Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-27 / 47. szám
állomásokat létesítünk szólóiskolájában nemcsak saját részére, hanem más gazdaságok részére is előállít gyökeres vesszőt. Ezek közé a gazdaságok közé tartozik a dánszentmiklósi Micsurin TSZ, amely az idén ülte meg fönnállásának hassanak meg. A ládát lezárják, megjelölik és a tulajdonképpeni előhajtató helyiségbe viszik, amely a hőmérsékletet a fagypont körül tartja. A hajtatóhelyiséget az előhajtatás ideje alatt elsötétítik. A kidolgozott hajtatási terv szerint az egyes helyiségeket egymás után sorba bekapcsolják a hajtatási folyamatba, amely összesen 14—20 napig tart. A hőmérsékletet a hajtatalmát pedig 90 %-ra növelik. A következő 8—10 nap alatt a hőmérsékletet 28—30 C°-on, a relatív páratartalmat pedig 80—90 %-on tartják, majd a tás kezdetén két nap alatt 34 C°-ra, a levegő relatív páratartovábbi 8—10 nap alatt a hőmérsékletet fokozatosan 12—10 C°-ra, a relatív páratartalmat pedig 80 %-ra csökkentik. Ezzel befejeződik a szőlőoltványok hajtatása, amit az oltványok edzése és kiraktározása követ. Az edzést alacsonyabb relatív páratartalom mellett végzik el. A hajtatási folyamat közepefelé (amely a hajtató helyiségek szakadatlan és tökéletes megvilágítása mellett zajlik le) az o’tványhajtató-ládák helyét felcserélik olyképpen, hogy az alul levőket, amelyek kevesebb világosságot kaptak, a legjobban megvilágított felső helyekre rakják. Amikor a hajtatóház üzemen kívül van, akkor gyümölcs- tárolásra használják (a nyári hónapokban, amikor a hatalmas hűtőberendezés biztosítani tudja a hajtatóház levegőjének kívánatos alacsony hőmérsékletét. A hajtatóház egy kétemeletes, egyöntetű épület (lásd a képet). A földszinten helyezték el a hütöaggregátum gépházát (két aggregátum egyenként 30000 Keal/óra teljesítménynyel), a garázsokat és az oltóanyag áztatására szolgáló rákhelyiséget, amelyből egyenesen a hajtatóhelyiségekbe lehet jutni. A hajtatóhelyiségek egymás mellett helyezkednek el, s a világítást elsötétíthető tetőablakokkal oldották meg. A hajtatóhelyiségek homlokfalán van kiépítve a terep fölött egy méter magasan kiemelkedő rakodórámpa. Az egyes hajtatóhelyiségek szélessége 6 méter, hosszúsága pedig 20 méter. A melléképületek egyszerű folyosórendszerrel vannak a hajtatóházzal összekapcsolva. Ezek: az igazgatósági épület, a fűtőház és az önálló, portásfülkével és 60 dolgozót befogadó internátussal felszerelt külső épület. Ezt a külső épületet egy nagy befogadóképességű, korszerűen felépített pince egészíti ki. Végezetül megállapíthatjuk, hogy a Szekszárdon tett látogatásunk hasznos volt, s az ott szerzett üzemeltetési tapasztalatokat belefoglaljuk a mi szőlőnemesítő állomásaink épülettervének megoldásába. Sőt, igyekezni fogunk azokat még tovább tökéletesíteni. Prepiak mérnök, Ocenás mérnök, Lichner mérnök □ ■ □ Magyarországon ezekben az években az egész szőlőterület fokozatos és tervszerű felújítása folyik. Nemcsak arról van szó, hogy a nagy százalékában szétszórt, kis szólőparcelták helyett újakat telepítsenek és á kiöregedett szőlőterületeket Aj szótővel ültessék be, hanem sorközökbe telepítsék a szőlőt. Ehhez a másfél évtizedre tervezett munkához egyebek között gyökeres szőlővesszőre van szükség, méghozzá több milíiárdra. Természetesen nem egyszerre. Ennyi szőlővessző eltelepítése megoldhatatlan feladat lenne még öt év alatt is. Az országos szőlő-rekonstrukció néhány éve megkezdődött s ez nemcsak a magyarországi ún. történelmi borvidékre terjed ki, hanem azokra az alföldi homokvidékekre is, ahol már régebben is díszlett szőlőkultúra, meg azokra is, ahol még mindig immunis, sivő. futóhomok hever kihasználatlanul. Naponta: háromszázezer símavessző Az országos szőlőrekonstrukhuszadik évfordulóját. A szövetkezet idei terve, hogy — a tavalyihoz hasonlóan — ötmillió borszőlővesszőt iskolázzon be és juttasson piacra. Mindezt 50 kataszteri holdon oldja meg. A telepítési munkákat április elején kezdték és már a hónap végén be is fejezték. A munkában kilencvenen vettek részt. Közülük 35-en vesszőket dugdostak, 45 fő talpalt, tízen pedig a vermeidből szállították a helyszínre a Vitemol-ba mártogatott vesszőket. Naponta átlagosan 300 ezer simavesszőt iskoláztak. (A szerkesztőség megjegyzése) A hűte-uggregátumok arról is, hogy a nagyüzemi igé- cióba igen sok termelőszövetnyeknek megfelelően széles . , , , . , J ” kezet kapcsolódik be, úgy hogy A szekszárdi szölőnemesítö állomás épülettömbje tárhelyiségeket. Ezek a raktárhelyiségek mesterséges megvilágításúak és szellőztethetők. Az emeleten találjuk az oltóaz alanyt a Solbar 1 %-os oldatában áztatják, hogy az oltványhajtató ládákban ne penészedjék. Majd az oltóhelyiségben elvégzik a tulajdonképpeni oltást. Az oltás művelete rendkívüli figyelmet igényel, ügyelni kell arra, hogy az alany és az oltóvesszö egyforma vastag, a metszlap egyforma hosszú, helyesen metszett, a kötés pedig megfelelően szilárd legyen. Egy dolgozó átlagos teljesítménye 600—1000 darab, de a szekszárdi szőlönemesítő állomás igazgatójának állítása szerint az élenjáró dolgozók napi teljesítménye meghaladja a 2000 darabot. A kész szőlöoltványokat felülvizsgálják és speciális oltványhajtató-ládákba^ rétegezik, s közéjük kb. 10 C° hőmérsékletű puha fűrészporból készült pépet helyeznek. A megtelt láda tetejére legalább 10 cm vastag fürészpor-réteget szórnak, hogy a rügyek ne fagy
