkitűzések pedig az alapszervezetek gyakorlati politikájában öltenek testet. A gyakorlati megvalósítás komoly erőfeszítéseket követel dolgozóinktól nemzetgazdaságunk minden szakaszán, különösképpen pedig a mezőgazdaságban. „A népgazdaság arányos fejlesztésének legfontosabb feltétele, hogy a mezőgazdaság fokozatosan elérje az ipar színvonalát" — mondotta Novotny elvtárs a kongresszusi beszámolóban. Ez igen komoly és igényes feladat, ami abból is kitűnik, hogy ennek a feladatnak a teljesitésétől függ egész népgazdaságunk arányos fejlődése. Mind a beszámoló, mind pedig a kongresszuson elfogadott határozatok is felsorolják azokat a feladatokat, melyeket ennek a célnak érdekében tennünk kell. Habár a mezőgazdaság részére kitűzött cél elérése annyira fontos, hogy ennek teljesítésében tulajdonképpen társadalmunk minden szakaszán tevékenykedő dolgozó közreműködésére szükség van, a mezőgazdasági üzemek dolgozóira hárul ezen feladat legjelentősebb része. A mezőgazdasági üzemek kommunistáinak és alapszervezeteinek e feladatokhoz kell alkalmazniuk politikai tevékenységüket. A feladatok igényességére való tekintettel a pártalapszervezetekben gyakorolt és sokszor elavult munkamódszereket nem lesz tanácsos a jövőben alkalmazni. „Állandóan mélyítenünk kell a párt politikájának és tevékenységének tudományos jellegét...“ hangzik a kongresszusi beszámolóból a követelmény. Ezt a követelményt alátámasztják a mezőgazdaság tervezésének és irányításának új alapelvei is, melyek 1967-től lépnek érvénybe. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a mezőgazdaságban (de nemcsak ott) számos pártszervetünk a maga hatókörében nem olyan munkát végzett, hogy a vezető szerepét úgy érvényesítse, mint ahogyan érvényesül a Központi Bizottság vezetőszerepe országos viszonylatban. Tehát mielőbb szükséges lesz megváltoztatni mind az egyes kommunisták nézeteit a pártmunkára vonatkozólag, mind pedig a pártalapszervezetek vezetőségi és taggyűléseinek a munkamódszereit. Mezőgazdasági üzemeinkben ma már nem olyan a helyzet, mint azelőtt volt 10—15 évvel, amikor ezeknek alapjait leraktuk. Ma már gyakorlatilag nincs olyan üzemünk, ahol legalább középiskolát végzett funkcionáriusunk ne lenne. Számos EFSZ elnöknek, állami gazdaság felelős dolgozójának a műszaki középiskolán kívül még további képzettsége is van. Leggyakrabban ezek párttagok is. Elsősorban tehát ezek segítségével lesz szükséges a párt politikájának és tevékenységének tudományos jelleget adni a mezőgazdasági üzemek pártalapszervezeteiben. Ezeknek az elvtársaknak kell megérteniük azt, hogy melyik problémát, milyen kérdést tárgyaljanak a politikai szervben, vagyis a pártalapszervezet vezetőségi és taggyűlésén, és hogy mi tartozik az üzem vezetőségének hatáskörébe. Gyakran történnek még olyan esetek, hogy a párt taggyűlésén résztvesz a szövetkezeti agronómus is, mert tagja a pártnak, de a gyűlésen csak mint agronómus lép fel, ha felkérik, tájékoztassa a párt tagságot a növénytermesztés helyzetéről, úgy azt megteszi, de csak oly formában, mintha szövetkezeti taggyűlésen lenne. Tehát nem úgy lép fel, mint kommunista, aki ismeri a párt mezőgazdasági politikáját, aki ennek a politikának a szellemében elemzi a szövetkezet helyzetét, s Így a növénytermesztés fejlesztésére nem tesz olyan javaslatokat, amelyek az egész szövetkezet életében javulást jelentenének. Más esetben a szövetkezet elnöke a párt-taggyűléseken is a szövetkezet munkamenetét szervezi, munkabeosztásokat végez, persze nem a szövetkezet összes tBgjai, hanem csak a gyűlésen jelenlevő kommunisták között. Találkoztam fiatal mezőgazdasági mérnökkel is, aki a szövetkezet állattenyésztését vezette. Nemrég tagja a pártnak, ügyes és jé szakember. Munkáját komoly szaktudással szervezi és a szövetkezeti gyűléseken értékes javaslatokkal hozakodik elő. Ezzel szemben azonban a párttaggyűléseken hallgatag és szűkszavú. Felesleges időveszteségnek tartja ezeket a gyűléseket. Feltételezhető, hogy nem ismeri a párt mezőgazdasági politikájának őt érintő szakaszát. Ezért a saját szövetkezetének problémáin kívül tovább nem lát, munkájának értelmét nem az össz társadalmi érdekek szempontjából Ítéli meg. Hasonló példát sajnos sokat lehetne még említeni, ezek azt bizonyítják, hogy a mezőgazdasági üzemeink pártalapszervezeteiben még sok a tennivalónk annak érdekében, hogy ezek a szervezetek valóban vezető szerepet töltsenek be az illető üzemekben anélkül, hogy a gazdasági vezetőket helyettesítenék. Szükséges lesz, hogy most, pártunk XIII. kongresszusa után a mezőgazdasági üzemeinkben dolgozó kommunisták gondolkozzanak el munkájuk módszerei és tartalma felett. Keressék az utat és a módot arra, hogy a pártkongresszus határozatai értelmében az ő pártmunkájuk is — mint politikai munka — tudományos jelleget kapjon, hogy ennek értelmében tényleg magasabb szinten folytassuk megkezdett utunkat a kommunista társadalmi rendszer megvalósítása felé. REPKA ANDRÄS, az SZLKP KB sajtóosztályának dolgozója 10 ha burgonya - 400 ezer korona A szőgyénl EFSZ kertészeti csoportja 53 ha földön gazdálkodik. Területükön a következő zöldségféléket termesztik: 18 ha paradicsom, 10 ha paprika, 10 ha korai burgonya, 5 ha káposztaféle, ezenkívül uborka és hagyma. Évi tervük 1 és fél millió koma, amelyet előreláthatólag túlteljesítenek majd. A csoportban a főidényben 55 személy dolgozik és ezek három csapatra oszlanak: a lányok csapata (valamennyi CSISZ-tag), az asszonyoké, valamint a szerződött munkásoké. A három csapat közül a legjobb teljesítményt Zelenai Ignác csoportvezető irányításával a lányok csapata érte el. A lányok között két fiatalasszony, Valkő Vilmosné és Jónás Dénesné is dolgozik. Korukra való tekintettel még ide tartoznak és mint régi CSISZ-tagok ők Serkentik jobb munkára társaikat. A lányok közül meg kell említenünk Majer Ilonát és Silling Máriát, akik a csoport legrégibb és legszorgalmasabb tagjai. A kertészeti csoport május 21-ig 20 000 fej korai káposztát és 9000 korai kelt szállít a felvásárló szervek köbölkúti raktárába. Ha a felvásárló szervek biztosítanák a káposztafélék nagyobb mennyiségben való felvásárlását, napi szedésüket háromszorosára Is tudnák növelni, hiszen a csoport tagjai a szorgos munkaidőben szívesen állnak már reggel négy órakor munkába a káposzta vágásakor. Karalábéból a csoport az említett napig 30 000-t szállított el, de ha a felvásárló szervek nem tudják biztosítani a karalábé folyamatos átvételét, akkor ez a földön megreped és nem lesz piacképes. Csák elvtárs azt állítja, hogy már 15 éve dolgozik a kertészetben, ilyen korán még nem szállítottak árút. A legnagyobb elismeréssel kell szólnunk a csoport 10 ha-on termesztett korai burgonyájáról. Bátran mondhatjuk, hogy ez a legszebb az egész járásban. A kertészeti csoport vezetője szerint a tervezett 10 vagon helyett 15 vagont fognak eladni a közeljövőben és ebből bevételük 300 000 korona lesz. A szövetkezet főagronómusa Grenyo mérnök megjegyzi: Ne szerénykedjen Boldi bácsi, amint én látom, lesz itt 20 vagon is és a bevétel 400 ezer korona lesz. Kívánjuk, legyen a főagronőmusnak igaza. PÉK LÄSZLÖ, Szőgyén Megvallom — régen jártam Tardoskedden. Evek hosszú sora telt el azóta, de mégis emlékszem, gyommal benőtt árokpartok, gödrök, gondozatlan utak, eh minek emlegetni, hiszen mindez már a múlté. Igaz, hogy szorongás vett erőt rajtam, milyen is lesz évek után a viszontlátás, de erről a viszontlátásról szóljon az alábbi néhány sor, A SZÄLAK VALAHOL’ ÖSSZEFUTNAK Szalmakazalban gombostűt keresni — valahogy így jár az, aki ezekben a napokban a Tardoskeddi Helyi Nemzeti Bizottság elnökét keresi. Csak a véletlen szerencse segíthet az emberen, hogy a HNB Irodájában találja őt, A legritkább esetben fordul ez élő, és akkor is egész biztosan halaszthatatlan ügyek hozták erre. Mint például a községrendezés terve. Ez az elnök szívügye. Miért éppen a községrendezés? —- Sok a munka a községben — mondja a HNB elnöke, mikor végre a társadalmi munkában résztvevők közt felfedezzük. Tardoskedd lakossága úgy mondja, hogy az elnökük állandóan bolyong a faluban, annak határában, keresgél, kutat-matat — mondják amúgy tréfásan, no de meg ts van az eredménye. Mikor ezekről az eredményekről szólnak nagy büszkén, akkor tudatosítja az ember, miért is fogta el szorongás, mikor évek után újra itt jár: Mint valami lakztra készülő menyasszony — olyan ez a falu. Cifrálkodó és fiatalos. — A falu^zépítést hazánk felszabadítása évfordulójának tiszteletére kezdtük. Sok munka várt reánk, mindig akad valami, amit még el kell végezni, megpihenni utóvégre ráérünk, ha majd... no de hiszen elő-KOMMUNISTÁK AZ ÉLEN szőr el kell végezni a reánk váró munkát. Sokat segítenek a Kitt. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások. — ? — Hogy hánij felajánlást tettek lakosatnk? Ugyan ki tudná azt fejben tartani. Szégyen ide, szégyen oda, csak a notesz segít. Ezerszázhatvannégy — olvassa és 102 176 órát kellett ledolgozni, összesen 613 086 korona értékben. — P r i — Hogy teljesítettük-e a felajánlásokat? Nézze a bejegyzéseket: a mai napig 1315 769 korona értékű munkát végeztünk. — De nemcsak a község fejlődött, veszi át a szót a közös elnöke, hanem a szövetkezet ts. Az EFSZ vagyonának értéke hat évvel ezelőtt 12 millió korona volt. Ma pedig húsz és fél mtiltó. Ez bizonyítja, hogy munkánkat sikeresen végezzük. — Ezek szerint elégedettek? — Megelégedve? á, dehogy! Nem megy még minden úgy, ahogy szeretnénk. Igaz, jó talajunk van bőven, ahol magasabb hektárhozamokat lehetne elérni, azonkívül még vagy 400 hektárt kell rendezni, levezetni a talajvizet és így tovább. — Van elegendő munkaerő? — Nem panaszkodhatunk. Nálunk a fiatalokkal nincsen baj, sőt éppen ellenkezőleg, mindenből az elsők közt veszik ki a részük et. A fiatalok közt van párttag ts. Csakhogy olyanokból, mint Virág Imre traktoros, olyanokból még több kellene. AKI NEM ÉR RA UNATKOZNI. s, Természetesen azt az embert is meg akartam hallgatni, aki számokkal foglalkozik — a könyvelőnek ts szava van, sőt, nagyon súlyos szava, hiszen az elért eredményeket számokban kell kifejezni és a teljesítésre váró feladatok ugyancsak számokban kerülnek elsősorban megvitatásra.. Kollár Ferenc a könyvelő és egyben a szövetkezeti pártszervezet elnöke. Nem, ő nem ér rá, unatkozni. Most is siet, igyekszik „egy szuszra“ elmondani mindazt,. ami a szívét nyomta vagy még nyomja. — Hát most már valamivel nyugodtább vagyok, mert ugye örül az ember, ha tető van a feje felett. No nem? No és a gépek? Hát micsoda gazdálkodás az, mikor éveken át, télen, nyáron, hóban, esőben kint vannak a gépek a szabad ég alatt? Ez amolyan csöbörből vödörbe gazdálkodás. Sok gondom volt míg sikerült. Az egyes számú munkarészlegen már megkezdtük a fészer építését. Mennyibe kerül? Hát nem csekélység az, háromszázezer korona, de hát kell, meg kell lennie. Azonkívül a szövetkezet építményét is gyarapodnak. Tudja kérem, az tgaz, hogy a gépek nem tudnak beszélni, de azért vádolni tudnak. Es mi már nem akarjuk néma vádjaikat nézni. Kollár Ferenc megy tovább, hiszen nemsokára már a második munkarészlegen is megkezdik a fészer építését. Nemsokára minden tető alatt lesz. A kikívánkozó kérdésre már magától adódik a válasz: minden siker, minden munkaeredmény mögött szorgos kezek vannak és gondolkozó irányítók. Krátky József Bratislava, 1966. június 11. Ára 1,— Kcs XVII. évfolyam, 23. szám.
