Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-25 / 51. szám
A szocialista mezőgazdaságért! Bratislava, 196S. december 25. Ára 80 fillér XV. évfolyam, 51. szám. Békesség az embernek Irta: PATHÖ KÁROLY Győzedelmeskedjen a békés egyetértés és a kölcsönös megbecsülés alapján kibontakozó szeretet! így lehet összegezni a világ több százmilliónyi jószándékú emberének, békeharcosának mindennapi és egyben karácsonyi kívánságát. Nem újkeletű kívánságok ezek! Hiszen a történelem is azt bizonyítja, hogy az emberiség többsége minden időkben a békés egyetértés és a kölcsönösen megnyilvánuló szeretet őszinte híve volt. Ez még akkor is igaz, ha a látszat, amely véres háborúk sorozatát idézi elénk, másról tanúskodik. Kétségtelen, hogy az ellenségeskedések előidézői sohasem az egyszerű emberek, hanem a földkerekség lakosságának elenyésző kisebbségét alkotó élősdi-osztályok tagjai voltak, akik hatalmi törekvésektől ösztönözve hintették a gyűlölködés mérges magvát a békés szándékú emberek között. A békés egyetértés és a mind jobban elmélyülő emberszeretet, a fejlődő szocialista társadalmunk általános érvényű, erkölcsi normájává vált. A békés együttélésre való törekvés elsősorban is azért törvényszerű velejárója fejlődő társadalmunknak, mert sorainkat megtisztítottuk azoktól a társadalmi és gazdasági erőktől, amelyeknek a nemzetek közötti torzsalkodás és a háború gazdagodási lehetőséget jelentene. Mi nem a rombolás, hanem az építés hívei vagyunk! Építeni akarunk sok korszerű gyárat, mezőgazdasági üzemet és szüntelenül akarjuk javítani, tehát szebbé és kellemesebbé formálni városi és falusi dolgozóink, vagyis mindannyiunk életkörülményét. Létre akarjuk hozni az anyagi javak olyan bőségét, amely elégségesnek bizonyul majd hazánk összlakossága állandóan növekvő igényeinek kielégítéséhez. Ezért vagyunk a béke mellett és ezért képezi hazánk a világ békeerőinek egyik szilárd védelmi bástyáját. A világbéke megőrzéséért folyó harcunk mellett, amelyet a földgolyónk békeerőivel, de elsősorban is a testvéri szocialista országok népeivel való harci szövetségben vívunk, szükséges tudatosítanunk, hogy közösségi életünket is mindjobban át kell hatnia az egyetértés, az egymás kölcsönös segítésében kifejezést nyerő, elmélyült emberszeretet szellemének. Közösségi életünk vívmányai, kiváló ipari üzemeink termelési eredményei, sok földművesszövetkezetünk szilárd gazdasági helyzete, a korszerűsített városaink és falvaink szép száma tanúskodik az egyetértéssel párosuló összefogás környezetet formáló erejéről. Ha keressük bármelyik élenjáró szövetkezet példás termelési eredményeinek okát vagy annak magyarázatát, hogy miért változott, miért szépült meg egyes községek arculata, akkor szinte minden esetben a szövetkezeti, vagy a faluközösségek viszálymentes összefogásával találkozunk. Fejlődésünk jelenlegi szakaszának bár nem kívánatos, de természetes jelensége az is, hogy az egyetértés és a kölcsönös segítségben megnyilvánuló emberszeretet szelleme még nem talált mindenkinél megértésre. Szép számmal vannak közöttünk még olyan emberek, akik önző érdekeiket nem tudják és nem is akarják összehangolni a közösség érdekével. £s gyakori eset még az Is, hogy az egyenetlenséget szító embertársaink — az örökké kötekedők — megnehezítik a különböző emberi közösségek igazi egyetértését és összefogását, s az emberszeretet szellemének elmélyítése helyett a gyűlölet lángját élesztgetik. De ugyanakkor megnyugtató, hogy az ilyen emberek száma állandóan csökken, mert az emberek közötti válaszfalként húzódó vagyoni különbségek és az embertelen harácsolási láz napról-napra kevésbé érezteti romboló hatását, s mert a régimódi emberek átnevelésében a közösség is komoly szerepet vállalt. Karácsonyt, a béke és a szeretet jelképes napját ünnepeljük. Hasznos lesz, ha egy kissé magunkba nézünk! Vizsgáljuk meg, de necsak tesséklássék módon, hanem bíráló szemmel eddigi cselekedeteinket. A munkához, az embertársainkhoz és a közösség vagyonához fűződő viszonyunkat! Biztosan találunk jóvátennivalót! Ki többet, ki kevesebbet. És a közelgő új esztendőben kövessünk el mindent, hogy közösségi életünket a társadalmi létünk minden szakaszán, a békés egyetértés és az elmélyült emberszeretet szelleme hassa át. S amikor majd a gazdagon díszített karácsonyfa körül az ajándékozás boldog perceit élvezzük, gondoljunk azokra az embertársainkra is, akik az árvízkatasztrófa következtében siralmas helyzetbe kerültek. Csallóköz károsult, de szorgalmas népe — a barakokban és a szükségszállásokon meghúzódó családok kiérdemelték mindannyiunk őszinte együttérzését. De nemcsak ennyit! Hanem azt Is, hogy megvizsgáljuk lelkiismeretünket; megtettünk-e mindent annak érdekében, hogy életkörülményeiket elviselhetőbbé tegyük? Teljesitettük-e a veszély pillanatában tett ígéretünket? S aki úgy érzi, hogy kötelességét teljesítette, az ösztönözze majd lelkiismeretesebb helytállásra azokat is, akiknek közömbössége miatt nagyon sok családnak szomorú a karácsonya. Míg a békés egyetértés és az emberszeretet a szocialista társadalom erősségének és összeforrottságának egyik legfontosabb előfeltétele, addig ezek a fogalmak a burzsoázia hatalma mellett csak propaganda-célokat, a jóhiszemű emberek félrevezetését szolgálják. Tudvalevő, hogy manapság az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreinek, mint a jelenkori imperializmus legaktívabb képviselőinek szószólói Is nagyon gyakran zengedeznek békés szólamokat. De nézzük csak, mit látunk a békés jelszavak mögött? Amerikai bombák robbannak Vietnam földjén! Több mint százezer amerikai katona folytat embertelen irtóhadjáratot a szabadságáért, függetlenségéért és emberi méltóságának érvényesüléséért küzdő dél-vietnami nép között. S még azt merészelik állítani Amerika urai, hogy cselekedetükkel Ázsia békéjét védelmezik. Johnson elnök urat vajon nem furdalja majd a lelkiismerete karácsonykor? Amikor az ünnepi istentiszteleten ájtatoskodik, vagy a televízióban ömleng az amerikai imperializmus békés szándékairól? Az amerikai „béke-hadsereg“ szégyenteljes szereplése nyomán a vietnamiak százezrei lesznek majd karácsonykor is békés családi légkört biztosító hajlék nélkül, s talán éppen akkor, amikor az elnök a békéről szónokol, akkor vesznek majd örök búcsút Vietnam békés polgárai az amerikai „békeoffenzíva“ legújabb áldozataitól. A világ meghódítására törekvő uraságok nagyon sokat beszélnek a békés egyetértés és az emberek közötti szeretet elmélyítésének szükségességéről. De ugyanakkor a vietnami szereplésük mellett láthatjuk azt is, hogy minden módszerrel veszélyeztetik az általános leszerelésről folyó tárgyalások sikerét és fáradhatatlanul szorgalmazzák, az emberiség egyik legveszedelmesebb ellenségének, a nyugatnémet imperializmus atomfegyverekkel való felszerelését. Vajon él-e a szeretetnek csak egy szikrája is azoknak á gyárosoknak, földbirtokosoknak és bankároknak, tehát az „aranyborjú" birtokosainak szívében — legyenek amerikaiak, németek, angolok, franciák vagy olaszok —, akik munkanélküliségre és nyomorra kárhoztatják embertársaik népes csoportját? S akik gazdasági segély címen fegyvereket ajándékoznak meggyűlölt bábkormányoknak és uralkodóknak a népek forradalmi harcának vérbefojtásához? Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a gyakori humánus nyilatkozatuk nem több, mint közönséges álszenteskedés! A világ népei pedig nem tűrik, mert nem tűrhetik már sokáig az álszenteskedést! S ha egyszer kimondják a végső szót, akkor köszönt majd örök béke a föld minden emberére. TELI ÉJSZAKA GUSTAF FRÖDING: Száll a szán az éjen és a fák fehérén meg -megrengenek. Márvány-bolt a friss táj és megannyi kristály benn a rengeteg. Äg, hógyöngy se moccan, csönd nyomasztja hosszan, még szellő se jár. Jégből ívelt halvány roppant ravatalján fekszik itt a Nyár. És hol a halott van, őrt állnak nyugodtan a komoly fenyők. Hosszú gyolcs-lepelben a halott hever lenn s őrzik csöndben őt. Hold érces sugára, álmos éji pára, a padlóra hull s tündököl a széthányt drága, téli gyémánt számlálatlanul. A tetőn keresztül csillag fénye rezdül s gyászba öltözött ünnepélyes árnyak karddal föl-le járnak a törzsek között. Fordította: Kosztolányi DezsU I Kellemes ünnepeket | kívánunk I kedves olvasóinknak! | A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA
