Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-21 / 20. szám
A fogyasztási szövetkezetek szolgáltatásainak bővítése és javítása A fogyasztási szövetkezetek a társadalmi szervezetek egyik gazdasági jelentőségű ágazatát képezik. Alapvető rendeltetésük a vidéki lakosság folyamatos közellátása. Huszonegy évvel ezelőtt bizony szerény keretek között bontakozott ki a fogyasztási szövetkezetek tevékenysége. De már 1985 végén — csupán Szlovákiában — 7532 elárusító helyiséggel és 3268 közétkeztetési üzemmel rendelkeztek. A szövetkezeti tagok száma elérte a 600 ezret. Nagyjában a lakosságnak 63 százalékát látják el közszükségleti cikkekkel, 32,2 százalék erejéig kiveszik részüket Szlovákia kiskereskedelmi forgalmából. Az 1965-ös év folyamán 9280 millió korona értékű forgalmat bonyolítottak le. Emellett gyorsabban növekedett az élelmiszerekért elért pénzbevétel. A vidéki fogyasztók Igen megkedvelték az árusítás új módszereit, nevezetesen az önkiszolgáló boltokat, amelyek a szövetkezeti üzletek 31,5 százalékát alkotják. A beütemezett tervfeladatok növekedésével összhangban fokozott gondot fordítanak a szövetkezeti kereskedelem anyagi-műszaki alapállományának fejlesztésére, amelybe 1961 és 1965 között 552 208 koronányi beruházást eszközöltek. A korszerű üzemrészlegek egész sorát építették ki .Fejlesztésükből jelentősen kivették részüket a fogyasztási szövetkezetek tagjai, valamint maguk a fogyasztók is társadalmi munkahozzájárulással. Csupán 1961 és 1965 között nem kevesebb mint 259 üzemegységet alakítottak ki és adtak át társadalmi munkával közhasználatra. Ugyancsak munkás tevékenységüknek köszönhető, hogy az elárusítóhelyek és közétkeztetési üzemeknek 50 százalékában korszerűsítették az árusítást. Gazdasági tevékenységükön kívül a fogyasztási szövetkezetek élénk politikai nevelőmunkát is fejtenek ki vidéken választott tisztségviselőik, illetve felügyeleti bizottságaik révén. Tömegpolitikai tevékenységük taggyűlésekben, vitaértekezletekben, előadásokban, varró- és főzőtanfolyamokban, valamint egyéb társadalmi rendezvényekben merül ki. A falvak fiatalsága elismeréssel nyilatkozik a fogyasztási szövetkezetek és a CSISZ- szervezetek közös kezdeményezéséről ifjúsági klubok létesítése terén. Fokozott figyelmet szentelnek továbbá a fogyasztási szövetkezetek Dél-Szlovákia árvíz sújtotta körzeteinek, hiszen 178 üzemegység vált teljesen vagy részben használhatatlanná az elemi csapás következtében. Újjáépítésüknek beruházási költsége 57 millió korona. A helyre állítási munkálatokat legkésőbb 1967-ben fejezik be. A negyedik ötéves terv beruházási-építési tervezetének kidolgozásánál további anyagi-műszaki alap létesítését tették mérlegelés tárgyává a dél-szlovákiai körzet számára. Ennek keretében kb. 160 üzemegység, köztük 100 üzlet és 60 közétkeztetési üzem felépítését szándékoznak megvalósítani. Az ötéves terv erre vonatkozó beruházási tervezetének összértéke eléri a 81,9 millió koronát. Ebből 19,7 millió korona esik a galántai járásra, 42 millió a dunaszerdahelyi és 20,2 millió korona a komáromi járásra. A kiskereskedelmi hálózat terebélyesedése, átépítése és fokozatos javítása lényegesen növeli a falusi lakosság szükségleteinek kielégítését. A vidéki közétkeztetési üzemek életrehívása „konkurenciát“ teremt a falusi lakosság megrögzött étkezési szokásai számára, mert kielégíti a mindennapi étkezés igényeinek követelményeit. Amíg 1962-ben 753 üzemben szolgáltak fel főtt ételeket, addig 1965-ben már 930-ra emelkedett számuk. Évről évre csökken a csapszékek száma, amelyeket kellő átépítéssel nagyobb befogadóképességű üzemekké alakítanak. Korszerűsítik az üzemek belső berendezését, meghittebb légkört, kultiváltabb környezetet teremtenek bennük az ebédelő-vacsorázó, igényesebb vendégek részére. A vendéglátó szolgáltatások súlypontja az alapvető étkeztetésen nyugszik. A nyári mezőgazdasági csúcsmunkák idején meleg étel várja a szövetkezeti tagokat. 1985-ben már 365 EFSZ dolgozóinak jutott főtt étel. A tanuló ifjúság étkeztetését 93 olyan községben vezették be, ahol az iskolák nem rendelkeznek saját konyhával. Ugyancsak emelkedik a fogyasztási szövetkezetek üzemeiben étkező nyugdíjasok száma, akik a közétkeztetési üzemek 400 egységében veszik igénybe ebbeli kedvezményüket. Az idegenforgalom fellendítéséhez is lényegesen hozzájárulnak a fogyasztási szövetkezetek. 1962-től 1965-ig 176 39B 000 korona költséget emésztettek fel a beruházások. Felépítettek 15 szállót, többek között Dunaszerdahelyen, Gútán, Vágsellyén, Galántán és Tőketerebesen. A közkedveltségnek örvendő létesítmények egész sorát építették ki, amelyek jó hírnevet szereztek a fogyasztási szövetkezeteknek a külföldi' látogatók soraiban is. Helyi vagy kerületi vonatkozású ínyencségekkel, beckói szelettel, bográcsgulyással, lángossal, a dunaszerdahelyi körzetben pedig sokféle halkülönlegességgel kedveskednek az idegeneknek. A vendégek kiszolgálása és az üzemi higiénia azonban számos esetben nem üti meg a kellő mértéket. Ezért rendszeres intézkedéseket léptettek életbe a kiszolgálás technikájának és a fogyasztók elégedettségének növelésére, a vendéglátás követelményeinek kielégítésére. A szociális berendezések higiéniájában mutatkozó hiányosságokat fokozatosan kiküszöbölik. Valamennyi kerületben kettőzött figyelmet fordítanak a fogyasztási szövetkezetek szervezetei a tanonc-utánpótlás nevelésére. A Nyugat- és Keletszlovákiai kerületben szakintézetek létesítését tervezik a szakmai képesítés elsajátításának könnyítésére. Távlati tervek szerint 1970-ig csupán Szlovákiában 2188 pincér- és szakácstanonc kiképzésével számolnak a fogyasztási szövetkezetek. A fogyasztási szövetkezetek felvásárló tevékenysége főleg az egyénileg -gazdálkodó földművesek és a kistenyésztők háztáji gazdálkodásából származó tojásmenynyiségek átvételére irányul. Felvásárolják ugyancsak a bárányokat és gödölyéket, a növényi és állati eredetű mezőgazdasági terményfölöslegeket, az erdei bogyós gyümölcsöt, gombát, mézet, valamint a zöldség- és gyümölcsféleségeket saját kiskereskedelmi hálózatuk ellátására. Az élelmiszeripar keresett cikkei választékának bővítésére a fogyasztási szövetkezetek mindenekelőtt gyümölcs- és zöldségfélék, cukrászkészítmények, alkoholmentes italok és húsételek tartósítására törekszenek. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának XIII. kongresszusát előkészítő téziseiből kiindulva a fogyasztási szövetkezetek a vidéki lakosság jobb ellátását tűzték ki továbbra is fő céljukul. Ennek kapcsán különös súlyt helyeznek a szövetkezeti kereskedelem anyagi-műszaki alapjának javítására a falvakon, a személyi és üzemi higiénia fokzatos tökélesitésére, a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatások bővítésére és jobb minőségére. A politikai nevelőmunka keretében a fogyasztási szövetkezetek tagjai, tisztségviselői és dolgozói ezentúl is rendszeres szervező tevékenységet akarnak kifejteni a tagállomány létszámának emelésére, a vidéki lakosság alapvető étkeztetésének kielégítésére és a falusi nép helyes táplálkozása ismereteinek elsajátítására. PAVEL TONHAUSER, a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Bizottsága elöljáróságának elnöke Már túl vannak a dolgok nehezén KÉT ÉVVEL EZELŐTT új vezetők kerültek a hetényi szövetkezet élére. A változásra a szövetkezet gyenge gazdasági eredményei és a belső villongások miatt került sor. A dolgozók részéről sok panasz hangzott el, hogy a szövetkezet vezetősége nem tűrődik a hiányosságok megszüntetésével. Főleg az állattenyésztésben dolgozók nehézményezték, hogy őket mostohagyerekként kezelik. Pedig a hetényi szövetkezetben döntő fontosságú szakasz az állattenyésztés. Ennek Irányítására olyan emberre van szükség, akinek kellő áttekintése van és tud az emberek nyelvén beszélni. A választás két évvel ezelőtt Szabó Gáborra, a szövetkezet volt ökonómusára esett. Az adott helyzetben ez látszott a legcélszerűbb megoldásnak. S hogy a választás helyes volt, azt az elmúlt két esztendő eredményei igazolják. — Amikor átvettem a szövetkezet állattenyésztésének Irányítását — vallja a szakember, — első teendőm az volt, hogy szót értetem a dolgozókkal. Nagy vonalakban felvázoltam előttük a reánk váró feladatokat, melyeknek célja a termelékenység növelése volt. Több olyan javaslatot ismertettem, melyeknek gyakorlati alkalmazása mind a szövetkezet, mind a dolgozók szempontjából gazdaságos lehetett. A dolgozók figyelmesen meghallgattak, majd hozzászóltak az elhangzottakhoz, sőt javaslatokkal álltak elő. Ekkor úgy éreztem, hogy megnyertem a csatát. A kölcsönös bizalom mindennél fontosabb. Hogy alapjaiban megerősítsük az állattenyésztést — folytatta —, hozzáláttunk az egészséges egyedek kiválogatásához. A tehénállománynál még dühöngött a TBC. Ezt mielőbb likvidálni kellett. Fokozatosan hozzáláttunk az .(átálláshoz". Nem akartam elhamarkodni a dolgokat, nehogy rosszul üssön ki az egész. De ma már bátran állíthatom, hogy igyekezetünk sikerrel járt. Mindezt az bizonyítja a legjobban, hogy amíg a szövetkezet 1964-ben 12 vagon sertéshúst adott el, 1965-ben már 15 vagonnal. Az 1966-os évre pedig 23,6 vagon sertéshús eladását tervezték. S hogy ez reális, alátámasztja az első negyedév eredménye, amikor 108 százalékra teljesítették húseladásukat. Az állattenyésztés egyéb szakaszain is szép eredményeket értek el a hetényiek. Borjúnevelésben járási viszonylatban az első helyen vannak. Amíg 1964-ben 83 dkg napi súlygyarapodást értek el, ez évben az átlagos napi súlygyarapodás 94 dkg. Ezek a szép eredmények a dolgozók jó munkáját dicsérik. Itt pl. Gábor Margit és Tóth Ilona gondozók munkáját, akik úgy dédelgetik a kis jószágokat, mint a kisgyerekeket. A gondos ápolás jutalma nem marad el. Az ellő- és szoptatós anyáknál dolgozó Sárai István, Juhász Margit, Sebők Dezső és Sztankó János szintén jól végzi a dolgát. Mégis előfordult, hogy ez évben közel 500 darab kismalac pusztult el. Az elhullás nem az ő hibájukból történt. A fertőzés nyitjára a bratislavai és nyitrai kutatóintézet dolgozói sem tudtak rájönni, akik pedig heteket töltöttek a szövetkezetben. Elemezték az anyák tejét, a malacok egyéb táplálékát, de a fertőzés okát lehetetlen volt megállapítani. A sertéshizlaldában Jelenleg 627 darab sertés gondozását Gál Gyula bácsi végzi. Nem kis feladat ennyi állat etetése, tisztántartása. Gyula bácsi már megszokta, hiszen hat esztendeje dolgozik e munkahelyen. Amikor végigmentem vele az istállón, büszkén mutogatta a szép példányokat. Az átlagos súlygyarapodás 50 dkg, de márciusban 61 dkg-ot ért el. Elégedett, mert megtalálja számítását. Az elmúlt évben 1500 munkaegysége volt, ami a hetényi szövetkezet viszonylatában havi 2250 korona fizetést Jelentett. Annak ellenére, hogy a hetényi szövetkezet a tejtermelésre van szakosítva, az átlagos tejhozam csupán 4,7 liter. — Keressük, kutatjuk az okát a gyenge tejelékenységnek — mondja borús arccal a zootechnlkus. — Igaz, hogy sok előhasos tehenünk van, amelyek a napokban borjaznak, minek következtében fellendülés várható. Egyébként teheneink jól ápoltak és húsosak, a gondozók munkájára sem lehet panaszunk, mégis rá kell térni a felsőbb szervek tanácsa alapján arra, hogy a fejőket egyénileg jutalmazzuk. A gyakorlat eddig ugyanis az volt, hogy kollektívában dolgoztak, fejtek és a kifejt tejmenynyiséget a hónap végén elosztottuk a dolgozók számával. Szerintünk nem helyes ez a jutalmazás, mert vannak gondosabb és kevésbé jó dolgozók. Már tájékoztattuk a gondozókat az egyéni jutalmazásról, de nem nagy lelkesedéssel fogadták. Ragaszkodnak a régi módszerhez. Azt hiszem, helytelen a dolgozók makacs magatartása, mert az egyéni teljesítmények alapján történő jutalmazás sokkal igazságosabb. Már csak azért is jobb, mert akkor minden fejő iparkodni fog kifejni minden csepp tejet. A szövetkezetnek 500 birkája is van. Igen sok szövetkezetben olyan nézet uralkodik, hogy nem kifizetődő a juhokkal foglalkozni. Ezzel szemben Szabó Gábor zootechnlkus az ellenkező nézetet vallja. — A juhok tartása kifizetődő, ha a gyapjútermelés céljából tartják őket. Ez évben 12,30 métermázsa gyapjút adtunk el 117 000 korona értékben. Ugyanakkor beadtunk 30 métermázsa húst és eladtunk 100 darab kisbárányt továbbtenyésztésre. Andriskin József — Elérjük! — Nem hiszem .., — Szedd a lábad gyorsabban. — Már lóg a nyelvem. — Látod, még ott áll. Fussunkl — Vigye el az ördögI — lihegte Lassú. Sándor és elborult arccal nézett a tovagördülö autóbusz után. — Hány perc van még a vonat Indulásáig? — Tizenegy — legyintett lemondóan a kérdezett. — Autóstop ts van a világon — biztatta a barátja. Kézzel-lábbal tntegetek. A gépkocsivezetők válasza egy-egy gúnyos fintor volt. Taxit sem láttak a közelben. — Meg van mentve a haza! — kiáltott fel a kísérő. — Mitől? — Hát nem látod? Jön Pista bácsi... Valóban az Európa sarkánál dö-i cögve közeledett a fekete határ. A türelmetlen várakozók lein? tették. — Hő — parancsolt álljt a meg, húzott gyeplő a pejkónak. — Elértük a négy húszast? — ugrott fel Lassú a kocsts mellé a bakra. — Elszoktuk. Gyt te. Kocogva Indultak. — Mindössze tíz percünk van — bíztatta az utas a szomszédját, — Az sok idő. — Ha lekésem, nem érem el Bratlslavában a gyorsot. — Igyekszünk. — Hány perc alatt szokott kU érni? — Nem tart sokáig. — De mégis. — Nincs stopperórám. Volt, amikor gyorsabban jártunk. — Hogy-hogy? — Volt elegendő zab. A kukoricától nehéz a ló lába. ~ Régóta fiakereskedik? — Több mint harminc éve. Lőwtngernél kezdtem. De már közel huszonöt éve a saját szakállamra csinálom... — Fogynak a percek — tekintett Lassú az órájára. — Ml is elkoptunk — mesélt Pista bácsi. — A negyvenes évek elején még harmincán voltunk. Mióta Jánost bevitték a kórházba, egyedül maradtam ... — Már csak hét percünk van — türelmetlenkedett az utas. — De talán jobb ts így, nincs konkurrencia — folytatta egykedvűen az öreg. — A nagyabbik baj, hogy Ferenc bátyámnak, a patkoló kovácsnak eltört a lába ... — Biztassa már egy kicsit. — Kilencvennégy éves az öreg — mondta tovább rendületlen nyugalommal —, de arany keze van. A mat kovácsok azt sem tudják, ml fán terem az Igazi patkolás. Még egy ráfot sem tudnak becsületesen felhúzni... — Csapjon már rá!... — Lujza a hetedik lovam — meséli egykedvűen a kocsis. — De eddig a patkolással nem volt baj. A fiáker Is mindig rendben volt. Pedig már hetven éve gurul Komárom utcáin. Olyan kétéves forma lehettem, amikor az első utas beleült ... — Már csak hat percünk van... — Akkor másképp volt. Nem siettek úgy az utasok és a borravaló több volt, mint a fizetés. Most éppen csak hogy ktguberálják azt a tízest. Igaz, abban az időben csak az urak flákeroztak. Most meg akt lekési a buszt. No meg estefelé egy-két szerelmes pár. De azok ráérnek — tette hozzá kuncogva. — Sokszor annyira „belemélyednek", hogy elfelejtenek fizetni. De néha azért gavallérok ts. — En nem sajnálom a borravalót, csak siettesse a Lujzát. — Gyí, te. Áldott jó ló ez — dicsérte a pejkót. — Volt nekem egyszer egy Foxi nevű szürkém. Az ha megcsökönyösödött, nem ment az istenért sem. Ha az utas nagyon sietett, ki kellett szállnia. Hő! — állította meg a lovat az állomás előtti útkereszteződésnél. Az autók egész sora suhant el előttük. — Dunát lehetne velük fogni — köpött egyet Pista bácsi. — Csak akadályozzák a forgalmat. Az utas türelmetlenül mozqólódott. — De azért higgye el, sokkal jobb egy kocsisnak, mint ezeknek a mlclsapkás sofőröknek. Majd kiesik a szemük egy kis rumért, de még sört sem Ihatnak. En bizony megállók reggelenként a Fácán előtt és fölhörplntek egy-két kupicával. Néha egy-két fröccs ts jólesik a melegben. Ha sokká kell várakozni utasra, egy pohárka mellett el ts dúdolgatom kedves nótámat. Nem hiszem, hogy Ismert. Halkan rákezdett kellemes, rezgős hangján: Lassan, lassan kis pejlovam, ne nagyon Nehogy megbetegedj az úton... — En leszállók — ugrott fel hirtelen Lassú. — Még csak az hiányozna. Mindjárt elviszi az ördög ezeket a masinákat és egy-kettőre ott vagyunk! — Szabad az út, csapjon már rá! Ptsta bácsi éppen hogy megsimogatta lovát az ostorral. Az egykedvűen döcögött tovább. — Tudja az Ilyenfajta öreg embernek kevés öröme van az életben. Nem mintha panaszkodni akarnék. Egy kis nyugdíj is akad. Azt a pár koronácskát szintén megkeresem. Igaz, nem ts olyan egyszerű mesterség az enyém. Minden nap borotválkozni kell... — Gyorsabban, az isten szerelmére, már csak két percünk van. — Mozogj már, te lusta dög!... Meg aztán nekem kell ám otthon főzni ts — meséli tovább. — Már öt éve Itthagyott az én áldott jó párom — csűkltk el a hangja. — Nem sokat ér az élet asszony nélkül. Nem kívánom a kutyának sem ■.. Ott áll a vonatja — bökött a kanyarban ostorával a sínek felé. Abban a pillanatban még bodorabb füstöt lövellt a gőzös kéménye, s megmozdult a fekete szerelvény. — Belecsapott a mennykő! — káromitotta el magát az utas. — Ml történt? — Nem látja? ... — Azok a fránya autók! Azok miatt késtünk. Annyi van belőlük, mint a szemét.,. Tóth Dezső
