Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-31 / 52. szám
AZ ŰJ KOLLÉGANŐ hidrogénszőke kontyot visel, karcsú és kék a szeme. Formás lábát az első pillanatban észreveszi az ember. Tegnap reggel a főnök kísérte be az irodánkba. — ők lesznek a közvetlen munkatársai — mutatott a főnök a két idős asszonyra és rám. Aztán magával hívta az irodájába. Nem tudom miért, úgy kezdtem magam érezni, mintha ferdén állna a nyakkendőm és kócos lenne a hajam. Bár nem szokásom, mégis többször kimentem a mosdóba megfésülködni. És mennyire idegesít, hogy éppen ez a divatjamúlt ing van rajtam. Fél óra múlva jött vissza az új kolléganő... Előbb a két asszonnyal eredt szóba. — Nagyon örülök, hogy itt fogok dolgozni — csicseregte. — Nem messze van a lakásunk. Háromszobás, szövetkezeti... A férjem főmérnök. Tulajdonképpen nem is kellene dolgoznom, hiszen nem vagyunk rászorulva. De hát mit csináljak egész nap otthon? Jól megvol■tunk falun is. Ott is kocsin hordták a férjemet, akárcsak itt. A különbség csak annyi, hogy itt nagyobb kocsin, mert most már főmérnök. Közben benyitnak irodánkba a szomszédos helyiségekből is. „Az új kolléganő?“ — kérdik. Ő pedig mindenkinek elmondja, hogy azért vettek szövetkezeti házat, mert a férje itt főmérnök. Berta néni már nyilván ideges, mert ha valaki bejön, ő mondja el az új kolléganő helyett, hogy főmérnökné, szövetkezeti házat vásároltak stb. stb. — Jaj, olyan fáradt vagyok — panaszkodik a főmérnökné. — Tetszik tudni, tegnap vendégeink voltak. Éjjel kettőkor mentek el. Nagyon jópofa társaság volt, csupa mérnök. Igen ízlett nekik minden, különösen a koktélomat dicsérték. Mondták is, hogy olyan jó koktélt senki sem tud készíteni, mint a főmérnökné nagysága. Aztán én kerülök sorra. Nekem is elmond mindent elölről. Délután már nem éreztem úgy magam, mintha kócos lennék és ferdén állna a nyakkendőm. Most már fésülködni sem jártam a mosdóba. — Nem áll jól neki a konty — állapítottam meg az új kolléganőről a műszak végén... Miért lenne divatjamúlt az ingem? — gondoltam este a vetkőzésnél. — Holnap is ezt veszem fel. FÜLÖP IMRE Tapasztalat — Tud bánni a legényekkel ez a Julis! — Nem csoda! Harminc növendékmarhát gondoz a közösbetíl Az új kolléganő A Ml ÉVSZÁZADUNK messze maga mögött hagyta a múlt évszázadot. Akkor még nem ismerték a mai gyorsaságot és viharos tempót. Ha valaki Pétervárról Moszkvába utazott, az egy teljes hónapig tartott, a kislányoknak pedig évekig udvaroltak. Ahhoz, hogy a fiatalember leírja a tizenkilencedik század imádott hölgyének a szépségét, sok idő, sok szó és sok papír kellett. Mindez most sokkal egyszerűbb. Két levél van előttem. Az egyik az iikapámé (családi relikvia). A másikat az öcsémtől kaptam tavaly. „Hőn szeretett és tisztelt barátom, Alekszandrl — így kezdődik az ükapám levele. — Tegnap bálban valók, és egy bájteli leánynyal táncoltam. Ajkam vajmi gyenge ama ékesszóláshoz, mely hivatva leende leírni ót illedel/S LEVEL m rím mes és méltó dicséretekkel. Haja akként vala fésülve, hogy frizurája hasonlíthatatlan látványosságot nyújtott. Orcájának gyengéd színe a hajnalpírhoz hasonlít. És a nyakának hajlata! Kellemetességében és büszkeségében sikerdúsan kélt versenyre a, hattyúéval. Bűbájossága azáltal is tündökölt, hogy emlékeztetett egy leírhatatlan csillogást sugárzó drágakőre ... Vajh ki tudná leírni önnön teljességében az ö szépségét? Lesztnyikov barátom ösmérte Tatjánát, bemutatott bennünket egymásnak. Tatjána! Mely isteni név!..." Az ükanyámat Tatjánának hívták. „Szanyka" — írta nekem az öcsém. — Tegnap a verandán lekádereztem egy csajt. A fején egy állation csini cucc, a pofikája rózsás, homlokán a haj klassz, a nyaka príma. A szeme kék. A lába — halálos! Egyszóval Tanyecska — így hívják — elsőrendű kis baba ..." Nemrégiben kérdeztem az öcsémtől:- Mi van Tanyecskával?- Melyikkel? — meresztette rám a szemét. Oroszból fordította: Pogonyi Antal Äfuvaros Bendő Benő valamikor fuvaros volt szükebb hazájában. így tudják ezt ma is még az öregebb falubeliek. Fuvarozott krumplit meg - kukoricakórót, trágyát és szénát, amire éppen szükség volt. Ugyancsak ő bonyolította le a személyforgalmat fatornyos hazája és a közeli mezőváros között, ha akadt utas. Ilyenkor gondosan leporolta az ülést a bakon, mert a szekér belsejében állandóan ott éktelenkedtek a mezőgazdasági termények maradványai, minden ülőalkalmatosság nélkül. Bendő Benő becsületére legyen mondva, hogy igen akkurátus ember hírében állott. Mindenkivel előre és pontosan kialkudta a fuvardíjat, de amellett szeretett alkudozni, licitálni. A körülmények úgy alakultak, hogy Bendő barátunknak dolga akadt egy távolabb fekvő városban. Elbandukolt tehát a közeli mezővárosba, hogy vonatra üljön — először életében. Szokásához híven a vasúti pénztárossal is alkudozni kezdett: — Mennyiért visz el a vonat a városba? — tudakolta óvatosan. Borissza Ferkó és a világvége Sötét este volt, amikor BorisszI Ferkó hazaérkezett a kocsmából. Megvacsorázott, majd — mint évek során annyiszor — tett-vett a konyhában, s egyszeriben a felesége elé perdült, s borgőzös fejjel ezeket mondta: — Te M-Mariska, olyan i-izgatott va-vagyok. N-nem tudom megérjük-e a holnapot. Azt b-beszélik, h-hogy e-elérkezett a vvilág vége. Az asszony mit sem szólt, de látszott rajta, hogy bévül marja, foglalkoztatja a dolog. Közben a család nyugovóra tért, de a kis Évike valahogy nem tudott elaludni. Jobbra majd balra forgott ágyacskájában. Erre Borissza feleségéhez fordulva megjegyezte. — L-látod, a gy-gyerek is érzi a v-veszedelmet. A kislány rövidesen elszenderedett, s a többiek is egyenletesen szuszogtak, aludták az igazak álmát. Csupán Mariska virrasztóit. Nem jött szemére álom. Ferkó, a férj egy idő múlva olyan éktelen horkolásba kezdett, hogy a szobában csak úgy rezgett a levegő. Az asszony párszor oldalba bökte, de ez mit sem használt. Reggel a család frissen, kipihenten ébredt, csak Mariska volt fáradt. Az álmatlanságtól vörös szemekkel Ferkóhoz fordult. — Te, ember, engem többé ne traktálj ilyen sületlenségekkel, mert az éjjel egy cseppet sem aludtam. — Képzeld, Mariska — vágta rá Borissza szemérmetlenül — én is virrasztottam ... Ami sok, az sok. Mariska hirtelen haragra gerjedt, s ingerülten vágta az alakoskodó szeme közé. — Ugyan ne komédiázz, hiszen a horkolásod felért egy világvégével. —hai— .SzörnyííkomolY' nyugati jelentések Női egyenjogúság Amerikában Akármit beszélnek is, a nők egyre jobban előretörnek az amerikai politikai életben. A londoni „Daily Mirror“ fényképes beszámolót közöl egy austini (Texas) felvonulásról. A Ku- Klux-Klan vonult fel az USA vietnami politikájának támogatása céljából. A felvonulók között volt látható az első női Ku-Klux-Klan-tag. Van társadalmi fejlődés! Goldwater panaszkodik Mr. Barry Goldwater volt szenátor és elnökjelölt rossz néven vette a Fehér Háztól, hogy ő nem kapott engedélyt Dél-Vietnam meglátogatására, Edward Kennedy viszont kapott, aki — Goldwater szerint — „azt sem tudja, a puska melyik oldalán jön ki a golyó“. Figyelemre méltó vádaskodások hangzának el az amerikai politikai életben! !□□□□□□□□! MAI FALU Kommunistagyanús a Beatles-együttes! A „Los Angeles Times" Santa Barbara-i jelentés szerint David Nobel wisconsini lelkész azzal vádolta a Beatles-együttest, hogy önkéntelenül is elősegíti a kommunizmus terjedését. Vad muzsikájukkal lázadásra és forradalomra készítik elő az amerikai ifjúságot. A veszély megszűnéséről csak akkor lehetne beszélni, ha a Beatles-együttes áttérne a zsoltáréneklésre. Házasságszédelgő nő A nők egyenjogúsága ha lassan is, de fokozatosan megvalósul az élet minden területén. A londoni „Daily Mirror" beszámol arról, hogy egy Michael Hanson nevű londoni elektromérnök feljelentett egy nőt házassági ígéret megszegése miatt. A nő megígérte neki, hogy hozzámegy feleségül, majd lelkiismeretlenül cserbenhagyta. A mérnök reményét fejezte ki, hogy a törvény az elhagyott férfi mellé áll, s megbünteti a házasságszédelgő nőt, aki visszaél a védtelen elektromérnökök hiszékenységével. Korszakalkotó felfedezés A londoni „Sunday Express" írja: „Sok baj van szerte a világon a fejlődés azonban nem áll meg. A dicső ausztráliai tudósok megoldották a szögletes ananász régen vajúdó kérdését." Mezőgazdasági úton tettük meg az első lépést a kör négyszögesítése felé! RHBUnBFO — A jegy ára 3 forint 30 krajcár. Adjak egyet? — Sok! Elég lesz 2 forint is — szabódott az öreg. — Hallja, bácsi! — mordult rá a pénztárnok. — Ez nem hetivásár! — Kettő ötvenet is megadnék érte, isten neki fakereszt! — Hát akarja három harmincért, vagy sem? — Tudja mit, egyezzünk ki kettő nyolcvanban, de egy büdös vassal sem adok érte többet! — próbálkozott a fuvaros. Közben azonban fütyült a bakter és elindult a vonat. Kárörvendően odavetette tehát: — Ügy kell magának! Máskor tanuljon meg alkudozni, becsülettel! —4-— Egy másik alkalommal egy jól öltözőt városi úriemberféle kapta el a mezővárosban vesztegelő Bendő Benőt, akiben a fuvaros sasszeme felismerte a bírósági végrehajtót. Kelletlenül kialkudta vele a viteldíjat és feltuszkolta utasát a bakra. A végrehajtó indulás előtt lelkére kötötte, jól vigyázzon az ülésre helyezett aktatáskára, mert pótolhatatlanul fontos iratok vannak benne. Csakhogy hiába vigyázta Bendő barátunk a gondjaira bízott jószágot, egy zökkenőnél mégis nyoma veszett. Mire a fuvaros észrevette a „kézipoggyász“ hiányát, bár bottal üthették a nyomát. Odaszólt tehát furfangos módján utasához, aki még semmit sem sejtett: — Tud az úr franciául? — faggatta. — Tudok — válaszolt a végrehajtó. — De miért kérdi? — Akkor tessék megmondani, mit jelent franciául, hogy „elveszett“. — Elveszett? Azt jelenti, hogy „perdü". Miért fontos ez magának? — Azért, mert a maga táskája: perdü! k. E. — Halló, Mari? Csak azt akarom mondani, hogy ne menj rózsám a tarlóra .. Elővigyázatosság Fehér jegygyűrűt vásárol: — Bevéshétem a gyűrűbe a menyasszonya nevét? — érdeklődik az ékszerész. — Lehet, kérem, de mindenesetre ne nagyon mélyen. Népi ellenőrzés Uraim, szabad egy szóra ? Szabad, vagy nem szabad, én elmondom. Hadd tudják meg mások is, milyen előzékeny emberek igazgatják „Gömörország“ egyik kis faluja szövetkezeti közösségének életét. Emlékeznek talán még arra, hogy várt, de nem szívesen várt vendégként érkeztem. De számíthattam egyáltalán kellemes fogadtatásra? Nemi Mert hiszen tudták, hogy nem „dicshimnusz“ zengéséhez akarok tényeket gyűjteni, hanem panaszok, feltételezett igazságtalanságok körül próbálok rendet teremteni. Valami azonban nagyon meglepett. Szokatlannak és mesterkélt udvariasságnak tűnt, hogy Önök, akik egy szövetkezeti közösség tagja, következetesen urazták egymást. De ez még csak hüggyán! Hanem úr lettem én is! Népi is képzelik, hogy ezáltal milyen kellemetlen helyzet elé állítottak?! A legjobban azonban az lepett meg, hogy a személyem iránti mély tisztelet nem tartotta vissza az elnök urat attól, hogy a dolgok józan mérlegelése helyett támadásba lendüljön. Megkaptam a magamét! Valahogy így: „Uraságod fellázítja a falut!".........Uraságodnak nincs igaza!" ... „Kegyed ironizál és kegyednek illenék tudni, hogy az én felettesem a járási termelési igazgatóság!" és így tovább. A hangnem ugyan később barátságosabb lett, de ha tetszett, ha nem, én továbbra is úr maradtam. Kissé mulatságos eset, de elgondolkoztató! Kivizsgáltam a névtelen szövetkezeti tag panaszát. Most illő lesz megírni véleményem a szövetkezet elnökének. Elképzelik, hogy milyen kellemetlen helyzetben vagyok? Igaz, hogy a véleményt nem lesz nehéz megírni, hanem a bökkenő ott van, hogy hogyan szólítsam a szövetkezet elnökét ?! Szólítsam elnök elvtársnak? Ezt a történtek után nem tehetem! De nem nevezhetem Pista bátyámnak sem, mert még azt gondolná rólam, hogy bizalmaskodom. Uralkodjon hát a szokás hatalma?! Elvégre, ha a szövetkezeti iroda rozzant teteje nem roskadt ránk a gyakori urazgatás hallatára, talán az újságpapír sem tiltakozik majd, ha a válasznak szánt cikkemben elnök uramnak tisztelem! De nem megy! Érzem, hogy nem fog menni! Bonyolult egy helyzet. Kérem, ne haragudjon, ha a cikkemben mégsem szólítom majd elnök úrnak. ______________ pk. Paraszti munka ^ ^SZABAD FÖLDMŰVES 1965. december 31.
