Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-28 / 21. szám
A mézkamra kiürítése karbollal Á méhészeti munkák közül a pörgetés is olyan, amit nem szeretek. Ha a méz árára nem volna szükségem, talán soha sem pörgetnék. Bár a pörgetés lárasztó munka, a tőle való húzódásom talán inkább azzal magyarázható, hogy lelkileg is átérzem azt a kegyetlen kínzást, amit a méhekkel ilyenkor keresztülvíszünk: füst, vizezés, a család rendjének teljes feldúlása, fölforgatása; a durva rázás, seprés, gyilkolás, amit ilyenkor a gyakorlott méhész sem tud elkerülni. A kannákban tisztuló méz fölé úszkáló méhkarmok, kisebb-nagyobb lábrészek tanúsítják, hogy a rázással, sepréssel mennyi méhet teszünk tönkre. Pergetéskor ugyanis nem óvatoskodunk, hanem azt minél gyorsabban be akarjuk fejezni. Amellett mennyi szúrást kell elviselni a méhésznek. Egy-egy keret elintézésével hányféle mozgást kell elvégeznie! Pörgetéskor az egész környék méhei föl vannak zúdulva, háborgatva; kutatás, rablás és marakodás támad; a kezelt kereteken kutató méhek lakmároznak, tömegével fulladnak a pergetőbe és a mézes-kannákba. Mennyivel máskép, milyen nyugodtan, kapkodás nélkül, kényelmesen és emberségesen megy a munka a karbolos borítóval. Mraz Károly amerikai méhész módszerét meglepő sikerrel próbáltam ki. Készítetem öt olyan borítót, mint a kaptáram fedődeszkái. Köröskörül peremléccel vannak ellátva, tehát olyanok, mint egy dobozfedő. Mindkét oldalon egy-egy olyan csúsztatósín van, 10X8 mm-es lécből, mint amilyen csúsztatők a fedődeszkán és a fiókok alján vannak. Így a borítók a felső fiókra csúsztathatók anélkül, hogy méheket horzsolnánk öszsze. A borítók fedelének aljára rajzszegekkel egyrétű flanelldarabot illesztettem. A fél kg-os üvegben lévő kristályos karbolt két liter vízben oldottam fel. Ezt az oldatot két üvegbe töltöttem. Az egyiket jól bedugaszolva eltettem, a másiknak a szájára ritkaszövésű vásznat kötöttem. A borítókat az asztalra helyezve, a karbolt nem locsolva, hanem sorokban a flanellhez nyomkodva nedvesítettem azt meg. így az egy liter oldatból bőven futotta az öt boritóra. Megjegyzem, hogy a nyers, vörös karból nem jó, gyógyszertári karbolt (fenol) kell használni. A mézelszedést szeptember utóján, este 7 órakor kezdtem meg. A mézzel telt fiókokat már nappal felső fióknak helyeztem, amelyen a keretfedő volt. Az elszedés megkezdésekor bizony már jó sötét volt és a sötét méhesben inkább csak tapogatva dolgoztam. Ez azonban nem akadályozott a munkában. Ajtót nyitva leemeltem a fedődeszkát és helyére csúsztattam a boritót. Majd a másik kaptárhoz mentem ,s így sorban mind az öt borítót elhelyeztem. Az ötödik borító felhelyezése után visszamentem az első kaptárhoz és a fiókot úgy borítástól együtt leemeltem. Zseblámpával a lépek közé világítva, egyetlen méhet sem láttam köztük. A borítót levéve a soronkövetkező kaptárhoz vittem. így sorban egyedül szedtem el a fiókokat és targoncán a pörgető-helyiségbe toltam, ahol feleségem lámpavilág mellett nyomban pörgetett is. A fiókok elszedése után magam is segítettem neki. 8 órára a pörgetést be is fejeztük és a fiókokat azonnal visszaraktak a kaptárakba. Tehát egy óra alatt 22 kaptárral végeztünk, 22 fiókból pörgettük ki a mézet, egyetlen szúrás nélkül. A fiókoknál mindössze 17 méhet vittem be a pörgető helyiségbe, pedig 5 percnél tovább egyik borító sem volt fönn a fiókon. Ha a fiókok elszedésekor néhány méh esetleg visszamarad a lépeken, ezeket nem tollal seprem le, hanem a fiókot két kézre fogva néhányszor odaütögetem valamilyen főidre helyezett deszkához. A visszamaradt méhek vagy alul potyognak ki, vagy felülről szállnak el. Hiszen egyébként is szabadulni igyekeznek a fiókból. Ha nincs kutatás, a fiókot néhány percre félreállítva, a méhek maguktól is elhagyják a lépeket. A karbollal úgy takarékoskodunk, hogy használat után a rongyokat azonnal jól zárható pléhdobozba helyezzük, a zárt fedél peremét szigetelő szalaggal, vagy kovászos ronggyal légmentesen zárjuk. Így a karból elpárolgását megakadályozva, a következő alkalommal újabb nedvesítés nélkül továbbra is eredményesen használhatók. A karbolos boritó minden felsőmézkamrás kaptárnál alkalmazható, ha az nem is fiókos, vagy éppen hátsó kezelésű is, csak a keretek fölött legyen annyi hézag, hogy a borítót fölibük helyezhessük. Az ilyenből a mézes kereteket egyenként kell kiszedni, de rázás és seprés nélkül. A karbolos borítóval való mézelszedés nagy haladás a méhészetben. Időt, pénzt és munkát takarítunk meg vele. Meg kell próbálni! T. J. E CÍM ALATT jelent meg a „Vcelár“ ez idei első számában egy rövid közlemény Alin Caillas, francia agrármérnök beszámolójáról, amely tavaly Bukarestben a Nemzetközi Méhészeti Kongresszuson hangzott el. E közlemény nagy érdeklődést keltett az olvasók körében, mert a prostatamirigy rendellenes nagyobbodása következtében az 50 éven felüli férfiak 30 százaléka nagy szenvedéseknek van kitéve. A prostatamirigy rendellenes állapota nagy fájdalmakkal jár és zavarokat idéz elő a vizelet ürítésnél. Sajnos nemrég csak műtéti beavatkozás által segíthettek a bajon. Az idézett beszámoló szerint csak véletlenül jöttek rá arra, hogy amíg a beteg bizonyos virágpor tartalmú anyagokat élvez, az említett zavarok elmaradnak. Svédországban égy férfi, aki a prostatamirigy rendellenesség következtében szintén nagy fájdalmakban szenvedett, más okból (gyengeség miatt) Cernilton néven árusított tablettákat szedett saját kezdeményezéséből. Feltűnt neki, hogy a tabletták következtében a prostatanehézségek teljesen megszűntek. Egy alkalommal két hétig tartó utazás alkalmával elhagyta a tabletták A virágpor és a prostatamirigy működésében előálló zavarok szedését. A nehézségek, fájdalmak újra jelentkeztek. Az észlelteket közölte orvosával. így két svéd tudós — Erik Ask Upmark az Upsalai egyetemről és Gösta jönsson a Lundi egyetemről — kezdte a dolgot tanulmányozni s megállapították, hogy a Cernilton tabletták használata következtében a prostata által okozott fájdalmak és nehézségek megszűntek. Miután a Cernilton tablettákat két, a virágporban található anyagból állítják elő, a virágpor élvezése ugyanolyan hatást vált ki, mint az említett gyógyszer. Mivel hozzám és a „Vcelár“ szerkesztőségéhez számtalan érdeklődő fordult, hogyan szerezhetnék be a Cernilton tablettákat, célszerűnek tartom a „Szabad Földművesben“ is ismertetni a méhészekkel, hogyan pótolhatják virágporral a ná-a fűnk nem kapható gyógyszert. Próbálkoztam virágport nyerni az ismert virágporfogóval. Felszereltem ezeket a kaptárak röpnyílásaira, a röpnyílás alá kis skatulyákat szereltem, melyekbe a méh lábairól lehulló virágport felfogtam. Ily módon lehet ugyanis elegendő mennyiségű virágport nyerni. Am nemsokára megállapítottam, hogy az így nyert virágpor tisztítás nélkül nem alkalmas emberi élvezetre. A kaptár aljáról t. i. a virágporon kívül sok szemét is jut a skatulyácskába (viasztörmelék, por, romlott virágpor stb.}, valamint a méh testének részei is (szőrzet, lábak, sőt szárnyak is). Az így nyert virágport fel lehet használni a gyógyszeriparban, valamint tartósítás után a méhek táplálására is (virághordástalan időszakokban), de emberi élvezetre nem. Ezért az alábbi módon jártam el; Virágporral megtöltött keretet vettem ki a családból. Az egyes sejtekből a virágport egy csövecskével kivontam (melyet lúdtoll szárából készítettem). Elegendő, ha a csövecske 4—5 cm hosszú. A csövecskét egymás után beszúrtam 4—5 virágport tartalmazó sejtbe. A virágpor a csövecskébe szorult. A virágpornak 4—5 sejtből való kipiszkálása után egy farudacskával, mely szabadon betolható a csövecskébe, kiszorítottam a csövecskébe szorult virágport. Ez hosszadalmas munka, de szép mennyiségű virágport lehet így gyűjteni. Ha nem kezelnénk a virágport, pár nap múlva megpenészedne. Ezért az így nyert virágport mézzel kell összekeverni. A virágporból nem szabad naponta 15 g-nál többet bevenni. A virágpor u. i. igen hatékony vitaminokat, aminosavakat, egy esztrogén anyagot és ásványokat tartalmaz. Ha nagyobb mennyiségben élveznénk a virágport ú. n. hypervitaminózis (vitamin-túltengés) keletkezhetne szervezetünkben, ami káros következményekkel járhatna. Ezért ennek mézzel való elkeverése előtt megállapítjuk a virágpor súlyát. Ha pl. 0,5 kg virágport gyűjtöttünk, s ezt a mennyiséget 1 kg mézzel összekeverjük, az így nyert keverékből naponta legfeljebb 45 g-ot élvezhetünk. A keveréknek kellemes íze van. Miután a Cernilton tablettákban kétféle virágporban előforduló anyag van, a virágpor élvezése által ugyanolyan hatást válthatunk ki, mint a nevezett tabletták szedése által. Orvosi szakkörök megállapították, hogy a virágpor anyagai anyagcsere és élelmezési zavarok eseteiben is jó hatást váltanak ki szervezetünkben. Az említett prostatazavaroknál a virágpor azonban csak addig hat, amíg — az említett adagokban — élvezzük. SVANCER E. 2
