Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-30 / 17. szám

Egy kerületi horgász-konferencia margójára JOBB TÖMEGPOLITIKAI MÜNKÄT, BÁTRABB KEZDEMÉNYEZÉST! Ősidők óta halászok fellegvára volt ez a vén Duna menti város. Rendkívül kedvező természeti adottságainál fogva ma is az Komárom. Ide gyűltek össze április harmadik vasárnapján Nyugat- Szlovákia horgászegyesületeinek küldöttei, hogy számot adja­nak a Csehszlovák Horgász Szövetség kerületi, szlovákiai és központi vezetőinek a harmadik és negyedik kerületi konfe­rencia közti két esztendő során elért eredményeikről, nem hallgatva el a fogyatékosságokat sem, s közösen keressék a megoldás módját a kongresszus, valamint a szlovákiai konfe­rencia határozatainak teljesítéséhez. 6 e c z ő Béla mérnök, kerületi titkár beszámolójában pozi­tívan értékelte a két esztendő alatti tevékenységet: a többi között megemlítette, hogy helyi szervezeteik száma 30-ról 32-re emelkedett, taglétszámuk is felszaporodott. A 8172 tagból 91 nő. S a 47 pionír-horgászkörbe 2121 ifjút sikerült bekapcsol­niuk. De távolról sem elégedettek a tagok létszámával. Lehetősé­geiket az eddiginél még jobban kihasználhatják. Főleg akkor, ha még érdekesebbé, vonzóbbá teszik a szervezeti életet, ha elmélyítik a szakmai-politikai, valamint kulturális tevékeny­séget — az eddiginél sokkal jobban kihasználva a téli idő­szakot —, s a fiatal horgászok nevelésével, gyakorlati tapasz­talataik gyarapításával legalább úgy foglalkoznak, mint az érsekújvári horgászegyesület teszi. Mozgalmas, színvonalas klubélet zajlik ebben a helyi szervezetben, annak ellenére, hogy a „halott folyó", a Nyitra sok bosszúság kútforrása. Itt szükséges megemlíteni, hogy a kerület 400 üzeme segíti elő a nagyfokú vízszennyezettséget; a répakampány idején még ennél is több. A legújabb miniszteri rendelet, amely szi­gorú bírságokat helyez kilátásba, bizonyára jobb belátásra bírja majd a vízszennyezőket. A halasításra fordított évi 700— 800 ezer korona sem lesz majd „ablakon kidobott pénz". A kerület 17 ezer hektár folyóvizéből eddig 9130 hektárnyin folyik haltenyésztés. Ha a vízszennyezést sikerül a minimumra lecsökkenteni — ami hosszabb időt vesz majd igénybe —, a haltenyésztés fejlesztésének szinte korlátlan lehetőségei te­remtődnek meg. Node, addig sok víz lefolyik a Dunán, s a többi folyón. Ezért a legnagyobb fokú társadalmi összefogásra van szükség. Sem­miképp sem kielégítő a horgászegyesületek és a járási nemzeti bizottságok együttműködése. A halászgazdák állandósításával, áldozatkész, megnemalkuvó halőrök kinevezésével, a széles­körű aktíva-hálózat kiépítésével, a közbiztonsági szervek foko­zottabb segítségnyújtásával lényegesen javíthatunk az eddigi állapotokon. További javulást eredményezne a horgásztanyák léte­sítése az egyes horgászvizek (revírek) beosztása szerint. Ily-, képpen a horgász-közösségek élete is felpezsdülne, s együttes erővel könyebben lefülelhetnék a törvényszegő potya-horgá­szokat, tiltott halfogó eszközökkel halászókat. Ezek a vízparti horgász-találkozók gyakoribb véleménycserékre, tapasztalat­átadásra is módot nyújthatnának. A kevés gyakorlattal bíró horgásznak nem kellene a szó szoros értelmében ellesni a mes­terfogásokat, a horgászat ezernyi fortélyát. Hiszen közvetlenül a horgászvizen nyílik ilyesmire a legjobb alkalom. A nyugat-szlovákiai kerület és az észak-csehországi kerület horgászegyesületeit baráti, együttműködési szerződés köti. A kezdeményező az utóbbi kerület. Az elgondolás mindenkép­pen dicséretet érdemlő. De csak úgy lesz az együttműködés gyümölcsöző, ha a formaiságok helyett a gyakorlati megoldá­sok válnak uralkodóvá. Ez az együttműködés miért ne lehetne széleskörű? Azáltal kitágulna a cserelátogatások, tanulmányi kirándulások lehetősége. A horgászegyesületek elküldhetnék legjobb horgászaikat „háztűznézőbe" a másik kerületbeli hor­gászegyesülethez, akár jutalomképpen is. Horgász-vetélkedők szervezésével (gyakorlati és szellemi ki mit t n d-ra gon­dolok!) az együttműködés élőbb, kézzelfoghatóbb lehetne. A kerületi konferencia végefelé szó esett a vitafelszólalások összegezéséről, s annak írásban való megküldéséről valameny­­nyi helyi szervezet részére. Ez adminisztratív megoldás. Csu­pán tájékoztató jellegű. De ha a küldöttek leszűrik a konfe­rencia tanulságait, s azt a saját egyesületeik működési terü­letére aplikálják, akkor a kitűzött feladatokat könnyebben va­lóra válthatják, s elmondhatják: érdemes volt a kerü­leti konferencián résztvenni! Ehhez a mun­kához erőt, egészséget, sok sikert! N. KOVÁCS ISTVÁN Határozottabb fellépést a törvényszegők ellen! JÁRÁSUNK FOLYÖIBA és álló­vizeibe az egyes horgászegye­sületek évente több tízezer hal­ivadékot engednek. Mégis ke­vés a hal! A sporthorgásznak nemegyszer 50—100 kilométert kell megtennie, míg említésre méltó zsákmányra lel. Mi ennek az oka? Egyrészt az ipari szennyvíz mérhetetlen pusztítása, másrészt pedig az orv-halászok, potya-horgászok számának többszörösére emel­kedése. Konkrét példa erre a Feketevíz — amely szintén a já­rásunkon folyik keresztül —; tavasztól őszig elegendő hal ta­nyázik benne. De ősszel a cu­korgyári szennyvíz miatt a ha­lak milliói pusztulnak. Remél­jük, a vízszennyezést évtizedek óta folytató cukorgyárakra is vonatkozik az ezzel kapcsolatos bírságolás, amelyről a Vadász— Halász márciusi számában is szó esett. Szinte már közhelynek számít az annyiszor emlegetett orv­­halászat, potya-horgászat. Igen­is, jogos az engedéllyel rendel­kezők felháborodása, akiknek nem csekély pénzükbe kerül a horgászat, amellett társadalmi munkából is kiveszik a részü­ket. A legtöbb esetben éppen a halivadék utánpótlása érdeké­ben teszik ezt, a társadalom javára. Ugyanakkor illetéktelen egyének minden eszközzel hal­állományt dézsmálják. S te­gyük hozzá: nemegyszer zavar­talanul, felelősségrevonás nél­kül. Vajon meddig? Mikor léte­sül olyan államhatalmi szerv, amely a halállomány védelme­zőit segíti? A közbiztonsági szervek miért nem állnak az igaz ügy pártolói mögé?... Ez mindmáig nyitott kérdés. Ennek megoldását sürgeti a sporthor­gászok sokezres tábora. Krajcsovics F., Galánta + ÍRORSZÁG nagy erőfe­szítéseket tesz horgászide­genforgalmának növelésére. Az évek során 10 millió font értéket fektettek be a hor­gászturisták kultúrált elhe­lyezése érdekében. Az or­szág áldozatai nem voltak hiábavalók, mert az 1964. évben már 90 ezer külföldi horgász látogatta meg az országot és több mint 3 mil­lió fontot költött ott-tartóz­­kodása alatt. + NEUCHATEL BEN ren­dezték meg az első „nemzet­közi horgászmaratont". A verseny ugyanis déli 12-től éjjel 12-ig tartott. Minden versenyző számára 20 méter parti sáv volt kijelölve. Este 6-kor a versenyzők a ver­seny színhelyén vacsorát kaptak, amelynek ára a ne­vezési díjban (személyen­ként 20 frank) bennfoglal­tatott. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom