Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-09 / 14. szám

Húsvéti beszélgetések Jónéhány éven keresztül húsvét­hétfőn rendszerint találkoztam Tóth Istvánnal, a bakai szövetkezet veterán agronőmusával. Bármennyire is ün­nepi volt a hangulat, akaratlanul is a szövetkezetre terelődött a szó. Pista bácsi még egy fél évtizeddel ezelőtt is a keserűség hangján beszélt a kö­zösről, s bizony sokszor lemondóan legyintett. Akkor az elmaradhatatlan kis noteszban a számok, jegyzetek nem sok jóról árulkodtak. Legtöbbször örültek, ha elérték a 10 koronás mun­kaegység értéket. — Nem lehet takarmány nélkül gaz­dálkodni — mondogatta kesernyésen. Tavaly a deres üstökű házigazda Örömtől sugárzó arccal húzta ki a mindenttudó noteszt. — Célba értünk. A 820 hektár 35 százalékén takarmányt termesztünk. Ez már gazdálkodás. .— S csak a takarmány a mérvadó? Elsősorban. De az sem kutya, hogy ökonómus elnökünk van. Sán­dor jónéhány évig könyvelősködött, s látta a sok baklövést, amit elkövet­tek az elődei. Akkor hiába hadakozott, letorkolták. Most más a helyzet. Elő­ször számolunk, aztán cselekszünk, méghozzá közös egyetértésben. A zootechntkusunkkal is legalább any­­nyit tanácskozom, mint amennyit a mechanizátorunkkal. — Milyen takarmányfélék válnak be legjobban a bakai határban? — Elsősorban a lucerna és a vörös-« here. De azért vetünk ml borsót és legújabban 30 hektáron cirkot ter­melünk. De ha az idő megengedi, másodvetésként keverékeket. — Mostanában van már elegendő munkaerő ? — Nincs okunk panaszra. Igaz, ta­valy már elértük a bűvös 20 koronát munkaegységenként. Ebben az évben, hacsak valami különleges időjárás közbe nem jön, 24-et fizetünk. FEJLŐDÉS A SZAMOK TÜKRÉBEN A nemvárt mostoha Időjárás közbe­szólt, s mégis, amikor a zárszámadás előtt találkoztam a szövetkezet irá­nyítóival, s köztük Pista bácsival, meg­tudtam, hogy nem 24 koronát, hanem 27-et fizetnek munkaegységenként. Talán tegyünk egy kis összehason­lítást a 62-es évvel és akkor jobban érzékeljük az ugrásszerű fejlődést. Abban az évben a szövetkezet bevé­tele mindössze 2 millió 900 ezer ko­rona volt, s a tavalyi évben 6 millió 600 ezer. Igaz, 950 ezer korona víz­kárt is kaptak. De ehhez a vezetők rögtön hozzáfűzik a „sajnos“ szót. Tény, hogy csak az állattenyésztésből (3 millió 500 ezer korona) jóval több bevétel volt, mint négy évvel ezelőtt az egész gazdaságból. Miért? Akkor a napi és tehenenkénti tej­hozam csak 1,9 liter volt, tavaly már 7,1 liter. Az önköltség literenként 1,80 koronára csökkent. A múltban hallani sem akartak a gépi fejésről. Most nagy probléma, ha nincs áram és vé­letlenül kézzel kell fejni. így termé­szetesen a gondozás költsége alapo­san csökkent és mindössze 12-en tö­rődnek a 230 darab tehénnel. Az is lényeges, hogy ebben az évben a te­hénállományuk TBC-mentes lesz. jó pár esztendő kellett hozzá, de most válogatott, saját nevelésű, fiatal te­heneik vannak, s jövőben az után­pótlás már nem lesz gond. Azelőtt vásárolt növendékekkel próbálták az állományt feltölteni. Végül rájöttek, hogy a jót senki nem adja el és így a legcélszerűbb, ha saját nevelésű borjakkal egészítik ki az állományt. A hústermelés önköltsége Is igazol­ja, hogy jól gazdálkodtak. Egy kg ser­téshús kitermelése 6,90-be, a marha­húsé pedig 7,65 koronába került. Kü­lönösen bevált a sertéshús termelése az úgynevezett ezres istállóban. A kü­lönböző típusú sertésólakban 100 kg húst három munkaegységért termeltek ki, most 1,6-ért. A múlt évben anyán­ként 12 malac elválasztását tervezték és 15,5-et értek el. Igaz, ők nem res­­telték a melegítő csöveket beszerelni, amelyek télidőben az elhullás! száza­lékot minimumra csökkentette. Lehetne még sorolni a számokat, amelyek mind azt igazolják, hogy Jól gazdálkodtak a bakai szövetkezet vezetői. A sertéshúseladás háromne­gyedéves tervét, már az elsőben tud­ták volna teljesíteni. De minden vona­lon biztosítva van az állattenyésztési termékek folyamatos eladásának az üteme. AZ EMBERSÉGES SZŐ Bakán régebben a kemény szó fegy­verével irányították a közöst. Nogll Sándor elnök, aki már megette a ke­nyere javát, nem szereti a gorombás­kodást. jól kell ismerni az embereket, és akkor szép szóval is meg lehet velük az okos szót értetni. De ilyen ember az éjt nappallá tévő Rácz Fe­renc, zootechnikus és a 80-on túl járó Pista bácsi is. Igaz, nogy az egyetér­téshez nagyban hozzájárult, az állat­­tenyésztésben tevékenykedők átlaga keresetének a növekedése Is. Sokhelyütt i termelés! Ipzgatőság dolgozóit fölöslegesen szaladgáló em­bereknek tartják. Nem így Bakán. Szívesen veszik, ha a nagyobb környe­zetben mozgó szakemberek tanácsot adnak s megerősítik a kezdeménye­zésük helyességét. A bakai vezetők és dolgozók azt is nagyra becsülik, ami kor Ferenci elvtárs, a járási pártbi­zottság vezető titkára be-betoppan és elbeszélget a dolgozókkal. — Mit etetnek, emberek ebben a cudar időben? — kérdezte tavaly ]ó­­néhányszor. De nemcsak érdeklődött, hanem Németh elvtárssal, a mezőgazdasági titkárral tanácsot is adtak, hogyan, mint oldják meg a szokatlan körül­mények között a takarmányozást. — Több fej többet tud, több szem többet lát — mondogatja a tapasztalt, sokoldalú elnök. ÖSSZEHÁZASODTAK Alig két kilométernyire van a szom­széd község. Nadasd, Bakától. Ez a szövetkezet szintén erősödött az utób­bi években, de a néhányszáz hektá­ros gazdaság további fejlődésének az útja korlátozott volt. A termelési fel­tételeik különben hasonlóak a ba­kaihoz. A „házasságközvetítők“ már régen Javasolgatták a két szövetkezet egyesülését. Telt, múlt az idő, s hol a menyasszony, hol a vőlegény makacs­­kodott, emelt különböző kifogásokat. A közvetítők azonban nem lankadtak és néhány héttel ezelőtt megvolt az egyesítő „lakodalom“. Üjabb nehézségekkel, gonddal kell hát megküzdeniük a veterán vezetők­nek, akik már nem is magukért, ha­nem a fejlődés elősegítéséért vállalták a nehéz feladatot. Nem lesz könnyű dolguk; mert egyelőre a két falu szor­gos népe közül sokan vannak olyanok, akik kételkednek az egyesülés helyes­ségében. Én azt hiszem, hogy a gon­dos vezetés, a tagság szorgalma és a mezőgazdaság irányításában történt legújabb intézkedések, rövidesen meg­győzik a kételyekkel küszködőket és az egyesült szövetkezetről Pista bácsi az elkövetkező húsvét hétfőn sok szé­pet mesél majd. Tóth Dezső Nagy feladatok előtt Az ekecsi szövetkezet a dunaszerda­­helyi járás egyik legnagyobb mező­­gazdasági üzeme, mintegy kétezer­­hatszáz hektár mezőgazdasági terüle­ten gazdálkodik. Az állattenyésztése már a múltban is a legjövedelmezőbb volt, amelyet a jövőben még jobban fejleszteni fognak. Erre enged követ­keztetni az Is, hogy a takarmányfélé­ket már az idén 652 hektárra növelik. Ebből 384 hektáron évelő takarmány­féléket, 259 hektáron pedig réti szé­nát termelnek. A növendék állatok legeltetésére száz hektárnyi legelőt hagynak. A takarmányalap megteremtésének elengedhetetlen előfeltétele a jó ta­lajerő gazdálkodás. Ez megkívánja, hogy a vetésforgót ennek a célnak szolgálatába állítsák. Az elmúlt év viszontagságai szükségessé tették, hogy ezzel a problémával behatóbban foglalkozzon a közös vezetősége. A humusztartalom helyreállítása céljá­ból, a szántóterület huszonhat száza­lékán már ebben az évben szerves­­trágyázást végeznek, 1400 vagon jó minőségű istállótrágyát és 6500 köb­méter komposztot használnak majd fel. Jelenleg az 1104 szarvasmarhából 271 a tehén, 430 előhasi üsző. Ezen­kívül van 2350 sertésük, 12 858 kaparó baromfiuk. Jelenleg a tej és tojás, valamint a sertés és baromfihús ter­melését helyezik előtérbe. Érdekes megjegyezrfi, hogy a sertéshízlalás terén szerződést kötöttek a termény felvásárló és ellátó üzemmel a ga­rantált súlygyarapodásra. Ha a szö­vetkezet saját hibáján kívül (a takar­mánykeverék rossz minősége végett) nem éri el a szerződésben meghatá­rozott garantált súlymennyiséget a felvásárló üzem tíz koronát fizet min­den kilógramm húskülönbözetért. Ha pedig magasabb az elért súlygyara-« podás, akkor a szövetkezet minden egy kilógramm többletért öt koronát térít a felvásárlónak. így a két üzem függő viszonyban van egymással s ezért jók is az elért eredmények. A szakosítás terén a szövetkezet 1970-ig áttér a tejtermelésre, valamint a baromfitartásra, mert e két terme-Csökkentik a kukoricatermesztés önköltségét lési ág már a múltban is kifizetőd® volt. Például az elmúlt évben tehenen* ként 2268 literes fejési átlagot érteit el, ami azt eredményezte, hogy 107 970 literrel több tejet adtak a közellátás­nak terven felül. A tojástermeléssel sem kellett szégyenkezniök, átlagban tojóként elértek 188 darabot. A ser­tésállományt már ebben az évben csökkentik, és 1970-ig teljesen meg­szüntetik. A tyúktartáson kívül lúd­­tenyésztéssel is foglalkoznak. Jelenleg 745 törzskönyvezett lúdat tartanak. A szövetkezet saját keltetővel rendel­kezik. Ez évben ötezer libát értékesí­tenek. A Iúdtenyésztés kiszélesítése a szövetkezet női tagjainak egész éven keresztül munkalehetőséget biztosít majd. A szövetkezetben háromszázhar­minc állandó munkás szorgoskodik, a közös vezetőinek mégis gondot okoz a munkaerő kérdése. — Nem mintha panaszkodni akar­nék — jegyzi meg Kelemen Gyula a szövetkezet elnöke. — Sok az idős tagunk (114 nyugdíjas). Egy dolgozó­ra két-három hektár kapás megműve­lése jut. Nem vagyunk képesek egy­szerre sok és jó minőségű munkát végezni. A munkafegyelem, a munkaidő be­nem tartása, az igazolatlan távolma­radás sok esetben előidézte a jövede­lem csökkenését, az önköltség emel­kedését a szövetkezetben. Ezért a dolgozókkal munkaszerződést kötött a szövetkezet. A növénytermesztésben bevezették a célprémiumot a munka­termelékenység növelése érdekében. Így az elért eredmények alapján ju­talmazásba^ részesítik a dolgozókat, A tagság szakmai nevelését is szem előtt tartják. Jelenleg két techniku­mot végzett fiatal dolgozik a szövet­kezetben. Az általános iskolát végzett fiatalokat szaktanintézetben iskoláz* tátják háromszor öt hónapon keresz­tül. A hátralévő időt a fiatalok a ter­melésben töltik el. A szövetkezet a tanítási idő alatt havonta háromszáz koronával járul hozzá a fiatalok ke­resetéhez. A szövetkezet vezetői tudják, hogy az elkövetkező időszak nem lesz zök­kenőmentes, de a kitűzött feladatokat teljesíteni lehet. Az előfeltétel erre megvan, de a tagság odaadó munká­jára lesz a legnagyobb szükség. Äz érsekújvári járásban a Párkányi Állami Gazdaság termeszti a legtöbb kukoricát. De évek óta nemcsak a vetőterület nagyságával, hanem a gé­pesítéssel is magára vonta a figyel­met. Amíg számtalan szövetkezetben Idegenkedtek a kukoricatörő kombáj­nok használatától, ők annyi gépet vásároltak, amennyit csak lehetett és így nem okozott komolyabb gondot egy évben sem az egyébként munka­­igényes kukorica begyűjtése. A múlt évben például 24 kombájn dolgozott a kukoricaföldeken, és néhány darab­bal több fosztógép működött sokszor két váltásban is. A gépek jó kihasz­nálásával és Jó munkaszervezéssel nem okozott különösebb gondot a ku­­koricakóró begyűjtése sem. Idejében lesilózták, vagy más módon tartósí­tották. Az előző évek eredményeiről, prob­lémáiról és a kukoricatermesztés jö­vőjéről beszélgettünk Talapka István MEGJUTALMAZZÁK A LEGJOBBAKAT i A kelet-szlovákiai kerületben a közelmúltban értékelték az állatte­nyésztési versenyben elért eredményeket és átadták az elismerő oklevelet az 1985-ös évi szocialista munkaverseny győzteseinek. Az oklevélen kívül a Kassai Kerületi Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság pénzbelileg is megjutalmazta a legjobbakat. A Tornaváraljai Állami Gazdaság jaőmeft István által vezetett fejőcsoportja például 7000 koronás jutalomban ré­szesült, mivel 200 tehéntől tavaly darabonként átlag 3095 litert fejt. A Nagyidai Állami Gazdaságban a Palok István által irányított öttagú csoport 3082 literes évi fejési átlagot ért el és 1500 koronát kapott. Be­kecs István héttagú kollektívájával a nagyidai ÄG cesztai részlegén 3028 liter tejet fejt tehenenként s ezért 2100 koronával jutalmazták őket. Az Uszőnevelők versenyében a legjobb eredményeket Tódor János és Dasó Károly csoportja érte el, s tgy 1400 korona jutalmat kaptak. A Pe­­rén-Chim-i egyesült EFSZ-ből az 1000 koronás jutalmat Tarnóci László kollektívája nyerte el. A hízósertés gondozók közül Varga Mária a Sadcai EFSZ dolgozója érte el a legjobb eredményt. Háromszázötven sertést gondoz és napi 0,59 kg-os átlag súlygyarapodást ért el, s ezért 1000 korona jutalomban részesült. Csizmár István és társa, akik 554 sertésnél napi 0,54 kg os átlag súlygyarapodást értek el, 1400 koronát kaptak. Báli Ilona a makrai EFSZ- ből 600 korona jutalomban részesült. A malacnevelők közül Mató Iréné, a Nagyidai AG dolgozójáé az elsőség. Anyasertésenként 20,7 malacot vá­lasztott el, s ezért 1000 korona jutalmat kapott. A juhászok közül István László a bodrogszerdahelyi AG dolgozója lett az első és 1000 koronát kapott. A 900 koronás jutalmat Harbolák Péter a színál EFSZ-ből, az 500 koronásat pedig Jacsman és Herceg János a Tornaváraljai AG érdemelték ki. A felsoroltakon kívül a mezőgazdasági üzemek országos méretű moz­galmának keretében a tehenenkénti 2500—4000 literes fejési átlagért a Földművelésügyi Minisztérium 48 B00 koronát és oklevelet küldött a ke­letszlovákiai kerületnek. Ebből a éankovcei EFSZ például 4500 koronát kapott, a tehenenkénti 3150 literes fejési átlagért. A bárcai AG mislaval részlegén 3030 literes átlagot értek el, amelyért 4000 koronás jutalomban részesültek. A joláavai AG licei részlegének tehéngondozói és a nagyka­­posi EFSZ tagjai 3200 korona jutalmat kaptak. BohuS Nemiek, Kassa mérnök agronómussal. Régi tapasztalt kukoricatermesztőkhöz méltóan, bá­tor célkitűzésekről beszél. A szakosítás keretében a Párkányi Állami Gazdaság is nagy lépéseket tesz előre. Lesz olyan gazdasági rész­leg, ahol csak három-négyfajta nö­vényt termesztenek a helyi viszonyok­nak megfelelően, összpontosul a cu­korrépa és az évelő takarmányok ter­mesztése is, zöldséget pedig csak a berek! részlegen termesztenek 60 hek­táron. A vetéstervek tanulmányozása után megállapítjuk, hogy a hüvelye­sek 200 hektárral törnek előre, de a szükségletnek megfelelően a kukorica sem szorul háttérbe, hisz 800 hektá­ron termesztik majd. Mégpedig nem akárhogyan, mert 465 hektáron meg­valósítják a monokulturálls termesz­tést. Már jó pár éve készültek erre a lépésre, de a vetésforgó csak az Idén alakult ki. Olyan földparcellákat szemeltek ki, ahol minden előfeltétel megvan a kukorica többéves egymás utáni termesztésére. A monokulturális termesztés előnye elsősorban, hogy a gyomir.tószert ha­tásosabban használhatják, másodsor­ban pedig, hogy lényegesen csökken a termelési költség. Az agronómus már el is készített egy elemzést, ami bizonyítja az előbbi feltevést. A hagyományos kukoricatermesztés mellett a föld előkészítése, fogasolá­sa, sarabolása hektáronként 345,33 koronába kerül, a -növény egyelése 532,20 koronába, a begyűjtés, gépi fosztás, kóróbetakarítás és a célpré­miumok összege 396,51 koronába. Az összes termelési költség tehát hektá­ronként 1274,04 korona. A monokulturális termesztésnél a talajelőkészítés, sarabolás ugyanannyi, a begyűjtés költsége sem változik, viszont a növényápolási munkák — egyelés és későbbi kapálás — csak 130 koronába kerülnek. Ehhez hozzá­jön még 40 korona gyomirtószer és permetezési költség. A termelési költ­ség tehát hektáronként 911,84 korona. De ez még nem a végső eredmény, mert ha megkapják az ígért külön­leges vetőgépeket és a kalibrált vető­magot, az egyelésre előirányzott költ­ség teljesen megmarad. A fenti ökonómiai elemzés után, ha hektáronként 30 mázsás hektárhoza­mot számítunk, a kukorica mázsán­ként! termelési költsége mindössze 30,30 korona lesz. Természetesen gondolnak arra is, hogy a kukorica után később gabona­féléket is termeszthessenek. Ezért az első és második évben 8—8 kg Zea­­zint, a harmadik évben 4 kg-ot, a ne­gyedik évben pedig 2 kg-ot permetez­nek a földre két héttel a vetés előtt. Az utolsó évben már nem adnak gyomirtószert, hogy megóvják a ku­korica után következő növényt a ká­ros utóhatástól. A növényápolási munkákban tehát egyre jobban a gépeké lesz a szó, de tovább tökéletesítik a begyűjtést is. Idén már 30 kukoricatörő kombájnnal rendelkeznek és emelik a fosztógépek számát is. így előreláthatólag, hacsak nem jön közbe valamilyen rendkívül rossz őszi Időjárás, bírnak a begyűj­téssel. hisz 1964-ben 1130 hektár ku­­korciát gyűjtöttek be kombájnnal. A Párkányi Állami Gazdaságban kedvelik a kukoricát, mert jó hektár­hozamot ad. A gazdaság vezetői nem félnek a kukoricatermesztéstől, mert a gépek jó kihasználásával és a mo­nokulturális termesztéssel a fizikai munka egyre jobban háttérbe szorul, és emellett olcsóbbá válik a terme­lés is. BÁLLÁ JÖZSEF Többet, jobbat, olcsóbbat! i A kongresszus tiszteletére értékes felajánlásokat tettek az Ürföldi Ál­lami Gazdaság CSISZ tagjai. Ezen az állami gazdaságon 252 fiatal dolgozik, nagyobbik része a növénytermesztés­ben, az egyetemes gépesített brigádok­ban. A gazdaság a baromfinevelésre és hizlalásra szakosítja magát. A ka­csafarmon egy tizenhattagú ifjúsági csoport dolgozik, amely felajánlotta, hogy az idén 110 mázsa hízott kacsát termel terven felül és a keltetőkben a veszteségek csökkentésével 8000 da­rab kiskacsával adnak el többet az érdeklődőknek A gazdaság tápliszt-előállítással is foglalkozik. Ehhez külön termelőcsar­nokuk van, s a gépi berendezést a Magyar Népköztársaságból importál­ták. A szárítógépet olajjal fűtik. Ezen a szakaszon is dolgozik ifjúsági bri­gád, amely kötelezte magét, hogy az évelő takarmányok hektárhozamát emelt és az idén 15 ezer mázsa táp­lisztet állít elő a galántai Mezőgazda­­sági Felvásárló és Ellátó Vállalat ta­karmánykeverője részére. Krajcsovics Ferdinánd Mi left a pótalkatrészekkel? A mezőgazdasági termelést igaz­gatóságon naponta megfordul né­hány szövetkezett elnök, vagy ag­ronómus. Pótalkatrészek után ér­deklődnek. Egyik ajtón ki, a má­sikon be, de eredménytelenül. Majd a gépállomáson töltenek el egy fél napot és hazamennek. Ezt néhány­szor megismétlik s a végén látják, hogy fáradozásuk hiábavalónak bi­zonyult. Nincs az, amit keresnek. A hegyaljai és a hegyi körzetbe tartozó szövetkezetek dimbes-dom­­bos rétjein, a takarmánybegyűjtés idején, ott mozogtak a kaszás embert helyettesítő osztrák ka­szálógépek. Megjelenésük óta úgy beszélnek róluk, mint valami cso­daszerszámról, az idei takarmány­begyűjtést már el sem tudják kép­zelni nélkülök. Es tegyük hozzá; jó jel az, ha a parasztemberek már most igyekeznek megtenni minden tőlük telhetőt a sikeres takarmány­­betakarításért. Azonban felvetődik a kérdés. Mi lesz a pótalkatrészekkel? Most, amikor a tavaszt munkákhoz szük­séges gépeket kijavították, sor került a takarmánybetakarítás gé­peinek rendbehozatalára. Ezt vi­szont nem tudják elkezdeni pótal­katrészhiány miatt. Több szövetke­zetben keresik a megoldás kulcsát, kettőből egyet tesznek üzemképes­sé. S a jelenlegi helyzetből arra lehet következtetni, hogy pótalkat­részek beszerzésére nincs kilátás. Hogyan takarítsák be a takar­mányt, ha kénytelenek lesznek nélkülözni a gépeket? Honnan ál­lít majd ki a szövetkezet annyi kaszást, ami a gépek helyét be­tölti? Korát még a takarmánybegyűj­­tésröl beszélni —■ állapíthatná meg valaki. Az idő viszont halad, hisz alig két hónap és júniust mutat a naptár. A föld művelői pedig csak akkor tekinthetnek gond nélkül a takarmánybegyűjtés elé, ha felké­szültek rá. Szükséges, hogy e téren a felsőbb szerveknél is megértés­re találjon a szövetkezetesek ké­relme. Csak úgy lehetséges meg­oldani azokat a feladatokat, ame­lyek a negyedik ötéves tervben a mezőgazdasági dolgozókra várnak. n-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom