Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-16 / 15. szám
Selejttyúkok használata a nyércek takarmányozásában 12—25 és 50 0/o-ban helyetesílették a lóhúst selejt (18—20 hónapos, tojástermelésböl kiselejtezett) tyúkok húsával. A tyúkok beleit felhasználás előtt az ivóvizükbe kevert neomicin szulfáttal fertőtlenítették. A széndioxiddal megölt és el nem véreztetett, de tolluktól megfosztott, belsőségeket is tartalmazó hullákat etették meg 4 csoportba osztott 50 nyércivadékkal. Megállapították, hogy a súlygyarapodás és a prém minősége semmivel sem volt rosszabb a tiszta lóhúst fogyasztókéval szemben, és nem jelentkezett semmiféle káros hatás a szokásos boromfibetegségekből kifolyólag. (Amer. Für Breeder.) A lúd életkora és termékenysége közötti összefüggések Kanadában a tojóludaknak csak 63 %-a éri meg az ötödik tojóév befejezését. Az életkor előrehaladásával erősen csökken a tojástermelés. Ezzel együtt a tojások termékenysége is. Ügy találták. hogy a harmadik tojóévtől kezdve a termékenység csak 29—14—13 % volt. Ebben az életkorban a gúnárok csaknem teljesen életképtelen ondót termelnek. Ennek egyik oka a túlzsírosodásban keresendő, és ilyenkor a takarmánykorlátozás hatásos lehet. Feltételezik, hogy a csökkenő termékenység másik oka a rokontenyésztés, amely rendszerint akkor fordul elő. ha több generációt tartanak együtt. (Fmr. Stk. Breed.) Kerti huladék komposztálása baromfitrágyával Hálóval elkerített kis helyen is érdemes foglalkozni a komposzt készítésével. Rétegesen kell felhordani a hulladékot s baromfitrágyával keverni. A trágya hőt fejleszt, amely a gyommagvakat is elpusztítja. A komposzttrágyát szárítva fedeles edényben is lehet tárolni a fejtrágyázásig. Műtrágyával is keverhető. Zeller, bagyma és bogyós gyümölcsök trágyázására igen jó, burgonyára nem alkalmas. A baromfitrágya káliumban szegény, ezért sokan nem becsülik. Ezen úgy lehet segíteni, hogy fahamut kevernek a szárított trágyához. (Poultry World) A kotlás Nagyüzemi baromfitelepeken a kotlás hátrányos, mert számottevő termeléskieséssel jár. A kotló tyúk tojástermelése hosszú ideig szünetel, s a nem kotló tyúkénál általában kisebb. A tojástermelés költsége feleslegesen megnő, mert a kotlós hasonló takarmányozást, gondozást igényel, mintha tojna. Emellett sok bosszúságot okoz az is, hogy a kotlósok elfoglalják a fészket a tojástermelő állatok elől. A kotlás megszüntetése pedig külön munkát, költséget jelent. Háztáji gazdaságokban a kotlás megítélése bonyolultabb. Keltetöállomás-hálózatunk kapacitása nem elegendő ahhoz, hogy az ország naposcsibe szükségletét teljes egészében gépben keltessük. Ebből következik, hogy a naposbaromfi keltetést is kotlóssal kell megoldanunk. A kotlósra tehát a háztáji gazdaságok kisebb részében továbbra is feltétlenül szükség van. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a kotlós a tojások kiköltése után a csibenevelésben is hasznos szolgálatot tesz. A háztáji gazdaságokban ugyanis ma még általában nincsenek meg a belterjes csibenevelés eszközei, annak személyi és tárgyi feltételei. Ilyen körülmények között jelentőséget kell tulajdonítanunk annak, hogy a kotlós a kikelt csibéket megtanítja enni, testével melegíti, 4—6 hetes korig a csibéket összetartja, vezeti. Mindezek ellenére a kotlást a háztáji gazdaságokban is hátrányosnak kell minősítenünk. A kotlósok száma ugyanis jóval több, mint amennyire valójában szükség van. A kotlósok nagy többsége nyáron jelentkezik, amikor a keltetésben, csibenevelésben alig van rájuk szükség. Végül megemlíthető, hogy a mcgkotló tyúkok legszigorúbb selejtezésének elkezdése sem jelentene országosan semmiféle veszélyt, mert az állomány jelenlegi összetételét figyelembevéve — több évtizedes tenyésztői munka lenne szükséges ahhoz, hogy a kotlást teljesen elkerüljük. A KOTLÄS ÉLETTANA A kotlást éppúgy, mint az ivari élet egyéb funkcióit, hormonok szabályozzák. Az emlősökhöz viszonyítva a különbség csupán az, hogy a hormonhatások a madarak különleges anatómiai és élettani sajátosságai szerint némileg módosulnak. A madarak kotlása természetszerű és szükségszerű biológiai folyamat, amely a fajfenntartás szolgálatában áll. Ez a magyarázata annak, hogy a szorgos tenyésztői munka eredményeként is csak nagyon kevés fajtában sikerült a kotlást teljesen megszüntetni, elegendő egy nagyobb környezetváltozás és a kotlás újra és újra előbukkan. A kotlás tehát az örökletes alap és nagyon sokrétű környezethatások bonyolult kölcsönhatásának eredménye. Ezt mindenkor figyelembe kell vennünk, amikor a kotlás teljes elkerüléséről, illetve egyes állatok kottásának megszüntetéséről van szó. A hormonokra vonatkozó kutatási eredményekből kitűnik, hogy a madarak minden biológiai megnyilvánulása (tojásrakás, kotlás, vedlés, vándorlás stb.) végeredményben a szervezetben végbemenő hormonális és neuhormonális változásokkal van összefüggésben. Az idegrendszeri és hormonális működés viszont — amellett, hogy egymással is szoros kölcsönhatásban vannak — alapvetően a környezet klimatikus változásaitól (pl. a napfény időtartama, intenzitása, hullámhosszúsága, a hőmérséklet, évszak stb.) függ. A kotlás kiváltásában szerepet játszó környezeti tényezők közül elsősorban a hőmérsékletet kell megemlíteni. Kétségtelen tény ugyanis, hogy a nyári meleg időszakban jóval nagyobb a megkotlott tyúkok számaránya, mint tavaszszal vagy ősszel. Télen pedig a kotlóstyúk ritkaságszámba megy. A kotlás előfeltétele az is, hogy a tyúk előzetesen tojást termeljen. A kotlás sokféle idegrendszeri behatásra is kialakulhat, mint pl. a sötét tojófészek, csipogó hang stb. Ez az oka annak, hogy fordítva, a kotlás megszüntetése az előbbiekkel ellentétes hatású idegélettani ingerrel is elérhető. ELŐFELTÉTEL Á kotlás kialakulásának előfeltétele, hogy valamilyen idegélettani inger az agyalapi mirigy elülső lebenyében megindítsa a prolaktin hormon termelését. A kezdetben csak kis mennyiségben termelődő prolaktin visszahat a köztiagyra, s azt folyamatosan érkező ingerek számára érzékenyebbé teszi. A köztiagy és az agyalapi mirigy egymásra hatásának eredményeként a tyúk szervezetében néhány nap alatt olyan nagy mennyiségű prolaktin termelődik, hogy az elöbb-utóbb elnyomja a tojástermelést serkentő gonadotrop hormonokat. Ezzel párhuzamosan az állat viselkedése is megváltozik. Fokozatosan kialakul az anyai ösztön, és a tojástermelő tyúk kotlóvá válik. A gonadotrop hormonok és a prolaktin ellenlábasai (antagonistái) egymásnak. Az állat viselkedése, tojástermelése vagy kotlóvá válása tehát attól függ, hogy pillanatnyilag a szervezetben közülük melyik van túlsúlyban. A nagyobb mennyiségben termelődött prolaktin hatására az állat petefészkén levő tüszők nem növekednek tovább, sőt fokozatosan visszafejlődnek és az állat megkotlik. Számunkra nyilvánvalóan az a kívánatos, ha a gonadotrop hormonok vannak uralmon, mert ilyenkor a tyúk folyamatosan termel. A KOTLÄS KORLÄTOZÄSA A kotló tyúk tojásterraelése — megfelelő védekezés hiányában — 40—50 napig is szünetel. Ugyanaz az állat évenként többször (3—8 ízben) is kotlóvá válhat. A kotlás nagy kiesést jelent a tojástermelésben, és rontja a termelés gazdaságosságát. Nagyüzemi baromfitelepeken tojástermelésre tehát olyan fajtát tartsunk, amelyik egyáltalán nem kotlik. A már meglevő állományokban pedig a kotlás ellen intenzív tenyésztői munkával kell védekeznünk. A kotlás az állat viselkedésében könnyen felismerhető, ezért a szelekciós munka egyszerű megjelölés, feljegyzés alapján végezhető. Kétségtelen gyakorlati tény, hogy a kotlás nemcsak a tojón, hanem a kakason keresztül is öröklődik. A kakas kotlási hajlamának megítélése viszont meglehetősen nehéz, mert külső jelekben a kotlás egyáltalán nem nyilvánul meg. Külföldön nagy reményt fűznek ahhoz az eljáráshoz, hogy a tenyészkakasok kotlási hajlamát prolaktin hormoninjekció segítségével állapítsák meg. A prolaktin hormonkészítmény hatására ugyanis a kakasok is kotlásra bírhatók, amelyek csak nagy prolaktin adag hatására kotlának meg. Dr. BÖGRE JÁNOS
