Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-07 / 18. szám
1A természet legszebb hónapjának első hete sokrétű politikai esemény Jegyében telt el. A május 1-1 ünnepségek során világszerte egy harmadik világháború kitörése megakadályozásáért folyó harc fokozásának jelszavát tűzték zászlaikra száz és százmilliók. E Jogos követelés azonban számos diplomáciai esemény középpontjába is került. Az ázsiai és afrikai féltekén ismét régebbi veszélyes gócpontok, az indonéziai és rhodésial válság kiújulása Jelent veszélyt. LEGYEN VÉGRE BÉKE VIETNAMBAN! Az Idei május elsejét bonyolult hemzetközi helyzetben ünnepelte az emberiség. A legnagyobb imperialista hatalom, az Egyesült Államok véres háborút kényszerít rá a vietnami népre, s a világ más területein is intervenciós cselekményekhez folyamodott, minek következtében rendkívül kiéleződött a nemzetközi helyzet. Ezért érthető és természetes is, hogy a május 1-1 ünnepségek világszerte a vietnami háború megszüntetéséért és a békés egymás mellett élés feltételeinek biztosításáért folyó óriási tömegdemonstráció volt. A moszkvai dolgozók hagyományos Vörös-téri felvonulása után Malinovszkij marsall, szovjet honvédelmi miniszter mondott ünnepi beszédet, amelyben többek között azt emelte ki, hogy évről évre erősebbé válik a szocialista világrendszer, majd arról szólt, hogy a Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy meghiúsítsa az agresszorok bűnös terveit. A marsall kijelentette még, hogy a Szovjetunió fegyveres erői éberen őrt állnak a Szovjetunió békés alkotómunkája, az egész szocialista közösség békéje és biztonsága felett, s ha kell, megsemmisítő csapást mérhetnek bármely agresszorra. A Vietnami Demokratikus Köztársaság dolgozói ezúttal nem vonultak fel tömegesen, nehogy az amerikaiak agresszív támadásának áldozataivá váljanak, de mégis méltóképpen megünnepelték május elsejét. Havannában több mint negyedmillió ember vonult fel, hogy meghallgassa Fidel Castro ünnepi beszédét, aki azt emelte ki, hogy az imperialisták mindenféle mesterkedése ellenére a szocializmus fája egyre erősebb Kubában. A szocialista országokon kívül számos más államban Is megemlékeztek a munka és a béke nagy ünnepéről. A párizsi és londoni ünnepségeken kívül különösen Chile, Kolumbia, Dominika, Szíria, Tunézia, Norvégia és számos más állam fővárosában voltak gyűlések, összejövetelek, felvonulások, megemlékezések. Valamennyi megmozdulásnak azonban volt egy erősen kihangsúlyozott közös nevezője, mottója, ami egyúttal a világ valamennyi jóindulatú emberének óhaja Is: legyen végre béke Vietnambanl ÉS JOHNSON TOVÁBB DACOL.. • A vietnami háború befejezésének jogos követelése nemcsak a május 1-1 felvonulók transzparensein volt olvasható, hanem azokban a jelentésekben és követelésekben is, amelyeket a Fehér Ház urainak címére maga az amerikai társadalom legkülönbözőbb meggyőződésű, hitvallású és gondolkodású képviselői juttattak és juttatnak el most Is, szinte naponta. Egy legújabb amerikai közvéleménykutatási Intézet adatai szerint, az elnök népszerűsége a vietnami ügyben tanúsított merevség miatt állandóan csökken. Ezt a megállapítást hadd egészítsük ki egy japán lapban megjelent karikatúra rövid leírásával: az átlagos japán johnsont nagy cowboy-kalappal és csizmával ábrázolja, egyik kezében bombával, a másikban bombázó repülőgéppel, amint mélyen belesiillyed Vietnam mocsarába. Nos, a valódi és képletes jellemzés után néhány adattal is szolgáljunk. Az Egyesült Államoknak jelenleg már negyedmilliós hadserege van Dél- Vietnemban. Jelentések szerint azonban a Pentagon tovább növeli a Dél- Vietnamban bevetett amerikai csapatok létszámát. Vashingtoni tervek szerint az év végén a szárazföldi erők létszáma meghaladja a 350 ezer főt. A vezérkari főnökök úgy vélik, hogy ezzel az erővel és a légiháború fokozásával ellensúlyozni tudják a szabadságharcosok akcióit, s jövőre leverhetik a népi ellenállását. Kétségtelen, hogy a vietnami háború fokozódása súlyos veszélyeket rejt magában. Fulbright szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke legutóbb azt fejtegette, hogy katasztrofális következményekkel járhat az a „pöffeszkedő önteltség“, amelyet az Egyesült Államok tanúsít a vietnami politikában. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt, hogy a megnövekedett amerikai veszteségek miatt támadt vashingtoni aggodalmak a helyzet veszélyességének általános felismeréséhez vezethetnek, a Johnson-kormány Jelenleg még makacs dacolását egy végső vereség előtti rossz érzés előhírnökeként is tekinthetjük. TERROR ELLEN CSAK TERROR SZOLGÁLHAT Az afrikai kontinens amúgy li gyakran váltakozó politikai tükörképén változatlanul ott van a fekete pont: Rhodesia. Egy Idő óta olyan keveset hallattunk erről a sokat vitatott országról, ám most annál jobban betört az események sodrába. Sajnos, a fejlemények arra vallanak, hogy teljes kudarc fenyegeti Wilson miniszterelnök tárgyalási taktikáját, amellyel az angol- és világközvéleményt akarta megnyugtatni bizonytalan rhodésial politikájában. Erre legutóbb két példa is több mint bizonyítékul szolgál. A bennszülöttek és a fehér telepesek közt ismét kiújultak a véres összecsapások — természetesen a színesbőrűek rovására — miközben a Smith-rezsim rendőrei hat afrikait megöltek. A másik diplomáciai természetű fejlemény. Az Európában járt U Thant ENSZ-főtitkár londoni tárgyalásai során — bár az állásával járó kötöttség keretei között —, de félreérthetetlenül figyelmeztette a brit kormányt, hogy az ENSZ-tagéllamnk túlnyomó többsége az eddiginél sokkal erőteljesebb rendszabályokat vár a törvénytelen Smith-rendszer által előidézett rhodesiai helyzet rendezésére. A másik oldalon viszont Smith azt hangoztatja, hogy országa „megerősödve került ki az angol blokádból", s hogy „sokkal több barátunk van a világon, mint azt egyesek elképzelik". Kérdés, hogy a nagy parlamenti többséggel rendelkező Wilson-kormány most már megteszi-e azokat a gazdaság-politikai intézkedéseket, amelyek a rhodésial terror megfékezésére szolgálnak, avagy tovább engedi, hogy a fekete földrész e politikai vulkánja újabb veszélyes tűzcsővákat szórjon a körülötte levő és a többi szabadságszerető országok népei felé. ISMÉT KÉRDŐJELES AZ INDONÉZIAI HELYZET Ázsiában a vietnami háború otán változatlanul az indonéz fejlemények okoznak gondot a békére és szabadságra vágyó emberiség körében. Néhány héttel ezelőtt úgy tűnt, hogy az erőszakkal hatalomra került Jobboldal mérsékli magát, és ha jelképesen is, de Sukarnó elnök államfői tisztségének meghagyásával elejét veszi egy polgárháború kitörésének. A legújabb fejlemények azonban azt bizonyítják, hogy a hadsereg és a jobboldali diák-szervezetek elégedetlenek Egy szovjet falu új élete Nemrég eljutottam Jeremkinobá, mely a Szaratovl Terület Hvallnszkl kerületének legészakibb részén fekszik. Jeremkino nem nagy falu, körülbelül negyedóra kell ahhoz, hogy átsétáljunk egyik végétől a másikig. De annál érdekesebb a története. — Körülbelül 300 évvel ezelőtt — meséli Grigori] Nyiklforovlcs Korotkov, a falu 70 éves őslakosa — e vidékre vándorolt egy Jeremej nevű, csuvas nemzetiségű idegen, aki Szosznovaja Gora mellett kunyhót építet magának. Utána több csuvas Is letelepedett e helyen, majd mordvinok és végül oroszok népesítették be e vidéket. A falut ezért Jereme] megalapítója szerint Jeremkinonak nevezték el. Régebben Jeremkinonak nem volt a legjobb híre: gyakran folytak Itt dulakodások, verekedések. A falubeliek megverekedtek egymással minden talpalatnyi földért, minden csepp vízért, mert csak egyetlen vízforrás volt a környéken. Bevallom — folytatja az aggastyán — ezekben a verekedésekben mindig mi, csuvasok húztuk a rövidebbet. Még a betegségek Is inkább minket látogattak. Hallott-e már nemzet! betegségről? Ilyen volt például a trachoma. Sokan szenvedtek benne, minden második csuvas trachomás volt. Úgy is mondták: ahol csuvas van, ott trachoma Is. Gyakran látogatott el Jeremkinoba a tífusz, sarlach és a kolera. Sokan haltak meg tumgajarban is; így hívják nálunk a vakbélgyulladást. Azelőtt ezt a betegséget nálunk egyáltalán nem gyógyították. — Itt vagyok például én — folytatja Grtgorij Nyikiforovics, — 70 éves vagyok. Azelőtt pedig az 50-et is ritkán élte meg nálunk valaki. Mint más nemzeteknek, a csuvasoknak is számos közmondásuk van a szerencséről. Talán a legbölcsebb közülük a következő: Amikor a szerencsét osztották, a csuvas éppen a kapcáját tekerte, s így lekésett az osztásról — így mondták azelőtt. Régen, ugyanis a csuvasok hosszú kapcákat tekertek lábukra, s így védekeztek a hideg ellen, mivel csak bocskorban jártak. — És hogy végződött a történet? — Grigorij Nyikiforovics felállt és büszkén mutatott Andrian Nyikotajev űrhajós képére. — íme, mily magasra emelkedett egy a csuvasok közüli — Én már öreg vagyok, de még nagyon-nagyon sokáig szeretnék élnll A falu legszebb épülete természetesen az iskola. Két tanítónővel találkoztam ott. Az egyik mordvin nemzetiségű, a másik csuvas. Mindkettő helybeli — Jeremklnol. Itt születtek, itt jártak Iskolába, további tanulmányaikat — a pedagógiát — a városban végezték, s utána Ismét visszatértek szülőfalujukba. A tanítók megmutatták a diákok néhány munkáját. Nemrégen a gyerekek írásbelit írtak. A dolgozat témáját maguk választották. Egy kislány, Valja Nyamkova, első útjáról írt, mely a Csuvasl Köztársaság fővárosába vezetett. Lássunk néhány szemelvényt e dolgozatból: „Nemrég Csebokszariban Jártam. A múzeumot is meglátogattam. Itt láttam, hogy éltek az emberek azelőtt. Volt ott egy nagy, furcsa kémény nélküli kunyhó. Ügy fűtöttek benne, hogy a füst bejárta az egész kunyhót. Benéztem kis ablakán és láttam, hogy benn egy öregember és öregasszony ül. Az asszony fonott, a férfi pedig bocskorokat készített. Középen tűz égett, melynek parazsa széthullott az egész kunyhóban.“ Mindez csodálatba ejtette a diáklányt, de még Jobban meglepődött, amikor megtudta, hogy ilyen kunyhók Jeremkinoban is voltak. Sőt, nagyapja és nagyanyja is ilyen füsttel teli kunyhóban éltek. S a kislány hasonlót ma már csak múzeumban láthat. A mordvin származású Szemjon Áfanaszjevics Khmov szintén Jeremkinovban született és nőtt fel. Hoszszú Ideig tanított, nemrég helyezték a szomszéd faluba, Sztaraja Lebezsajkaba, hogy vezesse az ottani iskolát. Vendége voltam a Klimov családnak. Szemjon Afanaszjevics széles látókörű, nagy műveltségű ember. A pedagógiai főiskola történelmi karán végzett, de sikerrel fejezte be tanulmányait e főiskola biológiai karán is. Diákjaival együtt nagyon gazdag anyagot gyűjtöttt a falu életéről. Ezek a kis néprajzkutatók megállapították, hogy e vidék parasztsága lelkesen fogadta a nagy októbert és tevékenyen bekapcsolódott a polgárháborúba. Jeremkinoban alakult meg a Szaratovl Terület első szövetkezete Oj Élet néven. A 20-as évek végén a Jeremkinoiak kolhozba egyesültek, a „Megismeréshez vezető út“ név alatt és most kolhoz-brigád dolgozik itt, amelyet Krupszkaja szerint neveztek el. A kolhoztagok ma jómódban élnek. Több házban találunk korszerű bútort, Jégszekrényt és vevőkészüléket. Már két éve bekapcsolták Jeremklnot az állami villanyhálózatba. Ez lehetővé tette a mezőgazdasági és állattenyésztési munkálatok zömének gépesítését. Sok híres ember él a faluban: ilyen például A. A. Gundireva állatgondozó, a területi tanács képviselője, F. I. Okina fejőnő, a mezőgazdasági tanács képviselője, és G. G. Geraszimov, a kolhoz mérnöke, aki a levelező tagozaton végzi tanulmányait. A parasztok közötti viszony több, mint baráti. Régebben a helybeli fiúk és lányok sokszor Idegenkedtek egymástól és kerülték a másik nemzetiségű fiatalokat. Ma az emberek úgy élnek itt, mint egy példás család. Például Varvara Geraszimovna Nuskova családjában váratlanul szomorú eset történt: leégett a háza. A kolhoz azonnali segítséget nyújtott Nuskovának, Építőanyagot utalt A munkásosztály nagy nemzetközt ünnepét az egész világ köszöntötte. A szovjet főváros hagyományos díszszemlével ünnepelte nájus 1-ét. A díszszemle színhelyén, a Vörös téren a Lenin mauzóleum közelében felállított tribünökön sok ezer vendég foglalt helyet. A párt, és a kormány vezető képviselőin kívül ott voltak á szocialista munka hőset, élenjáró dolgozók, valamint a májust ünnepségeibe Moszkvába érkezett külföldi szakszervezeti küldöttségek vezetőt. A díszszemle vendégel láthatták a szinte lélegzetelállító haditechnika vívmányait, a repülőgépek és rakéták megsemmisítésére alkalmas, nagyhatósugarú pilóta nélküli elfogó vadászgépeket. Fe’vételünkön: a legújabb szovjet rakéták. (Foto: TASZSZ) a helyzettel ét a zavargások mellett hataln 1 pozíciójuk erősítésére törekednél;. Az Indonéz parlament legutóbbi illése során a fékeveszett jobboldali erők képviselői ismét éles támadásokat intéztek Sukarnó ellen és olyan intézkedéseket helyeztek kilátásba, amelyek a jobboldal terrorcselekményeinek legsötétebb napjaira emlékeztetnek. Az Indonéz fejlemények joggal töltik el aggodalommal a haladó ember séget, hiszen e földrésznek úgyis megvan a maga nagy veszélyes gócpontja, amelynek felszámolásáért oly sok becsületes ember küzd a világon. (tg) ki neki. A mesteremberek sem késlekedtek: a kolhoz-tagokból önkéntes brigád alakult, mely rövid Időn belül 'elépítette az új házat. Jeremkino valóságos nemzetközi község és már régebben magára vonta a tudósok figyelmét. A szaratovi mizeumok munkatársai, a moszkvai tudósok és a többi köztársaság fővárosainak múzeumaiból is részt veszne* * a néprajzi kutatásokban. A tudományos dolgozók már nagyon gazdag anyagot gyűjtöttek Jeremkino forradítlmi mozgalmának történelméből és mélyrehatóan tanulmányozták a lakossásg életmódját és a népművészetet. Jeremkinoban nemcsak az oroszoktól, hanem a csuvasoktól és a mordvinoktöl hallottam egy nagyon érdekes dalt V. I. Leninről. így szólt az egyik részlete: „Ml a gondolatért tűzön, vizen keresztül hatolunk Leiln lelkületét őrizve — Becses kincse ő népünknek.“ És a dal így végződik: „Életünkben nincs egy perc sem, Hegy Iljics nevét- felednénk.“ Megmagyarázták, hogy e dalt már régen éneklik a községben és szerzője egy helybeli földműves — Alekszej I/anovics Szkvorcov. Ünnepélyes hangulatú zenéjét is ő szerezte. Sikerült találkoznom Szkvorcovval. Alekszej Ivanovics idős ember már, hosszú szakállt visel. Ö mesélte, hogy Leninről szóló dalát még 1918 ban szerezte. 1923-ban dalkórust szervezett jeremkinovban, mellyel több hangversennyel mutatkozott be a Szaratovi Terület községeiben. Lenin szülőföldjére, az Ulanovszki Területre is gyakran ellátogattak. A nézők mindenütt lelkesen ünnepelték a nemzetek nagy vezetőjéről szóló dalát, . Sz. K. G. • TITO—NASSZER TALÁLKOZÓ. Tito jugoszláv elnök és Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke Alexandriában tárgyalásokat folytatott, elsősorban az ázsiai és afrikai helyzetről, az el nem kötelezett országok szerepéről és más időszerű kérdésekről. • ADENAUER IZRAELBEN. Adenauer volt nyugat-német kancellár kilencnapos látogatáson Izraelben tartózkodik. Látogatásának programját szigorúan titokban tartják, mert számos kormány-koalíciós párt bejelentette, hogy bojkottálja a látogatást, sőt Joggal attól tartanak, hogy tüntetésekre is sor kerülne. • ISMÉT A NATO VAN NAPIRENDEN. A nyugatnémet és francia hadügyminiszter május első napjaiban megbeszélést folytatott a kölcsönös katonai együttműködésről, valamint a NATO-csapatok Nyugat-Németországból történő franciák által követelt kivonásának gyakorlati megoldásáról. • A LUNA 10 FOLYTATJA ÚTJÁT. A Luna 10 szovjet automatikus űrállomás, a Hold első mesterséges holdja már több mint 250-szer repülte körül a Holdat és több mint három és fél millió kilométer távolságot tett meg. • AZ AMERIKAIAK NEM AKARNAK TÁVOZNI DOMINIKÁBÓL. Jelentések szerint az Egyesült Államok valószínűleg nem akar véget vetni a Dominikai Köztársaság katonai megszállásának. A washingtoni kormány az ún. Amerlka-közi erők visszahívásáról csupán a június 1-re kitűzött választások után akar tárgyalni. 0 BRAZÍLIA VÁLASZÚTON? M. Filho brazil tábornok egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy az az út, amelyen a brazil kormány szociális és gazdasági politikája halad, az országot a jobboldali diktatúrához, vagy pedig Ideológia nélküli diktatúrához vezetik. 0 FASISZTA GYILKOSSÁG ROMÁBAN. Az olasz antifasiszta diákok és a rendőrség közt támadt összetűzés következtében egy 19 éves diákot a fasiszta huligánok meggyilkoltak. Temetésére múlt hét szombatján került sor és több mint százezer ember kísérte utolsó útjára. A gyászmenetben ott volt Lulgi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára is. • ODAÍTÉLTÉK AZ 1965-ÖS NEMZETKÖZI LENIN-BÉKEDlJAKAT. A kitüntetettek közöt van Zs. Szamba ismert mongol államférfi, J. P. Courtis, nigériai közéleti személyiség, G. Manza, olasz szobrászművész és több más ismert személyiség. • DE GAULLE ELNÖKÖT MEGHÍVTÁK BULGÁRIÁBA. A francia külügyminiszternek szófiai látogatása során átadták Todor Zsivkov miniszterelnök meghívását De Gaulle tábornok számára, hogy a neki megfelelő Időben látogasson el Bulgáriába. 0 TOVÁBB KERESIK BEN BARKA' HOLTTESTÉT. Párizsi jelentések szerint egy főváros környéki halastóban keresik Ben Barka meggyilkolt marokkói ellenzéki politikus holttestét, akit minden bizonnyal a francia titkosrendőrség szoros együttműködésével távolítottak el az élők sorából. • MEGINDULT A NÉMET PÁRBESZÉD. A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának és a Szociál Demokraták Pártja Országos Elnökségének megbízottai között az utóbbi napok során több esetben megbeszélésre került sor. A tárgyalások tartalmát egyelőre mindkét fél titokban tartja, mindössze annyit közöltek a nyilvánossággal, hogy a megbízottak kicserélték gondolataikat a felvetődött kérdésekről. g SZABAD FÖLDMŰVES 1366. május 7,