Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-15 / 2. szám
■ Tél folyamán ellenőrizzük a tavaszi vetőmagvak csíraképességét. Még egy évben sem volt oly fontos a vetőmagvak csíraképességének ellenőrzése, mint az idén. Tudvalevő, hogy az esős időjárás folytán a borsó, árpa, zab, bükköny stb. a megengedettnél nedvesebb állapotban került a raktárba. Ha forgatás, szellőztetés révén el is értük a tároláshoz szükséges száraz állapotot, a betakarítás viszontagságai majd az esőtől hoszszabb ideig duzzadt mag, különböző gombabetegségek révén, kisebb-nagyobb mértékben vesztett csíraképességéből. Elengedhetetlen tehát, hogy prőbacsírázás útján tiszta képet nyerjünk a vetőmagvak állapotáról. Gépállomásaink agrolaborátóriumaiban megbízható eredménnyel végzik ezt a munkát, ám a némi tapasztalattal rendelkező agronómus az előzetes tájékozódás céljából, maga is végezhet próbacsíráztatást. Cslráztatás esetén két szempontot veszünk figyelembe: a kicsírázott magok számát, valamint a mag csírázási erélyét. A csírátbontó magok száma adja a vetőmag csírázási százalékát, míg a csírázás gyorsasága a vetőmag élerejét, energiakészletét mutatja. Az árpa vetőmagja például akkor mondható egészségesnek, ha csírázóképessége 95—97 százalék, míg csírázási erélye 90 százalék. Ha a csírázási próbánál az említett számokat nem kapjuk meg, a csökkenés arányában növelni kell a hektáronkénti vetőmagszükségletet, míg gyenge eredmény esetén sor kerül a vetőmag kicserélésére. ■ Ugyancsak megkülönböztetett gonddal végezzük a kukorica vetőmag próbacsíráztatását, tekintettel, hogy a termés bizonyos hányada az őszi fagyok beköszöntővel nem érte el a kívánt érési állapotot. Ezekután a szokásostól nedvesebb állapotban került górékba, a tárolóhelyekre. Ilyen esetben hamar penészedik, dohossá válik, nem beszélve arról, hogy a kukorica rendes körülmények közt is nagyon érzékeny a csíraképességére. Bizony, ha a vetőmagnak szánt kukoricát utószárítás nélkül tároltuk, meggyűlhet a bajunk a vetőmag cslraképességével. Tanácsos felülvizsgálni készleteinket, állapítsuk meg a magvak egészségi állapotát, végezzünk próbacsíráztatást, hogy ne érjen bennünket meglepetés. —s— Búzatermelő mesterek, rajtatok az ország szeme! A munka társadalmi termelékenységének növelését a mezőgazdáságban egyre jobban össze kell kapcsolnunk a tudomány és a kutatás eredményeinek széleskörű érvényesítésével. A mezőgazdasági termelés fejlesztése terén fő feladatunk továbbra is a növénytermesztés hatékonyságának szüntelen növelése, a földalap, a természeti és ökonómiai adottságok gazdaságos kihasználása minden egyes mezőgazdasági üzemben. A növénytermesztés hatékonyabbá tételét a hektárhozamok növelésével érhetjük el. (A CSKP XIII. kongresszusának téziseiből A Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság dolgozói a napokban Michal Chudík elvtárstól, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökétől levelet kaptak, amelyben értékelte a járás búzatermelőinek múlt esztendei eredményeit. BESZÉLŐ SZAMOK Tudjuk, hogy a múlt esztendő néni volt valami kedvező (hosszú tél, kései tavasz stb.), de a dunaszerdahelyi járásban búzából mégis elérték a 29,6 mázsás hektárhozamot! Gondolom, nagyon tanulságos lesz, ha összehasonlítjuk öt esztendő búzatermesztésének eredményeit. Míg például az 1956—1960-as években a búza járási hektárátlaga csupán 23,7 mázsa volt, az 1961—1965-ös esztendőkben már elérte a 25,6 mázsát. De az utóbbi öt esztendő egyikében, mégpedig az 1963-asban, nagyon rossz termés volt a járásban (még a 18 q/ha-t sem érték el). Figyelemreméltó eredményekkel dicsekedhetnek a szerdahelyi járás búzatermesztői főleg az utóbbi két esztendőben. Az 1964-es évben 11807 hektárnyi vetésterületen 26,9 q/ha-s átlagtermést takarítottak be, s a járás kilenc mezőgazdasági üzeme több mint 30 mázsás hektárátlaggal dicsekedhetett. Tavaly a példás mezőgazdasági üzemek száma már 24-re szaporodott, és a járásban 10 ezer hektáron 29,6 mázsás hektárhozamot értek el. A múlthoz viszonyítva a tavalyi 2,5 mázsás hektáronkénti többlettermés annál inkább is nagyjelentőségű, mert mint tudjuk, a dunaszerdahelyi járást nagymértékben sújtotta az-árvíz, s a földterület jelentős részén talajvíz is károsított.' A LEGJOBBAK A búzamezők ismert mesterei a kürti szövetkezetesek 175 hektáron 36,5 mázsás átlagos hektárhozamot értek el, 17 hektáron pedig 42 q/ha-s csúcsteljesítményük volt búzából. Hasonló jó eredménnyel dicsekedhetnek az albári, a nagyabonyi, a dunaszerdahelyi, a vásárvámosi és az udvarnoki EFSZ-ekben, továbbá a szarvai, a dunatőkési, a gombai és a bősi állami gazdaságokban is. Külön meg kell műteni a nyárasdi szövetkezetét, ahol tavaly 225 hektáron 36,6 mázsás átlagot, 22 hektáron pedig 51 q/ha-s rekordhozamot értek el. A SZARVASMARHATARTÓ ORSZÁGOK többségében évek óta nagy gondot okoz a brucellózis felszámolása. Vannak országok, ahol a szarvasmarhaállomány több, mint 50 %-a jelenleg is brucellózis-fertőzött. Ennek ellenére még ma is jelentős bizonytalanság uralkodik az állatorvosok között és a gazdaságokban a brucellózis elleni küzdelem lehetőségeit illetően. Főleg szervezési problémák vannak, amelyek elháríthatatlanul jelentkeznek, és melyeknek eredete olyan időbe nyúlik vissza, amelyben nem volt még túlzottan sürgős a brucellózis mentesítés. A fertőzöttség utóbbi években történt növekedése, valamint a külföldi állatforgalommal kapcsolatos újabb szabályok ma már azonban fokozottan megkövetelik és sürgetik valamennyi szocialista országban a brucellózis felszámolását és a brucellamentes állományok kialakítását. Miben jelentkezik a brucellózis kártétele? A brucellózis okozta veszteségek abban mutatkoznak elsősorban, hogy a friss fertőzés évében a vemhes tehenek egyharmada néha még ennél is nagyobb hányada elvetél, a borjúveszteségek száma egészen 50 %-ra is emelkedhetik, az ellök, vagy vetélő tehenek 50 %-ában van magzatburok visszatartás, illetve ellés utáni zavarok. A következmények gazdaságilag jelentősek és tejcsökkenésben, súlycsökkenésben, meddőségben fokozott takarmányfelhasználásban, nagyobb kezelési költségben stb. jutnak kifejezésre. A tejtermelés gyakran a várt évi termelésnek sok esetben alig kétharmadát, háromnegyedét éri ej. Ennek A szarvasmarha-brucellózis elleni küzdelemről fő okai a puerperális zavarok, a megzavart és lerövidült laktáciős időszak és a brucellás tőgygyulladás. Bár a következő tenyésztési évben emelkedik a tejtermelés, mégis általában nem éri el az eredeti szintet. A két vemhesség közötti idő az átlag három hónapról hat, sőt még több hónapra növekedik, a vetélt tehenek 20—25 °/o-a tartósan meddő marad, vagy selejtezésre kerül. Megbetegedés esetében a vágóérték erősen csökken. A brucellákkal fertőzött nőivarú állatok tenyészértéke igen korlátozott, a himivaruaké elveszett. Kétségtelenül figyelembe kell venni ezek mellett az emberek egészségi károsodását is, valamint az ezzel kapcsolatos gyógykezelési költségeket, munkakiesést is. A brucellamentesítési terveket a gazdasági érdekek szigorú figyelembevételével kell mindenütt elkészíteni. Feltétlenül szükséges az állatorvos és a gazdaság együttműködése. Az állatorvosnak a mentesítés kivitelezésében szerzett tudományos és gyakorlati tapasztalatait össze kell hangolni a gazdaság józan belátásával, aktivitásával és áldozatkészségével. A szarvasmarha brucellózisnak a termelési tervekkel összehangolt leküzdése a mielőbbi felszámolás céljával tervszerűen és nagy alapossággal kell történnie. Ez egyrészt alapos előkészítést, másrészt következetes végrehajtást kíván, A jelenleg meglévő törvényes rendelkezések több országban nem kielégítőek ahhoz, hogy ezt el lehessen érni. Ezért új, hatékony és a mai helyzethez alkalmazkodó irányelveket kell mielőbb kidolgozni és hatályba léptetni. Az előkészítést az NDK-ban pl. ahol már néhány éve nagy gondot fordítanak erre a kérdésre — a Német Mezőgazdaságtudományi Akadémia Állategészségügyi Osztályára, illetőleg ennek egy munkaközösségére bízták, melynek tagjait a legkülönbözőbb intézetekből, gyakorlati szakemberekből és az igazgatás területén dolgozók közül válogatták össze. A rendészeti szabályoknak olyan eljárási kulcsokat kell tartalmazniok, melyeknek alapján minden gazdaság részére a legkülönbözőbb járványhelyzet mellett hatékony mentesítési terv dolgozható ki. Ez elvileg a kiindulási állapot megállapításán, az elkülönítési lehetőségek kihasználásán, a brucellamentes felnevelés biztosításán, az adott esetben elvégzendő oltásokon, valamint a régebben fertőzött állatok izolált elhelyezésén és azoknak gyűjtő gazdaságokban való szakaszos áthelyezésén alapszik, azzal a céllal, hogy a gazdasági hasznosításuk után vágóra kerülnek. A mentesítési terv során feltétlenül figyelembe kell venni az állatállomány gümőkóros fertőzöttségét. A tuberkulin-pozitív állatokat ugyanis ki kell zárni a brqcellamentesilésből és kü-Figyelemreméltó búzatermést takarítottak be a gellei, a bakai, a bacsfai, a nagymegyeri, az eperjesi, a dercsikai, az egyházkarcsai, a királyfiakarcsai, a hegyétei, a mierovoi és a tejfalusi gazdaságokban is. A TERMELÉS HOGYANJA Nem titkok ezek, nevezzük inkább" céltudatos tevékenységnek, a legkorszerűbb módszerek gyakorlati érvényesítésének, amelyeket a mezőgazdasági üzemek az agrotechnikai intézkedésekkel vittek be a gyakorlatba. Melyek azok a tényezők? 0 A legmegfelelőbb elővetemények" után történő vetés (évelőtakarmányok, silókukorica, hüvelyesek stb.). 0 Időben és jó minőségben végzett talajelőkészítés, a foszfort és káliumot tartalmazó ipari trágyaszerek egy részének vetés előtti bedolgozása. 0 A magas hozamot nyújtó vetőmagvak (Bezosztája I., Diana I.) alkalmazása. 0 A legmegfelelőbb időben történő vetés (dunaszerdahelyi viszonylatban ez szeptember vége és október első fele). 0 Megosztott tápanyagellátás biológiai ellenőrzés alapján (ennek módszertani részét a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola növénytermesztési tanszékén Spaldoií elvtárs és munkaközössége dolgozta ki). 0 A kártevő rovarok és a gyomok elleni védelem. 0 Gondos, veszteségmentes betakarítás. íme azok ä tényezők, amelyek nagy hatással voltak a kimagasló eredmények elérésére. A megosztott tápanyagellátás (nit^oq ratáció) sikeres alkalmazása — ame- ' lyet első ízben a Dunatőkési Állami Gazdaságban alkalmaztak a járásban — örvendetesen elterjedt a többi mezőgazdasági üzemekben is. A céltudatos tevékenység első eredményei nagyon biztatóak. A dunaszerdahelyi mezőgazdasági üzemek tevékenységét joggal kísérik figyelemmel az ország dolgozói, mert hiszen mindannyian tudják, hogy milyen jelentőséggel bír ez a járás a hazai gabonatermesztés szempontjából. Jól tudják, hogy csak többtermelés esetén csökkenthetjük a külföldi gabonabehozatalt. S végül a dunaszerdahelyi példa bizonyítja, hogy másutt is lehetőség van a gabonafélék hektárhozamának növelésére. Leopold Podstupká lön gyűjtő gazdaságokba kell átszállítani. Természetesen, a mentesítési terveket nem lehet sablonosán egységesíteni, azokat mindig az adottságok szabják meg. A kevéssé fertőzött állományokban, illetve körzetekben a folyamatos tej- és vérvizsgálatokkal talált reagáló állatok kiemelése szükséges. Az erősebben fertőzött állományokban a pozitív állatokat szigorúan el kell különíteni és a pillanatnyilag negatív állományban sorozatos vizsgálatokat kell végezni és a reagálókat azonnal ki kell emelni. A brucellamentesítés alapja a borjak brucellamentes felnevelése. Ha a pillanatnyi helyzet alapján szükséges, ajánlatos a B—19-e! történő védőoltás. Mindig figyelembe kell venni azonban azt a tényt, hogy ez a védőoltás csak re’latív immunitást ad, melyet egy erős fertőzés könnyen áttörhet. Különösen figyelemmel kell kísérni a brucellaürítőket, és azokat azonnal el kell távolítani. A brucellákkal fertőzött állományokat szigorúan meg kell jelölni, és ezekben különös gondot kell fordítani a forgalomellenőrzésre, beleértve a látogatókat, tej- és tenyésztési ellenőröket, termékenyítőket és állatorvosokat is. Mind a brucellózistól való mentesség fenntartása, mind a mentesítés érdekében feltétlenül szükséges ellető — és betegistálló létesítése. Fontos a brucellózissal fertőzött állományokból származó tej forgalmának a szabályozása is, mivel ez veszélyt jelenthet az emberre is. DR. SÜTŐ KÁLMÁN, Budapest jövőre nem kevesebb, mint tíz literes tejhozamra számítanak, ugyanakkor a tehenek száma mintegy 13-mal növekszik. Siló és a borjak Az elmúlt évek során a borjúnevelés terén is akadt némi fogyatékosság a szövetkezetben. A téli hónapokban sok elhullott belőlük. Jobbanmondva, amikor a hasas teheneket a téli takarmányokra fogták, és silótakarmánnyal táplálták őket, gyenge erőnlétű borjakat hoztak a világra, melyeknek nagyobbik hányada azonnal vagy később elpusztult. Ennek megakadályozása érdekében a szárazon álló teheneket külön válogatják, s borjazás előtt két hónappal nem etetnek velük silótakarmányt, de több lucernát és takarmányrépát. Azóta egészséges, életerős borjak jönnek a világra, és az elhullás is a legkisebbre csökkent. Jó üzlet A szövetkezet második fő bevétele a malac eladásából származik. A szlovák fehér hússertés tenyésztését szorgalmazzák, s mintegy 130 anyakocát tartanak. A malacelválasztási átlag megközelíti a tizenhárom darabot. Az elmúlt évre 1500 malac eladására kötöttek szerződést, melynek teljesítése nem ütközött akadályba. A malacokat 23 kg átlagsúlyban kilónként 22 koronáért adták a piacra. Hogy jó üzlet volt, bizonyítja, idén ugyanannyi malac eladására kötöttek szerződést. A malacokból a tagoknak is futotta, akik mintegy 150 darabot vásároltak fel. A fentiekből kitűnik, a 408 hektár szántón gazdálkodó szövetkezet jó utat választott, amikor az állattenyésztés szakosítására tért át. Néhány év alatt bíztató eredményeket ért el a kiválasztott termelési ág mind a malacnevelés, mind a tejtermelés terén. Bizonyítja ezt, hogy tavaly 117 mázsa sertést (kiselejtezett anyakocát) 423 mázsa marhahúst, 1500 malacot és 273 ezer liter tejet adtak a piacra. Az állattenyésztésből eredő pénzbevételt összegezve, méltán elmondhatjuk, a szövetkezet aranybányája az állattenyésztés. Ebből a csillogó aranyból a tej, hús és malac árából bőven futja a létrehozott érték megteremtőjének, az embernek is. Jól keresnek az állattenyésztők, de a növénytermesztők részéről sem lehet panasz. Munkaegységenként 26 koronát fizet a szövetkezet, melyet hiánytalanul meg is kaptak a dolgozók. Albert János anyasertésgondozó tavaly például 31916 koronát keresett, a családi pótlékon és prémiumon kivül. Méri Lajos fejő 24 ezer koronát, Bittera László traktoros 17 331 koronát, Görcs Ferenc pedig, aki a növénytermesztésben dolgozik 14 890 koronát vitt haza az elmúlt esztendőben. A szép keresetnek köszönhető, hogy nincs munkaerőhiány. Szívesen jön a szövetkezetbe fiatal, idősebb, nem kell senkit csalogatni. Például, amikor tavaly két tag nyugdíjba vonult, helyettük három fiatal jelentkezett a szövetkezetbe. A jó kereset minden ékes szónál szebben beszél. ★ A bacsfai EFSZ pénztárosnője a borítékba helyezi az óév utolsó havának járandóságát. Az asztalról eltűnnek a pánzkötegek, de a szövetkezet tagjai újult erővel kezdtek a kincsesbánya kiaknázásához. Sándor Gábor A bacsfai EFSZ pénztárosnője a tagok havi javadalmának kifizetéséhez készülődik. A borítékokra rávezeti a kimutatott összeget, majd a kivasalt százasokat számolgatja, Kovács elvtárs, a szövetkezet elnöke, figyelemmel kíséri munkáját. Örömteli esemény a fizetés, különösen, ha a sors keze nagy marokkal mér. Bacsfán nincs panasz, hiszen pénzügyi téren az elsők között vannak a dunaszerdahelyi járásban. Általános vélemény, hogy amelyik szövetkezet pénzügyi bevételének több mint 50 százalékát az állattenyésztésből nyeri, ott nem küszködnek pénzhiánnyal. Azonban ritkán találkozik az ember olyan esettel, mint a bacsfai, ahol 75 százalékra rúg az állattenyésztésből eredő bevétel. Pénzben a növénytermesztés 590 ezer koronát, az állattenyésztés 1 millió 775 ezer koronát jövedelmezett. Takarmányból 0 önellátó a szövetkezet Annak ellenére, hogy a növénytermesztés a vízkár miatt (42 hektáron tette tönkre a termést) pénzügyi tervét nem teljesítette, dicséretére legyen mondva, mind szálas, siló- és abraktakarmányból önellátó a szövetkezet. Gál Pál, a szövetkezet agronómusa többek között megemlíti, hogy állami alapokra nem szorulnak, csupán a keverőüzem munkájára támaszkodnak, takarmánycsere céljából. Gál elvtárs azt is elmondja, minek köszönhetik, hogy immár három éve elegendő takarmánnyal rendelkeznek. Az első legfontosabb tényező az istállótrágya. Az országos átlagot figyelembe véve, szinte hihetetlen, hogy Bacsfán minden három évben sor kerül a földek trágyázására, A káli műtrágyán kívül ipari trágya is jut a növény részére, aminek folytán évről évre növekszik a szántóföldi termények hektárhozama. Tavaly például s búza hektárhozama 32,5 mázsa, aj árpáé 27,4, míg a cukorrépáé 38Í mázsára rúgott. Számottevő az évelőtakarmány vetésterülete, illetve hektárhozama. Aj összterület 19 százalékán foglal helyet és hektáronként felszárítva 71,8 mázsájával fizetett. A növénytermesztésnek köszönhető tehát, hogy több mint 41 vagon szálastakarmány, 75 vagon silókukorica, 38 vagon répafej és 40 vagon répaszelet állt az állattenyésztők rendelkezésére. Tej és a malac Kovács Vendel zootechnlkus a szakosítással magyarázza, hogy a szövetkezet utolérte magát abrak dolgában. Mert amióta rátértek a tejtermelésre és malacnevelésre, ugyanakkor lemondtak a sertéshizlalásról, azóta nincs takarmánygondjuk. Jobban futja a tehenek, anyasertések részére. Kovács elvtárs szerint a malacnevelés hozzájárul s elősegíti a tejátlag növelését, mert ha a tehenek a hasuk megtölthetik és abrak is jut számukra, nem lehet panasz a hozamra. Jelenleg a tehenek napi adagja 30 kg kukoricasiló, 5 kg répaszelet, 4 kg takarmányszalma, 5 kg lucerna és 2 kg erőtakarmány. A téli időszakban az állatok meleg ivóst kapnak, az említett két kiló abrakkeverék és fél kiló melasz ízesítésével. A fejés évi átlaga hét liter tehenenként. Ez a mennyiség a feletetett takarmányt tekintve látszólag kevés, ám ennek is megvan a magyarázata. . Megifjították a tehénállományt A szövetkezet 1957-ben száz hektár földet kapott az állami gazdaságtól, de állatok nélkül. Az akkori rendelkezések viszont szigorúan ragaszkodtak, hogy száz hektáronként meglegyen az előírt létszám, tekintet nélkül az állatok minőségére. így történt, hogy a szövetkezet minden született Uszőborjút tenyésztésbe állított, még akkor is, ha az anyja nem adott többet egy jóravaló kecskénél. A darabszám ugyan emelkedett, ugyanakkor szaporodott olyan állatok száma, amelyek jóakarattal sem nevezhetők fejősteheneknek, on s nsjn A tejhozam növelését gátolta továbbá a TBC-s állatállomány. Mindkét jelenség károsan hatott a tejátlagra, s eltávolítása nem túrt halasztást. Ennek tudatában a szövetkezet az elmúlt év szeptemberében az utolsó TBC-s teheneket Is likvidálta, majd saját nevelésű üszőkkel töltötte fel a tehénállományt. A kishozamú tehenek kicserélése szintén rövid idő alatt befejezést nyer és törzskönyvezett állatok utódai kerülnek helyükbe. A helyzet ilyen alakulása magával hozta, hogy pár év alatt majdnem az egész tehénállomány kicserélődött. Nem csoda tehát, hogy jelenleg a 97 tehén közül 44 előhasl üsző. Ez a magyarázata a hét literes tejátlagnak, de egyben előfeltétele, hogy év végéig nyolc—kilenc literre emelkedjen, míg Önálló takarmányalap = jövedelmező állattenyésztés 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. január 15,
