Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-23 / 16. szám
Az elmúlt héten tovább gyűrűztek a nemzetközi politika eddigi súlypontjai körült események. Ezek közül a vietnami fejleményeket az osztrák kormányalakítás megoldását és a NATO-válság zajlását, valamint a nyugatnémet szociáldemokraták és az NDK-belt Szocialista Egysége párt vitáját kommentáljuk. Hosszú és fájdalmas vajúdás után, hétfőn végre megszületett az új osztrák kormány. A vajúdás kórokozóját a legutóbb lezajlott osztrák parlamenti választásokban kell keresni. Ezeken a választásokon a katolikus Néppárt abszolút többséget szerzett, s ezzel képessé vált önálló kormányalakításra és az eddig immár húsz éve fennálló fekete-rózsaszín koalíció felmondására. Hogy a néppártnak kitűzött célja volt a szociáldemokraták kormányból való kiszorítása, azt teljesen bizonyossá teszik azok a feltételek, amelyeket a szociáldemokratákkal szemben tá/nasztott egy új koalíció megalapítása esetén. A zsaroló feltételek részletezésére Itt nem térhetünk ki, bizonyos azonban, hogy nemcsak a miniszteri székek elosztásánál bántak volna szűkmarkúan régi koalíciós partnereikkel, de a még meghagyott szocialista minisztériumok hatáskörét Is annyira meg akarták nyirbálni, hogy súlyuk az állam vezetésében csak képletes maradt volna. Ebbe még az a szociáldemokrata párt sem mehetett bele, amely évek óta a visszavonulás és a szocialista alapelvek, főleg az osztályharc fokozatos elárulásának politikájával már szinte teljesen elvesztette szocialista jellegét. Ennek a politikai vonalnak szomorú eredményei: az 1945 után államosított üzemek fokozatos likvidálása, a bíróságok és a közrendészet „megértő“ viselkedése a náci-bűnösökkel szemben, a kommunisták diszkredttálása a közéletben és az állami intézményekben, a kormány passzív magatartása a világbékére és a népek megértésére törekvő kezdeményezésekkel szemben. De ezt még sorolhatnánk tovább Is. A Néppárt teljes mértékben ki akarja használni parlamenti többségét olyan törvények és rendelkezések életbeléptetésére, melyek a burzsoázia, a nagytőke ural, köztük a beszivárgott nyugatnémet kapitalisták feneketlen pénzszekrényeit lesznek hivatva még jobban megtömni. Az ipari monopolisták most már joggal várhat-* ják a fogyasztási cikkek érának emelését, a bérek befagyasztását, a külföldi tőke újabb térhódítását — és végül, de nem utolsósorban Habsburg Ottó sokmtlliárdot érő vagyonának visszaadását, és „ünnepélyes hazatérését“ hű osztrák alattvalói körébe. Minden hibája mellett a szociáldemokrata párt eddig a Néppártnak e törekvését, főleg a tömegek nyomására, megakadályozta. A szociáldemokratáknak csak egy útjuk maradt: az ellenzékbe vonulás. A következő négy év fogja majd megmutatni, mit tanultak a párt vezetői a választásokból és politikai partnerük taktikájából. A következetes ellenzést politika azonban megalapozhatja a párt újabb előretörését, természetesen csak akkor, ha visszatérnek a szocialista plattformra és a parlamenti küzdelmet tartalmilag és szervezetileg összekapcsolják a tömegek követeléseivel. A VIETNAMI HELYZETRE JELLEMZŐ, egyrészt a kormány elleni változatlan tömegellenállás és a Felszabadítás! Front újabb katonai sikerei, Változatlan India békepolitikája Indira Gandhi, India miniszterelnöke sajtóértekezletén kijelentette, hogy „Taskent szelleme már nem olyan világos, mint azelőtt.“ A miniszterelnök szerint India a taskenti deklarációt a lehető legnagyobb mértékben megvalósította, mert átérzi a pakisztáni-indiai barátság fontosságát. India komolyan mérlegel bizonyos lépéseket, amelyek megváltoztathatnák a jelenlegi nyugtalanító helyzetet. Gandhi asszony szerint India vietnami politikája nem változott. India továbbra is azt a nézetet vallja, hogy egy genfi típusú értekezlet a vietnami válságból kivezető utat jelentene. Ami az indiai—kínai kapcsolatokat illeti. „India nem zárta be az ajtót“ a tárgyalások előtt. Napjainkban azonban nehéz lenne alapot találni a hasznos tárgyalásokra, mert Kína „fenyegető magatartást taiiúslt Indiával szemben“ — mondotta Gandhi asszony. 3 SZABAD FÖLDMŰVES másrészt az amerikai agresszió újabb fokozódása. Habár néhány budhista vezető, kompromisszumot kötve a kormánynyal, felhívta a tömegeket a tüntetések beszüntetésére, a diákok többsége nem hajlandó hallgatni a felhívásra és továbbra is követeli a katonai kormány azonnali lemondását és demokratikus polgári kormányzat bevezetését. Nem bíznak az amerikai csatlós Ky tábornok miniszterelnök Ígéretében, hogy augusztusban választásokat Ír ki és továbbra is bojkottálják az egyetemi előadásokat. A legutóbbi jelentés szerint a helyzet zavaros. Mind a budhisták, mind pedig a diákok táborában a megoszlás jelei észlelhetők. Egyes diákcsoportok árulással vádolják vezetőiket, akik hajlandók a további akciókat beszüntetni, és a kivárás álláspontjára helyezkedni. A katolikusok hasonló váddal illetik a budhista vezetőket. A szabadságharcosok a múlt hét folyamán két alkalommal is megtámadták Saigon repülőterét, ahol közel negyven repülőgépet semmisítettek vagy rongáltak meg és nagymennyiségű hajtóanyago.t gyújtottak fel. A Felszabaditási Front ellen folytatott hadműveletek kevés sikerrel járnak. Egyes frontszakaszokon mér majdnem tisztára az amerikai csapatokra hárul a harc terhe, mert a vietnami kormányegységeket megtizedelik a csoportos szökések. Az amerikai hadvezetőség egyik jelentésében maga is ezzel indokolja az emelkedő emberveszteségeket. A Vietnami Demokratikus Köztársaság területe elleni terrortámadások újabb veszélyes szakaszhoz érkeztek. A támadó bombázó repülőgépek már Hanoi külvárosáig jutottak és bevetették a legnehezebb bombázógép típusokat Is. A veszteség repülőgépekben emelkedő tendenciát mutat; csak a múlt hét egy napján négy vadászbombázót semmisített meg a vietnami légvédelem. Az Egyesült Államokban fokozódik az ellenállás a vietnami háborúval szemben .A Fortune című folyóirat közölte, hogy a háború évente 13 milliárd dollárba kerül az amerikai adófizetőnek. Erősödik az a meggyőződés, hogy Dél-Vietnam népe nem áll a bábkormány mögött, és az amerikai beavatkozás egy szűkkörü klikk érdekében történik. 'A NATO VÄLSÄGA továbbra Is napirenden maradt a világsajtóban. De Gaulle és kormánya rendületlenül ragaszkodik a franciaországi NATO- támaszpontok kiürítéséhez és a francia csapatoknak a NATO parancsnokság aluli kivonásához. E hét elején Couve de Murville francia külügyminiszter tárgyalásokat folytatott a Nyugat-Németországban állomásozó francia csapatok új státusáról, melyeket szintén kivonnak a NATO- parancsnokság hatásköréből. A KÖZÉP-EURÖPAI NÉMET TÉRSÉG legjelentősebb politikai eseménye az NDK Szocialista Egységpártja és a nyugat-németországi Szociáldemokrata Párt közöt megindult vita a német kérdés rendezéséről. Az eszmecsere megkezdődött és hiába hangsúlyozzák a nyugati szociáldemokraták, hogy a megegyezésre nincs kilátás, az a tény, hogy tizenötévi merev visszautasító álláspontjukat megváltoztatták, és hajlandók résztvenni egy az NDK- ban tartandó munkásgyúlésen, sőt meghívni a Szocialista Egységpárt képviselőit egy Nyugat-Németországban tartandó hasonló gyűlésre, azt bizonyltja, hogy a realitások ereje végül ledönti a mesterségesen emelt akadályokat és a megoldás csak a békés tárgyalásoktól várható. Erhard kormánya és a reakciós nyugatnémet körök természetesen felhördültek és árulásnak bélyegzik a szociáldemokraták tárgyaló készségét. Mende miniszterelnök helyettes, a Szabad Demokrata Párt elnöke viszont helyesli a szociáldemokraták álláspontját, sőt hajlandó ugyanilyen vitát folytatni az NDK-beli liberális Demokrata Párttal. ALEXEJ LEONOV őrnagy szovjet űrhajós, az első űrséta végrehajtója a napokban Párizsban Időzött. A francia főváros lakossága nagy szeretet* tel fogadta. Képünkön a meudonl „repülő múzeum“ érdekességeit szemlélt, JUBILÁL A LENGYEL ÁLLAM Poznanban a lengyel állam ezeréves évfordulója, valamint a berlini ütközet kezdete, s az Odera—Neisse szovjet csapatok általi átlépésének 21. évfordulója alkalmából nagygyűlést rendeztek, melyen részt vettek a párt és a kormány vezetői, élükön Wladyslaw Gomulkával, a LEMP Központi Bizottságának első titkárával és Józef Cyranklewlz-csel, a minisztertanács elnökével. A nagygyűlésen Wladyslaw Gomulka mnodott beszédet. Többek között állást foglalt a lengyel papság reakciós tevékenységével és a nyugatnémet kormány militarista és revansista politikájával szemben. SZOVJET MOZDONYOK A CSEHSZLOVÁK VONALAKON A Szovjetunió ebben az évben 50 új hattengelyes Diesel-elektromos mozdonyt szállít a CSD számára. A mozdonyok 50 százaléka a széles nyomtávú vasút csehszlovák szakaszán, a csehszlovák—szovjet határ és a Kelet-szlovákiai Vasmű között fog közlekedni. 1970-lg további, körülbelül 250 Ilyen típusú szovjet mozdony behozatalára számítunk. A felszabadulás után ezek az első külföldi mozdonyok, amelyek vasútvonalainkon bekapcsolódnak a rendes forgalom lebonyolításába. TITO ELNÖK BUKARESTBEN Bukarestben hétfőn kezdődtek meg a hivatalos megbeszélések Ceaucescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, Chlvu Stoica, a Központi Bizottság elnökségi tagja, a román Államtanács elnöke, Ion Gheorghe, a Központi Bizottság elnökségi tagja, a minisztertanács elnöke és Joszip Tito, jugoszláv elnök, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára között. Mindkét tárgyaló fél hangsúlyozta a testvéri barátság és az együttműködés fontosságát a szocialista országok között. Tito elnök biztosította Vietnam népét a jugoszláv dolgozók rokonszenvéről. IFJÚSÁGUNK A PRÁGAI VÁRBAN Antonín Novotny elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, köztársaságunk elnöke tegnap délelőtt fogadta a prágai várban a CSISZ üzemi szervezeteinek 50 tagú küldöttségét, amely azért jött el, hogy jelentést tegyen az üzemi CSISZ- szervezetek első országos konferenciájának eredményeiről. I. Martinka elvtárs tájékoztató beszámolója befejezéséül hangsúlyozta: „Mi fiatalok megbízunk a pártban és ezt nemcsak szavakkal bizonyítjuk, hanem tettekkel Is. így válaszolunk azoknak, akik lebecsülik a szocializmus kérdésében tanúsított magatartásunkat. Nemzedékünk számára a szocializmus teljesen magától értetődő, igaz ugyan, hogy néha túl hevesen reagálnak a szocialista társadalmat gátló fogyatékosságokra. Novotny elvtárs válaszbeszédében szívélyes szavakkal üdvözölte a CSISZ üzemi szervezeteinek küldöttségét, és hangsúlyozta, hogy pártunk vezetősége fokozott figyelemmel követi a fiatalok törekvéseit a CSKP XIII. kongresszusa előkészítésének napjaiban. A neonácizmus előretörése Ä nácizmus újjáéledése Nyugat-Németországban különösen a szélsőjobboldali „Nemzeti Demokrata Párt“ választási eredményeiben nyert kifejezést, nem kis megdöbbenést okozva a Szövetségi Köztársaság békére és nyugalomra vágyó köreiben. A bonni belügyminisztérium megállapítása szerint az NDP 18 vezető funkcionáriusából 10 volt tagja az egykori nemzeti szocialista pártnak. A „nemzetiek“ gyűlésein gyakran hangzanak el hitlerista ízű propaganda-szólamok — jelentik a belügyminisztériumi megfigyelők. Különösen riasztóan hat az a tény, hogy e politikai párt tagjai és választól közt Igen sok az egészen fiatal személy, ami az illetők családi légkörével és a középiskolákban tapasztalható tudatosan hézagos történelemtanítással magyarázható. Amint hivatalosan is megállapították, az antiszemita kilengésekben részt vett személyek többsége fiatalkorú és az akciók következtében elítélt 291 német állampolgár közül csak 62 volt 31 évesnél Idősebb. A bajorországi Bayreuthban, ahol az NDP a szavazatok 8,2 százalékát szerezte meg, egy protestáns lelkész és vallástanár a tanulókat oktató pedagógusokat okolja. Igen sok az olyan középiskolai tgnár, aki egyszerűen nem foglalkozik a 20. század német történetével, sokan közülük kihagyják a „harmadik birodalom“ éveit és a legszívesebben a 19. század második feléről egyszerűen az 1950 év utáni konjunkturális évekbe ugranak át. De kiadnak még a Szövetségi Köztársaságban tankönyveket is, amelyekben ilyeneket olvashatunk: „Hitler birodalma a maga nemében sok jót hozott a német népnek és egészséges eszméket képviselt.“ Sok esetben a pedagógusok egykori náci párttagok, akik ma már nem is rejtik véka alá a fasizmus iránti rokonszenvüket. És megtörténik, sajnos, nem egyszer az is, hogy aTiitlerizmus borzalmaira utaló tanítót növendékeinek szülei megfenyegetik. A tekintélyes polgári „Frankfurter Rundschau“ húsvéti száma is részletesen foglalkozik a neonácik egyre élénkülő aktivitásával. „Az antiszemitizmus még mindig erősen burjánzik nálunk, mert nem voltunk képesek gyökerestől kiirtani“ — írja a lap, s így folytatja: „Az öreg népbolondító demagógok újra sorba állnak, de most már fiaikat is felsorakoztatják maguk mögött. A »nemzetiek« csoportosulása megkezdődött és míg a többiektől »végre olvadást« követelnek, ők maguk újra kemény »német telet« készítenek elő.“ A már annyira ismert, de nyilván még mindig nem eléggé elcsépelt lázító szólamok az „idegen törzsüek“ ellen és a „zsidó értelmiséggel“ szemben — bár kissé megváltozott hangnemben, újra közkedvelt témája a jobboldali radikális sajtónak, mely a fajgyűlöletet kommunista-ellenes köntösbe öltözteti. A bonni államban még mindig divatos antimarxizmus égisze alatt szinte hivatalosan igyekeznek népszerűsíteni a fajgyűlöletet. A legaktívabb szerepet e téren az óriási Springer-lapkoncern néhány jobboldali lapja, továbbá a hírhedt „Soldaten-Zeitung“ és más radikális sajtótermék játsza, melyek közül különösen a Soldaten-Zeitung Ausztria nyugati országrészeiben (Vorarlberg, Tirol, Salzburg) is súlyos bomlasztó tevékenységet fejt ki. ' A neonáci eszmék előretörése Ausztriában az utolsó választások folyamán erősen foglalkoztatta a nyugat-európai liberális és polgári sajtót, nem csekély gondokat okozva a hivatalos bécsi köröknek. Ezek a lapok teljes nyíltsággal bírálták például az osztrák bíróságok feltűnően enyhe, sőt gyakran felszabadító ítéleteit olyan náci-tömeggyilkosok ellen, akiket más országokban — Keleten éppúgy mint Nyugaton — a legsúlyosabb ítéletekkel sújtottak volna. Rámutatnak továbbra az osztrák főiskolákon uralkodó szellemre, a náci ideológiát terjesztő főiskolai tanárokra, akiket a kormány egyáltalában nem igyekszik eltávolítani, bármennyire Is követeli ezt az osztrák haladó közvélemény. Az utolsó választási harc folyamán pedig az új pártot alakítani szándékozó Oláh képviselő részben monarchista, részben pedig fasiszta és antiszemita jelszavakkal igyekezett minél több szavazatot szerezni. De az ilyen „mézes madzagok" használatától a többséget nyert Néppárt kortesei sem riadtak viszsza. A választások után a légkör mintha kissé kitisztult volna és a liberális osztrák sajtóban megjelent intő cikkek mellett a Néppárt lapjai is mintha szégyelnének magukat a választási időszak fejleményei miatt a világ előtt. Aki azonban ismeri az ausztriai viszonyokat, az jól tudja, hogy ezekben a hetekben nem is a politikai meggyőződésük diktálja a védekező írásokat, mint inkább az Idegenforgalmi idény tavaszi indulása, mely ennek az alpesi országnak legerősebb bevételi forrása. Nagy feltűnést keltett az elmúlt hónapokban a fasiszta szellem térfoglalása Svájcban is, melyet egy fiatal svájci író könyve váltott ki. W. Diggelmann „A hagyaték“ című művében ugyanis alapos dokumentációk alapján bebizonyítja, hogy azok a svájci hivatalos körök, akik a háború alatt csak a sok pénzzel rendelkező politikai menekülteket engedték be Svájcba Németországból, és az antifasisztákat egyszerűen kiadták a gestaponak, ma is a legélesebb ellenségei minden baloldali mozgalomnak és az antimarxizmus leple alatt folytatnak antiszemita politikát. Ez a könyv sokkal nagyobb port vert fel a központi hivatalokban, mint irodalmi berkekben és írója, aki különben újságíró, állandó üldöztetésnek van kitéve. Még nem is olyan régen ezek a fasiszta egyedek — gyakran más néven és állandó lakhelyükön ki/ül a sötétben bujkáltak, magánosán, minden befolyás nélkül. Időközben azonban már újra csoportosulnak, programjuk is van és — különösen Nyugat-Németországban — nem egy közülük kulcspozíciót tölt be a nagyiparban vagy valamelyik sajtókoncernnél. A szélső jobboldali mozgalom a német nyelvterületen egyre nyugtalanító méreteket kezd ölteni. (gM) 1966. április 23,
