Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-04 / 22. szám
A növekvő halak A gazdasági termelés érdekében már régóta telepítenek új balfajokat az egyik tájról a másikra. Néha egy-egy olyan halfajt vagy fajtát telepítenek, melynek kiváló tulajdonságai egyedüli tenyésztésben is nagy hozammal kecsegtetnek, legtöbbször viszont a meglévő halfanna kiegészítése és Így a nagyobb zsákmány érdekében telepítik az új fajokat. Magyarországi tanulmányntunk alkalmával a többi között találkoztunk a nálunk még kevésbé ismert növényevő halakkal. Ezeknek a halaknak a honosításával már foglalkoztunk, de intenzivebb tenyésztéséhez még nem fogtunk hozzá. Déli szomszédaink a behozott ivadékból már annyi egy- és kétnyaras növényevő halat neveltek fel, hogy az állomány nagy részét zárt tógazdaságokban helyezhetik ki. Korábban, főként Európa és £szak-Amerika vizeiből telepítettek halakat ragadozó, valamint a békés fajok köréből. A halhonosítások között érdekességként hatott 1930-ban néhány kelet-ázsiai faj bevitele a Szovjetunió európai területére. Kelet-Ázsia nemcsak a származási hely, hanem az onnét telepített halfajok táplálkozása szempontjából is újdonságot adott. Növényevő haszonhalak honosítását kezdték meg az Amúr folyó és Kína vízrendszeréből. A háború következtében az értékelés lehetetlenné vált, és Így a sikeres telepítéseket csak az ötvenes évektől számíthatjuk. A Szovjetunió 1956 tói kezdve Kínából importálta a telepítési anyagot zsenge ivadék formájában. Két, főtáplálékként növényekkel élő halfajt telepítettek és egy olyat, amely mellékesen fogyaszt lebegő algákat is. A FEHÉR AMOR az alámerült, a felszínen úszó és a keményszárú (hínár, sás, stb.) virágos növényekkel, valamint a fonalas moszatokkal táplálkozik. A FEHÉR BUSA főként zooplanktonszervezeteket eszik, de melléktáplálékként lebegő algákat is fogyaszt. A növényevő halfajok mellett a vízi puhatestűeket evő FEKETE AMÚR-t is betelepítették. A Szovjetunión kívül a növényevő halfajok sikeres meghonosításáról értesülhetünk Ceylon, japán, India, Izrael, Franciaország, az USA és Románia szakirodalmából. A növényevő halak szaporítása a Szovjetunióban és japánban végzett kutatások alapján megoldott kérdés. A külföldi kísérletek eredményes befejezése hazánkban is időszerűvé teszi a honosítás megkezdését. A haltelepítések elbírálásánál a hasznosság kérdése mélyreható megfontolást igényel. Több példa int arra, hogy a honosításra kiszemelt halfaj alkalmasságát nemcsak őshazájában, hanem a befogadó vízrendszer körülményei között is bíráljuk el. A halászati honosítások sikertelenségein okulva a növényevő halak tulajdonságait nagy gonddal kell megvizsgálnunk. Egyaránt mérlegelnünk kell a betelepítés előnyeit és hátrányait. Az új kelet-ázsiai halak legtöbb jó tulajdonsága a növényfogyasztással kapcsolatos. Az előnyöket az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. Mivel a vízinövényeket fogyasztanak közvetlenül hasznosítják az elsődleges termelés során felépített szerves-anyagot. 2. A növényevő halak kiszélesítik a vizek termelte természetes táplálékkészlet hasznosítását, őshonos halaink bentasz, plankton és halfogyasztása mellett a nagytermetű vízinövényeket haltáplálékká avatják, és az eddig nagyrészt kihasználatlan szervesanyag tömegből húst állítanak elő. 3. Táplálkozásuk során az új halak gyérítik a vízinövényzetet. Segítségükkel biológiai úton védekezhetünk a halászatilag káros vízinövények túlburjánzása ellen. 4. A halak növényi táplálkozásának különleges előnye, hogy a különböző bomlási folyamatok alapját képező könnyen rothatő Védjük a halastavak környékét Tpőleg a Vágduna és a Nyitra magas, agyagos partjaiban az iszapban volt honos ez a kedves lepkefaj. Minden valamirevaló horgász és halász Ismeri. Azaz, hogy csak ismerte, mert úgymond nyomaveszett. Ez a gyöngéd lény nemcsak szép és kellemes látványt nyújtott meleg júniusi estén, hanem kitűnő csalétek is volt a halak számára. Nem véletlen, hogy népi nyelven harcsaféregnek titulálták a horgászok a Tiszavirág lepke álcáját. Pompás haleleségnek számított, főleg a márna és a kecsege kedvenc csemegéje volt. Egyszerű, de nehéz munkának számított a harcsaféreg szedése. Az úgynevezett harcsaféregszedőt hosszú nyélre rögzítették, amely hengeralakú alkalmatosság belül fogazattal rendelkezett. De közönséges lapáttal is szedték. Az előbbivel, hosszú nyelénél fogva a partról lehetett dolgozni, nem kellett a Vízben állni. A lapát viszont arra kényszerítette a szedőt, hogy sokszor térdig gázoljon a vízben, ami különösen ősszel már kicsit kellemetlen volt. De mit tehetett a horgász, ha hoszszúnyelű harcsaféregszedő nem volt kéznél, be kellett érnie lapáttal — mert a kecsege a tiszavirág-álcára ősszel nagyon szívesen kapott. A hengeres harcsaféregszedőt ha kihúztuk a vízből, sok agyagot és sarat tartalmazott. Ebből a sárból szedegettük ki a fehérszínű, különös alakú lárvákat. Ezeket vízben teljesen tisztára mostuk, s száraz fűrészporral telt edényben tároltuk. A harcsaféreg-eresztés június derekán szokott bekövetkezni, Űrnap táján. Négy—öt napig tartott — meleg estéken. Ekkor bújt elő fészkéből millió és millió lárva, s kirágta magát kemény börtönéből, s tündériesen szép, csillogó, világoszöld vtllásfarkú pillangóvá változott. Ezek az úgynevezett kérészek rövid pár órás nászuk során elvégezték a megtermékenyítés ■folyamatát, s tiszavirágéletük mécsese kihunyt. Odadobták magukat a víz színén nyüzsgő. vadászó halaknak, mintegy pré* dául. Igazi szép látvány volt ez. Fent a levegőben, s a vízhez egész közel repkedve, villás farkaikkal szántották a vizet. Sajnos, ez a szép látvány már csak emlék. Folyóvizeink gya-i kori szennyezése, mérgezése rés vén millió és millió tiszavirágé álca pusztult el, vagy tizedelő-, dött meg. Ma már esemény* számba megy, ha itt-ott egyet látunk belőlük. Megmentésüké nek, végleges kipusztulásuknak csak egyetlen orvosságát ismer* jük: ha a gyárak, üzemek veze-. tői végre az ígérgetések helyett tennének is valamit a szennyvíztisztító berendezések beszerzését illetően. llymódon nemcsak a tiszavirágok millióinak életét ment* hetnénk meg, hanem a halállomány is felszaporodna a régi szintre. Gondoljunk csak arra —mázsaszám pusztuló halak —■ mily nagy népgazdasági kárt jelentenek országos viszonylat-, ban, s a természetet is megcsorbítjuk. HOLCZER LÁSZLÓ, Komárom növényi szerves anyagot kivonja a vízi anyagforgalomból. 5. A növényevő halak telepítésével a vizek hozama nagymértékben fokozható; a kínai tógazdaságok 3—4000 kg hozamot érnek el, ami európai termelési módszerekkel elérhetetlen. Pontytenyésztő gazdaságokban az új halfajokból várható hozamfokozás kettős: a) közvetlenül emelik azt; eddig kellően nem hasznosított természetes haltáplálék fogyasztásával, a pontytól különböző trofikus szint részbeni kitöltésével. b) A hínár és kém észárú növényzet pusztításával közvetve fokozzák a tóterület termelékenységét. Á megtisztított területen a ponty jobb életlehetőséget talál, és így hozama is emelkedik. Mindezeket figyelembe véve komolyan kéne foglalkozni a növényevő halak hazai tenyésztésével. Értékelve szomszédaink eredményeit, ezen kezdeményezésekben kezdettől fogva komoly eredményeket érhetünk el. GECZŰ B. mérnök szesülnek, szélfogó szerepet is betölthetnek. A gondos, szakavatott halászgazda ügyel arra, hogy a tó közvetlen közelébe fákat ne ültessenek. Ellenkező esetben — lombhulláskor szennyeződik a tó vize, eldugul a kifolyó, vagy befolyó, azonkívül romlik a víz minősége. Nagyobb halastavaknál — ahol szeles az időjárás —, mint például a rozsnyői járásban Görgőn is, élősövénnyel próbálkoznak a szél erejét megtörni. A szélirányos oldalon (ha rendszeresen egy irányból fújl) több sorban fák ültetése ajánlatos, hogy megtörje a szél erejét — már amennyire lehetséges. A széltörő fák nemcsak a hullámzást gyengítik, védik a halak nyugalmát, hanem a tópartok beomlását is ezáltal elkerülik. Ám, hiába javítgatják évről évre az uralkodó szélirány felőli partokat, mindig akad javítanivaló. Viszont ez költséggel jár. A part védelmét a víz felőli oldalon kővel, betontéglával erősíthetjük, ezáltal védjük a beomlástól, az esetleges gátszakadástól. Ezekre a részekre soha ne engedjünk szarvasmarhát legelni, s ugyancsak a fürdőzőket iá tartsuk távol. Főleg a gyerekeket, akik soha jót nem tesznek... Véleményem: a halgazdaság legyen halgazdasági A fürdőzők élvezzék a nyarat a strandfürdőn, vagy egyebütt Hatásos a halastó körülkerítése. Ez ugyan költséges, de végül kifizetődik, mint például a kassai járás perényhími szövetkezetének halastavai esetében is beigazolódott. Grünner György (Rozsnyó) Mily jő benyomást kelt, ha a kiszemelt halastó környéke fásított, ligetes. A vizet vezető árok nincs beiszapolődva, az árokpart mentes « gaztól, szeméttől. Öröm nézegetni a .gyorsannövő kanadai nyárfákat, árnyékukban megpihenni, friss levegőt szívni munkaidő után. Ha megfelelő gondozásban ré-Hová left a fiszavirág't
