Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-26 / 12. szám

• Fö FELADATUNK a párzás, illetve a fészekrakás idején gondoskodni a vad­állomány nyugalmáról. Foko­zott mértékben törődünk a kártékony állatok kilövésé­vel és borító csapdázásával, héja-kosarazásával vagy más megengedett csapdaberen­dezéssel történő fogásával. Az úgynevezett uhuzó terü­leteken csupán varjút, szaj­kót, szarkát, csókát, héját és karvalyt lövünk. A varjú, a szarka és a róka mérgezé­se megengedett, — tojásba adagolt sztrichninnel, vagy más méreggel. Méreg alkal­mazásakor azonban köteles­ségünk a biztonsági intéz­kedéseket betartani, neveze­tesen megfelelő módon ér­tesíteni a lakosságot a mér­gezett tojások kihelyezésé­ről. A fiatal rókákat odújuk­ból kiássuk. Ha szükség mu­tatkozik rá, úgy a vadállo­mány takarmánykiegészíté­sét is folytatjuk. Olyan vita­mindús takarmányt adunk az állatoknak, hogy lassan­ként megszokják az átme­netet a száraz téli eleségről, a lédús tavaszi takarmány fogyasztására. 4- TÖRŐDÜNK a vadállo­mány körülményeinek javí­tásával. A rétek és a vad­állomány nevelésére szánt parcellák vízlevezetésével, megtisztításával, majd a ve­téssel, valamint az ültetés­sel megkezdjük a tavaszi munkákat. Üj csendereseket létesítünk olyan földeken ahol ezt a járási nemzeti bizottság megengedte. Az észlelt betegségeket, vagy azok gyanúját jelentjük az állategészségügyi szolgálat­nak. Az elhullott állatokat kivizsgáltatjuk. A sózókat feltöltjük. Fertőtlenítjük az etetőket, a vályúkat és kör­nyéküket. A mezőgazdasági dolgozókkal és traktorosok­kal együttműködést építünk ki a veszélyben lévő fogoly- és fácán fészkek, valamint a nyúlfiókák megmentésére továbbá a fogoly- és fácán­tojások Ssszeszedésére. * április az erdők HONAPJA. Lehetőségeinkhez mértén tevékenyen járul­junk hozzá az erdőgazdasá­gok munkájának elvégzésé­hez, főként a fásítás terén va amint erdőink szépségé­nek és gazdaságának nép­szerűsítése által. r. p. H AZ ÖNÄLLÖ és elis­mert fácánosokban a nyuszt, a nyest, a borz, a sündisznói az egerészölyv, a macska­­bagoly és a vadmacska va­dászható. Az ivadéknevelő valamint nyújtó tavakon a szürke gémre is vadászha­­tunk. it VADASZ * HALASZ Szalonkahúzás idején Amikor a golf Áram­lat útjukra bocsátja a tavaszi szeleket, hogy a nyár részére meghódítsák Európát, akkor a Földközi-tenger part­jairól, szigeteiről is megindul a madárvilág hosszúcsőrú lo­vagjainak hada. Furcsa, pazar tollazatú, titokzatos madarak ezek. Kora tavaszi sejtelmes éj­szakákon kisebb csapatokban vonulnak északkeletnek, hogy a fajfenntartás törvényének ál­dozzanak költőhelyükön. Egy­­egy pihenő állomáson aztán el­­szélednek s élvezik a nászuta­sok gondtalan életét. Ilyenkor az alkonyat és az éjszaka találkáján, valamint a lángbagoly hajnali riadója nyo­mán a dürgés állapotában levő nyugtalan kakasok pisszegve, korrogva röpködik be pihenő­jük környékét. Ez vadászásuk szűkén kimért ideje. A vadá­szok zöme mégis rajongója az esti szalonkahúzásnak. Ennek titka a kora tavaszi erdő vará­zsa. No meg az élmény. Amikor a nap hosszú csókkal búcsúzik a látóhatár peremétől, az éjjeli szállásukon felgallya­zott madarak énekkara rázen­dít, megkezdi utánozhatatlan esti hangversenyét. Ha azután a lopakodó homály befészkelte magát a völgyek mélyébe, a szálfaerdők tövébe, az égbolton megjelenik az első csillag. Ek­kor magasra csap a madárdal hangárnyalata, s megjelenik a nagyorrú, barnacsuhás vendég. Imbolyogva száll az erdők, vá­gások fölött. Rápisszeg a fárad­hatatlan énekesekre s korrogva korholja a rakoncátlan rigónép­séget. S íme, a madárdal alább­hagy, majd akárcsak parancsra, hirtelen elhal. Percek múlva be­áll a síri csend. A szaporodó csillagok alatt, a tavaszi föld szagától megittasult vadász még mindig mozdulatlanul áll a sötétben. Nehezen szabadul a hangulatok bűvköréből. Bársony István a magyar va­dászírók nesztora ezért nevezte el a szalonkát az igazi vadász tavaszi álmának. Nos, ismerkedjünk meg kissé közelebbről ezzel a vadászatot lázba ejtő madárral. A fogolynál valamivel kisebb. Tollazatának színe javarészt mozaikszerűen összerakott ve­­gyülete a barna árnyalatoknak. Szokatlanul hosszú csőre teszi furcsává. Nagy buksi fejének oldalain ülnek homályhoz szo­kott szemei. Szalonkáink a Földközi-tenger mindkét partján és szigetein telelnek. Tavasszal költöznek északra a Kárpátokon túl fekvő költőhelyeikre. Elenyésző ré­szük nálunk is költ. Tavaszi húzásuk itt március—április hónapra esik. ősszel vonulnak vissza telelőhelyükre. Az erdei szalonka hangja pisszegés és korrogás. Ritka az extázisbán dürgő, felizgatott kakas ugatásszerű hangja. Él­ményszámba megy a megfigyelt szalonka, amikor élelemkeresés közben tavaszi főtápláléka, az esőgiliszta megkaparintásához alkalmas helyen, tövig szúrja csőrét a földbe s közben do­romboláshoz hasonló hangot hallat. A giliszta minden gyanús Vadászebek vizsgáztatása Szlovákia területén az 1966- os év első felében a vadász­ebek vizsgáztatására a követ­kező terv szerint kerül sor: A vizslák tavaszi vizsgázta­tását a CSVSZ járási bizottsá­gai ez évben 0 április 24-én Tmaván, Rima­szombaton és Michalovcén, 0 május 8-án Dunaszerdahe­­lyen, Galántán, Érsekújvá­­rott, Trencsénben és Kassán 0 május 15-én Bratislavában (B.-vidék), Nyitrán és Seni­­cán, 9 május 22-én Komáromban, Léván, Topol'canyban és Tő­­keterebesen rendezik meg. A vizslák, valamint a kistestű vadászebek vizsgáztatására a CSVSZ járási bizottságai ren­dezésében a következőképpen kerül sor: A május 15-én Eperjesen és Zsolnán, A kistestű vadászeb fajták vizsgáztatását + április 24-én Kassán és Hu­­mennében végzik majd. A kotorékebek vizsgáztatását + május 15-én Bratislavában (a város részére), + június 5-én Trencsénben, valamint ■4- június 19-én ismét Bratislá­­vában (a város részére) ren­dezik meg. zajra legfőbb ellenségének, á vakondoknak közeledését érzi és pánikszerűen menekül a föld színére, ahová a vaksi vakondok nem követi. Itt a szalonka ol­dalra látó szemeivel észreveszi és villámgyorsan bekebelezi. Sokat elfogyaszt. Étvágya re­mek. Kevésbé ismert hangja a szalonkának az, amelyet ősszel hallatt, ha meglepik s felreb­ben. Csak egy-két halk vakkan­­tás az egész, ami méltatlanko­dás benyomását kelti. Nálunk az erdei szalonka va­dászata március idusától április közepéig megengedett. Kizáró­lag lesen! Bátran állíthatjuk, hogy az erdei szalonka kímé­lete és védelme terén szocia­lista köztársaságunkat az első hely illeti meg Európában. Végül a vadászok eszéhez és szívéhez lenne egy-két szavam. Soraink szaporodnak s a civi­lizáció lassan, de biztosan apasztja a szalonkák számát. Elmúltak azok az idők, amikor az ecsettollakkal teletűzdelt va­dászkalap dicsőséget jelentett. Ma fordított a helyzet. Eléged­jünk meg évente egy-két sza­lonkával s hagyjunk utódainkra olyan örökséget, amely ha el­pusztulna már semmiképpen sem lenne visszavarázsolható. NICOLINI SÄNDOR (Kassa) A fogoly- és fácán­csibék kivezetésére llkalmas keresztezett törpeba­romfit és kappanokat, valamint néhány japán selyemkakast — darabonként 60 Kcs-ért — s fo­goly színű olasz kakasokat (50 koronáért darabonként) kíná­lunk azonnali eladásra. Május­ban és júniusban árusítjuk majd a törpe baromfifajták csirkéit (japán selyemtyúk, fogolyszínű olasz, arany szebrit és rode­­ajlendi). A megrendelést, mely­ben szükséges a címen kívül feltüntetni a vasútállomást is, a következő szervezeti egysé­günknek kérjük küldeni: CSPS — Odchyt zveri, Praha 1, Husova 7. Nemzetközi ebkiállítás A CSVSZ a Brnói Kiállítás és Nagyvásár nevű cég közremű­ködésével 1966. július 2—3-án Brnóban nagyarányú nemzetkö­zi kiállítást rendez az összes ebfajták részvételével. Részle­tes tájékoztatást szövetségünk központi bizottsága nyújt (ÜV CSPS, Praha 1, Husova 7). A jelentkezés határideje ez év április 30. Ez lesz ez idén az egyedüli nemzetközi ebkiállítás hazánkban. ... _ Apróvadtelepítés az árvíz után (Folytatás a 3. oldalról) nyilvánossággal, hogy az aka­dályok ellenére csaknem 100 százalékban sikerült teljesíteni annak a nagyarányú tervnek első szakaszát, amelyhez hason­lót szövetségünk még nem ért meg. Ennek értelmét és követ­kezményeit majd csak akkor tapasztalhatjuk teljes mérték­ben, ha Szlovákia és egész köz­társaságunk legtermelékenyebb apróvadas körzete ismét meg­telik, s céljainkat fogja szol­gálni. Reméljük, hogy azok a va­dásztársaságok, amelyek ingyen kaptak új apróvadállományt, írről lelkiismeretesen igyekez­nek gondoskodni, hogy a pusz­tító áradat okozta sebek minél hamarább behegedjenek. KULICH MARTIN, a Csehszlovák Vadász­szövetség Szlovákiai Választmányának dolgozója

Next

/
Oldalképek
Tartalom