Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-12-31 / 52. szám

írótól kérdezni — azt hiszem ez a legnehezebb feladat.

Mégpedig azért, mert maga az író állandóan kérdez, vallat: önmagát, másokat, a világot. S a tollából kikerülő versek, novellák, regények, mind-mind kérdések az emberhez, a társadalomhoz. Olyan kérdések, amelyek mindenkit egyaránt érintenek, izgatnak, s amelyekre mindenkinek önmagában kell megkeresni a választ. Az írómegfogalmazta kérdésekre az ember magatartása, erkölcse, munkája a tiszta felelet.

Aki elmulasztja a válaszadást, az önmagát károsítja. Annyival marad szegényebb, amenynyivel egy-egy irodalmi alkotás által felvetett gondolatot, problémát, saját valóján belül megválaszolatlanul hagy.

Irodalmunk állandóan gazdagodik. Mind mennyiségi, mind minőségi téren új, figyelemre méltó alkotások születnek, s látnák napvilágot a megjelenő könyvekben s a lapok hasábjain.

Ez a minőségi és mennyiségi növekedés bizonyos fokon a társadalmi igény fokmérője is. Városi és falusi dolgozóink egyre többet olvasnak, egyre inkább érzik a könyv, az irodalom erejét, amely munkájukban, közösségi életükben mellettük áll és segít.

Ezek a tények íróinkat nehéz feladatok elé állítják. A felfokozott igények kielégítése íróink számára nem közönbös. Ezért fordultunk hozzájuk az óév végén, s az új esztendő küszöbén, hogy ha néhány sorban is, mondják el terveiket, céljaikat; mindazt amit szeretnének megvalósítani az 1966-os évben.

Csontos Vilmos

A legtöbb ember cél nélkül, terv nélkül nehezen tudja elképzelni létezését. Minden reggel és minden este összegez: mit szeretne elvégezni, vagy mit sikerült megvalósítani a napi feladatok közül, s mi marad másnapra. S ami maradt, azon van a hangsúly újra virradtával, az lesz a további feladat, új ösztönzés, új cél. így morzsolódnak le az esztendő napjai mindnyájunk életében. így fogyogatnak el egyenként az éveink is. Sok szép szándék dobogtatja meg az én szívemet is az új esztendő érkeztével. Már az egykori merész álmok színüket vesztették, s az ifjúkor virágai régen elhervadtak; ma mégis van még ami csábit, ami bíztat, ami hittel éltet — és ez a virágzás utáni gyümölcsre várás, az ősz ígérete.

Ez a termésre-várás érleli szándékaimat és terveimet.

Az iróféle ember termése az Írás: a könyv. Igenám, de pont az én esetemben nem csupán az iróféle emberről van sző, vagy több, vagy kevesebb vagyok — erről még senki sem próbált meggyőzni —, mert hiszen én itt dolgozom a Zalabai Egységes Földmüvesszövetkezetben közönséges tagként. S pont úgy számlálgatom havonként a munkaegységeimet, mint a többi dolgozó. A napi két munkaegység elérése megelégedéssel tölt el, a kevesebb szomorúságot okoz. Tehát a munka az igazi éltetőm. Az írás mindig váratlanul kényszerít papír elé. A gondolat sohasem tervek és szándékok szerint röppen fel: jó

vagy rossz érzéseim szülötte ez — mint mondottam, kényszerít a szavak, a mondatok leírására. S ennek a kényszernek engedelmeskedni kell. Nagyon jó érzés ezután, ha a betűkbe csorduló írás verssé ötvöződik. Ilyenkor el tudom pillanatra felejteni, hogy az írás kedvéért a kapát, vagy a kezemügyében levő más szerszámot kellett félretennem.

7 LYENKOR ÉV VÉGEN rendszerint

megkérdezik az írót, mit ír, milyen müven dolgozik? S a válasz majd minden esetben sablonosnak tekinthető: írok, ilyen vagy olyan munkámon dolgozom, s ha valami közbe nem jön, ekkor és ekkor elkészülök vele. Persze, legtöbbször csak a lap hasábjain készül a mü. Már-már úgy fest a sok fogadkozás, nekibuzdítás, mint az üzemi felajánlásokban, hogyha minden pontját teljesítenék, akkor nem is tudom hirtelen, hogy hol tartanánk. Akkor már olyan gazdag irodalmunk lenne, hogy felfigyelnének rá, tekintélyt szerezne magának itthon és külföldön, esetleg két nemzet irodalmának a segítségével, Európa más országaiba is eljutna. Egyelőre azonban ott tartunk, hogy dolgainkat csak a mi

Hát ilyen frőféle, — vágy ha úgy szebb — költőféle ember vagyok én. A delelőn már túljutottam, s az idő erősen őszbe fordult, derét gyér hajamon hordom. A terveimet és szándékaimat azonban meghagyta, s azok tovább nyugtalanítanak. S ez a nyugtalanság éltet. Ebből erednek az ösztönzések, az elképzelések. Bizony sok még a terv és a szándék. Attól félek, hogy egészen sohasem valósulnak meg. Legközelebb, tehát a jövő évben szeretném kézbevenni új verseskötetemet, amely „Üj szerelem“ címmel már a könyvkiadóban várja a nyomdába adását, úgy mondják, szerepel a következő év kiadói tervében. Továbbá szeretném mégegyszer átdolgozni a már befejezett életrajzomat, amelyre szintén vár a könyvkiadó. A legszebb elképzelésem ezeken túl az, hogy új és nemesebb veretű költeményekből már az elkövetkező évben jónéhányat megírhassak, hogy a két év múlva rám köszöntő hatvanadik évemben, legszebb termésemként azt új kötetben viszontláthassam.

És még valamit szeretnék: ha munkámmal továbbra is hasznos dolgozója lehetnék a földmüvesszöVetkezetnek.

Mács József

dolgainkhoz tudjuk mérni, Magyarország részéről udvariassági gesztus néhány példány megrendelése, szlovák és cseh részről még ilyen figyelmességben sincs részünk, így aztán vagyunk, mert lettünk, mint a dér az ágon — megkérdezetten. Csak a mi kritikusaink törődnek velünk, de ők sem úgy, hogy az írót önmagához, vagy tegnapi munkájához hasonlítanák, hanem éppen ellenkezőleg: hasonlítják egyiket a másikhoz, mintha a mi csendes bér. keinkben minden író egyforma lenne, ugyanaz a lelkialkat, ugyanaz a szemlélet stb. így történik meg aztán, hogy egy-két legjobbnak tartott fiatal írónk egyáltalán nem kap kritikát, mert a többiekhez képest jók. De térjek rá a kérdés megválaszolására, - Dolgozom, ahogy lehet, ahogyan az erőmből futja. „Adósságtörlesztés" című regényemen. Az Irodalmi Szemle két részt hozott már belőle? s akik elolvasták, a részletekből is megállapították, hogy kimondottan a határ mentén élő népek problémáját akarom megragadni és kifejezni. Az vezérel munkámban, hogy alakjaim sok tekintetben mások, mint például az alföldi magyarok. Észjárásunk más, eseteink, életérzéseink, történeteink is mások, ruhánk is, pénztárcánk is, pénzünk is. S ha mindezt ki tudom hűen fejezni készülő regényemben, akkor nem volt hiábavaló a munkám, akkor valamenynyire sikerül majd megközelítenem a célt, amelyet Eábry Zoltán nemrégen úgy fogalmazott és úgy sürgetett: csehszlovákiai magyar regényt.

m

N

iO

LJ OGY MIN DOLGOZOM? Legelőszöris: mikor dolgozik a költő?

Akkor-e, mikor a két éve befejezésre, tartalmi és formai feloldásra váró vers már kész képeinek, ritmusképleteinek feszítő erejét próbálgatja az eléje ágaskodó sötét falon, tapogatja a legkisebb ellenállás helyeit, a feloldás legvalószínűbb irányát, — vagy akkor, mikor asztalhoz ül, s papírra veti a villamosmegállókon, reggeli félálmokban, gjHH napi vitadühökben megtalált megoldásokat. Ha az előbbi igaz, akkor háromnegyed részben nyomdába adott második kötetem befejezése előtt álló nagyobb versein dolgozom, ha az utóbbi, akkor hónapok óta már semmin. A vers az egyetlen tett, amely nem elhatározásból születik. Az asztalhoz le lehet ugyan ülni versíró szándékkal, de ha ez a „leülés“ nem pont a hónapok óta rágott, forgatott, megkinlódott vers végén, akkor fel is lehet állni — fiaskóval,

Oj kötetemről: tartópillérei: a modern ember halál-élménye, s ami ezzel összefügg: az ember erkölcsi

értékeinek: a hősiességnek, igazságakarásnak stb. „revíziója“.

S egy terv: össze szeretném gyűjteni az elmúlt három év alatt írt riportjaimat: főleg azokat, amelyek irodalmi, szellemtörténeti vonatkozásaikkal kicsit a publicisztikát súrolják, s kiegészítve őket elszórtam megjelenő kritikámmal az anyagot kötetben kiadni. Előtte még meg szeretném írni a két háború közötti szlovákiai magyar irodalom máig élő problémaköreit, vezéregyéniségeinek portréit. Ha sikerülnek, ezek is ebben a kötetben kapnának helyet. Az első belőlük már elkészült s A problematikus Forbáth Imre címmel az Irodalmi Szemle januári száma hozza.

Aram Hacsaturján Moszkvában megcsúszott az úttesten és lábát törte. A 62 esztendős szovjet zeneszerzőt kórházba szállították.

® Pablo Picasso elhagyta azt a párizsi kórházat, ahol novemberben epeműtétet hajtottak végre rajta.

0 Leopoldine Konstantin neves osztrák színésznő 79 éves korában Bécsben meghalt.

% Peter Weissnek a frankfurti Ausschwitz-perről készült drámáját ebben a színházi évadban — Németországon kívül — 13 ország 17 színpadán mutatják be, a többi között New Yorkban, Párizsban és Milánóban.

9 A szovjet felderitőkről forgatnak filmet a Szovjetunióban, a Moszfllmstúdiőban. A játékfilm a Nagy Honvédő Háborúban tevékenykedett híres felderítőkről szól.

§ Le Corbusier művei halála óta annyira keresettek, hogy leghíresebb könyveit újból megjelentetik a kiadók.

Egri Viktor

M

IHAIL SOLOHOV a Nobel-díj átvételekor — nem félve attól, hogy konzervatívnak fogják tartani — a realista művészet meggyőzödéses hívének vallotta magát, és ünnepi beszédében ezt a kijelentést tette:

„A művészet óriási erővel hat az emberi szívre és értelemre. Ügy gondolom, csak annak van joga művésznek nevezni magát, aki ezt az erőt erre használja fel, hogy megteremtse a szépet az emberi lelkekben, és szolgálja az emberiséget.“

Azt hiszem, hogy napjainkban, amikor sok fiatal áramlat visszautasítja a realizmust, mert elavultnak tartja, sokan Solohovnak adnak igazat, és talán nem szerénytelenség tőlem, ha én is azok közé sorolom magam, akik kezdettől, és mindig nem foglalkozásnak, hanem hivatásnak — szolgálatnak, az ember szolgálatának tartották a művészetet.

Valami keveset levenni azokból á súlyokból, amelyeket minden ember hordoz és egyedül levetni nem tud, valami keveset leoldani azokból a görcsökből, amelyek óhatatlanul Is ráfonódnak és bénítják, ez az írás feladata — az enyém is.

Segíts olyan világot teremteni, amelyben — hogy a költő szavával éljek — a rossz ember csak mutatóban marad. Az Üj Szó hasábjain most megjelenő kisregényem után egy újabb munkát vettem tervbe, amelyben szeretném hangsúlyozni, hogy

Duba Gyula

Ofév alkalmával általában minden embert meg lehetne kérdezni, hogy mik a tervei az előtte álló évet illetően, mert örök emberi tulajdonság, hogy az új évnek konkrét elképzelésekkel, esetleg óhajtott dolgok várakozó kívánságával indulnak az emberek. Az én terveim is inkább olyan „óhajtott dolgok várakozó kívánásai' és a remény, hogy közelebb jutok hozzájuk egy lépéssel. Kevés bennük a konrétum, de annál több az elképzelés. Az írás mesterségének és lényegének megközelítéséről van szó „csupán", azoknak a belső törvényszerűségeknek a felfedezéséről és birtokba vételéről, melyek múlhatatlanul szükségesek ahhoz, hogy az író „igazi" prózát írjon. Kezdem már érteni az írói munka mélységes komolyságát (elég későn, gondolhatják egyesek!) és ennek a komolyságnak megfelelő alkotó-filozófiát szeretnék magamnak kialakítani. Egyszóval — egyszerű és nem nagyon romantikus tervi — az újévben tanulni szeretnék. Sokat olvasni és sokat gondolkodni olvasmányaimon.

nem lehet a társadalmi kiábrándultság és hitetlenség pózában élni. Szeretném meséjével és eszmei mondanivalójával kifejezni, hogy a mutatóban' maradt rossz emberben is él csírája a jónak, az emberinek és ha sikerül a keményen ellenálló rossznak érdes burkát feltörni, akkor felszínre kerülhet az, ami meghozza a változást, az emberré válásnak is mondható fordulatot. Bár a megírásra váró történetben a hős halálával végződik az emberi érzés, a történet kicsengése nem lesz leverő; megpróbálom rokonítani az igazi nagy tragédiákkal, amelyek nem ejtik pessziblzmusba a nézőt, nem hagyják visszás érzésekkel, kielégítetlenül az olvasót.

Vajon kisregény, dráma vagy hangjáték lesz-e belőle, erre pillanatnyilag nem tudok felelni. A történet színhelye és társadalmi háttere hoszszú évek óta tisztán áll előttem, az alakok Is elevenen körvonalazódnak' bennem s ha majd nem az író szavaival, hanem önálló cselekvésre készen, a maguk nyelvén jelentkeznek — remélem hamarosan —, akkor eljön az írás ideje, papírra kell vetni mindazt, amit sugallnak és tenni akarnak. Ez az óra majd eldönti azt is, miféle műfaji formát kell használnom, hogy elfogadhatóan kifejezhessem mindazt, ami bennem él és elmondásra kívánkozik.

További terveim, céljaim, elképzeléseim?

Nem szeretnék olyasmit beharangozni, aminek megírására az esztendő folyamán talán nem kerül sor. AI élet sokrétű, mérhetetlenül színes é» sok száz kérdésre vár feleletet. Elég* ha belőlük egyre, kettőre felelni próbálunk. Közben az Emlékezések könyvének néhány fejezetét szeretném megírni, folytatni a Kegyetlen éveket, megkeresni emlékeimből azokat aI élményeket, amelyek lassan eldöntötték, milyen úton kell járnom, hogy életemnek értelme és munkámnak célja legyen.

De hol marad a munka, az „alkotó* tevékenység, kérdezhetnék. Egy kőnkrét elképzelésem van: megírtam egy fél kötetnyi novellát, melyek februárban - márciusban nyomdába is mehetnének, hogyha közben meg lenne írva a másik fele is. Minden energiámmal azon leszek, hogy az a néhány hiányzó novella elkészüljön.

ClSlJlFt/1A/Vr7lfi<Z tíWph S • A PráSai FekBte színház sikerig/ WUA/lA/l l/ÍX-to rlAI rel szerepel Kubában. A havannai lapok Is elismeréssel nyilatkoznak elő* ... adásaikról.

Párizsban új kiadásban látott napvilágot az 1937-ben, ötvenéves korában írt munkája: Amikor a katedrálisok fehérek voltak. A cím arra utal, hogy a maguk idejében nem voltak piszkosak, szürkék és kopottak az épületek, aminthogy egy-egy építészeti korszak is friss és elragadó az induláskor.

$ Vasarely (Vásárhelyi Viktor) művészetét ismertető album jelent meg a svájci Griffon Kiadónál. A kritika szerint a kötet a karácsonyi könyvpiac egyik legérdekesebb műve.

@ Háromezer éves bronzsisak. A miskolci Herman Ottó Múzeum mintegy 3000 évvel ezelőtt használt kora vaskori bronzsisakkal gazdagodott. A Szikszón feltárt lelet mellett egy azonos korú sarlót is találtak.

Hét bélyegből álló új bélyegsorozat Jelent meg a Szovjetunióban, melyek Moszkva, Leningrád, Ogyessza, Kljev, Breszt, Volgograd és Szevasztopol védelmét ábrázolják.

0 A legújabb divatos tánc a sgueeze. A tánz közben a partnerek arca Összeér, ám a test többi részével nem érintik egymást, hasonló módon, ahogy a századfordulón a tangót táncolták.

$ Juraj KotouCka festőművész munkáiból nyílt kiállítás a közelmúltban a Fiatalok galériájában.

SZABAD FÖLDMŰVES 'J

1965. december