Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-19 / 11. szám

A szabadon való anyásítás HAZÄNKBAN a szabadon való anyásítás lelkes híve és ter­jesztője a századforduló egyik jeles méhésze: Lakatos Károly komáromi tanító volt. írása ma is időszerű, s úgy látszik, örök téma marad a méhészek között. A szabadon való anyásítás a legkíméletesebb anyásítási mód, valamennyi között. Feltétlen értéke és előnye, hogy a sok ezer, különböző fejlődésü fokú petével telt „terhes anya“ meg­szakítás nélkül, zavartalanul folytathatja anyai hivatását, míg a petézésben hirtelenül, s főleg hosszabb ideig korláto­zott anya kényszerű fogsága, a megzavart táolálkozási rendje nem közömbös az anva finom szervében, a petefészekben, De­­tetömlőkben fejlődő és útban levő életcsírákra. Ennek pon­tos megfigyelése a méhészeti kutatók dolga. Mi, gyakorló mé­hészek annyit látunk, hogy a bármiként beadott, de megkín­­zottan elfogadott anyának a megbénítása, illetve későbbi váratlan, korai leváltása ok és okozati összefüggésben szokott lenni a helytelen, nem szak­szerű egyesítéssel, anyásítással és az anyának a petézésben való erőszakos és túlzott kor­látozásával is. Példák seregét tudnám felhozni, de legyen eléq annyi, hogy a fenti panaszok jobbára a vándorméhészek pa­naszai, s nem ok nélkül. Lakatos K. anyásítási eljárá­sa ezért érdemel különös fi­gyelmet. Kétféleképp anyásított: — „egyszerűen beeresztette a termékeny anyát oda, ahol szükség volt rá“. — „Az anyatartalékolő kis családot átrakta anyástól együtt a meganyásításra váró család­hoz. — így anyásított anyatör­zseket, az év bármely szakában megrajzott, de anyját vesztett családot, elvénült és meg nem felelő tenyészképességű anyás törzseket, elő és utórajt, szűz­­királynős családot, — mindig termékeny anyával. Fiatal, ter­méketlen anyával való ilynemű kísérletei azonban soha nem sikerültek, — más eljárással sem.“ A második módszere, az egyesítéses anyásítás biz­tonságosabb, mint az első, amelv egyszer sikerül, máskor az anya életébe kerül. (Dr. őrösi: Méhek között, VI. k. 184. old.) — így is igaz, az egyiknek sikerül, a másiknak nem. Ha kezdő csinálja utána, elmegy a kedve örökre a szabadon való anyásítástól. ő maga gyakorlott méhész volt, tudta mikor, ho­­gyan járjon el, — s egészen bizonyos, hogy gyakrabban élt a második módszerrel. S van 6 még egy megjegyzésem: nekünk fiatal, terméketlen anyákkal is veszély nélkül kell tudnunk anyásítani. — Sokat mond, hogy a szabadon való anyásítás min­den értéke mellett, egy fél év­század óta sem lett általános gyakorlattá, éppen veszélyei miatt. A családok belső állapota, életkörülményei, a külső viszo­nyok mások lehetnek. Régi ta­pasztalat az, hogy amikor könnyű egyesíteni, könnyű anyásítani is, s amikor óvatosabban kell el­járnunk az egyesítésnél, ugyan­úgy az anyásításnál is. Vég­eredményben az anyásítás is egyesítés. Ismernünk kell tehát az egyesítés, anyásítás kedvező és kedvezőtlen feltételeit, tud­nunk kell megteremteni, össze­válogatni és együtt alkalmazni a kedvezőket. A szabadon való anyásítás a méhészet magas iskolájának a gyakorlata, — kezdő ne kísérletezzék, mert ráfizet, hanem gyakorlott em­ber mellett tanulja meg. 1. A fejlődés időszakában, jó hordásban igen könnyen megy mindkettő. A szaporodás vágya uralkodik, a bőség érzete tölti el a népet, a friss nektár illata egyszagúsítja a családokat. A telt érlelő méhek békessége­­sebbek egymás, s az új anya iránt is, mint az üres gyom­­rúak. Leröpített, összeröpített családok békésen egyesülnek. Egészen más a magatartásuk hordástalan időszakban. 2. Fiatal népű mesterséges raj elfogadja, — elöregedett, a ne­veléstől elszokott család népe ugyanakkor gomolyagba zárja a szabadon beadott anyát, s ha méhméreggel kenik be, a saját családja is támadná. 3. A hűvösebb reggeli órák­ban, éjjel is mások, mint nappal s a déli forróságban — jeléül, hogy a külső tényezők is hat­nak rájuk. Ez a felismerés ve­zeti azt a méhésztársat, aki éj­jel anyásít. 4. Kint a szabadban pedig „a női fegyveresek“ egyáltalán nem olyan nagy vitézek, mint a lépvárukban, otthonukban, összeszánt rajok békésen egye­sülnek s a mindenétől meg­fosztott, lesöpört idegen nép sem támadja egymást. S ez a gyakorlatban nagyon jól fel­használható, — amint látni fog­juk. 5. Késő ősszel, a fiasítás tel­jes megszűnte után, öreg-anyás család más, idegen anyát is el­fogad, s megismétlődik az anya­váltáskor észlelt eset, hogy egyidőben két anya van egy családnak. A szabadon való anyásításnak alapfeltétele, hogy a család érezze árvaságát. Raj, kis nép perceken belül, a fiatal népű mesterséges raj negyedórákon belül érzi és jelzi árvaságát, — vegyes korú, népes törzscsalád egy-két napon belül ébred egé­szében anyátlansága tudatára. Egyénileg a szabadon való anyásítás biztonságos módjára az anyapároztatók anyásítása vezetett rá. Itt lesöprött nép­pel, másfelöl érett anyabölcsők­kel, vagy már kikelt fiatal anyákkal van dolgunk. Az utóbbi azért jobb, mert mód van a szép, fejlett anyák előzetes ki­választására, s a legritkább esetben kerül sor a párzás utá­ni selejtezésre. A pároztatók betelepítésénél szabályként megállapítjuk, hogy az anyátlansága tudatában levő, rendkívüli helyzetbe került, mindenétől megfosztott nép a szabadban, — kasba, dobozba söpörve, — idegen terméketlen anyát is teljes biztonság mel­lett elfogad. Sorrendben a leg­­hálásabb: 1. az utóraj, 2. az anyátlan mesterséges raj, 3. a dajkacsalád, 4. az anyátlan törzscsalád, 5. és csak végső sorban az anyás törzscsalád. Az utóraj fiatal anyját, anyáit elvéve, árvaságát igen korán érzi, szétosztható. Idegen ter­méketlen anyával anyásítható, és mert elszakadt a családtól, a helyén marad. Előrajjal nem próbálkoztam, de elvileg nem Iátok nehézsé­get. A mesterséges raj népe csupa fiatal, etetjük, s ez már két előnyös feltétel az anyásí­­táshoz. A harmadik kedvező feltételt biztosítva, vagyis a terméketlen anyát a szabadban adva, teljes biztonság mellett elfogadja. Egy keretnyi népet lesöpörve kasba, szabadon kö­zéjük dobott terméketlen anyá­val anyásítjuk, s a kis népet zsongatva vonultatjuk be. Vagy, a fiatal anyát az anyabölcsőbe fordítva, fejjel befelé — hogy a szárnyát meg ne sértsük — visszabujtatva, s viaszlappal lezárva adjuk be. Az anya nyu­godtsága is kedvező feltétel. Tíz perc múlva szabad. Kezdők a szabadon való anyásítást itt, tehát a fiatal népű mesterséges rajnál kezdjék. Termékeny anyával a mesterséges rajt könnyűbb anyásítani. Egy sűrűn lepett keretét a kaptáron kívül, a ke­retbakra helyezve, népét némi füsttel, a keret megzörgetésé­­vel mézgyomruk megtöltésére késztetjük, öt-hat perc múlva szárnyrezgetéssel jelzik, hogy szokatlan, idegen helyen érzik magukat. Az új anya nyugod­tan közéjük bocsájtható. Azt látjuk etetik, udvart formálnak körülötte, — elfogadták. Az anya biztonságát ezen túlme­nően fokozzuk, ha a szárnyrez­gető kis népet fixircső segít­ségével híg mézes szörppel le­permetezzük, mire pár pilla­natra meglapulnak. Teljes a nyugalom. A termékeny anyát közéjük bocsátjuk, s egy fuval­latot adunk az anya után is, hogy nyugton maradjon, s mi­helyt az elfogadás jelét látjuk. a keretet a kaptárba visszate. hetjük, s az anya megszakítás nélkül, zavartalanul petézhet tovább. Anyátlan, vegyes korú törzs-* családnál a biztonságot az előb­bi bekezdésben foglaltak telje­sítése után továbbmenően úgy fokozhatjuk,, hogy a kaptárban maradt népet elfoglaljuk. Egy fedett mézkoszorút lefedele­­zünk, vagy nyitott mézét vízzel hintjük meg s ezt helyezzük a beadandó anyás keret elé, me­lyen odakint már az elfogadás jeleit láttuk. Vegyes korú törzscsaládnál egyébként az egyszagusítás melletti egyesí­téses anyásítás is biztonságos mód. Az egyesítendő két csa­ládban 2 nappal korábban fe­nyőillat. akácillat s egyéb azo­nos illatú tabletta darabkát, késhegyni kristályt helyezve, hordástalan időben is anyásít­­hatunk Az anyát ez esetben is a szabadban, lépestől, népestől adjuk. Ha a család hangulata jó, egyesítjük. Az elöregedett népű, neveléstől elszokott család bel­ső állapota némi óvatosságot kíván. Ez leggyakrabban rajzás után, hordási szünetben, a sí­poló anya nyugtalansága és pár­zási késlekedése miatt, vagy az anyának a nászúton való el-* veszte miatt szokott bekövet­kezni. Előfordul olyan elhanya­golt eset, amikor már foltokban álanyák petéznek. Az első esetben a sípoló anyával 2—3 keretes mester­séges rajt készítünk, ahol az anya a legrövidebb idő alatt megnyugszik, bepárzik. Mind­két esetben a családnak előbb érett fiasítást, fiatal népet adunk, majd egy keretnyi pe­tét, napos nyilt fiasítást, s mi­helyt a család anyabölcsőket húz, hajlamos a termékeny anya elfogadására. A felsorolt ked­vező feltételek együttes alkal­mazásával: egyszagusítás, jól— lakatás mellett anyásítjuk. Az álanyás, tehát a legmaka­csabb családot pedig úgy anyá­sítjuk, hogy rajállapotba he­lyezzük, s 24 órai pincében való koplaltatás után: — egyszagúsítással, mézeslép közbeiktatása mellett, anyás kölyökcsaláddal egyesítjük, — vagy telt gyomorral zsongatva vonultatjuk be. — egyszagúsítás után, fiatal álcás kereten, népestől, a sza­badban szabadon adott termé-* kény anyával anyásítjuk. Abban a jó reménységben zárom soraimat, hogy a szabad­ban szabadon való anyásítás általánosabban használt anyásí­tási mód lesz az állatkínzásnál, akár a zárkázással, akár a méz­­bemártással. De ettől függet­lenül, maradok a magam gya­korlata mellett. Szlovák Miklós, ny. v. tanár l Szarvas, Magyarország

Next

/
Oldalképek
Tartalom