Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-05-07 / 18. szám

© Karbamidos levéltrágyázás sal növeljük a termést. Nálunk a karbamidos levéltrágyázásnak még nincsenek hagyományai, ám szá­mos mezőgazdasági üzemben si­kerrel alkalmazzák. Hazai és kül­földi tapasztalatok bizonyítják tér mésfokozó hatását. Használata ki­fizetődik mind a kalászosok, mind zöldség, gyümölcs és szölőter mesztésben. A gabonaneműek 5— 10 százalékos karbamidoldatot is elviselnek, míg a gyümölcs- és szőlő 1—2 százalékot. A levéltrágyázás előnye, hogy alkalmazása külön kiadást nem igényel. Kipermetezése összeköt­hető a vegyszeres gyomirtással, illetve növényvédőszerekkel: a ka­lászosok gyomtalanítása esetén a Dikotex-szel, szőlőnél a bordóilé­­vel, gyümölcsösöknél a Dykel hl gftott oldatával. f$ Ne késlekedjünk a cukorrépa egyelésével. A csapadékdús időjá­rás lehetőséget nyújt, hogy a szo­kottnál hamarabb megkezdhetjük a cukorrépa egyelését. Az időben történő ritkítás nemcsak a kisebb munkaráfordításban mutatkozik meg, — könnyebb a répa egyelése — de a terméshozamot is befo­lyásolja. A hosszabb ideig sűrűn hagyott répa felnyurgul, elsatnyul, amiből azután a leggondosabb ke zelés mellett sem lesznek szemre­­valő egyedek. Az egyelés végrehajtását úgy szervezzük, hogy a munka 3—5 nap alatt befejezést nyerjen. Ha valamelyik növény gyors és jó minőségű ápolásáért prémiumot fizetünk, úgy a cukorrépa meg­követeli, hogy a díjazás összege mellett a prémium is elősegítse az egyelés mielőbbi befejezését. A megkésett egyelés 20—50 mázsá val is csökkentheti a termésho­zamot. A gyors munka mellett azonban ne feledkezzünk meg a növény­­állomány sűrűségéről sem. A ma­gas hektárhozam megköveteli hogy általában 80 ezer egyed répa foglaljon helyet egy-egy hektáron. — sá — HAZÁNKBAN, NEM IS OLYAN KE­GEN, különösen a melegebb fekvésű járásokban olyannyira dívott a diny­­nyetermesztés, hogy az Igényeket a hazai termésbál fedezhettük. Ma ott tartunk, hogy piacainkon majdnem ki­zárólag külföldről behozott dinnyét árusítanak. A termesztés, visszaesését nem le­het teljes egészében a kedvezőtlen időjárásra hárítani. Igaz, a tavalyi esős nyár, s hozzá hasonló esős, hű­vösebb nyarak nehezítik a dinnye termesztését. Az ilyen kedvezőtlen években csak a jófekvésű, könnyű meleg talajokon sikerül a dinnye termesztése. Természetes, hogy a kedvezőtlen év elriasztja a terme­lőket. Ahhoz, hogy visszaszerezzük a dinnyetermesztés régi jó hírnevét, sok a tennivaló. Egyik fontos ténye­ző. a termelési kedv felébresztése. Ezt elsősorban a helyes árpolitika hozza magával. Az elmúlt évek árpo­litikája nem hatott serkentőleg a a dinnyetermesztőkre. Amellett, hogy a termelő viselte a termesztéssel járó kockázatot, s előlegezte a ki­adásokat, alig kapott néhány koronát a termésért. Például a görögdinnyét 60—80 fillérért vásárolták fel kilón­ként, míg a felvásárlóüzem vajmi ke­vés kockázat és befektetés nélkül két koronájával adta el a fogyasztó­nak. További fogyatékosság volt, hogy a zöldség, illetve a dinnye árát előre megállapították, függetlenül a ter­més mennyiségétől, minőségétől és koraiségától. Természetes, az ilyen árpolitika nem ösztönözte a termelő­ket, hogy a dinnye minél előbb ke­rüljön a piacra. Köztudomású, hogy a koraiság többletkiadással jár (me­­legágyi előnevelés), mely összeg az előre megállapított árakból nem té­rülhet meg. Csakis a szabad, keres­let-kínálat alapján kialakult árak mellett alakulhat ki egészséges ver­seny a termesztők között. A primőr árú magas felvásárlási ára serkenti a termelőket, hogy alkalmazzák ifiind­­azon termelési tényezőket, amelyek befolyásolják, hogy az árú minél ko­rábban eljusson rendeltetési helyére. Az 1946—48-as években főleg az egyházi birtokokon, de számos nagy­üzemben is a koraiság kedvéért gyep­kockában nevelt palántáról termelték a dinnyét. Az ügyesebb kertészek a már edzett, erős palántát április vé­gén, május elején kiültették, nem várták meg a fagyosszenteket (ter­mészetesen elegendő palántát tartalé­koltak). Ha a korai dinnyét kisebb területen is termesztették, busás jö­vedelmet vágtak zsebre, mert a ko­­raiságot jól meglizették. Ezek után nagyon erős verseny alakult kertész és kertész között, s annak az üzem­nek lett legmagasabb jövedelme, ame­lyik legalább néhány nappal meg­előzte a többieket. De szóljunk a szervezési kérdés­ről is. Sokat emlegetett tény, hogy a legtöbb zöldségkertészt túlterhel­ték és magas bevételi tervet állítot­tak számára. (50—70 ezer koronát hektáronként). Ezek után a kertész sehogy sem vállalhatta ráadásul a dinnye termesztését, hiszen az elő­irányzott összeget az eddigi árak mellett lehetetlen volt elérni. E pont­nál felvetődik a gondolat, nem len­ne-e ésszerű felújítani a részes diny­­nyetermesztést. Majdnem minden fa­luban akad dinnyéhez értő idősebb ember, aki szívesen vállalná termesz­tését. Ezzel a lépéssel könnyítenénk Beleilleszthető-e A DINNYE a nagyüzemi zöldségtermesztésbe ? a kertész munkáját, s ugyanakkor d mezőgazdasági üzemnek sem jelente­ne különösebb kiadást a gyümölcs termesztése. A nagyüzemben alkalmazott ter­mesztési mód is nagyban kihat a dinnyetermesztés jövedelmezőségére. Lehetőleg kerülnünk kell a bonyolult termesztési eljárásokat, amelyek a költségeket emelik anélkül, hogy lé­nyegesen elősegítenék a termesztés sikerét. A talaj helyes megválasztása —' amit nem lehet eléggé kihangsú­lyozni — döntő a termesztés sikeré­re. A jó fekvésű, könnyű, meleg, táp­anyagokkal jól ellátott talaj meg­választása fél eredményt jelent. A legtöbb esetben elhagyható a költsé­ges fészekkészítés, mert ezzel főleg csak a termesztési költségeket nö­veljük. Csupán nagyon sovány szer­ves, és tápanyagokban szegény tala­jokon indokolt a fészekkészltés és ezzel kapcsolatos fészaktrágyázás, va­lamint a hideg, nehéz talajokon, ahol a fészek aljába bedolgozott érett trá­gya némileg elősegíti a talaj felme­legedését. A talaj tápanyagellátottsá­ga nagyon fontos, de kerülni kell a túlzott nitrogéntrágyázást, mert az késlelteti az érést és elősegíti a be­tegségek fellépését. A palánta előnevelése a görögdiny­­nyénél minden esetben indokolt. A termesztés biztonságosabbá válik és 10—15 nappal korábban érik a gyü­mölcs. Az előneveléshez legalkalma­sabb és legolcsóbb a gyeptégla. A palántanevelés félmeleg ágyakban megoldható vagy olyan melegágyak­ban, ahonnan már a korai zöldséget kiültették. Csupán ott szükséges ma­gasabb istállótrágya rétegre építeni a melegágyat, ahol a palántát már április végén ki akarják ültetni. Azon­ban ha nincs lehetőség tartalékpalán­ta nevelésére, ott tanácsos, hogy a kiültetést a májusi fagyosszentek után végezzük. Ahol nem palántáról ültetik a diny­­nyét, a szabadföldi vetést két rész­letben ajánlatos végezni; április vé­gén a fészek egyik felében, május első hetében a másikban, hogy így biztosítsuk magunkat a fagykár ellen. Cserepesedésre hajlamos talajokon a fészek tetejét finom tőzeggel borít­suk, hogy könnyebb legyen a kelés. A betegségek megelőzése érdeké­ben permetezéssel védjük a növényt. Az első permetezést már a meleg­ágyban végezzük el (0,5 százalékos Novozirral vagy Kuprikollal), a má­sodikat 10—14 nappal a kiültetés után, míg később, a szükséghez mér­ten egy százalékos oldattal perme­tezünk. A védekezést mindig a be­tegségek megjelenése előtt hajtsuk végre, s nem akkor, amikor a per­metezéssel már semmit sem haszná­lunk. A dinnye nagyüzemi termesztése­kor olyan növénytávolságokat alkal­mazzunk, amely lehetővé teszi a talaj gépi megmunkálását (görögdinnyét 1,5X1.5 m; cuknrdinnyét 1,2X 1,2 m­­re). Ha két irányban végezhető a ta­laj művelése, a kézi kapálásra csak a bokrok körül kerül sor. Végül néhány szót a vetőmag-ter­mesztésről, illetve vetőmagellátásról. Köztudomású, bogy a vetőmagellátó vállalat nem tudja az igényeket ki­elégíteni. Sajnos, a dinnye vetőmag előállításánál nehézségeink vannak. Nem akad üzem, mely szívesen vál­lalja a magtermesztést a mag ala­csony ára miatt. Még kedvezőtlen dinnyeárak mellett is jövedelmezőbb a dinnyét fogyasztásra termelni, mint magra, mert a magtermesztés jelen­tős munkatöbbletet igényel. Különö­sen a görögdinnye mag felvásárlási ára kedvezőtlen a termesztőre. Ah­hoz, hogy jövedelmező legyen, leg­alább kétszeresére kell az árát emel­ni. A tavalyi év kedvezőtlen volt a magtermesztésre, annál inkább, mert a szaporító területek, főleg az érsek­újvári és komáromi járásokban vol­tak, ahol víz pusztított. Idén a Sós­szigeti Nemesítő Állomásról 40 hek­tárra küldtünk vetőmagszaporításra görögdinnyemagot (a Dunaj fajtából). Ezek után megvan az előfeltétel ar­ra, hogy görögdinnyéből a jövő év­ben fedezni tudjuk majd a szükség­letet. Cukordinnyéből (a korai, jó minőségű Solartur fajtából) tavaly a Semprának 110 kg vetőmagot adtunk szaporításra. Egyébként a Sempránál Solartur fajtából most is kapható ve­tőmag. Közepes termés esetén minden bizonnyal jövőre nem lesznek vető­maggondjaink. írásunkban nem érintettük a diny­­nyetormesztéssel kapcsolatos összes problémákat, de úgy gondoljuk, hogy nagyüzemeinkben megoldható a diny­­nye sikeres termesztése. Nagyon hasznos lenne, ha az ezzel kapcsola­tos kérdésekről mezőgazdasági üze­meink is megírnák tapasztalataikat, észrevételeiket. RÁKÓCZI LAJOS, Sóssziget Silókukorica-termesztés a Magyar Népköztársaságban állományt takarítanak, Illetve sava­nyítanak be. Ezért próbálkoztak sok­felé azzal, hogy a kukoricát fehér­jében gazdag növényekkel társítsák. Azokon a tájakon, ahol a szója Jól díszük, silókukoricával együtt ter­mesztve sokat javít a takarmányérté­ken. A gyakorlatban mégis Inkább a csalamádét vetik hüvelyes növények­kel keverten. Számos tapasztalat szól amellett, hogy 24—36 cm sortávolság­ra, tehát csalamádénak termesztett „sűrű“ kukorica egymagában is al­kalmas zöldetetésre, silózásra. Csalamádéből hektáronként 400 000 s^-500 000 tő hozza a legjobb termést. Takarmányértéke közvetlenül cimer­­hányás előtt a legnagyobb: Ilyenkor a kihasználási együttható 63—64 szá­zalék körül jár. Ha kaszálásával meg­várják a címerhányás utáni állapotot, a szóbanforgó együttható Jóval 60 százalék alá csökken. Ezt a csökke­nést a keményítőértékek gyarapodása nem mindig ellensúlyozta. A fehérjehányad növelésére legel­sősorban a borsó Jöhet számításba. A keverék akkor jó, ha mindkét nö­vény fajtáit célszerűen választják meg, törekedve arra, hogy a betaka­rítás kedvező időpontja egybeessék. A borsós-kukoricás keverék nem minden évben sikerül. Ennek oka, hogy a két növény hőigénye nem azonos. Ha a tavasz hűvös és csapa­dékos, akkor az erőteljesen felcse­peredő borsó elnyomja, beárnyékol­ja a kokuricát. Ha viszont meleg, száraz a tavasz, a kukorica fejlődése mehet a borsóénak rovására. Minden esetre tanácsos a keveréket két rész­letben elvetni, azaz a kelőfélben le­vő csalamádé soraira keresztben, 24—25 cm sortávolságra a borsót. A borsóból általában 70—85 kg, a ku­koricából pedig 100—120 kg vetőma­got számítanak hektáronként. EGYÉB ELJÁRÁSOK l Mind a keverék-, mind a tiszta ve­tésnek vannak előnyei és hátrányai, amelyek a természeti viszonyoktól — sok esetben az évjárattól — függően bontakoznak ki, illetve tolódnak el. Éppen ezért terjedtek el a magyar­­országi gyakorlatban a fehérjepótlás egyéb eljárásai. Közéjük tartozik az ún. szalagos vetés. Lényege, hogy elvetnek egy gépalja borsós napraforgót, egy gép­alja silókukoricát* egy gépalja szu­­dáni cirokfüvet. Amikor az állomány betakarítására kerül sor, akkor a jár­­vaszecskázót a sorokra keresztben járatják, s így viszonylag eléggé egyenletesen elegyedett takarmányt silózhatnak be. Szokásos a szudáni cirokfú és a silókukorica kevert ve­tése is. Ennek az az előnye, hogy az első növedék letakarítása után rend­szerint erélyesen sarjadzó szudáni cirokfű még egy jó kaszálást ad anélkül, hogy külön talajmunkát igé­nyelne. Érdemes megemlíteni a szi­­lázs dúsítását karbamiddal. Ahol — mint egyre több nagyüzemben — eh­hez az eljáráshoz folyamodnak, s azt minden részletében nagy körültekin­téssel hatjtják végre, jó eredménye­ket érnek el vele. SÁRKÖZY PÉTER Ilyen sűrű állomány ugyanis augusz­tus végéig rendszerint elhasználja a talaj szabad vízkészletét, s így a be­takarítás kevesebb asszimilációs vesz­teséggel jár. A tőszám növelése ter­mészetesen csak akkor ajánlható, ha a talajban elegendő a felvehető táp­anyag, és ha elegendő a csapadék, illetve öntözésre nyílik lehetőség. Mi­nél inkább kedveznek a körülmények, annál nagyobb mértékben váltja be a sűrű állomány a hozzá fűzött re­ményeket hozamban és minőségben. A BETAKARÍTÁS Nehéz volna a betakarítás Idejét egyértelműen meghatározni, még adott viszonyok között is. Üze­mi érdekekből az a legkedvezőbb, ha a silókukorica még az őszi mun­kacsúcs előtt letakarul. Erjedési és élettani szempontból viszont akkor ajánlatos a silókukoricát besavanyí­tani, amikor a zöldtömeg szénhidrát­jain belül a keményítő kerül túl­súlyba. Ebből következik a korai be­takarítás két hátránya: — akkor szakítja meg a növény a kapcsolatát a talajjal, amikor még erélyes az asszimiláció; — a korán besilózott kukoricá­ban tekintélyes a cukortartalom, emiatt nő az erjedési veszteség. A lehető legnagyobb keményítő­­érték-hozam érdekében tehát célsze­rű volna tejes-viasz; illetve viaszérés állapotában betakarítani az állo­mányt. Az üzemi lehetőségek, sőt kö­vetelmények azonban a korábbi kez­dés mellett szólnak, s a gazdaságos­ság tényezői közül végülis ezek a mérvadók. Ezért kell majdnem min­dig a béltartalom rovására enged­ményt tenni, s a gépcsoportot olyan­kor beindítani, amikor a kukorica még csak tejesérett. A betakarítás így is gyakran kitolódik a teljes érés szakaszáig, amikor már tekintélyes a tápanyagveszteség, és romlik a szi­­lázs emészthetősége (az éretten be­került kukoricaszemek ugyanis több­nyire emésztetlenül hagyják el a ké­rődzők bélcsatornáját). Az ellentmondás áthidalására a kö­vetkező gyakorlati megoldások terjed­tek el a magyarországi mezőgazda­­sági üzemekben: 1. Sok helyütt a silókukoricával kezdik a kukoricavetést. A korán el­vetett, kifejlődött állományok egy-két héttel előbb takaríthatók be. 2. Különböző érési csoportokhoz tartozó fajtákat, illetve hibrideket vetnek. Ezáltal az állományok sza­kaszosan érnek. 3. A lehetőségekhez képest minél nagyobb tőszám kialakítására törek­szenek. A sűrűbb állomány gyorsít­ja a tápanyagok felhalmozódását a növényi szervezetben. 4. A silókukorica vetésterületét igyekszenek az üzem gépi felszerelé­sével összehangolni, különös tekin­tettel a várható teljesítményre. TÖREKVÉSEK A BÉLTARTALOM JAVÍTÁSÁRA , S kukoricaszllázs 1 kg-Ja viszony­­, lag kevés, átlagosan 8—11 gramm i emészthető fehérjét tartalmaz. To- i vább romlik a táparány, ha elvénült ' Magyarországon a kukorica foglal­ja el a legnagyobb területet a szántó­földi takarmányok közül. Kettős hasz­nosítású, amennyiben abrakot és tö­­megtakarmányt egyaránt szolgáltat. 'Az utóbbi célból régebben főleg csa­lamádénak termesztették, amelyet zsombolya-kazlakban tároltak. Újab­ban inkább a silókukorica hódított teret. Számos mérés Igazolta, hogy a ku­korica a legtöbb takarmányértéket akkor adja, ha a csövet szemnyerés végett az érés elején letörik, a vi­szonylag zsenge szárat pedig cél­szerűen kezelve és tartósítva — meg­etetik. Erre azonban üzemi okoknál fogva sem nyílik mindig lehetőség. Emiatt takarmánygazdálkodás! meg­gondolásokból, a silókukorica aligha volna nélkülözhető. A SILÖKUKORICA AGROTECHNIKÁJA A fövetésű silókukorica alapvető agrotechnikája megegyezik a magku­koricáéval. Eltérés a művelés mód­jában, a növényszámban és a beta­karítás idejében mutatkozik. Az utóbbi évekig a silókukoricát 60—70 cm sortávolságra vetették, nagyjából ugyanannyi vetőmaggal, mint a magkukoricát, de nem egyel­ték ki. Ugyancsak javasolták négy­zetes-fészkes vetését. A kísérletek és a gyakorlati tapasztalatok azon­ban amellett szólnak, hogy ez a ve­tési mód nem jelent előnyt a soros vetéshez képest. Beigazolódott, hogy nem a tenyészterület alakja, hanem a területegységre jutó tőszám szabja meg a termés mennyiségét, illetve befolyásolja béltartalmát elsősorban. Igaz, hogy a négyzetes-fészkes állo­mány keresztben-hosszában kapálha­tó géppel. Ennek a körülménynek viszont a korszerű vegyszerek birto­kában kevés a jelentősége. A klór­­aminotriazin alapanyagú és egyéb gyártmányok használata megkönnyíti a sűrűbb (50—60 cm sortávolságé) vetések ápolását. Ugyancsak viták folytak a silóku­korica legkedvezőbb tőszámának meg­állapítása körül is. Egyes kutatók hektáronkint 35 000—40 000 növény felnevelését javasolták. Láng Géza akadémikus irányította kísérletek és a nagyüzemi tapasztalatok azonban arra Valinak, hogy — megfelelő fel­tételek között — a 120 000—140 000 tőszám hozza a legjobb termést. Az Egy agronómus c három termelési szakaszról nyilatkozik dóan friss zöldséget kaphatnak a vá­rosi dolgozók. De a mérnökagronó­­mus nehezményei, hogy túl sok zöld­séget hozunk be külföldről, pedig a lévai járásban elég korán piacra dob­ható a zöldség és ha volna kereslet, a cseh országrészekbe is szívesen szállítanának árút. Igaz, a járásban még gyermekcipő­ben jár a szövetkezeti zöldségelárú­­sítás, de máris komoly sikerek szület­tek. Léván a podluzanyi és fegyver­nek!, Zselízen pedig a szódói szövet­kezet árulja saját üzletében a vásár­lók nagy megelégedésére termékeit. A szövetkezeti boltokat szívesen lá­togatják, mert bennük mindig friss az árú, ha szükséges, a szövetkezetek naponta háromszor, négysíer is szál­lítanak friss zöldséget közvetlen a kertészetből. A mérnökagronómus el­mondotta, hogy. a jő tapasztalatok alapján tovább mennek ezen az úton és a Stary Tekov-i, szövetkezet Tol­mácson nyit hasonló üzletet. Reméli, hogy ebbe az üzletbe is szívesen jár­nak majd a gyárban dolgozó mun­kások. Malis elvtárs nemrég fejezte be tanulmányait, utána dolgozott a szö­vetkezetben is, ahol gyakorlati ta­pasztalatokat szerzett elméleti tudá­sához. Most bizony fő a feje, hisz három igényes munkaszakasszal bíz­ták meg. De reméli, hogy a mező­­gazdasági üzemek szakembereinek segítségével pár év alatt közösen megoldják a problémákat. r Bállá József Peszeki leánykát termesztenek. Eh­hez viszont az oltványokat a járás­ban kell kitermelni. KEVÉS A FAISKOLA 'Az agronómus a gyümölcstermesz­tés fejlesztéséről nem valami bizako­dóan nyilatkozik. Ezen a szakaszon is szép terveket dolgoztak ki, de 21 hektár gyümölcsös telepítéséhez máris hiányzik az ültetőanyag. Ma­gyarországról 10 500 almafacsemetét akartak behozni, de a Földművelés­­ügyi Minisztérium valuta-okokra hi­vatkozva nem engedélyezte. Úgy lát­szik, ott akarunk takarékoskodni, ahol nem kell. Vagy egyesek talán azt gondolják, hogy az alma behozatala olcsóbb? Viszont szinte hihetetlen, hogy a lévai járásban csak a Zselízi Állami Gazdaságban létezik egy nyolc hektáros faiskola. Ezen a téren bi­zony igen nagy mulasztás történt. Az agronómus a jövőben ezt a prob­lémát is meg akarja oldani és az említett lévai kísérleti gazdaságon 60 hektáros faiskolát létesítenek, amely ellátja majd facsemetékkel a gyümölcstermesztéssel foglalkozó gaz­daságokat. BEVÁLTAK A SZÖVETKEZETI ZÖLDSÉGELÁRUSÍTÖ BOLTOK A járásban lassan szakosítják a zöldségtermesztést is. Az előző évek­ben 80 mezőgazdasági üzem foglal­kozott zöldségtermesztései, ma már csak negyven. Öt üvegházból állan-Ján Malié mérnököt, a Lévai Já- F rási Mezőgazdasági Termelési Igaz- t gatóságon a szőlő, gyümölcs és zöld- b ségtermesztés fejlesztésével bízták meg. Amikor elvállalta, talán nem is gondolta, milyen komoly problé­mák előtt áll majd. Mert mind a t három termelési szakaszon nagy a d lemaradás, sok nehézséggel kell . megküzdeni. Először a szőlőtermesz- ^ tésről nyilatkozott. 1970-BEN MÁR LESZ ELÉG SZÖLÖOLTVÁNY " A mérnökagronómus szerint a lé- ^ vai járásban a 2572 hektár szőlőterü­­létből csak 596 hektár oltvány, a c többi magántermő. Becslése alapján c évente mintegy 100 hektár szőlőt kel- , lene telepíteni, hogy a nemes szőlő t kellő ütemben hódítson tért. Ez a j terv előreláthatólag nem lesz telje­­sítve, mert idén is 180 ezer oltvány ' hiányzik. Mivel behozatallal nem le- j hét megoldani a hiányt, tervbe vet­­ték, hogy a lévai kísérleti magtér- f mesztő gazdaságon már 1970-ben másfél millió vesszőt párosítanak és ‘ így a szőlőtermesztő gazdaságok ele- ■ gendő oltványhoz jutnak. Ennek az intézkedésnek nagy előnye, hogy lé­nyegesen több teret kaphatnak a táj­jellegű szőlőfajták. Most például sok olyan szőlőfajtát kapnak, amelyek nem a legjobban bírják az itteni idő- ; járási viszonyokat és a földet. A 1 szakemberek célul tűzték, hogy a jö- i vőben a szőlőterület 90 százalékán i SZABAD FÖLDMŰVES 1966. május 7,

Next

/
Oldalképek
Tartalom