Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-14 / 19. szám
Az élet visszatér A fák zöld ágai hintáznak, lassan már csak a koronáik látszanak ki. A víz mindent elsöpör, ami útjába kerül. A folyó gigászi erővel rohan végig a síkságon... Ha a romokat el Is takarítjuk, és az Idő lassan eltemeti a borzalmas napok néma tanúit, ott áll majd figyelmeztetőül a dunamellékl emberek szívében: soha többé nem szabad megismétlődnie! Hétszáz év árnyékában Nagykeszl nem Is olyan nagy mint ahogy a falu nevéből következtetni lehetne. Mindössze ezerháromszáz lakosú. De nem Is a nagyság a fontos. Írott emlékek arról szólnak, hogy Nagykeszl Kis- és Nagy Keszl falvakból alakult kisközség a csallóközi síkságon. Ezerkétszázharmlnckettő és 1270 között Kezű néven Füss helység mellett van említve. Ezerkétszázhatvanután, Jogosan tehetjük fel a kérdést: mit Is tettünk az utóbbi néhány évtizedben azért, hogy a háborgó Duna vizét meg tudjuk fékezni ?1 A század elején „Olyanok ezek az egyenes talajon elhullajtott falvak, mint holmi szürkés pernyedombok, ködfészkek“, — olvastam egykor valahol. Valóban Ilyenek voltak, Ilyen volt Nagykeszl Is. A falu lakossága konokul együtt ált a földdel, annak minden tragédiájával. Kevés volt az úr. sok volt a szegény. Sok szegény, nagy szaporaság, kevés föld: nem maradt juss az unokáknak ... A rendezetlen portákon hemzsegtek a gyerekek; Iskolába nem Jártak, Írni, olvasni nem Igen tanultak meg. Kellett a pénz, nagyon sok kellett — de mindig kevés volt belőle. Az asszony kiköhögte lelkét a mosóteknő mellett, a gyerek kenyérevő napszámosként tengődött. nyolc körül már két Kezű nevű község szerepel és az egyiket a másiktól megkülönböztetésül Bertalan falujának nevezik. A török világban mint a két Keszl elpusztult. Később Kiskeszlt Vigyázó Pál, Nagykeszlt Rába Balázs telepítette újra. A Duna, mint napjainkban Is, sok gondot okozott már évszázadok óta a falu lakóinak. Ahol az ármentesítő csatornája a Dunába folyik a töltésen keresztül egy zsilip van. Itt található egy vörös márványtábla, mely arany betűkkel hirdeti az utókornak: „1856. szeptember hó 23-án ö cs. klr. apostoli Felsége Ferencz József kegyes császárunk és királyunk e művet személyesen megtekintette, s Csallóköz vlzszabályozását előmozdítani legkegyelmesebben méltóztatott.“ Ha most száz év távlatából megakad szemünk e táblán, kissé elszorul a szivünk. Mennyi verejtékkel épült ez a gát akkor, amikor még semmi gépi erő nem állt rendelkezésre, s most, e borzasztó katasztrófa Konok emberek lakták a falut. Ilyen volt a község a század elején. A felszabadulás után rohamosan megindult a fejlődés. Nem kevesebb mint nyolcvan családi házat építettek. A község tizenkilenc kis- és kőzépparasztja a közös gazdálkodás útjára lépett 1949 őszén. Megalakították a szövetkezetét. Sokan nem hittek akkor a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségében. De ez a maroknyi „konok“ ember kitartott. Bíztak, mint az életben annyiszor, és ez egyszer nekik lett igazuk. A kezdeti nehézségeket, a gáncsoskodást elsöpörte a fejlődés Irama. Rettegés éveken keresztül Ezerkilencszázötvennégyet Irtunk, amikor a felszabadulás után először mutatta meg a vén Duna hatlamát. Jó szervezés, kellő Irányítás és a vén folyó megmaradt medrében. Szorongó érzéssel a szivekben akkor Is elindultak az autóbusz-karavánok a falu asszonynépével, gyermekeivel Ismeretied tájak feli. Azóta míndefi Ívben próbára tette a község lakóit a víz. Amitől hosszú évek során át féltek — tavaly bekövetkezett. Múlt év Júniusában a faluban kevés ember hajtotta álomra fejét. Mindenki a gáton tartózkodott. Napról napra lesték a víz emelkedését. Már túlhaladta az 1954-es szintet, de ők bíztak. Tíz körömmel védekeztek. Tudták, Nagykeszinél nem szakad át a gáti Éjt nappallá téve dolgoztak. Ezer és tízezer homokzsákot nyelt el a buzgárok feneketlen gyomra. Védekeztek ott, ahol az egész Dunaszakaszon a leggyengébb a gát. Két hét hősies munkája kárbaveszett... Az álmatlanságtól vörösen fénylő szemek, az ökölbe szorult kezek tehetetlenek voltak. Kinek a hibája? A nemtörődömségé, avagy a természet volt erősebb az embernél? Erre most már nagyon nehéz választ adni... Ki a hibás? Három nap elég hosszú Idő. A megpróbáltatások nehéz napjaiban nem volt Irányító személy. Egy falu megszűnt létezni. „Elrendelem, parancsolom" hangzott nap nap után a hangszóró vésztjósló Intelme. A falut kiüríteni, tizenhárom kilós csomaggal elhagyni a község területét. Szemekben a bánat könnyeivel szorongó szívvel megválni a legkedvesebbtől, szlvbemarkoló fájdalom. Menekülés, riadt gyermekszemek telve könnyel — bizonytalanság. Kicsinyek és nagyok egyaránt kérdezték, mikor lesz ú] házunk, mikor mehetünk haza?! A falu százharmtncegy háza romokban hevert, száznegyvenkilenc lakhatatlan. A személyi tulajdon a víz martaléka lett... Nem maradtak egyedül 16 volt tudni, a bajban nem voltak egyedül. Az ország egy emberként fogott össze, hogy segítsen. Prága Beroun, Pfibram nevét megtanulták örökre. Idegen rendszámú autók Járták a község utcáit. Távoli és mégis oly közel álló emberek Juttatták kifejezésre együttérzésüket... Az élet megindul Tizenkét nagyteljesítményű szivattyú dolgozott hetekig... és győzött az ember. Szeptemberben hozzáfoghattak a romok eltakarításához. Télre mindenki meghúzódott valahol. Nem volt könnyű újrakezdeni. De az ember mindig bízik valamiben. Azóta gombamódra nőnek a házak... Az emberi együttérzés, a segíteni akarás ragyogó példája mutatkozott meg Csallóköz újjáépítésének kezdetén. Ennek Így kell lennie. És soha többé nem szabad megismétlődnie hatvanöt nyarának ... I Czita Béla — Mondtam, hogy gyerünk táncolnil — Te nem szeretsz engem? — Hát... Julika tudta, hogy egyszer elérkezik a pillanat, amikor válaszolnia kell erre a kérdésre, most mégis megijedt tőle. — Nem tudsz válaszolni? — hallotta a sürgető kérdést. — De ... Tudok ... Azt hiszem ... én Is szeretlek. Nagyot hallgattak a szóra. Ferkóban felujjongott valami foghatatlanul Jó érzés. Julika meg azon törte a fejét, hogy Jól válaszolt-e? Ki tudja, mit hoz a holnap, hogyan alakul a sorsa, és hogyan alakulnak az érzései?... Hátha ezzel a feleletével örökre elkötelezte magát, hátha feladta a szabadságát? ... Már pedig ő nagyon szereti a kötetlen, gondtalan szabadságot! Nem szereti a felesleges terheket. Nem szeret semmit számon tartani. Feleslegesnek, sőt butaságnak tartja. KI tudja Jól válaszolt-e? Ferkó meg úgy érezte, hogy körülötte most minden a homályba veszett, csak ők ketten léteznek, és nagy-nagy tenger közepén kicsi sziget a pad, amelyen ülnek. A körülöttük csapongó Jókedv és a zene is olyan, de olyan távoli, hogy alig érzékelhető. Szinte hallani véli vérének az áramlását, és meggyőződése, hogy Julika Is hasonló érzésekkel és gondolatokkal foglalkozik. Végre megszólalt. — Évek óta készültem erre a napra. — Ne beszél] bolondokat! — nevetett fel a lány. Ferkó, mintha nem Is hallotta volna a lány megjegyzését, tovább folytatta. — Tudod, Julika, én szeretem a bizonyosságot. Nekem biztosan tudnom kell, hogy mi lesz holnap meg azután. Kitűzök egy célt magam elé, és ezt minden körülmények között... — Rossz természeted van! — vágott a szavába Julika. — Miért? — Azért... S ha véletlenül nem sikerül elérned a kitűzött célt, mert közbe Jött valami? ... Akkor aztán Jön a nagy csalódásl... Hát kell az az embernek? — De én tudom, érzem, hogy benned sohasem csalódom, Julika!... Te olyan lány vagy, akiben egyszerűen nem lehet csalódni! — Biztos vagy benne? — Biztos! Julika megdöbbent. Bár tetszett neki a fiú beszéde, hízelgő volt számára minden szava, mégis megdöbbent... Ennek a Játéknak nem lesz Jó vége. Azt határozottan érezte, hogy az ő részéről csak Játék az egész. Legalább is eddig az volt: felelőtlen, könnyed Játék. Némi szomorúsággal fürkészte a fiú arcát. — És milyen célt tü’tél ki magad elé? — kérdezte. (Folytatjuk) Százdi hír Százd nem tartozik ugyan a lévai Járás legnagyobb községei közé, de a népművelés terén elért eredmények alapján nyugodtan az elsők közé sorolhatjuk. A faluban már hónapok óta sikeresen működik az ifjúsági klub, amely minden pénteken a fiatalok rendelkezésére áll. Ebben az Időben nyitva van a könyvtár Is. A klub eddigi Jó munkája Petrovics József tanítónak köszönhető. If|. Nyúl József, Százd Siker! A felsétúrl fiatalok a közelmúlt ban bemutatták Móricz Zsigmond Kis madár című színművét, amellyel nagy sikert arattak Felsótóron és a kör nyező falvakban Is. A szereplők min den elismerést megérdemelnek, mert fáradságot nem kímélve dolgoztak mindannyian. A sikeren felbuzdulva a jövőben Is szeretnének hasonló mun kát végezni. Matyls László, Felsőtúr Kellemesen és hasznosan töltik szabad idejüket a párkányi nyugdíjasok. Alig három éve, hogy az érsekújvári Járási szociális ügy osztály berendezte a párkányi nyugdíjasok részére a két kis helyiségből álló klubot, máris szép eredmények kel dicsekedhetnek. A nevezetesebb évfordulók mellett Irodalmi esteket is rendeznek. A közelmúltban Vércse Miklós Ismertette a nyugdíjasokkal Jókai Mór életét és munkásságát, A szép számban megjelent nyugdíjasok nagy figyelemmel hallgatták az érdekes előadást. —nj— Farkas Jenfi: Szened Molnár Alberthez (Nagy János szobrász1 művész Szenczl Molnár Albert domborművé alá.) Mint a szép hives patakra A szarvas kívánkozik, Ügy óhajtok én szavadra, Mely hevít és bátorít. Keserít is, biztat is, Az, ki hallja sírhat is. Vajon zúgó szavad szárnyán Szállhatnk-e szállva szállván? Pergamenen szántott pennád, Szíved tűzben reszketett. Fényes szemed úgy mered ránk, Mint a kérdő s kérdezett. Bár a szlvUnk hallva hall, Szánkon halkan száll a dal, Könnybe fúl az ének mégis, Szomjas szarvast mégsem értik. S te mosolyogsz? Te sem érted Mért idegen a szavad? Tudom, nem a borús égnek Áldoztad fel magadat. Fáklya voltál, mely lobog, Szerető szív, mely csobog. Nem gyűlöltél, latrot, szentet, Ki elesett, felemelted. Híves patak zengi hangod. A hab fut, nem válogat. Nem kerestél semmi rangot — Álmodtál szép álmokat, Jártál, merre vitt a vágy. Nem várt langy, meghitt tanyád, Bár elűztek, vagy fogadtak, Forró szived megcsapoltad. így köszöntlek halk szavakkal Idézgetve szellemed: Maradj köztünk, hisz marasztal Aki hívott. — Nem lehet? Ércbe véssük képedet S merre lábad lépkedett Füvet terem minden mezsgye S veled járunk énekelve. Legyen buldog minden nemzet, Zúgjanak a patakok. Szomjas szarvas enyhet leljen, S ki jóságról álmodott, A szavadat értse meg, Almát, vágyát érje meg — S érces hangod zengve zengjen, Minden sebünk behegedjen. Nagy János kiállítása Szencen Az elmúlt hónap 28—29 én rendezték meg első ízben a Szenczi Molnár Albert napúkat, amelynek keretében Nagy János, fiatal szlovákiai magyar szobrászművész alkotásait is bemutatták. Az alábbiakban közöljük a kiállítás megnyitásakor elhangzott beszédet. AZ ANYAGOT, amely önmagáért Ss önmagában örök ellenállás, kényszeríti Nagy János engedelmességre. Az anyag erejét legyőző ember hatalmával és Józanságával uralkodik Jelette, s a tapadó, omló, elmálló anyagból az ember számára érthető gondolatokat formál. A létezés első mozzanatait ragadja meg s Idézi fel minden alakban; az ős-elsőt, az ős-kezdetet, a tökéletest, a zárt egységet, amelyet csak a természet volt képes megalkotni, lehámozva a Murva éleket, szögleteket, mindennek gyönyörű kerekséget adva. Mert a szögletek és élek már az ember alkotásai. A mlndenség folyómedrében elszóródnak a tárgyak, zúzódnak, ütődnek, töredeznek, bomlanak és újra összeállnak saját törvényeik szerint; mindegyik más és mégis mindegyik ugyanaz, tökéletes önmaga, mozgása, alakulása, összefonódik minden más mozgással és alakulással. Van benne nyugalom és van benne lázadás. Szerelem és gyűlölet, mayasbatörés és mélybe zuhanás, Jóság és kegyetlenség, derűs öröm és szomorúság. Az anyag, amíg életre kel a művész keze nyomán, az elképzelések lázas percei alatt, minden lehet. Példa, Jel, szimbólum, védekezés, emlékezés, törtéi nelml vétó; minden lehet, ami emberi, ami embertől való, s ami az emberért van. Nagy János vállalkozása, s e vállalkozás első megvalósult Jelei ezek a körülöttünk lévő alkotások. Minden ív, minden Idom az emberi nagyságot és fenséqet tükrözi. Alkotójuk a mélységből hozza elénk a nép nagyságát, küzdeni tudását és erejét. Abból a mélységből, amely a gyökerek kapaszkodó és megtartó méltóságával rokon; a megmaradás httével és tudatával. Ez egyben törvénye !s Nagy János művészetének. Vállalkozása nagyszerű ígéret, vagy már több Is ígéretnél. Fiatalsága, lendülete a lehetőségei peremén áll. Még nem bontakozhatott ki a teljesség alkotásaiban, mert az alkotás idő Is egybenidő, amely egyenlő a folytonossággal vissza és előre; múlt és Jövendő a Jelen csak azért van, hogy ami volt, s ami lesz, anyagba rögzítse; feladata nem több és nem kevesebb: az adott világ változásaira, forrongására a válaszadás. Felelet. Felelet és egyben felelősség! S végül mindkettő feltétel nélküli vállalása. Hogy az ember, a művész vállalja a vllá got, azt, ami volt, szépségével és tor zulásalval, fájdalmával és gyönyörű séqével egyetemben, önmagáért és mindenki helyett, mert csak így, és ezen keresztül tudja megváltoztatni. Sokat álltam tűnődőé ezek előtt a szobrok és dombormüvek előtt, Péter bácsi derűs paraszti arca meg nyugtatott; a Kővénusz folyó-csiszolta Idomai percekig némaságra kényszerítenek, mert a tisztaság előtt csak némán állhatunk; s Itt van Jókai ' Kodály bronzba öntve; már maga U4 anyag is fenséges, s az anyagba formált emberi arcok keménységén átüt ez emberség mindennél gyönyörűbb fénye. ... Az alkotás idő is egyben. Mindannyiunk nevében kívánom Nagy Jánosnak, hogy adassák meg számára az Idő valóra váltani azokat a tér- PÉTER BÁCSI veket és célokat, amelyeket maga (Kropacsek A. felvételei jelé tűzött. gAL SÁNDOR NAGY JÁNOS
