Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-16 / 15. szám

Gondolatok a tézisek olvasása után E ytí; WII//M A Párt X!I1- kong" [;.*• mMj/A 'esszuxa elökészí­­■&V \%m/M lésének téziseiben \rW| többek közt ez áll: ^ „A szocialista mű­jt\^, vész8t legjobb al­­*\ \ 4§g kntásaiban híven, | k-V yg egyszerűsítés és áb­­> 14]TM^ g rándnzás nélkül «B(V 1 mutatja meg éle­­tiink realitásait, át­­t! y I alakulásait és szép­iái ■ ^ ségeit. Felfedezi és Hl 1 kl I negfnrmálja azt is, l*1*J ll i ami forradalmi m éltünkből ered. A szocialista művészet táptalaja, szilárd hátországa és tulajdonképpeni értelme népünk, szocialista társadalmunk fej­lődő élete.“ Igen. Ez a megállapítás helytálló, hiszen én is tapasztalom az én falusi életemben, hogy az utóbbi évtizedek­ben mennyit fejlődött a falu. Ez a fej­lődés azonban nem olyan egyszerű, mert amig gazdasági téren komoly eredményt értünk el, sajnos, kulturális tekintetben még kirívó a lemaradá­sunk némely községünkben. Nekünk íróféle embereknek meg kell látnunk azt is, ami szép, de azt is, ami rossz és elvetendő, és oda kell hatnunk, hogy a nem kívánatosat kiküszöböljük, s megtaláljuk az utat az egyszerű em­berek kulturális felemelkedéséhez. Ez komoly és nem könnyű feladat — mint t tézis is mondja —, egyszerűsítés és ábrándozás helyett a reális valóság­ból kell kiindulnunk, az életből, ame­lyet sokféleségében kell felfognunk. Ha ez sikerül, akkor már közelebb jutottunk a ma emberének ábrázolá­sához, megmutatásához. A párt téziseit alapul véve a magam látásmódján megpróbálom az elmon­dottakat tényekkel, reális adatokkal kiegészíteni. Községeink életét veszem alapul. Itt adódik a sokféleség. Itt adódnak a fojtogató, elszomorító megállapítások: még napjainkban is vannak olyan köz­ségek, ahol nincs kultúrház, ahol ha­láltusáját vívja a kulturális szervezet. A CSEMADOK-ra gondolok, a szlová­kiai magyarság legizmosabb kulturális tömegbázisára. Az egyik közeli köz­ségben impozáns hajlékot kapott a kultúra, s évek óta nem működik sem­miféle kulturális szervezet, nem fejte­nek ki említésre méltó tevékenységet. Pedig ebben a községben nagyon szép eredményeket érnek el gazdasági té­ren a föld mű vessző vetkezetben. Egy másik község is van a közelben, ahol a kultűrhézbói vendéglőt csinál­tak. Ott már igen komoly erőfeszítése­ket kell kifejteni, hogy gazdaságilag meg ne billenjen az egvoa-úiy. Vala­mikor ez a község földműves dalár­dájáról volt híres, s kulturális tevé­kenységéről. Vai'"--:i pgvszer hallottam: Csalló­közi emönr dicsekedhet, hogy amióta községükben kuli őrház épült, s kinyílt a könyv — becsukódott a bicska. Vagyis mRgszfint a verekedés. A mi környékünkön pont fordítva van: be­csukódott a könyv és kinyílt a bicska. Szomorú tények ezek, belefájdul az ember lelke. Mór a táncmulatságot sem engedélyezik, mert verekedés nél­kül, az sem zajlik le. Két község életét ismerve, ezekre a szomorú megállapításokra vonatkoz­tatva a párt téziseit, most önkéntele­nül vetődik fel a kérdés: lehat-e meg­oldást találni a fenti esetekben? Igen lehet, mégpedig mindkét esetben. Vagy ki tudja, hány hasnnlő esetben? Hiszen nem ez a két község az egye­düli, ahol kulturális téren komoly hiányosságok mutatkoznak. Ilyen ese­tekben az irányítók, a vezetők passzi­vitása okolható. Ha nincs fejlett tu­dással oda álló, oda illő személy, ak­kor a kulturális pangás könnyen gyö­keret ereszthet akárhol. Mert a sem­mittevés is ragályos nyavalya, akár gazdasági, akár kulturális téren, s em­ber legyen a talpán az az fró, aki a megoldást vállalni meri. Itt kemény összefogás vezethet csupán eredmény­re. Tudatosítani kell mindenek előtt szocialista kultúránk fontosságát, rea­lista művészetünk megértéséhez érte­lem. tudás szükséges: s a tudás a kul­túra felsőbb lépcsőfoka. — ezt is tu­datosítani kell. S még azzal is tisztá­ban keli lenni, hogy nem elég csupán két kézzel dolgozni látástól vakulásig — ahogy ezt mifelénk mondani szok­ták —, hanem a szellemi front minden harci eszközét igénvbe kell venni és ki keli harenini kulturális forradal­munk vívmányaképpen a társadalmi fejlődést, amelyből a falu dolgozói sem hiányozhatnak. Nélkülük hiába vannak eredményeink, azok csak fél sikert jelenthetnek. Amíg lesz olyan község, ahol a kultúrházat télen nem kell fűteni — nincs rá szükség —, amig a kultórházból vendéglőt csinál­nak, — ez fontosabb —, addig a toll hiába Írja le panaszait. Társadalmi kiállásra van szükség, olyan megmoz­dulásra, amely a betokosodott agyra az értelem tüzét csiholja, s felébreszti áhrándjalből, hogy a téziseket ne csu­pán hallja, hanem értse is meg, s vi­tassa is meg — legfőképpen az, és azokkal, akik a fönt lefrt községekhez hasonló állapotban élnek. Ha felelősségtudatra ébred a vezető, s hivatása magaslatára törekszik, a párt téziseit nem olvasgatjuk hiába, s a fölötte tartott vita nem lesz ered­ménytelen. Nem szabad elhallgatni eredmé­nyeinket sem. Ma már a legtöbb há­zon a kultúra felkiáltójeleként ott áll a televízió antennája. Ott Is, ahol nincs kultúrház, ott is, ahol van. De a teievfziót is lehet többféleképpen néz­ni. Aki mindent néz, mindent lát, az csupán — bocsánat a kifejezésért —, a szemit hizlalja, da sokkal keveseb­bet tanul, mint az olyan, aki tervsze­rűen, kiválasztott műsorokat néz vé­gig, s azokat meg is tudja emészteni, fel tudja értelmileg dolgozni. Szóra­kozni is kell! Határozottan okos meg­állapítás, de ha már valaki szórakozik, mennyivel hasznosabb, ha egyúttal szórakozva tanul is. Vagyis elgondolko­zik azon, amit lát, s ha nem érti, va­lakivel vitába bocsátkozik. Valakivel! Es elérkeztem a befejezéshez: Vala­kire mindig szükségünk van, aki segí­teni tud, aki értelmileg már a lépcső felsőbb fokán áll. Ne kerüljük el, áll- ' junk vele szóba — a saját érdekünk­ben. CSONTOS VILMOS Teljesíti küldetését a CSEMADOK ? lopott. Mert ami igaz az igaz: nem utolsó asszony ez a Gazsó Jolán. Nem csak a nyelve jár szaporán, hanem a keze is... Meg az ágyat is jó me­legen tartja. Kemény, inas a teste, forró az ölelése... Most mégis megveril Kegyetlenül megveri! Végre befejezte a vacsorát. Eltolta maga elől a tányért, vizet ivott, kézfejével megtörölte a száját, és visszaült a helyére. Miközben rágyúj­tott az asszonyra sandított. Jolán szokatlan melegséggel a szemébe nézett és várta a szavát. — Miért verted meg a fiamat, Jolán? — Megérdemelte. — Nem olyan gyerek az, hogy verést érdemel. — Most mégis megérdemelte! — Fogd be a szád! — Befoghatom... — így az asszony. Legalább ellenkezne, visszapofázna, mint máskor szokott. Nem. Csak ül összekuporodva, és csak néz azzal a nagy meleg szemével... Lém­­csak: dióbarna a színei Ezt sem vette eddig észre... A haja Is göndör. Odakunkorodik a homlokára, a szeme fölé. — Ordíts már rám! — Mért ordítanék? — Mert most megverlek, összetöröm a csontjaidat, külön-külön mind­egyiket hál nem érted? Szabó Gábor felállt és fenyegetően lépett az asszony felé: ökölbeszo­rult keze, mint két hatalmas bunkó lógott az oldalán. Még egyet lépett, mire az asszony meglapulva, védekezőén emelte arca elé a kezét. — Ne üss meg, Gábor! Annyi ijedelem, tájdalom és könyörgés volt az asszony hangjában hogy Szabó Gábor akaratlanul is megtorpant. — Mért ne üsselek meg?... Talán félsz?... Délután nem féltél, ami kor a fiamat ütötted? Most félsz? — Gyerekem lesz ... — Micsodái? — Gyerekünk lesz, Gábor ... Az más. . Az egészen más... (A valamire való gazda még a vemhes állatra sem emel kezet.) Kisimult ökölbeszorított keze, és bizonytalan mozdulattal, tétován elfordult az asszonytól. Szíven ütötte a szava. Éle tében másodszor mondták neki ugyanezt... Akkor nyár volt... Kukori cát kapáltak a Dinnyés dűlőben... Délben a nagy tölgyfa alatt ebédel­tek utána egy kicsit lepihentek... Hányát feküdt. Mellén szegény, meg boldogult feleségének a feje, akkor hallotta először... Kék volt az ég, levél sem rezdült a fán, és valami különös melegség fonódott a szíve köré ... Valami hasonlót érez most Is. Az más. Az egészen más. Csendesen szólt. — Feküdünk le, Jolán. A kis Ferkónak meg teliszaladt a szeme könnyel. Akkor úgy érezte hogy az apját Is elvesztette. (Folytatjuk) A z eddig évente rendezett alkotóversenyeket a szervezők az Idén két ■** évre (1966—1967-re) írták ki. A versenytdószak a jövőben ts kétéves lesz. Az Ifjúság és a dolgozók alkotóversenyeinek új formáját a hajrámunka elkerülése és a jobb felkészülés tette szükségessé. Ez Idén az előadók a 'fúvós-zenekarok és társastánc-együttesek, a tánc- és dzsessz-zenekarok, az énekkarok, a bábszínjátszó együttesek és az amatórfllmesek, jövőre a gyermek táncegyüttesek, az Ifjúsági énekkarok, a színjátszó együttesek és az irodalmi színpadok össz-szlováklai szemléjét rendezik meg. Szlová-. kiában összesen 13 művészeti ág országos szemléjére kerül sor. Elsőnek (május 14—18/ Ztlinán a bábszínjátszók, maid [május 26—27/ Tűrő. Tepllcén a társastánc-együttesek szemléjét tartják meg. Az ifjúság és a dolgozók alkotóversenyeinek részét képezik a júniusban és júliusban rendezendő svtdníkt és gombaszögt daU és táncünnepélyek. Az elöbbln a csehszlovákiai ukrán, az utóbbin a csehszlovákiai magyar együttesek mutatják be tudásukat. Műkedvelők énművelésen, Jó vezetésen'és szerve­zésen kívül a Járási színjátszó szak­bizottság Is figyelemmel kísérje, irá­nyítsa és összhangba hozza az egyes csoportok tevékenységét. Általában az a panasz, hogy kevés a korszerű szín­darab és több szervezet ugyanazt a darabot hozza színre egy és ugyan­azon Időben. Hiába látogatna el tehát a tudásszomjas gazda a szomszéd fa­luba, ha ott történetesen ugyanazt játsszák, mint odahaza. A művelődés házainak zsúfoltsága ogy-egy rendez­vény alkalmával ékesen bizonyítja dolgozóink igényét a korszerű, tartal­mas és szórakoztató előadások iránt. Kevés meggyőző munkával, ügyes szervezéssel, a tehetségek felkutatá­sával és felébresztésével nagyobb si­kereket lehetne elérni a tánccsopor­tok összeállításánál. A komáromi járás területén csupán 8 tánccsoport mű­ködik. Legaktívabb köztük az ímelyi, a madarl és a bátorkeszl csoport. Ez­zel szemben állandóan emelkedik a népi és tánczenekarok száma. Ugyan­csak kedvező Irányzat észlelhető mind a 28 zenekar művészi színvona­lának növekedésében. Amíg a gűtai, dunamocsl és a ta­­nyi CSEMADOK-szervezetek elsőknek ocsúdtak fel aléltságukból az árvíz­veszély elmúltával, addig olyan közsé­gek Is akadnak a komáromi járásban, ahol egyszerűen nem érzik hiányát a kulturális tevékenységnek. Vannak továbbá községek, ahol kárba vész minden szervezési Igyekezet, ahol nincs megértés, mert egyesek olyan követelésekkel lépnek fel, hogy ked­vét szegik az önkéntes dolgozóknak. Ha el Is kell Ismernünk, hogy a rádió és a „tévé" számos látogatót elvon a művelődési otthonoktól, ügyes műsor­­összeállltás esetén nem lesz hiány lá­togatókban. Az elmúlt évek során sok bírálat érte a magyar értelmiséget. Különösen a tanítókat hibáztatták tartózkodó ál­láspontjuk miatt. Tény, hogy régebben sok tanító kibúvót keresett, hogy ne kelljen kötelezettséget vállalnia az is­kolán kívül. Ma már annyira javult a helyzet, hogy számos községben éppen a tanítók Irányítják a kulturális mun­kát, sőt szerepet vállalnak a rendez­vényekben is. így van ez Nemesőcsán, Izsán, Bátorkeszin, Madáron, Ögyallán stb. A pedagógusok sorsközösséget vállaltak a falu népével, sorsuk elvá­laszthatatlanul összeforrt a magyar kultúra fejlődésével, az útjukba kerülő buktatók csak acélozzák erejüket és további munkára serkentik őket. Eltekintve az említett hiányoktól és fogyatékosságoktól, mindent egybe­vetve a CSEMADOK mégis teljesíti küldetését: nevel, oktat, szórakoztat, mint a magyar kultúra magvetője és zászlóvivője. Andriskin József Az öntevékeny színjátszó együttesek legjobbjai részére, amelyek eddig évente tartottak bemutatót, az idén SpiSská Nová Ves-en kerületi méretű összejövetelt rendeznek. A találkozón egy-egy kiváló együttes a közép- és nyugat-szlovákiai kerületből is bemutatkozik. Az előadók hagyományos bemutatóját Dolnf) Rubinban szeptemberben, a tánccsoportok, a táncdal-énekesek és a dzsessz-zenekarok bemutatóját Brattslavában októberben, az énekkarok bemutatóját ugyancsak Bratislavát ban decemberben, az amatőr filmesek bemutatóját pedig Pov. Bystrlcán szintén decemberben rendezik meg. A csehszlovákiai magyar szavalok, színjátszó együttesek és irodalmi szín-i padok részére az össz-szlováklal rendezvényeken történő részvétel mellett lehetővé válik ez év májusában [19-től 29-ig/ Komáromban megrendezendő Jókai Napokon is részt venni. seregszemléi Nem kétséges, hogy az összejövetelen — hasonlóan a tavalyihoz, amikor hat színjátszó együttes, hét irodalmi színpad és ötven szavaló mutatkozott be —, műkedvelőink közül ismét sokan fellépnek és színvonalas műsort mutatnak majd be. Mtnd a tapasztalatszerzés, mind a csehszlováktat magyar öntevékeny együttesek fejlődésének előmozdítása szempontjából azonban hasznos és szükséges lenne, ha a magyar együttesek az országos szemlék mindegyikén képviseltetnék magukat. Jó lenne ezért, ha a művelődést otthonok, az üzemi- és szövetkezett klui bök, valamint a társadalmi és tömegszervezetek szem előtt tartva az említ tett rendezvényeket, megvizsgálnák a lehetőségeket és már most megten-t nék a szükséges intézkedéseket egyrészt arra, hogy felkeltsék az érdek-t lödést, másrészt azért is, hogy a számításba jövő együttesek színvonalas műsorral képviseltessék magukat az országos szemléken. Mind a szervezők, mind a szereplők számára előnyös lenne, ha sikerülne leküzdeni az elmúlt években tapasztat e’sz'qetelődést, a munkaformák le-i szűkítését. Néhány nappal ezelőtt egy zöldfe­­deles, fényképekkel gazdagon illuszt­rált, modern formátumú könyvecske hagyta el a nyomdát. A könyvet Szlo­vákia Kommunista Pártja Komáromi Járási Bizottsága adta kt. A könyv szerzője: Hegely Ferenc elvtárs, a Já­rási pártbizottság dolgozója. A címe: Dunatáji krónika 1965. A könyv szerzője filmszerűen per­geti le azokat az eseményeket, ame­lyek 1965 tavaszán és nyarán a Csal­lóközben lejátszódtak. Mint azt Kosz­­tankó Antal elvtárs, a SZLKP járást bizottságának vezető tikára, a könyv­höz írott előszavában megállapítja: „Nem dokumentum ez a könyv, nem is az események adatszerű leírása. Tanúvallomás ez, melyet megírtunk az emberről, aki helyt állt, az összefo­gásról, mely megacélozta erejüket, a szocialista humanizmusról, mely érezteti velünk, hogy ebben a hazá­ban senki sincs egyedül.. A könyv csupán a komáromi járás dolgozói számára készült, korlátozott példányszámban. A nagy érdeklődésre való tekintettel remélhető, hogy má­sodik kiadásra is sor kerül. Külön­ben a könyv tiszta bevételét az árvíz­­károsultak megsegítésére fordítják. A. J. Színdarab Bősön A bősl fiatalok nagy sikerrel mu­tatták be Tóth Miklós: Jegygyűrű a mellényzsebben című vígjátékát. Bevezetőül a tánccsoport is kitett magáért. Reméljük, az Illetékesek a jövőben jobban támogatják a kul­­túra hirdetőinek munkáját. D. A. Visszapillantva az elmúlt esztendő­re, a komáromi járás CSEMADOK- szervezeteinek tevékenységére, nem lehetünk elégedettek. Mentségükül szolgáljon a tavalyi árvízkatasztrófa, amikor jóformán teljesen megrekedt mlndnniíemű kulturális tevékenység. A veszély elmúltával azonban ismét működni kezdtek a helyicsoportok. Az elmúlt évben összesen 18 Irodalmi és 5 szerzői estet rendeztek, valamint 565 különféle magyar nyelvű előadást tartottak a komáromi járásban. Első pillanatra soknak tűnik, de behatóbb elemzésnél rádöbbenünk, hogy többre is tellett volna erőnkből. Szépen fejlődtek a komáromi, gútal, bátorkeszl, tanyi, imelyl, alsópéteri és a nemesócsai színjátszó csoportok be­széd technikai téren éppúgy, mint elő­adási készség tekintetében. A további fejlődés azonban megkívánja, hogy az Dunatáji krónika 1965

Next

/
Oldalképek
Tartalom