Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-07-17 / 28. szám
Névtelen község Fiaíal nyárfaerdő szakítja meg a végtelennek látsző rónát a Labore alsó folyásának jobb partján. Nyugat felől a deregnyői szövetkezet határa nyúlik ki az erdő széléig. A folyó balpartján fekszik Stretávka község. Stretávkáről jövet apró házikókat pillant meg az ember, az erdő szélén kiemelkedő nyárfák árnyékában. A látszatból úgy tűnik, mintha borospincék sorakoznának. Csak közelebbről észleli az arra tévedt idegen, hogy egy településre került. Dél felé járt az idő. A védőgát tetején, táskával a hátukon, gyerekek siettek a falu felé. Iskolába mentek. Az első ház melletti gémeskútnál vizet merített egy serdülő lányka, majd észrevétlenül eltűnt az erdőben. A bozóttal körülvett tisztáson mezítlábas gyerekek kergetőztek. Oláh András, a falu legidősebb embere nemrég ünnepelte születésének 100. évfordulóját Amint elértük az 'első házat, mint a méhkas, talpon állt a falu aprajanagyja. Kíváncsian néztek velünk farkasszemet. Igazi meglepetésben volt részünk. Főleg amikor megtudtuk, hogy ennek a falunak nincs neve. No, de vessünk egy pillantást a település történetére. Több mint egy évszázaddal ezelőtt három teknő készítő mester telepedett le az erdő közepén családjával együtt. Valahonnan Erdélyből származtak. Az uraságtól megvették a teknőkészítésre alkalmas nyárfákat és munkához láttak. A kész árut Ungvárra szállították. Keresetükből házépítésre nem tellett, s így fölbevájí vermekben húzódtak meg. A kezdeti időben nagy jövője volt ennek a mesterségnek, de az erdő fái lassanként elfogytak. Ez azonban nem keserítette el őket. Megszokták már a vándorlást. Próba — szerencse. Hátukra kötötték a holmijukat és más vidékre költöztek. Ahol csak alkalmas helyet találtak mesterségük folytatására, letelepedtek. így alakult a szóban forgó település is. A mesterek feleségükkel vándorútra keltek, az utódok pedig egymás között házasságra léptek. A földbe vájt vermeket később ott hagyták és ki-ki a lehetőségekhez mérten házat épített az erdő szélén. Száz esztendő hosszú idő. S azóta sok víz folyt le a Latorca mentén. A település arculata viszont keveset változott. A lakóházak többsége kunyhóhoz hasonlít, s egy helyiség van benne. A falucska lakóinak létszáma pedig évről-évre gyarapodik. Van olyan család, ahová egy étvized alatt kilencszer kopogtatott a gólya. A férőhely a régi. Alig 10 négyzetméteres helyiségekben ,élnek. A környék szemétdombhoz hasonló. Rengeteg a légy és szúnyog. A tűzhely az udvaron füstölög. Mellette az asztal. Vannak köztük feketék, de legtöbbje fehérbőrű, és csaknem az egész lakosság Oláh vezetéknevet visel. A harminc házból álló tanyán közéi 300 lélek lakik. Közigazgatás szempontjából Stretávkához tartozik. Itt vásárolják be a szükséges élelmiszert és ide járnak a gyerekek iskolába. Sok olyan eset fordul elő, hogy a gyérek megúnja az iskolába járást és abbahagyja a tanulást. Az alapfokú iskola elvégzése után nem tanúsítanak érdeklődést a továbbtanulásra. Odahaza maradnak. Egynéhányan a Vajáni Hőerőmű építésénél dolgoznak. Azonban ezek sem tartják kötelességüknek a pontos munkábajárást. A lakásokban petróleum lámpával világítanak. Amikor érdeklődtünk, miért nem vezetik be a villanyt, így válaszoltak: — Nem rajiunk múlik. A község vezetői már tettek lépéseket. de azt a választ kapták, hogy a falu lakóit elhelyezik egyik-másik helyre, ahol kulturáltabb körülmények között élhetnek majd... Az egyik fiatalemberrel váltottam néhány szót. Azt’ mondta, hogy neki kínáltak már lakást Vajánban, de nem fogadta él. A semmitévést könnyen meg lehet szokni. Ezt láttuk lépten-nyomon a névtelen faluban is. Konyhákértjeik nincsenek, így az otthonukban maradó családtagok tétlenül üldögélnek nap nap után a terebélyes nyárfák árnyékában. Ha valaki megbetegszik, orvoshoz nem megy. Otthon várják egészségük jobbra fordulását. Sajnos, ebben a falucskában még a középkori viszonyok között élnek az emberek. Mielőbb segíteni kell rajtuk! JABLONCI LAJOS Qél-Szlovákia egyik legkedveltebb kirándulóhelye a szenei tó. Előnyös fekvése miatt hétvégén Szlovákia fővárosából ezrek keresik fel. Sőt a látogatók között számtalan külföldi jelzésű autó is felbukkan. Adjunk tehát némi előzetest abból, mi várja az új idényben a szenei tő látogatóit. A tavalyi kényszerszünetet, melyet a járvány okozott, igazán hasznosan felhasználták a szenciek. Elsősorban is rendbehozták a naposabb északi oldalt. A turistákat azonban még talán ennél is jobban érdekli, hogy kibővítették a szolgáltatásokat, amelyekre oly sok panasz érkezett a múltban. Az utolsó simításokat végzik a közszolgáltatás házában, öltözők, vendéglő, talponálló találhatók itt. Szavahihető kijelentés szerint az idén — ha nem is korlátlan mennyiségben, — de nagy mennyiségben kölcsönözhetnek sportszereket, csónakokat, gumimatracokat. Ugyanakkor az északi oldalt ellátták gáz- és vízvezetékkel, kiépítették az út- és csatornahálózatot, az üzletek korszerű, kényelmes helyiségekben kaptak elhelyezést. A szenei tavak leltárja az északi oldalon 60. a déli részen pedig 50 víkendházzal bővült. Nem feledkeztek meg az autósokról sem. A tó déli oldalán autócampinget .létesítettek. Az érkezők rendelkezésére áll még egy szenei különlegesség is. A pályaudvar peremén a tóval szemben, a holt vágányon pihen egy félreállított szerelvény. Az ember nem is gondolná, hogy a leleményes szenciek a vasúti kocsikban campinget rendeztek be. Ezzel 56 ággyal bővítették a szenei központ kapacitását. Bár még csak az idény elején tartunk, közel fél ezer vendég kereste fel a „vonat-campin-Nekünk is van BALATONUNK get", akik úgyszólván egytől-egyig elégedetten távoztak. A vonat-campingben nyújtott szolgálatok felvennék a versenyt a szállodákban szokásos ellátással is. A karbantartó csoport bevezette a villanyt, gázt, csatornaberendezést, s a büffében hűtőberendezést szereltek fel. A közeljövőben egy rádióközponttal ellátott kocsit kapnak a gyorsvonatok híradós kocsijainak mintájára, hogy zenével is kedveskedjenek a látogatóknak. Az ottlakók étvágyának kielégítéséről, a fürdőhely kedvenc szakácsa, Szarka Jenő gondoskodik. Az ismert kész és hideg ételeken kívül számtalan különlegességet készít, sőt kívánságra a sajátkezűleg fogott halat is megsüti. Természetesen a jó halászlé sem hiányzik az étlapról. Stefan Císar és fia pedig még éjszaka is felkelnek, hogy feketét vagy egyebet szolgáljanak fel a vendég kívánsága szerint. Az elszállásolás aránylag olcsó a vonat-őampingben, egy éjszakai szállás ára csak 12 korona. Palágyi Lajos Ilyenek az új nyaralóházak A JÚNIUS 22-ÉN lefolytatott bűnügyi tárgyaláson feltűnt a hallgatóságnak, hogy a vádlott , nem visel fehér karszalagot, amilyent a vizsgálati fogságban lévő vádlottak tartoznak hordani. Az alig harmincéves Lörencsik Gyula nyomába nem is szegődött rendőr, amikor belépett a losonci járásbíróság tárgyalótermébe. A szép szál ember ildomos szerénységgel, szomorúan lépegetett. Látszott rajta, hogy küzd a sírással, mert szeme sarkában ott fénylett a megbánás könnye. Lehetséges, hogy ez a rokonszenves férfi emberéletet oltott ki? — Azon a végzetes éjszakán feleségem segélykiáltása ébresztett fel álmomból — vallotta minden kertelés és köntörfalazás nélkül. Tizenkilenc éves Béla öcsém baltaütésekkel döngette a kaput, hogy anyánktól pénzt csikarjon ki italra.. Másik kezében kés villogott. Kiugrottam az ablakon és hiányos öltözetben elrohantam telefonálni segítségért. Lélekszakadva futottam vissza, mert féltettem édesanyám és családom életét. Részeg öcsém időközben már behatolt a lakásba és tüstént rámvetette magát. A dulakodás hevében husáng került kezembe, azzal többször fejbe vertem ... Igen, bevallom, de nem akarivn Utóié*, it... tarn agyonütni, mert szerettem öcsémet minden fonáksága ellenére... A beidézett tanúk egyhangúan kijelentették, hogy Béla világéletében munkakerülő, bicskás, süvölvény, afféle falurossza volt, aki rettegésben tartotta egész Rap községet. Hasonló értelemben vallott az elhúnyt édesanyja, aki gyászruhában lépett a bíróság elé: — Béla fiam azelőtt is többször kést fogott rám. Azon az éjszakán is megszűrt volna, ha Gyula nem kel védelmemre. Ha részeg volt és kötekedő kedvű, hiába kiáltottam segítségért, senki sem mert ujjat húzni vele. Revolvert is hordott magánál. Lörencsik Gyuláról ezzel szemben valamennyi tanú a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott. A bíróság nehéz feladat előtt állott: bármenynyire méltányolta a vádlott feddhetetlen életét, rendezett családi viszonyait, nem mentesíthette a halálos kimenetelű súlyos testi sértés bűntettének vádja alól. Ezért pedig öt év a legalacsonyabb büntetés. Az enyhítő körülmények figyelembevételével az ügyész javaslatára a bíróság háromévi szabadságvesztésre ítélte Lörencsiket. Az ítélet indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a vádlott a bonyolult helyzet ellenére túllépte a megengedett önvédelem határát. A megejtett bírósági kórbonctani vizsgálat ugyanis megállapította, hogy a második ütés után az elhúnyt már nem tudott védekezni. A vádlott ezzel szemben még harmadszor is fejbe ütötte öccsét és ez a harmadik ütés halálos volt. A megtört ember ugyancsak rendőri fedezet nélkül hagyta el a tárgyalótermet. Szabadlábon marad, amíg a büntetés kitöltésének határidejéről szóló végzést kézbesítik neki. (k) Két falucska Csallóközben i. Sürűszemü tavaszi esőben érkeztem meg az északcsallóközi kis faluba, Csákányba, ahol 117 házban 600 lakos lakik. A 117 ház közül 55 az új épület. Több mint hatvan televíziókészülék és 4 személyautó hirdeti, hogy gazdagodik a falu és - külsőleg - szépül is. Az egységes földműves szövetkezet 55 tagja 4S6 hektáron gazdálkodik és az első negyedévi felvásárlási tervüket tejből 138 %-ra, tojásból 104%-ra, húsból 123 %-ra teljesítették. Egy szövetkezeti dolgozó átlagos évi keresete az 1964-es esztendő alapján 22 000 ezer korona. Ugyanakkor a tagság átlagos életkora 48 év! Hol vannak a fiatalok? A szövetkezet vezetősége megadja erre is a választ: aki jól tanul az iskolában, az továbbtanul, vagy ipari szakmát választ, aki pedig utolsó a tanulásban, az a mezőgazdaságban is az utolsók között kullog. Ha pedig a fiatalok bevonulnak katonának, leszerelésük után a szövetkezeti földeknek még a közelébe sem mennek. Vajon miért szakad ki a gyökér a szülőfalu földjéből? Mert nincs, ami szellemét, lelkét odakösse'. A tudatformálás az iskolában kezdődik. Csákányon ez az iskola egyetlen kis düledezö tanteremből áll, ahol együtt tanulnak az l. — lll. és a II.-IV, évfolyamok tanulói. Az iskolában nincs egy szekrény a szemléltető eszközök számára és őszintén csodálom Mezey László igazgató tanítót, hogy három pici gyermekével kibírja a százesztendős, penészes, omlófalú, kifüthetetlen, úgynevezett tanítólakásban. A községben nincs egy vetítőgép és a kultúrháznak csúfolt nyolcvanférőhelyes terem falára legfeljebb a járási szervek évenként megismétlődő erre vonatkozó ígéreteit lehetne kiszegezni. Az utolsó esztendőben ebben a faluban nem volt egy műkedvelő fellépés, nem volt egy esztrád-műsor, nem volt egy tudományos előadás. A fiatal ember, aki hazamegy a munkájából, kiállhat a ház elé a kerítést támasztani, vagy elmehet a kocsmába kártyával az asztalt csapkodni és féldecikkel tompítani az unalmat. A CSEMADOK-nak 40 tagja van és a dunaszerdahelyi járási titkárság rendkívüli ügybuzgalommal gondoskodik arról, hogy a tagsági igazolványok és a tagsági illetékek mindenkor rendben legyenek. Sajnos, a szervezetben más ténykedés nemigen van. Ha csak ilyen formában és csak ennyit tudunk nyújtani a csákányi fiataloknak a szocialista kultúra szépségeiből, a minden dolgozót jogosan megillető értékes időtöltésből, akkor nem csodálhatjuk, ha a fiatalok hátat fordítanak a termő földnek és a poros országúton elindulnak a város hívogató fényei felé. 11. Egyetlen tanteremben öt évfolyam 48 tanulója, 172 házban 730 lakos, ez: lányok. Mit csinálnak itt a fiatalok vasárnaponként? A lányok felveszik legszebb ruhájukat és sétálgatnak az utcán. A legények és férfiak elmennek más faluba rúgni a labdát. De legtöbbjük a kocsmában ül. A kultúra központja egyetlen élő, működő létesítménye a Népkönyvtár. A CSEMADOK alapszervezet 30 tagja rendesen befizeti a tagdíjakat, egyebet nem is tehet, hiszen a kultúrházat hosszú évek óta csak ígérgetik. Színjátszás, ének vagy tánccsoport, tudományos előadás, ismeretlen fogalmak ebben a faluban. A Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság illetékes szervei nyilván olyan kevés idővel rendelkeznek, hogy lányokba még a legnagyobb önfeláldozással sem jutnak el. De a fent említett szervezeteken kívül a falu szellemi elmaradásáért részben felelős a Gombai Állami Gazdaság is. Amikor 19fi4 január elsejével átvették a lányoki Egységes Földműves Szövetkezetét a lakosság joggal számíthatott arra, hogy az ÁG tevékeny segítséget nyújt a tudatformálás rendkívül fontos szakaszán is. Erre meglenne a mód, mivel az ÁG-nak saját költségvetése van erre a célra és a szakszervezetnek is vannak anyagi eszközei. Ennek ellenére meg kell állapítani, hogy a Gombai Állami Gazdaság megtagadott minden támogatást a néhai szövetkezet által létrehozott és anyagi támogatásban részesített labdarúgó csapattól is. Pedig a lakosság lelkesedését, tettekre készségét, akaratát az is bizonyítja, hogy hazánk felszabadulásának huszadik évfordulója alkalmából a tervezett és felajánlott 12 500 óra helyett 14 025 óra brigádmunkával szépítették a falut. Az állami gazdaság - mint a Gombai Állami Gazdaság részlege - az első negyedévben a terv minden mutatóját túlteljesítette. Ezek szerint ha szerveznék, a művelődési életet, minden bizonnyal ezen a téren is eredményesebben tevékenykednének. * * * Ma már mindnyájan tudjuk, hogy a szocializmust nemcsak téglából és acélból építjük, hanem kulturális értékekből is, hogy a szocializmust nemcsak izommal és géppel erősítjük és gazdagítjuk, hanem szellemi javakkal is. Péterfi Gyula A gyógyfüvek csodája — Épp most vágtam be egy kupica Becherovkát — magyarázta egy ismerős — ez a gyomorkeserű „gyógyszer“ nekem használ. S itt, a világhírű gyógylikőrnek hazájában még jobban Ízlik. A jelenlevők jóízűen mosolyogtak, hiszen a magyarországi vendégről mindenki tudta, hogy kutyabaja sincs, csak beteg feleségét kísérte el a gyógykúrára, nekem azonban a mondás szeget ütött a fejembe. A Bechérovka gyárat mindenki tudj|i Karlovy Varyban, hogy hol van! Jellegzetes köralakú épület, amely az egyik utcát zárja le és íveli körül. Valóban nem volt nehéz rátalálni, annál is inkább, mert a köralakú házat nagy üvegablakok takarták, amelyeken ott díszelgett a Bechergyár reklámja. Nagyszabású épületet vártam, és íme ez a kör volt az egész gyár. A bejáratnál egy kis tábla jelezte, hogy a pilzeni nemzeti vállalat, az északcsehországi likőr- és konzervgyár részlegeként működik. Václav Jelinek, gyártásvezető kalauzolt a gyárban s mesélt a kiváló ital előállításának történetéről. — Érdekes a gyomorkeserű története — kezdte. A likőr receptjét egy angol orvos, dr. Frobrig állította össze a környékbeli gyógyfüvekből. A receptet saját kedvtelésére állította elő és hálából odaadta a kaijlsbádi Becher családnak azért, hogy neki lehetővé tették azt, hogy a környék fűvilágát tanulmányozhassa. A Három Pacsirtához címzett gyógyszerész fia Becher Ágoston rájött arra, hogy a likőr nemcsak elsőrangú gyógykeserű, de kitűnő zamatja is van, tehát 1807-ben bevezette a Becher-féle gyomorkeserű rendszer gyártását. Feltevése helyes volt, a gyógykeserű csakhamar igen jó hírnevet szerzett magának nemcsak az ország határain belül, hanem a világpiacon is. A recept titka apáról fiúra szállt, a második világháború viharában azonban majdnem elveszett. A bevonulásra készülő családtag a receptet’ egy vaskazettába tette és elásta Karlovy Vary golfpályáján. Elesett. Ha nem tudták volna a leánytestvérek is hol van elrejtve a híres recept, megakadt volna a gyártása. — Mi a helyzet ma? — kérdeztem Jelinek elvtársat. Az előállítás természetesen ma is gyártási titok, amelyet az üzemvezető tud, persze ő sem közölheti az összetételt, én magam keverem el a szükséges füveket és anyagokat, amelyekből a híres gyomorkeserű fő. Az érdeklődés ma talán még nagyobb, mint azelőtt, főként külföldnek dolgozunk: a kék-piros címkés üvegeket tizennyolc államba szállítjuk. Fő vásárlóink az Egyesült Államok, Németország és a Szovjetunió. A belföldön törvényileg védett külön palackokban sárgászöld címkékkel kerül forgalomba. Érdekes, hogy Magyarország nem tartozik rendelőink közé, pedig valaha igen sok Becher-gyomorkeserűt szállítottunk Magyarországra. A padláson sok magyar-nyelvű reklámcédulát és falragaszt találtam a minap is. Elindultunk a gyárba, először hatalmas rézkatlanok között mentünk, melyekben a keveréket főzték. A gyomorkeserű jellegzetes izét a levegőben is érezni lehetett. Később jóillatú, nagy hordók között jártunk, melyekben a kész likőr tovább érik, innen a palackozóba jutottunk. Majdnem mindenütt női alkalmazottakaf láttam. Búcsúzáskor a gyártásvezető 'elárulta, hogy egy újabb fajta gyógykeserű előállításával kísérleteznek. Az új gyártmány egyelőre náluk a KV—14 elnevezést viseli. Mártonvölgyi László SZABAD FÖLDMŰVES \ \ 1965. július 17.
