Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-02-12 / 6. szám
y A HIDEG IDŐJÁRÁS a legtöbb helyen alaposan csökken- ^ KJ tette a tyúkok tojástermelését. A hozamcsökkenést nemcsak S3 P a hideg váltja ki, hanem többé-kevésbé befolyásolja a takar- yg C mányozás is. Ez a tényező különösen a kistermelők tojó- gs Eä iyükállományban mutatkozik meg károsan, mert itt a ba- ® H romfi takarmányozása legtöbbször egyoldalú és csak a ma- [g Hí gas keményítőértékű kukorica etetésére korlátozódik. Hosszas megfigyelés alapján és számos kistenyésztő megkérdezése után a felhasznált baromfitakarmányok etetése így oszlik meg: 70 °/o kukorica, 15 százalék búza vagy ocsú, 10 °/o árpa vagy zab, 5 % köles, korpa és napraforgó. Tehát ezek magas keményítőértékű takarmányok, kivételt csupán az igen kis százalékban etetett ocsú (az aszott szemekben több a fehérje), korpa és napraforgó adja. Ez viszont oly kevés, hogy lényegében a tojástermelést nemigen befolyásolja. Milyen hibát követnek el? a kistenyésztők a baromfi téli etetésekor? A HIBA OTT KEZDŐDIK, hogy a borsót mint igen értékes növényi eredetű fehérjetartalmú takarmányt csak kevés helyen termelik és etetik. Igaz, hogy szemesen a tyúkok nem eszik meg, de keverékben 15— 20 % -os arányban minden zavaró körülmény nélkül fogyasztják. A napraforgómag is kitűnő takarmány, azonban etetésének határt szab magas rosttartalma, ugyanúgy mint a korpa, vagy á hereliszt etetése esetén. Ezek az eleségfélék azonban nélkülözhetetlenek a tyúkok téli takarmányozása alkalmával. A MÁSIK NAGY HIBA, amit elkövetnek a kistenyésztők, az a vitaminszükséglet hiányos kielégítése a téli időszakban. A háztáji gazdaságokban tartott tyúkok takarmányozása során a tág kifutóra való hivatkozással a vitaminszükséglet kielégítését elhanyagolják. Pedig a téli időszakban ez legalább olyan fontos, mint a fehérje ellátás. Hiszen a természetadta vitaminforrások — a napfény, a sok zöldeleség, az állati fehérjék, mint pl. a bogarak, a földi giliszták — november után már majdnem semmit sem nyújtanak. Mégis sokan csodálkoznak, amikor puhahéjú tojásokat szednek össze, a korán megültetett kotlók a tojásokat felerészben sem keltik ki, sok tyúk lesántul, esetleg valamilyen fertőző betegségben el is pusztulhat. Tehát a takarmányokon kívül az állatok részére a vitaminok is nélkülözhetetlenek. Most csak a két legfontosabb az A- és D-vitaminról teszek említést. E két vitamin igen fontos a baromfi részére. Hiányuk súlyos bajokat idéz elő. Nyáron mind a két vitamin nagy mennyiségben fordul elő (napfény, természetes zöldtakarmányok). Télen ezeket pótolni kell. Helyes, ha a tél folyamán tyúkonként legalább 3—5 dkg csukamájolaj fogyasztásával számolunk, és naponta 1—2 dkg csikó- vagy sárgarépát adagolunk, vagy pedig 1 dkg zölden szárított heréből készült herelisztet, illetőleg murvát adunk. A hereliszt, vagy a herelevél akkor is adagolható, ha az állatok sárgarépát kapnak. A HARMADIK HIBA a mészvisszapótlás terén van. Általában az a vélemény alakult ki, hogy a takarmányok mészkielégítése csak a nagy tenyészetekben fontos. A háztáji gazdaságokban a tyúk szükséges meszet a talajból, az ólak faláról stb. mindenkor megszerzi. Ez valóban elégséges, de csak akkor, ha a tyúkok a téli időszakban havonta 5—7 darab tojást adnak. Amint ez a teljesítmény nő, a tyúkoknak történő mészadagolás szükségessé válik, mert a szervezet esetleg 5—6 db tojásra még képes meszet tartalékolni, az azután jelentkező mészhiány azonban már a további tojástermelést csökkenti, sőt esetleg teljesen megszünteti. Az említett okok tehát lényegesen befolyásolják a tojástermelést. EGY FŐ OKRA még fel kell hívnom a figyeimet, ami nem más, mint a hideg, sötét ólak használata. A rossz ól, bármilyen kitűnő is a takarmányozás, erősen csökkenti a tojástermelést. Végezetül szóljunk arról, mekkora Egy tyúk napi fejadagja a háztáji gazdaságban. A könynyü fajták, mint pl. leghorn napi fejadagja 10 dkg szemes, vagy dara, továbbá hereliszt és répa. A nagyobb testű fajták pl. a ródizlandi, a nyúhempsír naponta 12 dkg szemet, ezenkívül herét és répafélét igényel. Ha az állatoknak főttburgonyát adunk (naponta 3 dkg-ot), akkor a szemestakarmányok napi adagját 1—2 dkg-mal csökkentjük. Igen jót tesz, ha a tyúkoknak fölözött tejet adunk darával keverve. A vajgyártás mellékterméke az író is igen kitűnő. Disznóölések idején kiváló fehérjedús melléktermékek maradnak vissza a baromfi részére. Ilyen pl. a vér, amely főve vagy nyersen darába keverve igen értékes takarmány. Ilyen a lép, melyet főzve ajánlunk adni az állatoknak. A tyúkok ezenkívül szívesen fogyasztják leölt társaik belét, amely faluhelyen rendszerint a macska csemegéje. Igen jó még a szárított élesztő is. A NAPI TAKARMÁNYFEJADAG, tehát tojótyúkonként a következő legyen: © 6 dkg szemes (ez lehet kukoricád-árpa + búza, vagy ocsú), @ 3—4 dkg dara (ennek fele legyen borsó, vagy valamilyen takarmánypogácsa), © 1 dkg hereiiszt (vagy 2 dkg sárgarépa). Ha van napraforgónk, akkor 1—2 dkg szemest ezzel helyettesítünk. A burgonyát etetés előtt mindig keverjük össze a darával. Reggel adjuk az állatoknak azokat a takarmányokat, amelyeket nem túlságosan szeretnek fogyasztani, mert ilyenkor még éhesek és jobban esznek, (pl. napraforgót, herelisztet darával vagy burgonyával keverve). Délben szemestakarmányt és répát etetünk. Este, vagyis már úgy 16 óra tájban a felmaradó szemestakarmányt etetjük a napi adag kiegészítésére, amelyben mindig legyen legalább 2 dkg kukorica. Ennek a nagy keményítő mennyiséget tartalmazó takarmánynak az emésztése a hajnali órákra esik, amikor a leghidegebb a hőmérséklet, és így a tyúk nem fázik annyira, mert emésztés közben bizonyos menynyiségű hő keletkezik. A tyúkok vízszükségletét mindig olyan vízzel elégítsük ki, amely néhány órát állt a konyhában. Az adagolást minden etetéskor ilyen vízzel ismételjük meg. MOLNÁR FERENC, tanár MMKI, Dunaszerdahely H I D R O P O N I A A VÍZKULTÜRÁK, vagyis a hidroponiák alkalmazása a szűk kísérleti területről már a széleskörű gyakorlati felhasználás állapotába jutott. Legjobban a zöldtakarmány vízkultúra formájában történő előállítása terjedt el, mégpedig mindenekelőtt a téli időszakban. Míg a különböző konyhakerti növények vízkultúráit vízszintes betonmedencékben termesztik, addig a zöldtakarmányok előállítása lejtős felületű fémtálcákon történik. Legmegfelelőbb erre a cínezett pléh, amely tartósabb és az állandóan csörgedező víztől nem rozsdásodik. A tálcákat a térkihasználás érdekében legjobb lejtősen egymásfölé helyezni, mégpedig olyan elrendezésben, hogy a kevés műtrágyákból és nagy adag vízből összeállított tápoldat a tartályból, amely benzines hordóból is készíthető, a legfelsőbb tálcán keresztül a váltakozó irányba lejtő tálcafelületeken át a legalsó tálca végére is eljusson. Például egy kg csírázóképes kukoricából 10 kg zöldanyagot lehet előállítani. Nagyon jól fejlődik vízkultúrában az árpa, a zab, a búza és a rozs. A tápoldat csőrgedezésének beállítását szabályozható vízcsap hordóra szerelésével oldjuk meg, az utolsó tálca lejtő vége alá pedig egy gyűjtőedényt kell helyezni. A vízkultúra rendes fejlődéséhez 10 C fokon felüli hőmérsékletű és ablakokkal ellátott helyiség szükséges. A tálcatartó állványokat fémcsövekből, vagy fából készíthetjük, amelyekre lehetőleg állítható tálcatartókat szereljünk. A vitaminellátás ilyen féltermészetes módszer segítségével aránylag olcsón és hatásosan hajtható végre, A tápoldat elékszítéséhez szükséges műtrágyák és azok aránya hasonló a nagyobb területeken végzett tápanyagellátás módjához, -ksz(A, szerző felvétele.)
