Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-08 / 1. szám
Az ötéves terv küszöbén a galántai járásban Január elsejével a negyedik ötéves terv első évébe léptünk. Nyár óta gondolkodunk, töprengünk, azon fáradozunk, hogy a helyi adottságoknak megfelelő, reális terv legyen a kezünkben. Bár a számokat még nem rögzítettük pontosan, de megközelítőleg már minden mezőgazdasági üzem tudja, milyen fajta és mennyi árut kell előállítania. Az ötéves terv irányszámai nagy vonalakban mind járási méretben, mind az egyes üzemekre szétbontva, megvalósítható számokat tartalmaznak. Ám nem lenne mozgósító a terv, ha szemet húnyna azon tartalékok felett, amelyekkel mezőgazdasági üzemeink rendelkeznek. Az irányítószerveink ennek figyelembevételével állapították meg az egyes növények fajtáit, s azok hektárhozamának növelését. Előfordul, hogy egyes üzemekben pillanatnyilag nincsenek meg a feltételezett növekedéshez szükséges tényezők, s a számok is nagyobbak, mint azt a vezetők elképzelték, de gondos körültekintéssel, kisebb-nagyobb szervezési munkával szakembereink megtalálják a módját, hogy a terv élő valósággá váljék. Hol szorít a csizma? össze kell szedni magukat, hogy a tej és a tojástermelésben lépést tartsanak az ötéves terv irányszámaival. Ugyanis, amíg a terv globálisan megfelel é járás termelési adottságainak, a tej és tojástermelés terén ugrásszerű fejlődésre van szükség. Az ötéves terv irányszámai szerint 1965- tel szemben, 1970-ben 36,7 százalékkal kell a tejelaAásnak növekednie. Számokban: a 22 ^íillió 864 ezer helyett kerek 30 millió' .litert kell elérniük. Ez azt jelenti, hogy idén a tavalyival szemben nyolc százalékkal kell növelni a tejtermelést, holott a jelenlegi TBC-s tehénállományt tekintve a tejeladás, az elmúlt évben is sántikált. Több mint háromnegyed millió liter hiánnyal zárta a járás az esztendőt. Érthető tehát, hogy ilyen körülmények között nehéz lesz a terv hiánytalan teljesítése. A járás ebben az ügyben eljárt a kerületen, ám nem kapott engedményt. Lényegében á terv nem kíván lehetetlent, sőt a környékbeli járások tejtermelését tekintve, nagyonis reális követelmény. A hiba a jelenlegi alacsony tejátlagban keresendő, mely tehenenként nem több 2045 liternél. Természetes, e mennyiség 2590 literre történő emelése, az ötéves terv végéig nem lesz könnyű feladat. Húgylével dúsított öntözővíz A tej és tojástermelés emeléséhez, de egyáltalán az állattenyésztés fejlesztéséhez több, jobb minőségű takarmányra van szükség. Ezt az ötéves terv irányszámai is visszatükrözik. Legszembetűnőbb bizonyítéka ennek többek között, hogy járási méretben az évelő takarmányok vetésterülete 45 százalékkal bővül, az ipari növények, a kukorica, s egyéb növények rovására. Ugyanakkor a sellye-gútai öntözőmű intenzívebb kihasználásával növelik majd az évelőtakarmányok terméshozamát. E célból új módszer bevezetésén fáradoznak, vagyis húgylével dúsítják majd az öntözővizet. Ugyanis a peredi szövetkezet mint tejtermelő gazdaság 1500 tehene után rengeteg húgylére tesz szert, amelyet központi tárolóba gyűjtenek, s azt szivattyúk segítségével az öntözőcsatornába vezetik. A húgyleves öntözést, főképpen a lucerna és takarmánynövényeknél alkalmazzák, a nagy zöldtömeg elérése céljából. Terv, hogy az öntözött területeken ötször kaszálják a lucernát, s a terméshozam száraz állapotban elérje a 80—90 mázsát hektáronként. Ennek érdekében építenek ä járás területén a közeljövőben három-négy meleglevegős takarmányszárítót, melynek egyik előnye, hogy a lucerna zöld állapotban lekerül a földről, — vagyis kaszálás után azonnal öntözhető. A növedék gyors betakarítása és a nitrogénben gazdag öntözővíz a magas hektárhozam biztosítéka, Központi műtrágyakeverő raktárt építenek Az ötéves terv realizálása a galántai járás mezőgazdasági üzemeitől is messzemenő módosításokat, a termelés szakosítását, s az egyes termelési ágak összpontosítását követeli. Engel Béla elvtárs, a járási pártbizottság mezőgazdasági titkára elmondja, jól ■ Nevezzünk ki üzemgazdászt a növénytermesztés és állattenyésztés összehangolására. Nagyon sok esetben előfordul szövetkezeteinkben, hogy a növénytermesztés nem áll összhangban az állattenyésztés követelményeivel. Jóllehet a zooteehnikus papírra fekteti az évi takarmányszükségletet, de az agronómus a saját munkaköréhez tartozó növénytermesztés bevételét iparkodik elsőként teljesíteni, miáltal az ipari növények mellett háttérbe szorul az állattenyésztés, illetve a takarmánytermesztés. Akad néhány példa az országban, hogy ennek elkerülése végett a szövetkezet vezetősége kinevezett egy szakembert, aki feladatul kapta a két termelési ág összehangolását. Előzetes számítások alapján ő határozza meg a termelt takarmánynövények fajtáját, menynyiségét, hogy az állatok számára egész éven át legyen elegendő takarmány. Az üzemgazdász kötelessége az is, hogy arányba hozza a keményítő és emészthető fehérje szükségletét. Ügyel a takarmánynövények vetésére, betakarítására, kazalozására, majd a meglévő takarmányok gazdaságos felhasználására. Egyszóval: ő a felelős a takarmánytermesztésért s egyben az állattenyésztésből eredő bevételekért. Ennek érdekében szorosan együttműködik az agronómussal és a zootechnikussal. Ezekután joggal elvárható, hogy az állattenyésztés a közös fő bevételi forrásává váljon. ■ Szövetkezeteinkben most van az ideje a normák felülvizsgálásának. Év közben előfordul, hogy egyik-másik dolgozó panaszt emel a végzendő munka normája ellen. Effölött nem tekinthetünk el anélkül, hogy felül ne vizsgálnánk a panasz jogosságát. Bár normáink egységesek és kiegyensúlyozottak, mégis gyakran előfordul, nincs összhangban egyik munka a másikkal. A helyi adottságok és az elvégzendő munka körülményei is okot adhatnak a norma megváltoztatására. Általános a panasz, hogy a növénytermesztésben dolgozók jobban megküszködnek a koronákért, mint az állattenyésztők. Természetesen, a normákat nem változtathatjuk meg a panaszkodók kénye-kedve szerint, indokolt esetben az e célból kinevezett bizottságnak mégis döntenie kell egyikmásik munka normájának szilárdítása vagy gyengítése fölött. 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. január 8. Ilyen esetben van szükség arra, hogy a szakemberek összedugják fejüket, s gyógyírt keressenek a beteg testrészre. A járási pártbizottság időben megtette az első lépést. Felhívással fordult a szövetkezetek és állami gazdaságok üzemi pártszervezeteihez, vitassák meg hogy saját körülmények közt milyen formában tudnák elérni már 1966-ban a 2500 literes tejátlagot. A felhívás nem maradt visszhang nélkül. Elsőként a Galántai Állami Gazdaság, az Ürföldi, Tornóci Állami Gazdaság, majd a taksonyi szövetkezet jelentette, gazdaságukban megvan az előfeltétele, hogy az említett tejátlagot elérjék. Sőt Andrejkovics elvtárs, az Ürföldi Állami Gazdaság üzemi pártszervezetének elnöke levelében kiemelte, hogy a mácsonyási részlegen, ahol 165 egészséges tehén kap elhelyezést, a fejési átlagot 2910 literre tervezik. Dicséretes, hogy a fent említett gazdaságok levelükben azt is megírták, milyen módszereket alkalmaznak, a tejhozam növelése érdekében. A helyi adottságok kihasználásán kívül, az egy tehénre jutó tejhozam emelését szolgálja főképpen a Morvaországban vásárolt, törzskönyvezett anyáktól származó 1300 növendéküsző melynek nagyobbik hányada idén már leellik. Emellett tervszerűen folyik a beteg állatok selejtezése. A tejtermelés emelését szolgálja majd a jövőben az Űrföldi Állami Gazdaságban létesített gigantikus borjúnevelde is. Az 1800 férőhelyes istállóba a járás területén lévő legnagyobb tejelékenységű törzskönyvezett tehenek borjai kerülnek. Az itt nevelt állatok, amelyek hasasan kerülnek vissza a szövetkezetekbe és állami gazdaságokba, segítik majd a járás területén a fajállattenyésztés kialakítását. Hasonló Intézkedést követel a tojástermelés A nagyüzemi tyúktartásnak nincs hagyománya a galántai járásban. Bár az előírt tojásmennyiség minden évben piacra került, de ez jobbára a háztáji tyúktenyésztők érdeme, nem pedig a szövetkezeteké és állami gazdaságoké. Ezek után nem csoda, ha a tojástermelés fokozása érdekében messzemenő intézkedésekre van szükség. Elsősorban összpontosítani kell a tyúktartást, mert a jelenlegi elavult épületek és a szétaprózott állatgondozás mellett nem várható lényeges változás. Ugyanakkor a termelés önköltsége is magasra rúg. A tervek szerint a járás területén a Tornóci Állami Gazdaság deákii részlegén országos méretben is a legmodernebb 30 ezres tojópavilon építését tűzték célul. Ugyanakkor a Galántai Állami Gazdaság az összes gazdasági épületét átalakítva, szintén 30 ezer tyúk tenyésztésével számol. Jelenleg 16 000 tyúkot tartanak. A két állami gazdaság az ötéves terv időszakában együttesen évenként 13 és fél millió tojást ad a piacra, mely a járás egész területére előírt mennyiség 52 százalékát teszi ki. A negyedi, farkasdi és deákii szövetkezetek az eladásra kerülő tojásmennyiség 10 százalékának kitermelésére vállalkoztak. Újszerű, mezőgazdasági üzemeink részéről nagyon hasznos építkezésen törik a fejüket a járás szakemberei. A felvásárló üzem közreműködésével modern központi műtrágyakeverő raktár építését tervezik, szintén az öntözőhálózatba kapcsolt szövetkezetek számára. A raktár a sellyei vasút közelében épül. Oda érkezik majd a szövetkezetek számára kiutalt műtrágyamennyiség. A központ dolgozói a trágyázandó területen termelt növény tápanyagszükséglete alapján állítják össze a műtrágya-adagokat, majd a keverés után a repülőgépek helyből szállítják és szórják szét az anyagot a kijelölt földekre. Ezek után nedves, sőt sáros talajon is elvégezhető a műtrágyázás, nem kell várakozni a föld szikkadására, hogy a traktor ne gyúrja meg a földet, vagy fejtrágyázáskor ne ejtsen kárt a növényben. A keverőüzem, s egyben a repülőgépek munkája révén a szövetkezetek megszabadulnak a műtrágya fuvarozásától, vasúttól haza, majd a raktárba. Előnyt jelent az is, hogy a műtrágya kiszórása a hagyományos munkaidő kis töredéke alatt elvégezhető. A növénytermesztés terén nincs akadály Említést érdemel az is, hogy a járás mezőgazdasági üzemeiben a tervek szerint 1970-ben tiszta tápanyagban 218,7 kiló műtrágya jut egy-egy hektárra, i Aggodalomra tehát nincs ok, hogy a növénytermesztés ne tudná teljesíteni a maga feladatát. Az irányszámok feltételezik, hogy 1965- tel szemben a búza hektárhozama 19,5 százalékkal, az árpa 28, a kukorica 20, a cukorrépa 9,8, míg az évelő takarmányok terméshozama 41 százalékkal emelkedik. Látszólag elég nagyok a növekedést jelző számok, ám ha figyelembe vesszük a járás fekvését, termőföldjeinek minőségét, éghajlati viszonyait, minden feltétel adva van a terv teljesítéséhez. Ehhez járul még a mezőgazdasági szakemberek számának növekedése, mely szintén számottevő lesz a belterjes gazdálkodás létrehozása szempontjából. Amíg 1965-ben a szövetkezetekben 1652 hektár földre jutott egy főiskolát végzett dolgozó, és 342 hektárra egy technikus, addig 1970-ben minden 495 hektárra jut főiskolát végzett és 190 hektárra egy középiskolát végzett dolgozó. A szakemberek tenniakarása az új módszerek és technológia alkalmazása párosulva a szövetkezeti tagok, valamint állami gazdaságok munkásainak szorgalmával, minden bizonnyal meghozza a várt eredményt. Az ötéves terv küszöbén a galántai járás mezőgazdasági üzemeinek sok sikert kívánunk! Sándor Gábor Hogy a gyengék is elérjék a közepes színvonalat Évek során járásonként a politikai és szakbizottságok egész sora vizsgálgatta és még ma is vizsgálja az átlagon aluli termelési színvonalú egységes földmüvesszövetkezetek lemaradásának okát. Boncolgatták egyes körzetek és azokon belül egyes üzemek termelési feltételeit, s vele egyidejűleg a közgazdasági viszonyokat is mérlegre tették. A felelős szervek járásonként és azokon belül körzetenként, üzemegységenként intézkedést tettek az ökonómiai szempontból gyenge üzemek megszilárdítására. Többek közt idén a lévai járásban is akadt tizenkilenc segítségre szoruló szövetkezet, amelyből körülbelül kilencet megszilárdítottak. A napokban megkértük Ján H v 1 z d mezőgazdasági mérnök elvtársat, a Lévai Járási Pártbizottság mezőgazdasági titkárát, hogy mondja el, miként cselekedtek a gyönge szövetkezetek megszilárdítása tekintetében és mik az ezzel kapcsolatos célkitűzéseik a következő esztendőben. — Járásunkban az ökonómiai szempontból gyenge színvonalon gazdálkodó szövetkezetek megszilárdításának módszereit többször megvitattuk a járási pártbizottság mellett létesített mezőgazdasági bizottságban. Ezt követőleg az év elején a járás párt aktivistái és az ökonómiában jártas szakemberek közreműködésével minden egyes rászoruló szövetkezetben az alant fölsorolt irányelvek érvényesítésével láttunk munkához. 1. Szükség szerint megszilárdítottuk a gyenge üzemeket vezető káderekkel. 2. Fölmértük a munkaerő ellátottságot, főleg a gépkezelő személyzetet kompletizáltuk, szükség esetén külső brigádmunkát is igénybe vettünk. 3. Megállapítottuk a valóságos tápanyagkészletet betakarítás előtt. 4. Átértékeltük a raktáron lévő takarmánykészletet. 5. Megtettük a szükséges lépéseket a gazdasági állatok tervben foglalt hasznosságának elérésére. 6. Fő mutatókban szabtuk meg e szövetkezetek vezető dolgozóinak javadalmazását (a negyedévi értékelés alapján). Például ha az elnök alapfizetése elérte az 1800 koronát, s ha a szövetkezet teljesítette negyedéves tervét (tejtermelés, összüzemi pénzhozam s nem lépték túl a termelési költségeket), akkor alapfizetéséhez 400—600 korona külön jutalmat kaphatott a szövetkezet terjedelmétől függően. Hasonló módon tettük érdekeltté a termelésben a gyenge szövetkezetek többi vezetőit is. Az említetteken kívül a falvak vagy az üzemek pártszervezeteit a legjobb tapasztalatokkal rendelkező aktivistákkal szilárdítottuk meg, akik politikai és szakmai szempontból irányították a dolgokat. A legmeggyőzőbb példa erre a Nová Dedina-i szövetkezet, ahol az utóbbi években a növénytermesztés nagyon lemaradt, ami mondanom sem kell, nagyon rossz hatással volt az állattenyésztésre és vele együtt a gazdálkodás ökonómiájára. Ennek a hiányosságnak leküzdésére az említett EFSZ- be küldtük Ladislav Námesny elvtársat, járásunk egyik legjobb képességű agronómusát, aki azelőtt a damásdi s később a lekéri szövetkezetben tevékenykedett kiváló eredménnyel. Mondanom sem kell, hogy jól választottunk, mert elsőéves eredménye a legutóbbi három esztendő termelési átlagához arányítva, 35 vagonnal több terményben mutatkozott meg. Közreműködésével növekedett az ipari növények termésátlaga is. Év közben ez a gyenge szövetkezet a tejtermelésben a járás 110 EFSZ-e közt elfoglalta a nyolcadik helyet. Ezenkívül az ottani pártszervezet megsegítésére kipróbált elvtársat jelöltünk ki az Állami Bank lévai fiókjának igazgatója személyében, és ugyancsak változtattunk a védnöküzemen is, a régi helyében újat, a dohánybeváltót jelöltük erre a célra. Mészáros elvtárs ennek az üzemnek az igazgatója szinte naponta látogatta a szövetkezetei, szakmai támogatással látta el a vezetőséget. Hasonló segítséget nyújtottunk más üzemekben is. így helyeztük például Egegre Zsidullak elvtársat a palásti EFSZ sok tapasztalattal rendelkező volt elnökét, Szalatnyára pedig Kovács János elvtársat, aki az ipolysági meliorációs szövetkezetben kiváló munkát fejtett ki. Ez a kádersegitség az említett gazdaságokban nagyon lényeges javulást eredményezett. A járási mezőgazdasági termelési igazgatóság az év elején instruktorait a gyenge szövetkezetekbe irányította. Mégpedig olymódon, hogy minden egyes instruktorra két gyenge szövetkezetei bíztak, s egy-egy instruktor felelősséggel tartozott a termetlési igazgatóságnak a gazdálkodás színvonaláért, s ha a rábízott szövetkezet eredményesen zárta a negyedévet, fölöttesétől jutalmat kapott. Ezt a különös figyelmet egész éven át felszínen tartottuk. Nem múlt el egyetlen tagsági gyűlés a termelési igazgatóság vezető dolgozói és a járási pártbizottság küldöttei nélkül, akik a helyszínen tevékeny részt vállaltak a dolgok megoldásában. Ennek következtében naponta tudtuk, hogy melyik szövetkezet hol tart, s így a negyedéves ökonómiai elemzések alkalmával csupán azokkal az üzemekkel foglalkoztunk, amelyekben baj volt a tervteljesítéssel, vagy a munkaszervezéssel. Örömmel állapíthatom meg, hogy intézkedéseink ez évben gyümölcsözőek voltak. A sokoldalú segítség következtében több gazdaságban konszolidálódott a helyzet. Javult a termelés színvonala a deméndpusztai, a Jesenské Üdolie-i, Vel’ky Öur-i, a pecenicei, a pásztói, a kozárovcei, a felsőszemerédi és más szövetkezetekben. Az itt felsorolt EFSZ-ek jövőre már a közepesek közt indulnak. A hátralévők még nem érték el a megfelelő ökonómiai színvonalat, mert ebben akadályozta őket az idei kedvezőtlen esőzés. Ennek ellenére, ez év végéig ezekben a gazdaságokban is lényeges javulással számolunk, mert idén nem lesz olyan szövetkezetünk, ahol ne fizetnének bizonyos összeget a munkaegységekre. Az ellenőrzés azt mutatja, hogy á gyenge szövetkezetek legtöbbje is megfelelő takarmányalappal rendelkezik, s van remény az állatok zavartalan átteleltetésére. Meg kell még említenem azt is, hogy jövőre a gépállomás átveszi a gyenge szövetkezetek erőgépeit és munkaeszközeit, s közreműködik a termelésnél és a betakarításnál. Mind a járási pártbizottság, mind pedig a járási mezőgazdasági termelési Igazgatóság részéről az elkövetkező esztendőben is fokozott figyelmet fordítunk a gyenge szövetkezetek megsegítésére, hogy ezeket is a jó eredménnyel gazdálkodók közé sorolhassuk. Lejegyezte: HOKSZA ISTVÁN HELYREIGAZÍTÁS Múlt heti számunk 4. oldalán „Ugrásszerű fejlődés a tallósi EFSZ-ben“ c. írás negyedik bekezdésében értelemzavaró sajtóhiba történt. Helyes szöveg a következő: „Annak ellenére, hogy idén üzemi hitel nélkül gazdálkodtak, ugyanakkor a szövetkezet tagjai munkájuk után teljes egészében megkapták javadalmazásukat, mégis 2 millió 200 ezer korona fekszik a közös bankszámláján.“ Kérjük olvasóink elnézését. Sok személyes boldogságot és munkasikert. elégedettséget a bevásárlásnál kívánnak minden fogyasztónak a DOMÄCE POTREBY, a DROBNÍ TOVAR ('s a DROGERIE vállalatok üzleteinek dolgozói ♦» <» «t ♦»
