Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-15 / 2. szám

Sok szülő keresi fel a gyerekideggondozókat azzal a panasszal, hogy gyermekük fáradt, nehezen alszik el, korán felébred, nem piheni ki magát. Nehezen megy az iskolai feladatok elkészítése is. Látszik a gyereken, hogy szeretné figyelmét összpontosítani, de vagy nagyon nehezen megy, vagy a figyelem összpontosítása nem tart sokáig. Elmondja a szülő, hogy az iskolában is panaszkodnak a nevelők. Állandóan játszik a gyerek, apró mozgásokkal foglalja el magát, nem követi a nevelőt a tanítás során. Gyakran lelassul a munkája, s amit elvégez, az is sokszor pontatlan, tele van hibával.

A vizsgálódás azt mutatja, hogy az Ilyen gyerekek majdnem mindig televízióval rendelkező családokból kerülnek ki. Ha figyeljük ezeket a gyerekeket, azt tapasztaljuk, hogy beszélgetésük fő témája nem az iskolai munka, a gyermeki érdeklődésnek megfelelő esetek, hanem a TV. Érdeklődési körükben túlsúlyba kerül az, amit a TV-ben láttak. Az iskolai munka, az iskolai élet gyakran a perifériára szorul a szemükben. Nem is tartják olyan fontosnak, amilyen fontosságot a kisiskolás korban az iskolai munka jelent.

Minden későbbi művelődéshez kisiskolás korban szerzi meg az eszközöket a gyerek. Csak megfelelő olvasási, írási, számolási, gondolkodási és beszédkészség elsajátítása teszi lehetővé számára, hogy a kultúra kincseit megszerezze. Ezért tudjuk fontosnak, hogy a kisiskolás korú gyermek érdeklődésének központjában az iskolai munka álljon. Nem kerülhet az érdeklődés perifériájára még akkor sem, ha sok egyéb tevékenységet is végez: nyelveket tanul, zeneiskolába jár, televíziót néz, játszik.

A panaszokban megjelölt jelentések feltűnésében sokszor a televíziót tartjuk bűnösnek. Persze helyesebb volna, ha azt mondanánk: nem a televízió, hanem a szülő hibás, aki nem gondol arra, hogy ez a nagyon hasznos szórakozási és ismereteket nyújtó készülék — ha a nevelésben nem élünk vele körültekintően — súlyos (károsodásokat okozhat a gyerekekben.

Valamikor sok bajunk volt az ingerszegény környezet által okozott értelmi károsodással. A tanyákon, a kicsiny falukban élő gyerekek között sok olyan akadt, akinek a fejlődését megakadályozta, lelassította a sivár, egyhangú környezet. Nem tudtak sok olyan dologról, amiről koruknak megfelelően már tudniuk kellett volna.

Egyszer egy volt tanítványom, fiatalabb tanító mesélte, hogy azon az alföldi tanyán, ahol tanított, egyetlen gyermeknek sem volt fogalma a hídról. Nemcsak, hogy nem látott hidat, de még nem is hallott róla. Még élénken emlékszem arra az esetre, amikor bajai tanár koromban III. éves tanítónövendékeket vittem kirándulásra a Bükkbe. Az egyik növendéket nem lehetett semmivel elvonni az ablaktól. Kiderült, hogy életében nem látott hegyet. Azt várta, mikor bukkan elő a vonat ablakából.

Ma a gyerekek túlnyomó többségénél nem az ingerszegény környezet okoz zavarokat, hanem a túlságosan sok és nem is mindig nekik való inger. Sok szülő a tíz éven felülieknek

szóló filmeket végignézvén megállapítja: „No, ezt nyugodtan végignézhette volna a gyerek is, hiszen még egy csók sem volt benne." Azt gondolják ezek a szülők, hogy a filmeknek, színdaraboknak a korhatár megállapításánál egyetlen elbírálási szempontja a szexualitással való kapcsolata. Nagyon érdekes, hogy az ilyen természetű ismeretek korai megszerzésétől óvják gyermekeiket. Pedig ezt a tájékoztatást a gyerekek így is, úgy is megszerzik, kevesebb izgalommal, egy kis gyermeki cinkossággal. Nem gondolnak azonban ezek a szülők arra, hogy egy-egy film cselekménye olyan izgalmakat okozhat a gyereknek, amelyek erősen elfárasztják, megviselik az idegrendszerét.

Ha mi, felnőttek nagyon beleéljük magunkat egy-egy film túlságosan izgalmas eseményébe, elég egy kontrolláló gondolat, ami körülbelül így jelenik meg bennünk: hiszen ez csak játék. Már csökkenthetjük a bennünk levő idegfeszültséget. De így is megtörténik, hogy sírunk, ökölbe szorítjuk a kezünket, haragszunk erre vagy arra a figurára a film nézése közben.

A gyerek képtelen ilyen önkiábrándító kontrollra. Még ha mondja is, hogy ez csak játék, akkor sem tud kiszakadni a film, a játék feszültségéből. Tudjuk, hogy egy bot elég a gyereknek ahhoz, hogy azt lónak képzelje, mert átvetheti rajta lábát, meglovagolhatja, mint a huszár a lovat. Teljesen azonosítja a vesszőt a lóval, vagy egy darab keresztbe fogott fadarabot a motorkerékpár kormányával. Mennyivel mélyebben azonosul egy szuggesztfv TV-játékkal vagy filmmel. Teljesen, minden gátlás nélkül benne él, azonosul valamelyik szereplővel.

Nemcsak azért nem ajánlják tehát egy-egy film megtekintését a TV-ben tíz éven aluli gyermekeknek, mert esetleg szexuális jeleneteket tartalmaz, bár ezt is figyelembe veszik az elbírálásnál, hanem azért, mert olyan izgalmaknak teszi ki a gyereket, amik nem használnak idegrendszerének, hanem ártanak annak.

Régi igazság: a jóból is megárt a sok. Igen komolyan kell figyelmeztetnünk a szülőket, hogy alkalmazzák ezt a gyerekek televíziónézésére is. Csak annyit nézzenek, amennyi nem rövidíti meg alvási idejüket, a 9—11 órát, csak azt, ami nem teszi ki a gyerekeket erős és koruknak meg nem felelő izgalmaknak, csak olyant, ami nem teszi őket koraéretté, koravénné. Ügy kell nézni a televíziót, hogy az pihenést, felüdülést, munka utáni szórakozást jelentsen, ne pedig megterhelést.

Tisztában vagyunk azzal, hogy az egyszobás lakások megnehezítik ezeknek a tanácsoknak a megtartását, illetve elfogadását. Mégis azt mondom, a szülőknek sok mindenről le keli mondaniuk gyermekeik érdekében. Gyakran még a kedvenc szórakozásról is. Ezzel tartozunk nekik, az egészséges fejlődésüknek. Mi akartuk, hogy gyermekeink legyenek — nem ők akartak megszületni. A mienk minden felelősség létezésükért és fejlődésükért, tehát" áldozatot is kell értük hozni, ha kell, a televízió lekapcsoiásával is. M. L.

IX ÖZÖMBÖSEK AZ EMBEREK, halljuk ott is, ott is, ha azután érdeklődünk, hogy miért nincs közönség, sokszor érdekes témájú előadásokon. Tizenöt évvel ezelőtt a művelődési otthon hiánya hátráltatta a vidéki kulturális élet fejlődését. Akkoriban nem volt hiba a közönséggel, mert az iskolákban vagy a kultúrházaknak nevezett épületekben megrendezett színdarabon, esztrádműsoron vagy előadáson annyian jelentek meg, hogy néha be sem fértek.

Azóta sok községben épült már új, a kor követelményeinek megfelelő művelődési otthon, no és most mit tapasztalunk? Azt, hogy alig van hely, ahol ki is használnák az adott lehetőségeket. A kultúra terjesztőinek lelkes tagjai arra hivatkoznak, hogy a televízióban, rádióban olyan színvonalas színdarabokat, előadásokat láthatnak és hallhatnak az emberek, amivel vidéken nem tudják felvenni a versenyt. Komoly érvelés és részben el is fogadható. De vajon csak ez az egyetlen oka a közönség passzivitásának? A szervezésben nem akadhatnak fogyatékosságok? Ha a közönség két-három alkalommal a hiányosan előkészített előadáson unatkozik, akkor a legközelebbi alkalommal kong a terem az ürességtől. A közhangulat kialakításától függ elsősorban, hogy hányán látogatják az előadásokat. Olyan előadásokat kell szervezni, amelyek kielégítik a hali-A siker titka:

jó szervezők és kiváló előadók

Alvó

hízók

Megyek a falusi csöndben, köd van mögöttem, előttem, egy-egy száraz levélke röppen, nincs más hang, nincs szó; alszanak, mert késő van, éjfél, a Nagyéknál, a Kisséknél.

Aztán itt-ott, valami zörren.

Hidas, ól van mögöttem, előttem; bennük mozdul a disznó.,,

Advent. Hajnalok. Kések a köszörüköveken fenve.

És lobogó pörkölések.

Ez jut most az eszembe.

Ejfél, koppon a sarkam, behúzom a nyakam a fagyban, s hallgatom, hogy szunyókálsz,

disznó,

Már rémes lehet éjjeid álma, mintha fölsírnál, nyöszörögnél.

Mit láthatsz? Jön a lámpa, s előtte az emberek lába, hóra vetett végtelen árnya, s kést dugva a szűk csizmaszárba, jön legelöl, jön a böllér...

S. I.

gatók igényeit. Az előadőr k úgy kell felkészülnie, hogy hallgatóit megnyerje, magával ragadja és ékesszólásával lekösse őket.

Ilyen előadást hallhattunk december 16 és 17-én a dunaszerdaheiyi járásban. Felkértük Lukin László budapesti zenetanárt, hogy látogasson el hozzánk és tartson szakelőadást a zenéről a járás zenetanítóinak és ha ideje engedi, akkor a nagyközönségnek is. Ő szívesen fogadta meghívásunkat és a tervezett két előadáson kívül ellátogatott velünk Nagymegyerre a CSEMADOK évzáró közgyűlésére. Az évzáró résztvevői éppen azt vitatták, hogy náluk is alábbhagyott a kulturális tevékenység iránti érdeklődés, kevesebb színdarabot mutatnak be, mint azelőtt, a felnőtt énekkar létszáma is megcsappant és csökkent az érdeklődés az előadások iránt.

A zenetanár már előadása kezdetén kiragadta a közönséget borúlátó hangulatából és olyan vidám légkört teremtett, hogy a teremben levők egyemberként érezték — össze kell fogni, szervezni és dolgozni kell, és akkor a nagymegyeri kulturális élet újra régi hírnevének örvendhet.

Dunaszerdahelyen is sokáig fogják emlegetni mind a két előadást. Az első szakirányú volt, amelynek az volt a célja, hogy a zeneoktatást a megfelelő szintre emeljük iskoláinkban. Az előadó beszélt azokról a lehetőségekről, amelyekkel a jövőben javíthatjuk a zenei nevelés színvonalát. Közben hanglemezről mutatta be azokat a műveket, amelyeket a tanulókkal meg lehet ismertetni az egyes évfolyamokban, s ezáltal zenekedvelő emberekké válnak.

Az esti előadásnak más volt a jellege, ezt a CSEMADOK dunaszerdaheiyi szervezete kezdeményezte azzal a céllal, hogy megemlékezzenek Kodály Zoltán 83. születésnapjáról. Az előadást december 17-én tartották meg. A helyi szervezet tagjainak

névre szóló meghívókat küldtek. Gálffy Dezsőné elkészítette Kodály arcképét, amely az est folyamán á termet díszítette.

A jó szervezés meg is hozta ä gyümölcsét, a terem megtelt közönséggel. Az előadó is beváltotta á hozzáfűzött reményeket, úgy építette fel az előadást, hogy azok a hallgatók is élvezettel hallgatták, akik zenével alig foglalkoznak. Ismertette Kodály életét és munkásságát, s minden szakasz után hanglemezről is megszólaltatta a nagy mester műveit, A Lenin utcai iskola énekkara is hozzájárult az ünnepi előadás sikeréhez. Molnár Jánosné vezetésével azokból a dalokból is adtak elő, amelyeket Kodály Nyitra vidékén gyűjtött, de elénekeltek több kétszólamú népdalfeldolgozást is. Az előadás fő témája a zeneszerző életének és munkásságának ismertetése volt, de ugyanakkor rávezette a hallgatókat a népdalok, a néphagyományok tiszteletére és megbecsülésére. Az előadás hallgatói dísztáviratban üdvözölték Kodály Zoltánt születésének 83. évfordulója alkalmából.

Felejthetetlen marad a közönség számára ez az előadás, amely a különböző összetételű hallgatókat eggyé forrasztotta. A baráti együttműködésért csak hálásak lehetünk, amely remélhetőleg a jövőben még fokozódni fog.

Ha most visszatérünk arra, hogy az előadások sikere a szervezésért múlik-e, akkor a válasz nem más, mint hogy az előadó felkészültségén, de nem kevésbé a jó szervezésen. A televízió és a rádió ugyan színvonalas előadásokkal ismerteti meg nézőit, hallgatóit, de az ember társas lény, ezért szüksége van arra, hogy aktív részese legyen a kulturális eseményeknek. Az aktív részvétel lehetővé teszi, hogy azonnal kérdésekkel fordulhat a hallgató az előadóhoz, érvényre juttathatja saját elgondolásait, nézeteit. M. J,

Jól működik

a marcelházi szövetkezeti klub

Aranyvasárnapon átruccantam “ Tormásra. Csordás Kamil, a vadászgazda úgu várt, mint apostolok a szentleiket. Evek óta hívott, csalogatott, menjek hozzájuk. Oly vadbőséget úgy sem láttam, sehol mint náluk. A nagy hű-hóval rendezett fácánvadászat ez egyszer kudarccal végződött. Egyik-másik vadász ki sem lőtte puskáját. Biz isten, egy valamirevaló orvvadász több fácánt lő éjjeli portyázásán, mint mi, huszonötén. Pedig a hajszában legyalogoltuk lábainkat.

Barátom resteilte a dolgot, s hogy a csorbát kiköszörülje, meghívott egy pohár borocskára. Tréfásan megjegyeztem:

— A borok sem sikerültek idén, akárcsak a körvadászat.

— Mi-i? Majd meglátod. Ha egy litert megiszol, nem mész haza a magad lábán.

Igaza volt Kamiinak. Az ezüstszínben játszó borocskát nem kellett klnálgatni. Rágtam, nyeltem a kerti homok nedűjét.

— Müller Thurgau — jegyeztem meg csendesen, majd kifejezésre juttattam, ily csemegét régóta nem kóstoltam. Ürültek is a poharak szaporán. Nyeltük a bort, miközben megtörtént és kiagyalt vadászélményeken derültünk. Éjfélre járt az idő, amikor a vaddisznó-vadászat került porondra.

Ekkor homlokára csap a házigazda.

— Apropó, majd elfelejtettem! Nem mehetsz haza, míg nem látod a hízót. Hatalmas, mint az elefánt. Szeretném, ha megbecsülnéd. Űjévkor számítom

Disznótoron

az ölést. Akkor jönnek a gyerekek. Tudod, a Józsi, városi lányt vett feleségül. Afféle úrilányt, ő még nem látott disznóölést A gyerek az anyósát is elhozza. Olyan disznótorost készítünk, mind az öt ujjúkat megnyalják utána.

Néhány pohárral még fejhajtunk, majd dalolva vonulunk az udvarra. Mámoros fejünknek jót tesz a friss levegő. Az öl előtt rekesz, benne fekszik a hízó. Pardon! Egyik fele a rekeszben, másik az ajtón át az ólban. Akkorára nőtt, nem fér a rekeszbe, sem az ólba az istenadta. A hold világánál három és fél mázsára becsülöm. Ám Kamii nem elégszik meg ennyivel. Álljon négy lábára, úgy másként mutat. A rekeszbe lép és gyöngéden rápaskol. A disznó nem moccan. A farkát húzza, majd belerugdos. Ez sem segít. Nincs más hátra, az állatra hasal, s úgy csúszikmászik, amíg nem ér a füléhez. Tépi, szaggatja az ormótlan füleket. A hízó nem ad életjelt.

— Oristen! Ez megdöglött — hebegi ijedten. - Szent ucccse, megdöglöttI A szuszogását sem hallom,

— Rozi! Gyorsan a kést, Rozi! — kiált torkaszakadtából.

Az asszony tüstént ott terem. Nem kérdez semmit csak jézusmáriázik. A férje kezébe adja a kést. Nincs idő gondolkozásra, fejtörésre. Kamii előre tornássza magát az állat hátán, s elvégzi, amit a sors a hízóra mért. Keze munkáját ordítás kíséri. Egy pillanat alatt változik a kép. Az imént a „böllér“ lovagolt az állaton, most ő került alulra. Nem tudni hogyan szabadult kínos helyzetéből, mert menekülés a dolga embernek, állatnak. Jóformán azt sem tudom hogyan, én is a konyhában lelem magam. A halálraítélt pára fájdalmasan visít, futkos az ól körül. Az ajtóból lessük halálfutását. Még szerencse, hogy vadász barátom ért az öléshez és a disznó szíve körül forgatta a kés pengéjét. Máskülönben...

Váltam felett fényes vasdarab mered az udvarra. Megfordulok. Kamii válthoz szorított puskával célozza az immár földön fetrengő, haláltusáját vívó állatot.

Bocsássa meg a világ, ilyen körülmények között nem hagyhattam cserben vendéglátóm, s az úrilány helyett én nyalogattam ujjaim a disznótoros vacsorán,

SÁNDOR GÁBOR

A komáromi járásban hét szövet-^ kezet! klub működik. Ezek közé tartozik a marcelházi is, amely a múlt év februárjában alakult.

— A szövetkezeti klub megalakulását komoly megfontolás előzte meg — mondotta B r a t k ó János klubvezető. — A hivatalos formaságok és az alaposan mérlegelt tervek kidolgozása után láttunk a kivitelezéséhez. Már az első hetek sikerei igazolták a klub fontosságát, életképességét. A megnyitást követően a CSISZ szervezet színjátszói egy színdarabot mutattak be, majd táncmulatságot rendeztek. Utána népi akadémia keretében több előadás megtartására került sor a növénytermesztés és az állattenyésztés időszerű problémáiról. Az előadók a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság dolgozói voltak, Klein és Koiiárik elvtársak. A dolgozók részéről megnyilvánuló érdeklődés minden várakozást felülmúlt.

A szövetkezeti klub sikeres munkáját hosszabb időre rendkívüli akadályok gátolták. Előbb a száj- és körömfájás, majd az árvízkatasztrófa, mely a községet sem kímélte. A hajlék nélkül maradt és a védelmi munkára kirendelt személyek szállásául szolgált. Otthont nyújtott az arra rászorulóknak. Csak a vészterhes fellegek elvonulása után lehetett gondolni ismét arra, hogy eredeti hivatásának adják vissza, ősszel újból munkához láttak. Megszerveztek egy hattagú zenekart. A zenekar tagjai szorgalmasan készülnek. Jelenleg vizsga előtt állnak. Nagy próbatétel ez, de Janetka László tanítványai meg fogják állni helyüket.

A kulturális tevékenység fellendítésében jelentős szerepet játszik az, hogy a szövetkezet vezetősége nem szűkmarkú. A hattagú zenekar számára hangszereket vásárolt. A kidolgozott tervben a Komáromi Magyar Területi Színház hét előadással is szerepel. Előadásonként 2300 koronát kap a színtársulat. Az előadásokra a szövetkezet hatvan dolgozója díjtalanul jár.

A klubban érdekkörök is dolgoznak. Ilyen például a rádióamatőr kör, a tánc-, a zenei tanfolyam. Jelenleg 18 serdülőkorú gyermek tanul harmonikázni. Hamarosan megkezdi munkáját a fényképészeti és színrendezői kör is. Ez utóbbi kör vezetője Vlderman Géza, a CSISZ szervezet elnöke lesz.

A klubban elhelyezett könyvtárban 70 ezer korona értékű könyv található. A könyvtár hetenkint kétszer van nyitva. A község dolgozói szívesen járnak ide. Néhány héttel ezelőtt újból további 1200 korona értékű könyvvel gazdagodtak. A védnökségi

járásból küldték a szlovák és magyar nyelvű könyveket.

A szövetkezet vezetősége nagy gondot fordít a dolgozók szaktudásának fokozására. Fiatal traktorosokat képeznek ki. Célja az, hogy a csúcsmunkák idején zavartalan legyen a gépek kétváitásos üzemeltetése. A gépjárművezetői engedély megszerzés arra kényszeríti a fiatalokat, hogy tanuljanak. Ez évben is körülbelül huszonöt fiatal vett részt az oktatáson.

— A tél folyamán a szülők számára készülünk iskolázásokat rendezni — meséli a vezető. — Utána a növénytermesztés és az állattenyésztés vonalán dolgozók részére szervezünk tanfolyamot. A fiatalok pedig asztalitenisz versenyeket rendeznek. Szórakozási lehetőségből nincs hiány. Két televízió, rádió, sakk, billiárd áll a fiatalok rendelkezésére. Ennek ellenére elég kevés fiatal keresi fel a klubot. Az érdeklődés) körük inkább a kocsma. A helyzeten a CSISZ szervezet vezetősége segíthetne. Aktivizálnia kellene az Ifjúságot.

Az utóbbi időben egyre népszerűbbé válnak a teadélutánok, kellemes szórakozás a fiatalok számára. A zenét a klub zenekara szolgáltatja. Tehát nem szükséges a fiataloknak a városba menni. Nem is kívánkoznak idegenbe, hiszen a szövetkezetben megtalálják számításukat.

Andriskin József

A Pablo Picasso, kit 1965. november 18-án a neuillyi amerikai kőrháítban epehólyag-bántalmakra megoperáltak, magaslati üdülése elteltével, visszatért állandó lakóhelyére, Maougins-be. A kórház sebészfőorvosa, J. Hopp professzor, aki a műtétet végezte, nemrégiben Picasso vendége volt, s kijelentette, hogy a festő teljesen felgyógyult. Picasso ehhez hoz-i záfüzte: „Teljes formában vagyok."

(k. F.y

A Picasso metszeteinek katalogizálásával több mint 30 éve foglalkozik Bernhard Geiser. A Clairefontaine Kiadó (Lausanne) most megjelentette a nagy munka első részét, amely bemutatja az 1954-ig alkotott metszeteket. A második kötet 1966-ban jelenik meg. (M. N.)

A Moszkvában megkezdték Szergej Obrazcov társulata új színházának építését. A világhírű bábszínháznak két nézőtere lesz: külön a felnőttek, s külön a gyermekek részére. A két nézőtérnek közös színpada lesz.

(M. N.J

A kisiskolások és a televízió