Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-25 / 51. szám
Narancsháború ^sziii? iBlMillil Az olvasó már megszokta, hogy a háború szóval, ha a nyugatközi ellentétekről van szó, a legíurcsább szavakat párosítják. Emlékezzünk csak vissza a baromfiháborúra, dióháborúra, autóháborúra, sajtháborúra. Az elmúlt hónapokban új összetétele született a háború szónak: narancs- Aki emlékszik még a többi ilyen háború okaira, az csakhamar rájön, miről is van szó. A baromfiháború a Közös Piac-tagállamok baromfiexportőrjei között tört ki, a sajtháború részvevői szintén a „hatok“ voltak, akik a dán termelőkkel vívtak csatát a piacokért, az autóháború még bonyolultabb, hisz itt a Közös Piac nagy gépkocsiüzemei nemcsak az óceánon túli versenytársakkal küzdenek, hanem egymás között is kíméletlen harcot vívnak. így tehát a narancsháború nemlehet más, mint a narancs, de általában a déli gyümölcsöket termelő országok versengése a piacért. És feltevésünkben nem csalódunk, mert amint a Frankfurter Rundschau egyik cikkében hírül adja, több helyen már ki is ásták a harci bárdot, hogy megállapodásokkal, különböző húzásokkal, régi szerződésekre való hivatkozásokkal megvívják a harcot, így tehát a hónapok óta tartó közöspiaci válságot most egy újabb ellentét tarkítja. Kitől vásároljanak narancsot, citromot? A Közös Piacban résztvevő Olaszországtól, vagy az észak-afrikai, elsősorban tunéziai, marokkói, algériai termelőktől? A három afrikai ország, amelynek kitűnő kapcsolatai vannak főleg a francia piaccal, most megállapodásra akarnak jutni a „hatokkál“ a citrom- és narancstermelésük elhelyezésére. Tunézia, Marokkó és Algéria ugyanis e termékek exportlehetőségének növelésével is javítani akarnak gazdasági helyzetükön. Másrészt, amint az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) véleményéből is kitűnik, a Földközi-tenger térségében öt éven belül túltermelés lesz a citromfélék terén. Ez a jelentés pedig sok mindent megmagyaráz. A Földközi-tenger térségében elterülő államok, és itt már nemcsak az említettekről van szó, hanem Spanyolországról, Portugáliáról, Izraelről, Libanonról, sőt még Törökországról is, előre akarják biztosítani a piacot. A harcot legkönnyebben Olaszország vehétte fel. Tagja a Közös Piacnak, így máris igényt tart arra, hogy a Közös Piacon kívül álló országokból eredő behozatalra különféle vámdíjakat szabjanak ki, s így ő zavartalanul exportálhassa narancstermését. Meg kell azonban említenünk, hogy Olaszország termése a Földközi-tengeri országok narancsexportjának csak tizenöt százaléka. A küzdelmet még bonyolultabbá teszi egy régebbi ígéret. A múlt év végén a gabonaárak egyeztetésével kapcsolatban folytatott viták során — melyek mint ismeretes, a mai napig sem értek véget — a Közös Piac miniszteri tanácsa azt ígérte Olaszországnak, hogy a nyugat-német piacot fenntartják az olasz citromíélék részére. Olaszország tudniillik csak ily módon volt hajlandó beleegyezni a gabonaárak egyeztetésébe. A narancsháború tehát itt is belekapcsolódik a Közös Piac tagállamait foglalkoztató kérdés-komplexumba. Olaszország bármely pillanatban megvétózhatja a „zöld piac“ tervét, ha a másik öt tagállam megtagadná kérésének teljesítését. Márpedig az eddigi tervek feltételezik ezt... A Kö^ös Piac bizottsága, amely az utóbbi hónapokban oly elfoglalt volt a francia vétó miatt a közös „zöld kassza" megteremtése miatt, kénytelen volt ezzel az üggyel is foglalkozni. A nyugati sajtó szerint már ki is dolgoztak egy tervet, amelyet azonban titokban tartanak. A kiszüremlett hírekből azonban meg lehet állapítani, a terv körvonalait. E szerint az összes földközi-tengeri ország vállalja a citromfélék termelésének csökkentését s ennek ellenében a vámdíjakból beszedett összeget visszaadnák azoknak az exportáló országoknak, amelyek egy ilyen gazdasági egyezményben részt vennének. A hírmagyarázók a tervről máris megállapították, hogy igen törékeny és több mint valószínű a Közös Piac archívumába kerül, mint megannyi terv. Elsősorban Olaszország torpédózhatja meg, hisz e terv szerint nem lesznek kiváltságos jogai a narancsexport terén, mert a szé?rződéshez feltételezhetően a nem közöspiaci államok is csatlakoznak. Róma tehát nem kapcsolhatja ki a versenyből legnagyobb ellenfeleit, az északafrikai államokat és Spanyolországot. Ebben az esetben a kérdés viszszatér a gabonaárak egyeztetésének vitájához. Ez pedig a jelen pillanatban igen kényes helyzet elé állíthatja a tárgyalófeleket, akik nem tudják így sem megoldani a hónapok óta húzódó válságot. A szakértők még hozzáteszik, hogy a terv már azért is meglepő, mert maga a Közös Piac bizottsága — a római szerződésre való hivatkozással — elutasított minden megszorítást és kontingentálást a közösség hat államára vonatkozóan. A mosolyra kényszerítő narancsháború kifejezés tehát a Közös Piac legégetőbb kérdéseivel függ össze. Ez a közöspiaci epizód éppen olyan veszélyeket rejthet magában, mint a gabona kérdés, vagy a „hatok“ más konfliktusa. És mindez a Közös Piac legkomolyabb válságának idején... Gy. J. KANADA a világkiállítás előtt Montreal, a kétmillió lakosú kanadai világváros már most az 1967 évi világkiállítás lázában ég. Miiként Tokió szebbet, maradandóbbat akart nyújtani Rómánál az olimpiák történetében, ugyanúgy különböző nemzeti pavilonok, bejáratuknál a Nemzetek Terasza, kis amfiteátrummal, ahol majd a nemzeti napokat megrendezik és ugyancsak itt lépnek fel a különböző országok nemzeti együttesei is. Montreal túl akarja szárnyalni az 1958. évi brüsszeli világkiállítás sikerét. A világkiállítás fő mondanivalója „Az ember és világa". Az előzetes költségvetés szerint a várható kiadások végösszege 167 millió dollár. Milyen lesz a kanadai világkiállítás? A már mindenüvé elküldött és hozzánk is elérkezett tájékoztatókból megtudjuk: a város felöl két modern hídon, a Victoria és a Jacques Cartier elnevezésű hidakon érheti el a közönség a Szent Lőrinc folyó két szigetén: a Szent Ilonán és a Notre Dame-on nyitott kiállitócsarnokokat, a szabadtéri bemutatókat és a kis kikötőket, amelyekben a Kanada történetében jelentős szerepet játszott több százéves gályák és hadihajók kicsinyített mását horgonyozzák le. A Notre Dame szigeten lesznek a kanadai pavilonok. A főépület teraszos kiképzésű, előtte szökőkutak, a lagúnában velencei gondolák, amelyekben a látogatók vízről tekinthetik meg a kiállítás nagy részét. Ugyanezen a szigeten lesznek a 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1965. december 25. Különös gonddal tervezték meg a közlekedést A Metro és a gyorsvonat óránként 50 ezer embert tud szállítani, a parkolóhelyeken 20 ezer személygépkocsi számára biztosítanak helyet. Megközelíthető ezenkívül a kiállítás repülővel, helikopterrel, kis hajókkal, vitorlásokkal és evezős csónakokkal is. A szórakoztató üzemeket Szent Ilona szigetén helyezték el. Itt rendezik a karneválokat, a különböző fesztiválokat, gondolás felvonulásokat, a szabadtéri színpadokon pedig világhírű művészek fellépésével színdarabokat, revűműsorokat mutatnak be. A látogatók étel-ital ellátását hatvan étterem és büfé bonyolítja le. A kanadai kormány diplomáciai úton 150 országot és nemzetközi szervezetet hívott meg eddig. A rendezők nem kevesebb mint 30 millió külföldi vendéget várnak Montrealba. A hatalmas tömegek elhelyezését szállókban, magánszállásokon és — Tokióhoz hasonlóan — a kikötőben horgonyzó hajókon kívánják biztosítani, Érdekesség: a montreali világkiállításon veszik igénybe először a szállodai elhelyezés gyorsaságát és pontosságát biztosító különleges elektronikus gépek segítségét. V. P. IX EVESEN TUDNAK ar- i ról a harcról, amelyet i az Egyesült Nemzetek Szövetsége által alapított in- i tézet dolgozói folytatnak, (, hogy mintegy 250 millió 11 embert megszabadíthassa(i nak az ötszemű veszede- i lem pusztításaitól. A ve- i szedelemnek hat lába és i öt szeme van, latin neve ,i Schistocerca gragaria, i vagyis vándorsáska. Nem I nagyobb, mint egy férfi i ujja és szárnyainak fesztávolsága 20 centiméter. !» Ugrik és repül még akkor is, ha kiveszik az agyát. És hasonlít a páncélozott i| mesebeli sárkányhoz. A küzdelem arénája áz • Atlantiétól egészen a Hi- 1 malájáig, terjed, elfoglalja 1 az afrikai földrész északi 1 részét, Közép-Keleten át 1 érinti Közép-Azsiát, majd J kiterjed Afganisztánra, Pa- J kisztánra és Indiára Is. i A sáskarajok sűrűsége i elképzelhetetlen. 1961-ben például elsötétült Delhi, {I India fővárosa. Órákon át (I olyan sötétség uralkodott a kétmilliós városban, mintha a legvadabb vihar fekete felhői takarták volna el a napot. A sáskaraj hosszúsága elérheti a negyven és szélessége a nyolc kilométert. Egy-egy körit zetre 20—30 raj támad egyidejűleg. A felhő úgy |l közeledik, mint a tornádó |l oszlopa és rövid idő alatt elpusztít minden növény\ zetet. Szinte forr a levegő és a zöldellő táj csupasz pusztasággá válik. A fiatal sáskák megszakítás nélkül tíz óra repülést is kibírnak, miközben saját zsírjukból nyerik az kaellenes kutatóintézet megalapítására. Az intézet tudományos alapon kezdett foglalkozni a problémával. Megfigyelték a rajok vonulásának útvonalát és megkísérelték az irányt elő-Az energiát. Egy-egy rajnak re meghatározni. Harminc körülbelül 12 milliárd tagja országban kiépítették a van, ezek szigorúan be- híradószolgálatot és beveötszemű tartják az összetartás pa- tették ä vegyi anyagokat rancsait és még a legmeg- is, azonban a veszedelem erőltetőbb repülésnél is nemcsak hogy nem csőkveszedelem csak alig egynéhány marad el a hatalmas tömegtől. Bár az ötszemű veszedelem már biblikus idők óta számtalan és rendkívüli kárt okozott az emberiségnek, nagyobb méretű küzdelmet a 20. századig egyetlen állam sem kezdett ellenük. 1929-ben került sor Londonban a sásként, sőt még növekedett. A második világháború után, 1958-ban a Szíriái Damaszkuszban 16 állam küldötte tanácskozott arról, hogyan lehetne nemzetközi alapon felszámolni a sáskaveszedelmet. 1959. január 1-én alakították meg az ENSZ különleges intézményét, amelynek kezdetben csak 26 millió dollár állt rendelkezésére. Később a pénzügyi alapokat növelték és ez lehetőséget nyújtott a szakembereknek a hatékonyabb küzdelemre. Több mint 200 ezer négyzetkilométernyi területet vizsgáltak meg és hatalmas nemzetközi híradószervezetet hoztak létre. R. J. Courshee brit tudós a mikrobiológia kiváló szakembere új módszert dolgozott ki a sáskák ellen. Ez az új módszer ezerszer olcsóbb, mint az előző módszerek voltak, holott azok a vegyi anyagok bevetésével csak 30 százalékos sikert értek el, míg a brit tudós módszere 100 százalékos eredményt biztosít. Az ENSZ különleges Intézetének harca nem volt hiábavaló. Amikor 1964-ben egy különleges ellenőrző bizottság megvizsgálta az erősen fertőzött pakisztáni területeket, örömmel állapították meg, hogy útjuk hiábavaló volt, mert csak szórványosan bukkantak sáskarajok maradványaira. Ez ideig még nem állíthatjuk, hogy az ötszemü veszedelem többé nem fenyegeti a növényvegetációt, de a kezdeti siker reményekre jogosít. John Gunther, Look, Washington ( I 8 ! .8 SS ■£3*8 ! 'ö ^ « >oü'ö : i <8‘s:§ '<S> "-«ö i O n im i ,cll i OJ i . . I ^ ö i és Dél-Olaszország Az olasz állání Sz utóbbi tizenöt évben Dél-Olaszország fejlesztésére irányuló tevékenységet folytat. Igyekszik megteremteni azokat a gazdasági elapokat, melyek megszüntetnék az északi és déli terület közötti színvonalkülönbséget. Ez a munka olyan területet érint, melyen számtalan nehézséget kell legyőzni. Ez a színvonalkülönbség, mely á gazdasági és társadalmi élet vala✓ mennyi területén tapasztalható, az ország történetében a legnehezebb helyzetek egyikét eredményezte azzal, hogy szinte két Olaszországról beszélnek, két ellentétes területről egy országon belül. Közép- és Észak- Olaszország virágzó, a Dél elmaradt. Elég egy pillantást vetni Olaszország térképére, hogy észrevegyük Észak-Olaszország kedvező helyzetét. Az Alpesek karéjában fekvő hatalmas P6-síkság, kiapadhatatlan energiaforrásaival ellentéte a hosszú és széteső déli területnek, melyen a határozott vonalú Appennin-hegyvonulat nyúlványai az Adria, a Jón, és a Tirrén tengerek felé „halnak el“. A domborzati viszonyokat jellemző természeti adottságokhoz járulnak még az éghajlati és környezeti körülmények, melyek igen megnehezítik a mezőgazdasági termelést, elsősorban az öntözővíz hiánya miatt. A kérdés megoldását, a helyzet megváltoztatását csak a második világháború után — a malária-veszély teljes megszűnésével — kezdték el, amikor kedvezőbb feltételek alakultak ki, s a korszerű technika segítségével gyorsabbá válhatott a mezőgazdaság fejlődése. Tizenöt évvel ezelőtt szinte az ország lelkíísmerete ébredt fel, s a s kormányzattól a délvidéki terület fej- i lesztésére irányuló határozott gazda- í ságpolitikát vártak. A kérdés sokrétűsége és a beavatkozás sürgőssége i arra késztette az illetékes hatóságo- 1 kát, hogy vagy a kialakult szervezeti t utat kövessék, vagy rendkívüli szer- i vezetet hozzanak létre, mely közpon- ; tilag irányítja és koordinálja a kü- | lönböző szükséges tevékenységet. 1 A második megoldást választották és 1950-ben törvényerejű rendelettel hozták létre a Cassát, a délvidéki : rendkívüli közmunkák végrehajtására. Fejlesztő jellegű intézménynek szánták, tehát a rendes állami beruházásokon felüli tevékenység irányítására. (Az érdekeltség részben Lazio és Marche területeit is érinti, míg teljes egészében Abruzzot, Campaniát, Puliét, Basilicatát, Calabriát, Szicíliát és Szardíniát, összesen mintegy tizenhárom millió hektárt.) A törvény és a későbbi kiegészítő rendeletekben biztosított több mint kétezer milliárd lírát részben közvetlen i támogatásra,; tehát állami, közmunkák végrehajtására fordították. Ilyen létesítmények a teljes értékű talajjavítás, a hegyvidéki tárolóterek, medencék rendezése, vízellátás, útiviszonyok javítása, vasúti és turista célú munkák, — részben közvetett felhasználásra került magános és társulati célokra adott segélyek és hitelkönnyítések formájában: birtokrendezésnél, ipari létesítményeknél, kézműves műhelyeknél, halastó építésénél, iskolák építésénél stb. A szervezet rugalmassága és a folyamatos módosító törvények lehetővé teszik, hogy a beavatkozások hatáiosak legyenek és az esetenkénti megérett kérdések megoldásra kerülhessenek. A terv végrehajtásának első szakaszában a legfontosabb teendőnek a ;öbbcélú főművek létesítését tartoták, a közmüveket és a mezőgazdasági építkezéseket. Hatalmas létesítmények negvalósítása kezdődött ennek során, néldául 14 tároló épült 1500 millió m3 összteljesítménnyel. E közvetlen támogatás mellett fontos volt a közvetít segítségadás is a birtokrendesési, talajjavítási munkákhoz. Ez a tevékenység a terület műszad-gazdasági fejlesztése során erősen fokozta más népgazdasági ágak fejlőlését is, így elsősorban az iparét és a délvidéki gazdasági élet valamennyi területén ösztönzőleg hatott, az idegenforgalomtól kezdve a kézműiparig, a halászattól a régészeti feltárásokig. A fejlesztés végül a szakmai képzés lehetőségét is elősegítette, mely elsősorban emberi és szociális szempontok érvényesülését jelenti. A módszer a maga komplex eredményével — melynek során utakat, :eljes értékű talajjavítást és öntözést, erdősítést, főként hatalmas öntözőrendszereket létesítettek, kapcsolódva a földbirtokrendezéssel — azt eredményezte, hogy lassan-lassan változnak a természeti, a társadalmi és kereskedelmi viszonyok. A tevékenység mindjobban kiszélesedik, kiegyenlítődéssel jár a beavatkozás valamennyi ágában, úgy, hogy bizonyos műszaki tervszerű együttműködés figyelhető meg, melynek során a gazdasági és társadalmi erőket összpontosítani lehet a területen még fellelhető nehézségek leküzdésére.
