Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-03-05 / 9. szám
3 művelődés és egyenjogúság kérdései országszerte élénk vita folyik a CSKP XIII. kongresszusának közreadott téziséi vitaanyaga felett. Most egy újabb időszak küszöbén érdemes lenne megállapítani, összegezni, hány határozat, felszólalás, okos javaslat hangzott már el eddig művelődésünket, egyenjogúságunkat illetően. Nem véletlen, hogy az oktatás és nevelés kérdéseit ilyen nagy figyelemmel kíséri egész közvéleményünk, hiszen ez országos ügy és ennek van alárendelve további gazdasági fejlődésünk is, ezért gyakorlati megvalósításuk érdekében a jövőben még többet kell tenni. A napjainkban megtartott CSEMADOK járási konferenciákon — akarva, nem akarva — tizenkét déli járásban felmérték tanuló ifjúságunk oktatásának, nevelési kérdését is. Ismert tény, hogy a magyar nyelvű oktatás bizony esztendők óta a bírálat kereszttüzében áll és nincs arányban az ipar, a mezőgazdaság igényeivel. Márpedig a jelen formálja a jövőt és ha ma vannak komoly hiányaink, azok a jövőben még fokozottabban fognak mutatkozni, egyszóval el lehet mondani legalábbis a magyar nyelvű oktatás területén, hogy azok nem követik kellőképpen a társadalom szükségleteit. Igényeit. Az általános műveltséget nyújtó iskoláink (gimnáziumok) és a szakközépiskoláink aránya nem megfelelő. Változatlanul gond a szakmunkásképzés és a technikai középkáderek képzése. Ez különösen érezhető a keietszióvákiai kerületben, mely az utóbbi évek folyamán rohamos ipari fejlődésen ment át és nagy változások történtek a nagyüzemi mezőgazdasági termelés területén is. A termelés jelentős részét ebben a legkeletibb kerületben magyar dolgozók biztosítják, és az ifjúságnak, most kellene felvérteznie magát a jövő nagy és igényes feladatainak végzésére, ám csak részben tanulhat anyanyelvén szakiskolákban és tanonciskolákban. Amíg az általános műveltséget nyújtó iskolákban a végzett tanulók száma 5 százalékkal magasabb, mint a szlovák iskolákban, a szakközépiskolákban 50 százalékkal kevesebb. Anyanyelvi tanoncoktatás viszont nincs és így bizony a magyar tanuló ifjúság nem foglalhatja el majd helyét a különféle hasznos és szükséges szakmák, foglalkozások területén, márpedig tudjuk, hogy a társadalom anyagi javait és érdekeit a termelőmunka és nem az íróasztal állítja elő. Többet kellene tenni a jövőben az Ifjúság iskolán kívüli nevelése, szórakoztatása érdekében is. A pedagógusoknak és ifjúsági szervezeteknek körültekintőbb, odaadóbb munkát kell végezniük a tanuló és dolgozó magyar ifjúság körében is. Kassán az elmúlt napokban foglalkoztak illetékes szervek az ifjúság helyzetével, rámutattak a gyakori nem kívánatos bűnözésekre a fiatalok körében. Sok bírálatot szórnak általában az ifjak fejére, mások igen bölcs tanácsokat osztogatnak és elméletben, határozatokban nagyon szépen meg tudják fogalmazni az ifjú nemzedék szocialista nevelését, ám a gyakorlatban nagyon keveset tesznek vagy éppen semmit a fájó kérdések megoldása-orvoslása érdekében. Hogy csak egy ilyen körülményt említsek a sok közül. A kassai közép- és főiskolai tanuló ifjúság, fiatal értelmiségiek és más dolgozó fiatalok már öt éve működnek az Üj Nemzedék nevet viselő közösségben, de nem akad egy szerv sem, mely a több száz fiatal ügyét felkarolná helyet és feltételeket biztosítana ahhoz, hogy okosan, célszerűen, a szocialista társadalom fiataljaiként művelődhessenek, szórakozhassanak, klubéletet éljenek. Még egyszer sem látogatták meg őket a városi nemzeti bizottság vagy a CSISZ képviselői, Szép ígéreteken kívül még egyebet nem kaptak, nem részesültek sem erkölcsi, sem gazdasági támogatásban, márpedig ők sem mostohagyerekek, de a jövő ígéretei — technikusok, mérnökök, orvosok, pedagógusok stb. Ebben a 150 ezer lakosú városban bizony nincs megteremtve az ifjú nemzedéknek, a fiatal munkásoknak, értelmiségieknek az aktív érvényesüléshez szükséges feltételei. Márpedig a fennálló nehézségek — a város rohamos növekedése és népesedése ellenére Is meg lehetne teremteni a feltételeket, hiszen vidéken nem egy példa van erre. Kistárkányban, Leleszen, Szilicén, Csoltón, Szinán, Tornaújfaluban, Széplakon és számos más helyen már élénk, színes és gazdag klubéletet, kulturális tevékenységet folytatnak a falusi fiatalok. A nehéz, születő új nagyüzemi gazdálkodás mellett EFSZ-eink megteremtették az ifjúság szórakozásának és művelődésének az előfeltételeit. Ezeken a helyeken növekszik a művészet iránti igény. Színjátszó csoport, tánccsoport, zenekar, irodalmi és más szakkör működik már, vidámság, nevetés, józanság és elégedettség észlelhető ezeken a helyeken. Persze a létrejött csoportok szakmai irányítása sokkal nagyobb gondoskodást igényel, mint eddig. És itt bírálni kell az állami művelődési szerveket mind a kerületen, mind a járásokon, mivel elhanyagolják a létrejött magyar együttesek szakmai irányítását, műsoranyaggal való ellátását. A kassai kerületi művelődési központnak pl. 18 alkalmazottja van, de ezek között nincsen egy magyar szakember, de még magyarul előadó sem. Hasonló a helyzet a KNB művelődési osztályán is. Ez bizony helytelen, mert ennek az intézménynek egyformán kellene törődnie a szlovák, vagy ukrán együttesek fejlődésével is. Rozsnyón egy közel 100 tagú munkásdalárda működik, mely az elmúlt napokban ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. Tornagörgőn egy évvel ezelőtt alakult egy száztagú parasztkórus, Szepsiben a közelmúltban egy énekkar. Sajnos, ezekről a KNB és JNB művelődésügyi osztálya nem vesz tudomást. Még arra sem méltatja őket, hogy ellátogasson hozzájuk, hogy anyaggal lássa el és időnként egy-egy szakember közreműködésével hozzájáruljon a magyar énekkultúra fejlesztéséhez. így bizony nagyon nehéz a CSKP kongresszusának téziseiben hangsúlyozott művészeti munka, a szocialista társadalmi tudat fejlesztését előmozdítani, erősíteni. Tény, hogy megváltoztak, lényegesen javultak a magyar dolgozók életkörülményei is, komoly munkát végzett parasztságunk, erről nem is kell beszélni, hi szén tények ezek. Számtalan új ház, lakásberendezés, személygépkocsi, motorkerékpár, mosógép, rádió, televízió tanúskodik. De ezek melíett az eredmények mellett, gazdasági javak mellett, a magas munkaegységek és jó jövedelmek, keresetek mellett látni kell azt is, hogy a tudatban meghúzódó nyomok még kísértenek, elég nagy a közöny, az emberek egymáshoz való helytelen viszonya, kivételezés, előítélet és ez bizony megkeseríti a legmutatósabb számadatok mellett is dolgozóink életét és a legmutatósabb számadatok is elhalványulnak a szellemi lemaradás láttán. Ezért most a CSKP XIII. kongresszusa előtt kétféle mércét kell felállítani. Fontos, hogy a felépített új kultúrházakban színvonalas, tartalmas műsoros estek legyenek és dolgozóink necsak nézői, de élvezői, aktív részesei is legyenek a kulturális mozgalomnak. Fontos a klubélet megteremtése érdekkörök szerint. Jó könyveket kell adni dolgozóink kezébe, melyekből meríthetnek, melyek segítik és biztosítják sokoldalú fejlődésüket. Persze napjainkban annak sem szabadna előfordulni, hogy a színmagyar falvakban főleg szlovák könyveket vásároljanak. Ennek semmilyen gyakorlati értelme nincs, mert azok olvasatlanul hevernek a polcokon. Ha azt akarjuk, hogy a magyar dolgozók mielőbb behozzák szellemi téren az oktatás-művelődés területén á lemaradást — szükséges, hogy Csehszlovákiában a magyarság helyzete a testvéri nemzetiségi kapcsolatok gyakorlati megvalósítása érdekében a már eddig hozott párthatározatok mellett — melyek helyesek és jók — jogi normákban is kifejezésre jussanak. Törvényszerű rendeletekkel kell biztosítani a kétnyelvűséget is hivatalainkban a magyarlakta vidékeken. Tisztázni kell, melyek alkotmány-adta jogaink. Ezeket külön előírásokkal, végrehajtási utasításokkal kell a közigazgatás területén is biztosítani, mert csakis jogi normákkal lehet valakit kötelezni, valamit megtiltani, jogerőre emelni, valakit valamivel megbízni stb. Hangsúlyozom még egyszer: alkotmányadta és különböző párthatározatokba foglalt jogaink eddig is voltak, de ezek sok esetben nem lettek végrehajtva, s nem ellenőrizték következetesen, s bizony be nem tartásukért eddig még kevés embert vontak felelősségre. BÉRES Jft/SEF |/i ne szeretné a jót és a kellemeset az életben? Valamenyiünk! Ez már a gyengénk, s ha halljuk a varázsszavakat „házi disznóölés“ ez rögvest emberien mérsékelt falánkságot kelt bennünk. Máris érzem a sercegö friss zsír, a ropogósra sült hurka és a szépen pirított sertéshús illatát. Ilyenkor már a munkák zöme után vagyunk és jönnek a vendégek, a rokonok, a szomszédok. A szobában megterített asztal vár rájuk, csak körül kell ülni és a jó falat, meg a kitűnő bor kellemes hangulatot kelt. Ekkor már nem illik emlegetni a sok fáradalmat, gondot, az esetleges bosszúságot. Pedig nem egyszer megtörténik, hogy disznóöléskor bosszúság éri a gazdát, vagy gazdasszonyt. Ilyenkor inkább oda se ülnének a disznótoros vacsorához, jobb lenne a sarokban azon töprengeni, miért érte éppen őket ez a szerencsétlenség. Pedig miféle szerencsétlenség? Szó sincs róla, legfeljebb csupán arról beszélhetünk, hogy vagy nem ismernek, esetleg elhanyagolnak valamit. Megtörténhet ugyanis bármelyikünkkel, hogy bízván a disznóölés hagyományos módszereiben, bátran munkához látunk, hiszen apánk, nagyapánk és dédapánk is így csinálta. Igen ám, de ha valamiről megfeledkezünk baj van, meg azután „ahány ház annyi szó. kás." Hátha más még jobban járóimén megjelent könyvét, amelyet a Szlovákiai Mezőgazdasági Könyvkiadó (SVPL) bocsátott az érdeklődők rendelkezésére. E könyvből megtudhatunk sok mindent, ami hasznunkra válik. Tájékoztat bennünket a disznóölés feltételeiről, arról ki vághat sertést és melyek az ezzel járó kötelességek. Bőven foglalkozik a disznóöléshez való előkészületekkel az állategészségügyi ellenőrzéssel, a sertés legfontosabb betegségeivel, és a tulajdonképpeni disznóölés, vagyis a kábítás, elvéreztetés, for-, rázás, pörzsölés, a krupon (bőr) lefejtés tudnivalóival, továbbá a hús darabolásának, csontozásának s osztályozásának módjával. E könyv ezenkívül ismerteti a sertés gondozásának és takarmányozásának helyes elveit, megtudjuk belőle, hogy milyen takarmányokat értékesít a sertés a legjobban, miképpen megy végbe az állatban az emésztés és a zsírlerakódás. Amikor sertésünk vágásra érett, szükséges ismernünk I disznóölés higiéniájának legalapvetőbb követelményeit, tisztában kell lennünk azzal, milyen változások mennek végbe a húsban és a húskészítményekben, milyen módon dolgozzuk fel a húst, állítjuk elő a készítményeket és tartósítjuk a sertésből kitermelt húsos vagy szalonnás részeket. Végül a receptek következnek, amelyek azt hiszem minden gazdasszonyt érdekelnek. Könyvünkben megtaláljuk a disznótoros ételek készítésének módját, azt miképpen állítsuk elő a hosszabb ideig eltartható készítményeket, a főételeket pácolt húsból, valamint sok sok mást. Készíthetünk a könyv szerint különlegességeket is, mint például boros kolbászt, agykolbászt, füstölt szalonnát libamájjal, jobbnál jobb leveseket, előételeket, sülteket, tésztás ételeket. A hasznos könyvből még néhány darab rendelkezésre áll 9,50 koronás áron a könyvesboltokban, vagy megrendelhető a kiadóvállalat címén: (Slovenské vydavatel'stvo pődohopodárskej literatúry, Bratislava, Kriiková 7.) STYNDL OLGA, az SVPL szerkesztője Egy színház értékét sokminden determinálja: művészi vezetőinek igénye, műsorpolitikája, színészeinek képessége, anyagi lehetőségei és nem kevésbé a közönség jelenléte, látásmódja. De bármi is legyen egy színház arcélének a rajza, minden alkalomkor színpadáról vetíti hitvallását, mivel csak ott igazolhatja emberábrázoló képességeit. Onnan vall önmagáról minden előadásán és onnan értjük meg mi is, hogy Schiller mondanivalója azt a küzdelmet tartja napirenden, amelyet a haladás és a béke hívei az egység megteremtéséért, ma is folytatnak. Érdekes irodalomtörténeti feladatra vállatkozott tehát a MATESZ, amikor színpadáról mutatja be, hogyan jut el a költői lángelme egy olyan példaszerűségig, ahol a humanista-etikai alapokra épült eszmei tisztaság, a lényeg, a kiinduló pont. A HARAMIÁK nagy művészi felelősséget és színészi feladatot ró a színház férfi szereplőire. Noha Schiller határozottan jellemez, alakjai tiszta figurák, párbeszédei pontosak és érthetőek. Éppen ezért nehéz ezt a drámát szenv* telenül, hideg tárgyilagossággal végignézni, méinkább amikor a cselekmény a megadott tempó váltakozó németében akadozik, s az indulatok, az érzések (ha olykor fel is csillannak) közömbösen és érdektelenül bomlanak szét az „egyéni“ játék elemeire. Pedig a „társadalmi igazságot csak az egész társadalommal együtt lehet megszüntetni, nem pedig holmi egyéni lázadások útján.“ Schiller a zsarnokság ellen tiltakozik, a társadalmi igazságtalanságok ellen emel szót, de harcában a feudális zsarnokság és a szabadságra vágyó nép küzdelmét állítja elénk. Nyilván SZILÁGYI Albert,, a Győri Kisfaludi Színház rendezője is ezt akarta, mert megérezhető igyekezettel készült fel vendégrendezésének nem mindennapi feladatára. BARÄTH András nagyon jó díszlete és VÁGVÖLGYI Ilona jelmezei (kéthárom ruha kivételével) jók és illúziókeltők, A dramaturgiai húzások is előnyére válnak az előadásnak, kár csupán, hogy a drámában megírt és kézenfekvő összecsapásokat nem tudta a rendező igazi érzésekké fokozni. Ezért nem teljes hát örön}ünk[irfigg akkor sem, ha a Területi Színház vállalkozása mindenképpen dicsérhető, hiszen egy tiszta szándékú drámával akarja megismertetni nézőjét, s egyben leróni tartozását a világirodalom klasszikus müveivel szemben. Sikerek és kudarcok szükségesek ahhoz, hogy kialakulhasson egy-egy szereplőben a kritikai nézet, amely a színészi kifejező készség hangsúlyával, hangszínével, mozgásával és gesztusával összeolvadva adja meg az emberábrázolás igazi értelmét. DRÁFI Mátyás (Károly) lelkiismeretes, tehetséges munkát végzett. Alakja akárcsak THIRRING Vilo (Amália) harciasán küzdő figurája, korhűen adja a dráma hangulatát. Sejtésekkel, elhallgatásokkal dolgoznak, beszédük tiszta és pontos. A kezdeti tempótlanságot az egyre váltakozó képek sora és az érdekes beállítások, némileg fokozzák s így az első rész vége már ritmusában is hatásos. Ferenc aljas intrikáit a tehetséges VÁVRECZKY Géza sem tudja mindig hitelesíteni. Nem érezzük a lélektani dráma önmagában hevülö erejét, sokféleségét. A népes szereplő gárdából hatásosan kelti életre figuráját ROPOG József (Roller), BORÁROS Imre (Hermann), VÁRADY Béla Schufterle), SIPOSS Ernő, aki viszont fölöslegesen karikírozza a parlamenter pap alakját. Egyszerű eszközökkel dolgozik TURNER Zsigmond (Maxmiliün), QYURKOVICS Mihály (Dániel), NÁDASDY Károly (Razman) és SIPOSS Jenő (Schweizer). A gyűlölet és a humánum párhuzamában a „haramiák". HOLUBEK László (Grimm), KOVÁCS József (Schwarz), FAZEKAS Imre (Spiegelberg), és a Kosinsky szerepét alakító CSENDES László szereplését csupán figurális jelentésben érezzük. S így a zsarnokság mögött, a bosszúvágy mögött, a szerelem mögött és ez már rendezői koncepció kérdése is) elernyednek a szenvedélyek. Pedig Schillerhez nagy szív kell és nagy lélek. Szárnyalás és emelkedettség: igazi érzések’. S éppen ezért, az itt eltolódott arányokat helyre kéne még billenteni mielőtt a társulat megkezdi tájelőadásait. Ezt nemcsak a színház és Schiller, hanem, és elsősorban a színészi rang érdekében kellene megtenni! De mindettől függetlenül a Magyar Területi Színház ezen előadása mégis határozott előrelépést jelent hazai magyar színjátszásunk felfelé ívelő útján. Tavaly tavasztól egészen a tél beálltáig vajmi kevés idő jutott Ipolyszakálason a kultúra fejlesztésére. A CSEMADOK ottani szervezetének, valamint az EFSZ mellett működő tűzoltók szervezetének tagjai hol is értek volna rá kulturális tevékenységre, amikor jóformán egész nyáron át többedmagukkal a termés megmentésén kellett fáradozniuk. A megáradt Ipoly tizenegy alkalommal veszélyeztette a falut. Több mint 200 ha földterületet nem lehetett megművelni, mégis sikeresen zárult a gazdasági év. Csak a téli pihenő beköszöntése után sikerült Gubis János traktorosnak, a CSEMADOK helyi szervezete elnökének eredményes kapcsolatot teremtenie a szövetkezet vezetőségével, ahol olyan megértő emberekre talált, mint például Gombos György elvtársra. Az EFSZ vezetősége hatékony támogatásban részesítette a táncegyüttest, csak induljon meg Ipolyszakálason végre a kulturális tevékenység. A CSEMADOK tagjai két hét alatt jól betanulták a Duda Gyuri című három felvonásos vígjátékot és azt az évzáró taggyűlés berekesztése után színre hozták. A színpad felállítását és a ruhák beszerzését Léváról a szövetkezetesek vállalták magukra. A sikerült előadást végignézte Krajcsik elvtárs, Magyarország bratislavai konzulja, valamint a magyarországi Vadkertről érkezett vendégek, akik valamennyien jól mulattak. A szereplők közül ki kell emelnünk Visehradszky Vilmos "tanítót, aki Duda Gyurit alakította ragyogóan. A dicséret hangján kell ugyancsak megemlékeznünk Gubis Erzsébetről, Urbán Béláról, Sánta Gyuláról, Szabó Endréről, Marsai Andrásról és Szmetana Máriáról. A színjátszó együttest máris meghívták Ipolybélre vendégszereplésre. A szövetkezeti tagok kezdeményezésének köszönhető továbbá a „Nős emberek báljának“ rendezése, melyet a Tűzoltó szervezettel karöltve honosítottak meg Ipolyszakálason. A sikerült táncmulatságon 150 pár ropta a táncot, a talpalávalót pedig Karvai Gyula ipolyviski népi zenekara húzta. Belányi János, tanító, Deménd Thirring Viola és Vavreczky Géza a „Haramiák" egyik jelenetében. HARAMIAK Friedrich Schiller drámája a MATESZ színpadán Petöfi-est Udvardon Február 13-án a CSEMADOK udvardi helyi szervezete jól sikerült Petőfi-estet rendezett az ottani szövetkezet üléstermében. Az egész estét betöltő műsort és az összekötő szövegeket Száraz József tanító állította össze nagy gonddal. Végigvezette a mintegy 300 főnyi hallgatóságot Petőfi Sándor egész életén, ismertette költői pályafutását. Nagy tetszést arattak a közbeiktatott Petőfi-költemények, az ügyesen elhelyezett rajzok pedig a nagy költő életének egyes kiemelkedőbb mozzanatait szemléltették. A költeményeket Nehéz Ágnes, Polena Júlia, Vadkerti Erzsébet és mások szavalták mély átérzéssel. Az est fénypontját azonban Petőfi megzenésített költeményei képezték, amelyeket Istenes Ferencné és Németh Imre adtak elő Bocska József és népi zenekarának kísérete mellett. A műsor elhangzása után szellemi vetélkedőt rendeztek irodalmi és általános jellegű tárgykörökből. Essek József, Tardoskedd Ipolyszakáias kulturális fellendülése Házi disznóölés tas a disznóölés körüli tennivalókban és még többet tud, min amennyi ismeretet saját család hagyományunkból magunk elleshetünk. S ha természetünk nem zárkózott, s mások jó tapasztalatait h hajlandók vagyunk elfogadni, úgj vegyük kézbe Pelech Ondrej mérnök és munkaközösségének magyai fordításban „Házi disznóölések1
