Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-28 / 21. szám
A szelíd-gesztenye JESS. A MÉHÉSZEK MINDIG jó mézelő növénynek tartották a gesztenyét. Ezzel szemben inég nem is olyan régen azt olvashattuk a növénytani szakkönyvekben, közleményekben, hogy a gesztenye csak virágport nyújt a méheknek, s hogy az a méz, amely a gesztenyés vidékeken gesztenyemézként kerül forgalomba, a gesztenyével egyidejűleg virágzó más növényekből származik. Az a vélemény is sokáig tartotta magát, hogy a gesztenye nem rovarok útján, hanem széllel porzódó növény, hasonlóan közeli rokonaihoz, a tölgyekhez, a bükkhöz és általában a barkósokhoz. Ma már nem vitás, hogy a gesztenye ott, ahol nagyobb számban fordul elő, igen jelentős méhlegelőül szolgál, mert nem csak bőséges virágport ad, hanem kiadósán mézzel is. A gesztenye Dél-Eurőpától és Észak-Afrikától a kaukázusi országokig, Portugáliától és Algírtól a Káspi-tengerig elterjedt növény. Északi határa nagyjában a szőlőével esik egybe, legészakibb természetes előfordulásai a Kártpát-medencéből és a Rajna mentén ismeretesek. Spanyolországban 1600 méterig, a Déli- és Keleti- Alpokban 1300 méterig hatol fel a hegységbe. A gesztenye termős virágzata lnagyítvaj A gesztenye egyike legszebb fáinknak. Különösen virágzáskor, amikor hosszú, halványsárga, nagyszámú barkája messze kiemelkedik a sötétzöld lombozat fölé. Magassága ritkán haladja meg a 20—25 métert, de szélességi irányban sokáig gyarapodik, úgyhogy törzse több méter átmérőt is elérhet, s ugyanakkor szélesen boltozott, terebélyes koronát fejleszt. Életkora az 1000 évet is meghaladhatja. Levelei hosszúkás-Iándzsásak, nagyok, rövidnyelűek, hegyes csúcsúak, szálkás-fogas szélűek, eresek, kissé bőrnemüek, felül fényes sötétzöldek, fonákukon halványabbak. Virágai egylakiak, tehát porzósak vagy termősek, s ugyanazon a növényegyeden fordulnak elő. A porzós virágoknak 6—8 halványsárga lepellevelük és 8—12 hosszabb-rövidebb, elég merev szálú porzójuk van. A porzókon belül egy, legtöbbször háromkaréjú vacokpárna (dísz-A gesztenye virágzó hajtása kusz) ismerhető fel, amelynek felülete, a lepellevelekkel együtt dúsan szőrös. A porzós virágok 3—7-ével tömött gomolyokká csoportosulva, leginkább 10—20 cm, de gyakran ennél is hosszabb, felálló, aljuk felé szaggatott barkákban jelennek meg. A termős virágok rendesen a porzós barkák tengelyének alján, legtöbbször háromvirágú gomolyokban helyezkednek el. Ezeket a gomolyokat kehelyalakú, kívül hegyes pikkelylevelekkel fedett kupacs veszi körül, amelyből a virágok kissé, a fonalas, sárgásfehér bibeszálak, csúcsukon az alig elkülöníthető, kihegyesedő bibével hosszan kiáltanak. A bibék száma egy-egy virágban legtöbbször 5—8, de lehet több is. A barkák alján rendesen 1—3 termős gomoly szokott előfordulni, de az is lehetséges, hogy a barkán csak porzós virágok vannak. A termős virágok 6—8 tagúak, magházuk alsóállású, legtöbbször hatrekeszű, minden rekeszben 2 magkezdeménnyel, amelyek közül egy-egy virágban rendesen csak egy fejlődik maggá. A gesztenye termése egymagvú zárt termés: makk. A termések fejlődésével párhuzamosan a kupacs megnagyobbodik, s a terméseket szorosan körülzárja. Felületét szúrós tövisek borítják. Éréskor a kupacs négy kopáccsal felnyílik, úgyhogy a termések szabaddá válnak. A nektár a porzós virágok vacokpárnájának felületén válik ki. Bár egy-egy apró virágban nem sok nektár képződhet, mégis a virágok rendkívül nagy száma folytán a gesztenye nektárprodukciója igen jelentős. A termős virágzatban is vannak nektáriumok, mégpedig a kupacs belső felületén, a termős virágok eredési helye körül. Ezgkhez azonban, elzárt voltuk miatt a méhek nem tudnak hozzáférni, s így sem virágbiológiái, sem méhészeti jelentőségük nincs. A gesztenye virágzása nálunk rendesen június második és július első felére esik, s mintegy 3—4 hétig tart. A fák túlnyomó részén a porzós virágok előbb érnek meg és nyílnak, mint a termősek (terraőtelőzés, proterandria), de a fordított eset is lehetséges, amikor a termős virágok érnek meg a porzósok előtt (porzótelőzés, proteroginia). Önmegporzás egyik esetben sem lehetséges. Virágzáskor a porzós barkák messziről érezhető, igen jellegzetes, erőteljes aminoid illatot árasztanak magukból. A megporzást rovarok közvetítik, amelyek között nagy jelentőségük van a méheknek. Szél által történő megporzásra a gesztenye általában nem alkalmas. Erre vall számos olyan tulajdonsága, amelyeknél fogva élesen különbözik a szélporozta növényektől. Virágai feltűnő színűek és illatúak. Virágzása a teljes lombozat kifejlődése utáni időre esik. Porzószálai aránylag vastagok, merevek, csúcsukon a portokok szorosan rögzítettek, szemben a szélporozta növények mozgékonyán felfüggesztett portokjaival. A virágpor sem porszerűen kihulló, hanem többé-kevésbé ragadós felületű, úgyhogy a portok felrepedése után összetapad, a portokon marad. Előfordul ugyan, hogy ezek a virágporcsomók a pollenfogyasztó rovarok tevékenysége közben az alsóbb ágak leveleire hullanak, amelyekről a szél lefújhatja azokat. De így sem juthatnak messzire, mert súlyuknál fogva hamarosan a földre hullanak. A gesztenye mind nektárban, mind virágporban bőséges táplálékot ad a méheknek. Igazolja ezt a kaptárak súlygyarapodása, s erre mutat a méhcsaládok bámulatos népesedése is. A gesztenye virágzása az akác és a tarló közötti gyenge hordású vagy hordástalan időre esik, aminek előnyét a gesztenyés vidékeken méhészkedők látják elsősorban. De megfelelően kedvező Időjárás mellett a vándorlás is értékes eredménnyel jár. A gesztenyeméz az aranysárgától a sárgásbarnáig változó színű, gyakran többé-kevésbé fluoreszkáló, jellegzetesen aminoid illatú, kissé kesernyés, fanyar ízű termék. Fluoreszkáló sajátsága és olykor sötétebb, vörösbarna színe mézharmattól eredhet. Akáccal keveredve világossárga színű, kiváló minőségű mézet ad, amelyben a gesztenye túlságosan erős illata és íze legyengül, viszont az alig jellegzetes akác kellemes illatot és ízt kap. A gesztenye méze aránylag későn ikrásodik, bár friss állapotában is meglehetősen viszkózus, sűrűnfolyó. Ikrásodva finomabb vagy durvábban kristályos. Diasztáztartalma rendesen magas, s ez a tulajdonsága is növeli értékét. A gesztenye porzós virága erősen nagyítva/ A gesztenyés vidékeken, a gesztenye virágzása után pergetett nagyszámú mézminta pollenanalftikai (virágporelemzési) vizsgálata azt mutatta, hogy azok csaknem tisztán vagy Jelentékeny részben gesztenyéről származtak. Virágportartalmuk gyakran 100 százalékban gesztenyepollenból állott, igazolva azokat a méhészeket, akik a gesztenyét mézelő, mégpedig jól mézelő növénynek tekintik. Vándortanyán.
