Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-16 / 15. szám
Bratislava, 1966. április 16. Ára 1,— Kés TvíT évfolyam, IS. szám. II Szakmellóklet: KISÁLLATTENYÉSZTÉS“ ☆ -ár ☆ KITÁROLNAK ELŐTTÜNK A VILÁG KAPUI (2. oldal) FEJEZETEK A SZLOVÁKIAI CUKORRÉPATERMELÉS TÖRTÉNELMÉBŐL (4. oldal) JÖL KÉPZETT VEZETŐKET ÉS DOLGOZÓKAT A MEZŐGAZDASÁGBA (5. oldal) GONDOLATOK A TÉZISEKHEZ (7. oldal) ÁLMOK NÉLKÜL (regényfolytatás) (6-7. oldal) RÄDIÖ ÉS TV MŰSOR (IS. oldal) SOS... Alkatrész!... SOS... Alkatrész, alkatrész, repül szerte az országban a kétségbeesett segélykiáltás. Cseng a telefon a járáson, a kerületen, cseng a nagyraktárakban, az elosztóhelyeken. Autók százai rohannak az országutakon, leleményesebbnél leleményesebb beszerzők ülnek a volánnál s vigyázzák a csúszónak szánt demlzsont, nehogy baja essék. Egyre szaporodnak a kilométerek, fogy a benzin, kopik a motor, a gumi. Ki tudja hány száz autó mennyi ezer kilométert tesz meg naponta alkatrészért. (Érdemes lenne kiszámítanil) Az ország szövetkezeteinek anyagbeszerzői nap mint nap mozgásban vannak. A legtöbb esetben drágább a leves, mint a hús. Sokszor néhány korona, tizes a keresett cikk ára, de mire a beszerző „beszerzi“, százakat mutat a tarifa. Kit hibáztassunk? ... a gépeket, amelyek hamar kopnak? Van valami a dologbanl Egy-egy alkatrész kétszer-háromszor annyit kibírna, ha ... Igaz, sokan vannak, akik egybenőttek gépeikkel, s úgy kezelik, mint saját tulajdonukat. Az előírásoknak megfelelően naponta becsülettel lekezelik, az észlelt hibákat időben kijavítják. Azonban tegyék szívükre kezüket a traktorosok és nézzenek magukba, nem tehettek volna többet a gép karbantartása érdekében? ...a gépüzemet okoljuk, hogy nem gyárt elegendő alkatrészt? Bizonyára legtöbbet tehet a cél érdekében. Tagadhatatlan: sokat javult az alkatrész ellátása az utóbbi esztendőben, de sokkal többet várunk a gépgyártóktól. ... a gépesítőket és az alkatrészbeszerzőket hibáztassuk, amiért élelmesek, szorgalmasak? Kell vagy nem, szarka módra gyűjtik az alkatrészt, halmozzák, takargatják egyik évről a másikra. Hogy az évvégi leltározáskor millió koronára rúg egyik-másik szövetkezet alkatrészkészlete? Ezen kell és érdemes elgondolkozni. Mi történne abban az esetben, ha egy szép napon a gépállomás szakemberei meglepetésszerűen kiszállnának a szövetkezetekbe és „felleltároznák" a készleteket? Mert ml tagadás, lenne mit) Sőt olyan cikkek is fekszenek raktáron, amelyeket sem Péter, sem Pál nem tud már hasznosítani. Valamikor drága portéka volt, most ócskavas. Hogy ki a felelős ezért? Az is megállapítható. Ám számtalan raktárban akad olyan alkatrész, nem egy, nem kettő, amelyért autók százai rohannak, cseng a telefon nagy és kis raktárban, az éterben felcseng a segélyhívás: SOS... Itt lenne az ideje, hogy szétnézzünk a portánkon és „segítsük egymást“ alapon felülvizsgálnánk készleteinket, majd a feleslegesnek látszó alkatrészekkel kisegítenénk a rászorulókat. Mondjuk, piacra dobnánk, értékesítenénk ami később, lehet, hogy már jövőre ócskavasba kerül. Néhány nagyon keresett alkatrész kivételével minden bizonnyal akad számtalan árucikk, melyre idén vagy jövőre sem lesz szükség. Egyik szövetkezetnek ilyen, a másiknak amolyan alkatrészből van többlete. Például a nagyobb szövetkezetek évekkel ezelőtt kiselejtezték a ?,M kombájnt, s helyette SZK—3-ast vásároltak. A kombájn nem üzemel, de a raktárban a polcokon porosodnak a hozzávaló alkatrészek, jóllehet a járás területén gazdálkodó kisebb szövetkezet gépjavítói épp a birtokukban lévő részükre értéktelen vasdarab hiányában nem tudják a jelzett gépet megjavítani. Ajánlatos lenne, ha a sok jogos és jogtalan panaszszó mellett magunk is segítenénk magunkon. A termelési igazgatóságokkal karöltve bizonyos napokon, időszakban börzét rendezhetnénk a járási székhelyeken. A nagyüzemek raktáraiból összehordott és felkínált áruból válogathatna Nagy )óska, Kiss Pista, a járás szövetkezeteinek összes anyagbeszerzője, sőt a szomszéd járásokat is meghívhatnánk a vásárra. Mindjárt kevesebb lenne a futkosás, a panasz, a segélykiáltás: SOS... Alkatrész! Sándor Gábor Példás kötelezettségek Szerte az országban a dolgozók ezrei tesznek kötelezettségvállalásokat a XIII. pártkongresszus tiszteletére. A Dunaszerdahelyl Mezőgazdasági Technikum tangazdaságának dolgozói is értékes felajánlásokat tettek. Valaskó Imre anyasertésgondozó vállalta, hogy a tervezett 12 malac helyett 14-et választ el anyánként. A választási súlyt 15 kilóról 16 kilóra emeli. Vállalásának értéke 33 880 korona. 1 A hízósertéseknél dolgozik Orbán Árpád, a 40 dkg súlygyarapodás helyett 48-at ér el naponta, ami 60 mázsa hússal jelent többet a tervezettnél, 69 000 KCs értékben. A növendékmarhák gondozója Nagy Lajos kötelezte magát, hogy 60 dkg helyett 75 dkg súlygyarapodást ér el, ami pénzösszegben 28 ezer korona. A fejők kollektíváját külön meg kell említeni. Elhatározták, hogy a tervezett napi 8 literes fejési átlag helyett 9 liter tejet fejnek. Összesen 51100 literrel adnak többet a közellátásnak. Az állattenyésztésben dolgozók kötelezettségvállalásának értéke 233 080 korona. A növénytermesztésben tevékenykedők sem akarnak lemaradni. A kapások ápolására — különösen a répa egyelésére — igen nagy gondot fordítanak és ezzel a tervezett 300 q helyett 320 q-át akarnak elérni. A major körüli takarmányféléket öntözik, a tervezett 42 q lucernaszéna hektárhozama helyett 50 q termést szeretnének betakarítani. A gépesítők elhatározták, hogy az aratási munkáknál csökkentik a szemveszteséget, közvetlenül aratás után megkezdik a szalma betakarítását. Csökkentik az üres gépjáratokat és a gépeket a legjobban kihasználják. A növénytermesztésben és a komplex brigádban dolgozók összvállalása 128 ezer korona. Követendő felajánlások, ha figyelembe vesszük, hogy csupán 450 hektár földterülettel rendelkezik a tangazdaság. Molnár Ferenc, Dunaszerdahely Épül, szépül Ipolyság Amint közeledünk a CSKP XIII. kongresszusához, mind nagyobb mértéket ölt a dolgozók kezdeményezése, aktivitása. Egyre több felajánlás lát napvilágot az országban a kongresszus tiszteletére. Ipolyság lakói, mint eddig is, minden jelentős évfordulót és eseményt, a CSKP XIII. kongresszusát is jó eredményekkel, a város további fejlesztésével, felajánlott társadalmi munkával köszöntik. Az EFSZ tagok például felajánlották, hogy termelési pénzügyi tervüket 216149 koronával túlteljesítik. Száz mázsa sertéshússal és 35 mázsa baromfihússal adnak többet a közellátásnak. A növénytermesztésben a gabonaféléknél a hektárhozamokat egy mázsável emelik hektáronként. A réteken biztosítják a jobb feltételeket a magasabb hektárhnzamok eléréséhez és így 750 mázsával több szénát gyűjtenek be a tervezettnél. A város lakói a városszépítés! akció keretén belül ledolgoznak 68 ezer órát másfélmillió korona értékben. Többek között sor karül a Hodza, valamint a Stúr utcák rendezésére, csatornahálózatok rendbetételére, befejezik a munkálatokat a sportstadion építésénél, s előtte parkot létesítenek. K á d e k Gábor, Iűolyság TAVASZI LENDÜLETTEL Szakosítási gondok a rozsnyói járásban Ä rozsnyói járás mind terepviszonyai, mind pedig éghajlatánál fogva lényegesen különbözik Dél-Szlovákta többi járásától. Hegyes, dombos vidék, csak itt-ott akad — elsősorban is a Sajó völgyében — könnyebb módszerekkel művelhető szántó. Ezen a vidéken későn érkezik a tavasz és korán köszönt be a tél. Ottjártunk idején a csallóközi rónán már duruzsoltak a traktorok és több szövetkezet befejezte a tavasziak vetését is. Rozsnyó környékén azonban még mindig csikorgatta fogait a tél. Kíváncsiak voltunk, hogy e mostoha körülmények között gazdálkodó emberek milyen módon akarják megvalósítani a termelés központosítását és szakosítását, tehát, hogy milyen intézkedéseket tesznek a mezőgazdasági termelés fejlesztése céljából. Piczlnger Béla, a járási termelési igazgatóság vezetőjének helyettese — bár a gazdag Mátyusföldről származik — ennek ellenére ma már otthonosan érzi magát ezen a vidéken. Ismeri a mezőgazdasági üzemek gondját-baját, és a fejlődésük útján felmerülő, persze megoldásra váró problémákat is. Az első hozzáintézett kérdésünk így szólt: — Hallottuk, hogy megkezdték a mezőgazdasági termelés központosítását és szakosítását a rozsnyói járásban is. Érdekel bennünket, és nyilván olvasóinkat is, hogy a sajátos helyzetükből kiindulva melyik módját választják a termelés szakosításának? — Megmondom őszintén, hogy éri mindenhol ahol kedvező előfeltételek vannak, előnyösnek tartom a nagy gazdasági egységek létesítését, kisebb mezőgazdasági üzemek egyesítése, avagy társítása folytán. S ezzel összhangban a termelés szakosításának olyan módszerét, amely a zárt állományforgóban Jut kifejezésre. Sajnos azonban a mi körülményeink között a mezőgazdasági termelés szakosításának ezt a módját nem alkalmazhatjuk. Egyrészt azért, mert eléggé nagy távolságok választják el járásunk szomszédos s ugyanakkor kis szövetkezeteit egymástól. Ezek egyesítése a közlekedési és szállítási költségek növekedésével járna. Másrészt pedig bárrhennyire is szeretnénk, a szövetkezetek egyesítése által sem tudnánk kedvező előfeltételeket teremteni az állattenyésztési termelés fejlesztéséhez. így magától értetődik, hogy a nyitott állományforgó alapján történő szakosítás mellett foglalunk állást, — Hogyan osztják fel a termelést a mezőgazdasági üzemek között? — Mielőtt ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkoztunk volna, alaposan elemeztük a mezőgazdasági üzemeink helyzetét, lelkiismeretesen megvizsgáltuk természeti feltételeiket és gazdasági helyzetüket. Ennek alapján a mezőgazdasági üzemeket három csoportba soroltuk. Az egyik csoportba azok a gazdaságok tartoznak, amelyek kevés szántófölddel, de ugyanakkor nagy kiterjedésű hegyi legelővel is rendelkeznek. A másik csoportba tartozó gazdaságoknak viszonylagosan nagyobb terjedelmű szántójuk és lényegesen kevesebb legelőjük van. A harmadik csoportba tartoznak a kivételes üzemek — amelyekből bizony kevés van — és ezekre jellemző, hogy szántójuk és rétjük terjedelme (úgy ahogy) a kívánalmakkal összhangban van. Á termelés szakosítása folyamán arra törekszünk, hogy a hegyi legelővel rendelkező mezőgazdasági üzemek mielőbb példás növendékállattenyésztó gazdaságokká váljanak. Tehát az a feladat hárul rájuk, hogy ellássák nagy hasznú elődöktől származó növendékállatokkal azokat a mezőgazdasági üzemeket, amelyek elsősorban is a tejtermelésre lesznek szakosítva. A borjúnevelés terén többek között a Stítniky Állami Gazdaságra, a Gemerská Pofánál és a szilicei szövetkezetre építünk. A hegyi legelőkön, melyeknek területe 14 992 hektárt tesz ki, tehát annyit, mint a Járás szántóterülete összesen, korszerű Juhtenyésztést is akarunk létesíteni. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol a mérleg a szántóföld, valamint a kaszálható rétek javára billen, a tehéntartás, illetve a tejtermelés szüntelen fejlesztését tartjuk elsődleges feladatunknak. Egyes szövetkezetekben, így pl. Gömörhorkán is a tejtermelést baromfitenyésztéssel párosítjuk. Végül még megjegyzem, hogy elvileg abból indulunk ki, hogy tejtermeléssel minden mezőgazdasági üzemnek foglalkoznia kell, persze egyiknek nagyobb, másiknak kisebb terjedelemben. Fejleszteni akarjuk a szarvasmarha-hizlalást is mindazokban a gazdaságokban, ahol ehhez kedvező előfeltételek vannak. A sertéshlzlalásról azonban — úgy néz ki a helyzet, hogy a közeljövőben véglegesen lemondunk. Erre kényszerítenek bennünket a mostoha körülmények és az a tény, hogy járásunk 61 szövetkezetének mindössze 15 ezec hektárnyi szántóterülete vari, s így korlátozott lehetőségeink vannak a szemes takarmányok termesztésére. — Hogyan akarják érvényesíteni azt az alapelvet, melynek értelmében növelni kell a mezőgazdasági üzemek önállóságát? — Már napjainkig is arra törekedtünk, hogy minden intézkedésünk összhangban legyen az egyes mezőgazdasági üzemek sajátos érdekeivel. A szakosítással kapcsolatos problémákat is természetesen közösen oldjuk meg, és ami egy nagyon lényeges dolog, nem akarjuk és nem is fogjuk kényszeríteni egyik mezőgazdasági üzemet sem arra, hogy a termelés szakosítását egy általuk létesített sablon alapján valósítsa meg. Ha netán' egyes mezőgazdasági üzemekben, —• mint például a szalócl egyesített szövetkezetben — kedvező előfeltételek vannak a szakosítás más módszerének (nevezetesen a zárt állományforgó melletti módszernek alkalmazására), úgy ha az valóban előnyösnek bizonyul és nem kerül összeütközésbe a társadalmi érdekekkel, az Ilyen törekvések elé nem gördítünk akadályt Tehát a nagyobb önállóság a mi értelmezésünk alapján azt jelenti, hogy lehetőséget kell adni a kezdeményezésre és felruházni a mezőgazdasági üzemeket a döntés Jogával, de szüntelenül kell ügyelni arra, hogy a mezőgazdasági üzemek sajátos érdeke mindenkor összhangban legyen társadalmunk érdekeivel. A rozsnyói Járás mezőgazdasági üzemeiben van még egy sajátos- iparvidéki probléma: kevés a munkaerő. Kelet-Szlovákia iparosodása arra hagy következtetni, hogy a szövetkezetek munkaerőkérdését is a sajátos helyi adottságok alapján lehet csak megoldani. Ez pedig egyértelmű azzal, hogy törekedni kell a mezőgazdasági és az Ipari üzemek közötti együttműködés elmélyítésére, melynek következményeként a mezőgazdasági szezonmunkák idején az Ipari dolgozók segítséget nyújtanak majd a mezőgazdaságnak. X Végkövetkeztetésként — a rozsnyói példa nyomán — megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági termelés szakosítását nagyon káros lenne egy központilag létrehozott sablon alapján megvalósítani. A várt eredmények csak ott mutatkoznak majd, ahol a termelés központosításakor és szakosításakor a helyi természeti és gazdasági adottságokból indulnak ki. _ CZITA BÉLA A szocialista mezőgazdaságért!
