Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-08 / 1. szám
Egy nagyüzemi krizanthenum telep munkájáról Budapesten a budai oldalon, a Már(,onhegy lejtőin, villák és gyümölcsösek, kiskertek övezte környezetben terül el a „Rozmaring“ Mezőgazdasági Termelőszövetkezet több katasztrális holdat kitevő krizanthenum telepe. Kevés ilyen kiterjedésű és szépen berendezett krizanthenum telep van az országban. A fővárost csaknem teljes egészében ellátja cserepes és vágott virággal. Több üzlete működik a főváros különböző kerületében. A termelőszövetkezetnek a mezőgazdasági termelési és tenyésztési feladatai mellett, fő profilja a virágtermesztés. A tagság és a vezetőség ügyesen és szorgalmasan oldja meg az e téren reá háruló feladatokat. Kísérleteket folytatnak különböző virágfélék meghonosítása érdekében, hogy a választékot még gazdagabbá tegyék és még több szép, és színes virág álljon a főváros üzleteiben a közönség rendelkezésére. A „Rozmaring“ Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Mártonhegyi telepe 10 éves múltra tekint vissza. Fejlődése igen számottevő, mert ebben az évben 20 000 apróvirágú, 40 ezer cserepes és 80 ezer szálas krizantheumot értékesítettek. Az értékesített virágok több mint 70 %-a osztályon felüli minőségű volt, mert a virágok átmérője a 12 centimétert meghaladta. Az aprótáblákba telepített krizanthenumokra a virágzás megindulása előtt melegágyi ablakokat raknak a hideg esőtől vagy az esetleges fagytól történő védelem céljából. Ezzel optimális hőmérsékletet biztosítanak az üveg tetőzett alatt a nyíló krizanthenumok számára. így a virágok védelmén túl az egyenletesebb virágzást is elősegítik. Virágbaborult krizanthenum tabla. Az itt dolgozó virágkertészek kapcsolatot tartanak fenn több ország nevesebb virágkertészeivel és nemcsak tapasztalataikat cserélik ki, hanem virágkollekciójuk bővítése érdekében virágot is hozatnak be. így a múlt évben 2000 tő kombinált virágú krizanthenumot hoztak be a Német Demokratikus Köztársaságból. A virágok sziromlevele felül lila, alul pedig ezüst színű. A vásárló közönség ennek a különleges krizanthenum fajtának nagy kedvelője. Szegedi Miklós virágkertész és az itt dolgozó szakemberek jó munkáját dicséri ez a szépen berendezett és állandóan fejlődő krizanthenum telep, ahol a közelmúltban közel 1 millió krizanthenum virágzott. A krizanthenum szaporítását korszerű üvegházakban végzik, amelyeknek bővítése most van folyamatban. SZIKORA ANDRÄS oki. mezőgazda A szója és a kínai császár T Részlet a krizanthenum telepről ■ Egész Kelet-Azsiának nélkülözheti tetlen terménye a szója, ez a fél— I egy méter magasra növő, kissé csa■ varodott szárú, hosszú nyelű, hármas ! levelű, a levelek hónaljában rövid ■ kocsányon kettős-hármas fürtben ■ álló, ibolyaszín virágú növény. Faj- 5 ták, illetve változatok szerint fehér, ■ zöld, sárga, barna, fekete vagy tarka ■ színű, három-öt magot tartalmazó 5 hüvelye sűrűn bozontos. ENNEK AZ EGYNYÁRI HÜVELYESNEK a termesztése Kínában és Japánban igen távoli időre nyúlik vissza. Első teírása i. e. 2830. évből, Csen-Nung császár idejéből való. A császár rendeletet adott ki, hogy bizonyos ünnepi szertartások kíséretében öt hasznos növényt, mégpedig rizst, szóját, búzát, kölest és óriási muhart vessenek. Az ünnepi szertartás, amely Kínában a császárság bukásáig szokásos volt, abból átlőtt, hogy május kezdetén Peking közelében, a föld első művelőjének szentelt temploma mellett kíséretével együtt megjeleni a császár, szerény földműves ruhába öltözött, és megkezdte a szántást. Körülbelül fél óráig szántott, aztán visszavonult egy csarnokba, s onnan nézte, hogyan folytatják a munkát a hercegek és a mandarinok. Amíg a császár és kísérete szántott, az udvari énekesek a földművelésről mondtak és énekeltek dicsőítő himnuszokat. Kínában és Japánban a növényi zsírokat nagy százalékban tartalmazó magokból vajhoz és sajthoz hasonló készítményeket állítanak elő. Szójából készítik a japánok a rendkívül kedvelt „szőni“-t, egy mártásfélét, amelynek felhasználásával készül a híres angol wordiest ér-: mártás is. A szoju mártás készítéséhez egyenlő mennyiségű szójababot, búzát és egy-három rész vizet használnak. A szó-8 GYÜMÖLCS • zöldség • virág ját félig megfőzik, a búzát megpörkölik és megörlik, s aztán a kettőt vízzel jól összekeverik, majd kevés Aspergillus oryzaeval, tehát penészgombával bevont párolt rizst tesznek hozzá. Ezután az egészet faládikában három napig 25 fok meleg helyen tartják. Ezalatt a penész a masszát teljesen bevonja. Ennek megtörténte után a masszát megfelelő menynyiségű só hozzáadásával nagyobb favödörbe teszik, s ebben hosszabb ideig, lehetőleg alacsony hőmérsékleten erjesztik. Kezdetben a sűrű, szürke pépet gyakran megkeverik, később a pép mindinkább hígul és végül megbámul. Az erjesztés két, néha öt évig is tart, és a lé annál finomabb, minél hosszabb ideig erjedt. A meglehetősen sűrű, sötétbarna szoju mellett — amelyből erőssége miatt csak keveset lehet felhasználni — igen elterjedt Japánban a „miszo", egy másik, nem teljesen megerjedt szó jakészít mény. Fűszernek használják a megfőzött és megsózott szójabab vizes kivonatát, a „tofu“-t. A lakosságnak különböző rétegei nagy mennyiségben fogyasztanak sóval és főzött rizzsel kevert különböző szójaételeket. Nagyon kedveltek a szójalisztböl készített sütemények, amelyeket a japáni városok utcáin mindenütt árusítanak, úgyszintén a megfőzött és szétzúzott szójából erjesztett, pincében állatott és szojumártással fűszerezett sajtok, valamint a növény klorofillt alan csírái. Ez a különös zöldség úgy készül, hogy a magot sötétben csíráztatják, és ha a csíra 15 cm-nyire megnő, csomókba kötik. A növény európai meghonosításával már a tizennyolcadik században kezdtek kísérletezni, de kevés eredménnyel. Nagy lökést adott a szója európai termesztésének az 1873-i bécsi világkiállítás, amelyen Friedrich Haberland bécsi mezőgazdasági tanár bemutatta a főiskola, botanikus kertjében termesztett szóját. Propagandája nyomán olyan nagy lett az érdeklődés, hogy a magkereskedők alig (A szerző felvételei.)' tudták a magigényléseket kielégíteni. A nagy érdeklődést azonban hamarosan követte a kiábrándulás. A termés gyenge volt, mert a szója sikeres termesztéséhez különleges nitrifikáló baktériumra van szükség, ilyen pedig az európai földből hiányzott Ez a baktérium ugyanis a szójával szimbiózisban él, annak gyö-, kerein kis gumókat alkot és ez asszimilálja a levegő nitrogénjét. A kínai kuli például abba a talajba, amelybe először vet szóját, régebbi szójatermö területről hoz földet, mert megfigyelte, hogy a szója csak ebben az esetben hoz bő termést. A különleges baktérium hiánya volt az oka annak, hogy Európában hosszú ideig a szójatermelés nem vezetett eredményre. A modern tudomány azonban megtalálta a módját a szója európai termesz-i tésének és ma már a vetőmagot a különleges szójabaktériumok tenyészeteivel beoltják. A vetőmag oltásával és a növény aklimatizálódásával több európai államban fellendült a szójának, ennek a fontos és nagy jövőjű ipari növénynek a termesztése.
