Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-07 / 18. szám
© Karbamidos levéltrágyázás sal növeljük a termést. Nálunk a karbamidos levéltrágyázásnak még nincsenek hagyományai, ám számos mezőgazdasági üzemben sikerrel alkalmazzák. Hazai és külföldi tapasztalatok bizonyítják tér mésfokozó hatását. Használata kifizetődik mind a kalászosok, mind zöldség, gyümölcs és szölőter mesztésben. A gabonaneműek 5— 10 százalékos karbamidoldatot is elviselnek, míg a gyümölcs- és szőlő 1—2 százalékot. A levéltrágyázás előnye, hogy alkalmazása külön kiadást nem igényel. Kipermetezése összeköthető a vegyszeres gyomirtással, illetve növényvédőszerekkel: a kalászosok gyomtalanítása esetén a Dikotex-szel, szőlőnél a bordóilével, gyümölcsösöknél a Dykel hl gftott oldatával. f$ Ne késlekedjünk a cukorrépa egyelésével. A csapadékdús időjárás lehetőséget nyújt, hogy a szokottnál hamarabb megkezdhetjük a cukorrépa egyelését. Az időben történő ritkítás nemcsak a kisebb munkaráfordításban mutatkozik meg, — könnyebb a répa egyelése — de a terméshozamot is befolyásolja. A hosszabb ideig sűrűn hagyott répa felnyurgul, elsatnyul, amiből azután a leggondosabb ke zelés mellett sem lesznek szemrevalő egyedek. Az egyelés végrehajtását úgy szervezzük, hogy a munka 3—5 nap alatt befejezést nyerjen. Ha valamelyik növény gyors és jó minőségű ápolásáért prémiumot fizetünk, úgy a cukorrépa megköveteli, hogy a díjazás összege mellett a prémium is elősegítse az egyelés mielőbbi befejezését. A megkésett egyelés 20—50 mázsá val is csökkentheti a terméshozamot. A gyors munka mellett azonban ne feledkezzünk meg a növényállomány sűrűségéről sem. A magas hektárhozam megköveteli hogy általában 80 ezer egyed répa foglaljon helyet egy-egy hektáron. — sá — HAZÁNKBAN, NEM IS OLYAN KEGEN, különösen a melegebb fekvésű járásokban olyannyira dívott a dinynyetermesztés, hogy az Igényeket a hazai termésbál fedezhettük. Ma ott tartunk, hogy piacainkon majdnem kizárólag külföldről behozott dinnyét árusítanak. A termesztés, visszaesését nem lehet teljes egészében a kedvezőtlen időjárásra hárítani. Igaz, a tavalyi esős nyár, s hozzá hasonló esős, hűvösebb nyarak nehezítik a dinnye termesztését. Az ilyen kedvezőtlen években csak a jófekvésű, könnyű meleg talajokon sikerül a dinnye termesztése. Természetes, hogy a kedvezőtlen év elriasztja a termelőket. Ahhoz, hogy visszaszerezzük a dinnyetermesztés régi jó hírnevét, sok a tennivaló. Egyik fontos tényező. a termelési kedv felébresztése. Ezt elsősorban a helyes árpolitika hozza magával. Az elmúlt évek árpolitikája nem hatott serkentőleg a a dinnyetermesztőkre. Amellett, hogy a termelő viselte a termesztéssel járó kockázatot, s előlegezte a kiadásokat, alig kapott néhány koronát a termésért. Például a görögdinnyét 60—80 fillérért vásárolták fel kilónként, míg a felvásárlóüzem vajmi kevés kockázat és befektetés nélkül két koronájával adta el a fogyasztónak. További fogyatékosság volt, hogy a zöldség, illetve a dinnye árát előre megállapították, függetlenül a termés mennyiségétől, minőségétől és koraiségától. Természetes, az ilyen árpolitika nem ösztönözte a termelőket, hogy a dinnye minél előbb kerüljön a piacra. Köztudomású, hogy a koraiság többletkiadással jár (melegágyi előnevelés), mely összeg az előre megállapított árakból nem térülhet meg. Csakis a szabad, kereslet-kínálat alapján kialakult árak mellett alakulhat ki egészséges verseny a termesztők között. A primőr árú magas felvásárlási ára serkenti a termelőket, hogy alkalmazzák ifiindazon termelési tényezőket, amelyek befolyásolják, hogy az árú minél korábban eljusson rendeltetési helyére. Az 1946—48-as években főleg az egyházi birtokokon, de számos nagyüzemben is a koraiság kedvéért gyepkockában nevelt palántáról termelték a dinnyét. Az ügyesebb kertészek a már edzett, erős palántát április végén, május elején kiültették, nem várták meg a fagyosszenteket (természetesen elegendő palántát tartalékoltak). Ha a korai dinnyét kisebb területen is termesztették, busás jövedelmet vágtak zsebre, mert a koraiságot jól meglizették. Ezek után nagyon erős verseny alakult kertész és kertész között, s annak az üzemnek lett legmagasabb jövedelme, amelyik legalább néhány nappal megelőzte a többieket. De szóljunk a szervezési kérdésről is. Sokat emlegetett tény, hogy a legtöbb zöldségkertészt túlterhelték és magas bevételi tervet állítottak számára. (50—70 ezer koronát hektáronként). Ezek után a kertész sehogy sem vállalhatta ráadásul a dinnye termesztését, hiszen az előirányzott összeget az eddigi árak mellett lehetetlen volt elérni. E pontnál felvetődik a gondolat, nem lenne-e ésszerű felújítani a részes dinynyetermesztést. Majdnem minden faluban akad dinnyéhez értő idősebb ember, aki szívesen vállalná termesztését. Ezzel a lépéssel könnyítenénk Beleilleszthető-e A DINNYE a nagyüzemi zöldségtermesztésbe ? a kertész munkáját, s ugyanakkor d mezőgazdasági üzemnek sem jelentene különösebb kiadást a gyümölcs termesztése. A nagyüzemben alkalmazott termesztési mód is nagyban kihat a dinnyetermesztés jövedelmezőségére. Lehetőleg kerülnünk kell a bonyolult termesztési eljárásokat, amelyek a költségeket emelik anélkül, hogy lényegesen elősegítenék a termesztés sikerét. A talaj helyes megválasztása —' amit nem lehet eléggé kihangsúlyozni — döntő a termesztés sikerére. A jó fekvésű, könnyű, meleg, tápanyagokkal jól ellátott talaj megválasztása fél eredményt jelent. A legtöbb esetben elhagyható a költséges fészekkészítés, mert ezzel főleg csak a termesztési költségeket növeljük. Csupán nagyon sovány szerves, és tápanyagokban szegény talajokon indokolt a fészekkészltés és ezzel kapcsolatos fészaktrágyázás, valamint a hideg, nehéz talajokon, ahol a fészek aljába bedolgozott érett trágya némileg elősegíti a talaj felmelegedését. A talaj tápanyagellátottsága nagyon fontos, de kerülni kell a túlzott nitrogéntrágyázást, mert az késlelteti az érést és elősegíti a betegségek fellépését. A palánta előnevelése a görögdinynyénél minden esetben indokolt. A termesztés biztonságosabbá válik és 10—15 nappal korábban érik a gyümölcs. Az előneveléshez legalkalmasabb és legolcsóbb a gyeptégla. A palántanevelés félmeleg ágyakban megoldható vagy olyan melegágyakban, ahonnan már a korai zöldséget kiültették. Csupán ott szükséges magasabb istállótrágya rétegre építeni a melegágyat, ahol a palántát már április végén ki akarják ültetni. Azonban ha nincs lehetőség tartalékpalánta nevelésére, ott tanácsos, hogy a kiültetést a májusi fagyosszentek után végezzük. Ahol nem palántáról ültetik a dinynyét, a szabadföldi vetést két részletben ajánlatos végezni; április végén a fészek egyik felében, május első hetében a másikban, hogy így biztosítsuk magunkat a fagykár ellen. Cserepesedésre hajlamos talajokon a fészek tetejét finom tőzeggel borítsuk, hogy könnyebb legyen a kelés. A betegségek megelőzése érdekében permetezéssel védjük a növényt. Az első permetezést már a melegágyban végezzük el (0,5 százalékos Novozirral vagy Kuprikollal), a másodikat 10—14 nappal a kiültetés után, míg később, a szükséghez mérten egy százalékos oldattal permetezünk. A védekezést mindig a betegségek megjelenése előtt hajtsuk végre, s nem akkor, amikor a permetezéssel már semmit sem használunk. A dinnye nagyüzemi termesztésekor olyan növénytávolságokat alkalmazzunk, amely lehetővé teszi a talaj gépi megmunkálását (görögdinnyét 1,5X1.5 m; cuknrdinnyét 1,2X 1,2 mre). Ha két irányban végezhető a talaj művelése, a kézi kapálásra csak a bokrok körül kerül sor. Végül néhány szót a vetőmag-termesztésről, illetve vetőmagellátásról. Köztudomású, bogy a vetőmagellátó vállalat nem tudja az igényeket kielégíteni. Sajnos, a dinnye vetőmag előállításánál nehézségeink vannak. Nem akad üzem, mely szívesen vállalja a magtermesztést a mag alacsony ára miatt. Még kedvezőtlen dinnyeárak mellett is jövedelmezőbb a dinnyét fogyasztásra termelni, mint magra, mert a magtermesztés jelentős munkatöbbletet igényel. Különösen a görögdinnye mag felvásárlási ára kedvezőtlen a termesztőre. Ahhoz, hogy jövedelmező legyen, legalább kétszeresére kell az árát emelni. A tavalyi év kedvezőtlen volt a magtermesztésre, annál inkább, mert a szaporító területek, főleg az érsekújvári és komáromi járásokban voltak, ahol víz pusztított. Idén a Sósszigeti Nemesítő Állomásról 40 hektárra küldtünk vetőmagszaporításra görögdinnyemagot (a Dunaj fajtából). Ezek után megvan az előfeltétel arra, hogy görögdinnyéből a jövő évben fedezni tudjuk majd a szükségletet. Cukordinnyéből (a korai, jó minőségű Solartur fajtából) tavaly a Semprának 110 kg vetőmagot adtunk szaporításra. Egyébként a Sempránál Solartur fajtából most is kapható vetőmag. Közepes termés esetén minden bizonnyal jövőre nem lesznek vetőmaggondjaink. írásunkban nem érintettük a dinynyetormesztéssel kapcsolatos összes problémákat, de úgy gondoljuk, hogy nagyüzemeinkben megoldható a dinynye sikeres termesztése. Nagyon hasznos lenne, ha az ezzel kapcsolatos kérdésekről mezőgazdasági üzemeink is megírnák tapasztalataikat, észrevételeiket. RÁKÓCZI LAJOS, Sóssziget Silókukorica-termesztés a Magyar Népköztársaságban állományt takarítanak, Illetve savanyítanak be. Ezért próbálkoztak sokfelé azzal, hogy a kukoricát fehérjében gazdag növényekkel társítsák. Azokon a tájakon, ahol a szója Jól díszük, silókukoricával együtt termesztve sokat javít a takarmányértéken. A gyakorlatban mégis Inkább a csalamádét vetik hüvelyes növényekkel keverten. Számos tapasztalat szól amellett, hogy 24—36 cm sortávolságra, tehát csalamádénak termesztett „sűrű“ kukorica egymagában is alkalmas zöldetetésre, silózásra. Csalamádéből hektáronként 400 000 s^-500 000 tő hozza a legjobb termést. Takarmányértéke közvetlenül cimerhányás előtt a legnagyobb: Ilyenkor a kihasználási együttható 63—64 százalék körül jár. Ha kaszálásával megvárják a címerhányás utáni állapotot, a szóbanforgó együttható Jóval 60 százalék alá csökken. Ezt a csökkenést a keményítőértékek gyarapodása nem mindig ellensúlyozta. A fehérjehányad növelésére legelsősorban a borsó Jöhet számításba. A keverék akkor jó, ha mindkét növény fajtáit célszerűen választják meg, törekedve arra, hogy a betakarítás kedvező időpontja egybeessék. A borsós-kukoricás keverék nem minden évben sikerül. Ennek oka, hogy a két növény hőigénye nem azonos. Ha a tavasz hűvös és csapadékos, akkor az erőteljesen felcseperedő borsó elnyomja, beárnyékolja a kokuricát. Ha viszont meleg, száraz a tavasz, a kukorica fejlődése mehet a borsóénak rovására. Minden esetre tanácsos a keveréket két részletben elvetni, azaz a kelőfélben levő csalamádé soraira keresztben, 24—25 cm sortávolságra a borsót. A borsóból általában 70—85 kg, a kukoricából pedig 100—120 kg vetőmagot számítanak hektáronként. EGYÉB ELJÁRÁSOK l Mind a keverék-, mind a tiszta vetésnek vannak előnyei és hátrányai, amelyek a természeti viszonyoktól — sok esetben az évjárattól — függően bontakoznak ki, illetve tolódnak el. Éppen ezért terjedtek el a magyarországi gyakorlatban a fehérjepótlás egyéb eljárásai. Közéjük tartozik az ún. szalagos vetés. Lényege, hogy elvetnek egy gépalja borsós napraforgót, egy gépalja silókukoricát* egy gépalja szudáni cirokfüvet. Amikor az állomány betakarítására kerül sor, akkor a járvaszecskázót a sorokra keresztben járatják, s így viszonylag eléggé egyenletesen elegyedett takarmányt silózhatnak be. Szokásos a szudáni cirokfú és a silókukorica kevert vetése is. Ennek az az előnye, hogy az első növedék letakarítása után rendszerint erélyesen sarjadzó szudáni cirokfű még egy jó kaszálást ad anélkül, hogy külön talajmunkát igényelne. Érdemes megemlíteni a szilázs dúsítását karbamiddal. Ahol — mint egyre több nagyüzemben — ehhez az eljáráshoz folyamodnak, s azt minden részletében nagy körültekintéssel hatjtják végre, jó eredményeket érnek el vele. SÁRKÖZY PÉTER Ilyen sűrű állomány ugyanis augusztus végéig rendszerint elhasználja a talaj szabad vízkészletét, s így a betakarítás kevesebb asszimilációs veszteséggel jár. A tőszám növelése természetesen csak akkor ajánlható, ha a talajban elegendő a felvehető tápanyag, és ha elegendő a csapadék, illetve öntözésre nyílik lehetőség. Minél inkább kedveznek a körülmények, annál nagyobb mértékben váltja be a sűrű állomány a hozzá fűzött reményeket hozamban és minőségben. A BETAKARÍTÁS Nehéz volna a betakarítás Idejét egyértelműen meghatározni, még adott viszonyok között is. Üzemi érdekekből az a legkedvezőbb, ha a silókukorica még az őszi munkacsúcs előtt letakarul. Erjedési és élettani szempontból viszont akkor ajánlatos a silókukoricát besavanyítani, amikor a zöldtömeg szénhidrátjain belül a keményítő kerül túlsúlyba. Ebből következik a korai betakarítás két hátránya: — akkor szakítja meg a növény a kapcsolatát a talajjal, amikor még erélyes az asszimiláció; — a korán besilózott kukoricában tekintélyes a cukortartalom, emiatt nő az erjedési veszteség. A lehető legnagyobb keményítőérték-hozam érdekében tehát célszerű volna tejes-viasz; illetve viaszérés állapotában betakarítani az állományt. Az üzemi lehetőségek, sőt követelmények azonban a korábbi kezdés mellett szólnak, s a gazdaságosság tényezői közül végülis ezek a mérvadók. Ezért kell majdnem mindig a béltartalom rovására engedményt tenni, s a gépcsoportot olyankor beindítani, amikor a kukorica még csak tejesérett. A betakarítás így is gyakran kitolódik a teljes érés szakaszáig, amikor már tekintélyes a tápanyagveszteség, és romlik a szilázs emészthetősége (az éretten bekerült kukoricaszemek ugyanis többnyire emésztetlenül hagyják el a kérődzők bélcsatornáját). Az ellentmondás áthidalására a következő gyakorlati megoldások terjedtek el a magyarországi mezőgazdasági üzemekben: 1. Sok helyütt a silókukoricával kezdik a kukoricavetést. A korán elvetett, kifejlődött állományok egy-két héttel előbb takaríthatók be. 2. Különböző érési csoportokhoz tartozó fajtákat, illetve hibrideket vetnek. Ezáltal az állományok szakaszosan érnek. 3. A lehetőségekhez képest minél nagyobb tőszám kialakítására törekszenek. A sűrűbb állomány gyorsítja a tápanyagok felhalmozódását a növényi szervezetben. 4. A silókukorica vetésterületét igyekszenek az üzem gépi felszerelésével összehangolni, különös tekintettel a várható teljesítményre. TÖREKVÉSEK A BÉLTARTALOM JAVÍTÁSÁRA , S kukoricaszllázs 1 kg-Ja viszony, lag kevés, átlagosan 8—11 gramm i emészthető fehérjét tartalmaz. To- i vább romlik a táparány, ha elvénült ' Magyarországon a kukorica foglalja el a legnagyobb területet a szántóföldi takarmányok közül. Kettős hasznosítású, amennyiben abrakot és tömegtakarmányt egyaránt szolgáltat. 'Az utóbbi célból régebben főleg csalamádénak termesztették, amelyet zsombolya-kazlakban tároltak. Újabban inkább a silókukorica hódított teret. Számos mérés Igazolta, hogy a kukorica a legtöbb takarmányértéket akkor adja, ha a csövet szemnyerés végett az érés elején letörik, a viszonylag zsenge szárat pedig célszerűen kezelve és tartósítva — megetetik. Erre azonban üzemi okoknál fogva sem nyílik mindig lehetőség. Emiatt takarmánygazdálkodás! meggondolásokból, a silókukorica aligha volna nélkülözhető. A SILÖKUKORICA AGROTECHNIKÁJA A fövetésű silókukorica alapvető agrotechnikája megegyezik a magkukoricáéval. Eltérés a művelés módjában, a növényszámban és a betakarítás idejében mutatkozik. Az utóbbi évekig a silókukoricát 60—70 cm sortávolságra vetették, nagyjából ugyanannyi vetőmaggal, mint a magkukoricát, de nem egyelték ki. Ugyancsak javasolták négyzetes-fészkes vetését. A kísérletek és a gyakorlati tapasztalatok azonban amellett szólnak, hogy ez a vetési mód nem jelent előnyt a soros vetéshez képest. Beigazolódott, hogy nem a tenyészterület alakja, hanem a területegységre jutó tőszám szabja meg a termés mennyiségét, illetve befolyásolja béltartalmát elsősorban. Igaz, hogy a négyzetes-fészkes állomány keresztben-hosszában kapálható géppel. Ennek a körülménynek viszont a korszerű vegyszerek birtokában kevés a jelentősége. A klóraminotriazin alapanyagú és egyéb gyártmányok használata megkönnyíti a sűrűbb (50—60 cm sortávolságé) vetések ápolását. Ugyancsak viták folytak a silókukorica legkedvezőbb tőszámának megállapítása körül is. Egyes kutatók hektáronkint 35 000—40 000 növény felnevelését javasolták. Láng Géza akadémikus irányította kísérletek és a nagyüzemi tapasztalatok azonban arra Valinak, hogy — megfelelő feltételek között — a 120 000—140 000 tőszám hozza a legjobb termést. Az Egy agronómus c három termelési szakaszról nyilatkozik dóan friss zöldséget kaphatnak a városi dolgozók. De a mérnökagronómus nehezményei, hogy túl sok zöldséget hozunk be külföldről, pedig a lévai járásban elég korán piacra dobható a zöldség és ha volna kereslet, a cseh országrészekbe is szívesen szállítanának árút. Igaz, a járásban még gyermekcipőben jár a szövetkezeti zöldségelárúsítás, de máris komoly sikerek születtek. Léván a podluzanyi és fegyvernek!, Zselízen pedig a szódói szövetkezet árulja saját üzletében a vásárlók nagy megelégedésére termékeit. A szövetkezeti boltokat szívesen látogatják, mert bennük mindig friss az árú, ha szükséges, a szövetkezetek naponta háromszor, négysíer is szállítanak friss zöldséget közvetlen a kertészetből. A mérnökagronómus elmondotta, hogy. a jő tapasztalatok alapján tovább mennek ezen az úton és a Stary Tekov-i, szövetkezet Tolmácson nyit hasonló üzletet. Reméli, hogy ebbe az üzletbe is szívesen járnak majd a gyárban dolgozó munkások. Malis elvtárs nemrég fejezte be tanulmányait, utána dolgozott a szövetkezetben is, ahol gyakorlati tapasztalatokat szerzett elméleti tudásához. Most bizony fő a feje, hisz három igényes munkaszakasszal bízták meg. De reméli, hogy a mezőgazdasági üzemek szakembereinek segítségével pár év alatt közösen megoldják a problémákat. r Bállá József Peszeki leánykát termesztenek. Ehhez viszont az oltványokat a járásban kell kitermelni. KEVÉS A FAISKOLA 'Az agronómus a gyümölcstermesztés fejlesztéséről nem valami bizakodóan nyilatkozik. Ezen a szakaszon is szép terveket dolgoztak ki, de 21 hektár gyümölcsös telepítéséhez máris hiányzik az ültetőanyag. Magyarországról 10 500 almafacsemetét akartak behozni, de a Földművelésügyi Minisztérium valuta-okokra hivatkozva nem engedélyezte. Úgy látszik, ott akarunk takarékoskodni, ahol nem kell. Vagy egyesek talán azt gondolják, hogy az alma behozatala olcsóbb? Viszont szinte hihetetlen, hogy a lévai járásban csak a Zselízi Állami Gazdaságban létezik egy nyolc hektáros faiskola. Ezen a téren bizony igen nagy mulasztás történt. Az agronómus a jövőben ezt a problémát is meg akarja oldani és az említett lévai kísérleti gazdaságon 60 hektáros faiskolát létesítenek, amely ellátja majd facsemetékkel a gyümölcstermesztéssel foglalkozó gazdaságokat. BEVÁLTAK A SZÖVETKEZETI ZÖLDSÉGELÁRUSÍTÖ BOLTOK A járásban lassan szakosítják a zöldségtermesztést is. Az előző években 80 mezőgazdasági üzem foglalkozott zöldségtermesztései, ma már csak negyven. Öt üvegházból állan-Ján Malié mérnököt, a Lévai Já- F rási Mezőgazdasági Termelési Igaz- t gatóságon a szőlő, gyümölcs és zöld- b ségtermesztés fejlesztésével bízták meg. Amikor elvállalta, talán nem is gondolta, milyen komoly problémák előtt áll majd. Mert mind a t három termelési szakaszon nagy a d lemaradás, sok nehézséggel kell . megküzdeni. Először a szőlőtermesz- ^ tésről nyilatkozott. 1970-BEN MÁR LESZ ELÉG SZÖLÖOLTVÁNY " A mérnökagronómus szerint a lé- ^ vai járásban a 2572 hektár szőlőterülétből csak 596 hektár oltvány, a c többi magántermő. Becslése alapján c évente mintegy 100 hektár szőlőt kel- , lene telepíteni, hogy a nemes szőlő t kellő ütemben hódítson tért. Ez a j terv előreláthatólag nem lesz teljesítve, mert idén is 180 ezer oltvány ' hiányzik. Mivel behozatallal nem le- j hét megoldani a hiányt, tervbe vették, hogy a lévai kísérleti magtér- f mesztő gazdaságon már 1970-ben másfél millió vesszőt párosítanak és ‘ így a szőlőtermesztő gazdaságok ele- ■ gendő oltványhoz jutnak. Ennek az intézkedésnek nagy előnye, hogy lényegesen több teret kaphatnak a tájjellegű szőlőfajták. Most például sok olyan szőlőfajtát kapnak, amelyek nem a legjobban bírják az itteni idő- ; járási viszonyokat és a földet. A 1 szakemberek célul tűzték, hogy a jö- i vőben a szőlőterület 90 százalékán i SZABAD FÖLDMŰVES 1966. május 7,