Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-11-20 / 46. szám

A korszerű lövészet jelentősége A vadászat és a vele össze­függő célirányos fegyverkezelés fontos szerepet tölt be szocia­lista társadalmunkban. Erkölcsi és oktató hatása mellett fegy­verforgatásban jártas kádereket nevel polgáraink soraiból, tisz­tességre, elszántságra és a lő­fegyverek felelősségteljesebb használatára szoktatja őket. A lövészet gyakorlása fokozza az éleslátást, a megfigyelőképes­séget, a hallókészséget. Nevelő hatásán kívül kellemes szórako­zásban részesíti a vadászokat, akik a szabad levegőn egészsé­güket edzik. Ez pedig elenged­hetetlen követelménye az em­beri szervezetnek. A rozsnyói lövészeti verseny kezdete előtti tanácsadás A lövészet rendszeres gyakor­lása nélkül elképzelhetetlen a korszerű vadászat. Fő kelléke a vadászfegyver, amelynek se­gítségével kilőjük a beteg, sat­nya, tenyészetre alkalmatlan egyedeket, kiegyensúlyozzuk a vadállomány ivararányát. Mivel tehát a vadászpuska a vadászat legfontosabb kelléke, nem kevésbé fontos feladatok hárulnak a Csehszlovák Vadász­szövetség szervezeteire és fe­lelős vezetőire. Rajtuk múlik, hogy kellő körültekintéssel ne­veljék és előkészítsék főleg a leendő, fiatalabb vadászokat. Meg kell ismertetniük a fiata­lokat a vadászfegyverek, a pus­kára szerelt messzelátók és a töltények szakszerű kezelésével és felelősségteljes használatá­val, hogy a vad lelövésénél biz­tos találatokat érjenek el. E cél elérése érdekében a Csehszlovák Vadászszövetség egyes szervezetei széleskörű tevékenységet fejtenek ki tag­jaik soraiban. Alapvető lőgya­­korlatokat rendeznek, amelyek­nek eredményeit rendszeresen ellenőrzik és amelyeken minden vadásznak, korra való tekintet nélkül, részt kell vennie. Nyil­vántartják azokat a lövészeket, akik figyelemreméltó sikereket értek el a lőgyakorlatokon, hogy benevezhessenek a járási, ke­rületi vagy országos lövészver­senyekbe. A Csehszlovák Vadászszövet­ség továbbá igyekszik odahatni, hogy felkeltse tagjainak érdek­lődését a lövészversenyeken való részvétel iránt akár sző­kébb körű, akár nyilvános ren­dezvényekről van szó. A külön­böző fokú lövészeti versenye­ken való részvétel fokozza a vadászok testi erőnlétét, szer­vezetük ellenállóképességét és céllövő készségüket. Ugyanak­kor alaposan és szakszerűen képesített utánpótlást kíván ne­velni. A vadászerkölcs elmélyítésé­vel, a céllövészet rendszeres gyakorlásával és a találatbiz­tonsággal lényegesen csökkent­hetjük a gyakori, nemegyszer halálos kimenetelű balesetek számát, amelyeket a kevésbé biztos kezű, gondatlan és felü­letes képzettségű vadászok ro­vására kell írnunk. Kevesebb kárt okoznak majd rendszere­sen képzett vadászaink a ha­szonvad sokszor meggondolatlan és ok nélküli kilövésével. A céllövészeten kívül azon-Céllövészet kiskaliberű fegyverrel ban egyéb, a vadászattal szin­tén összefüggő kérdésekkel is foglalkozunk. Ezek közé tarto­zik: 0 A vadászvizsgára készülő jelöltek és oktatók elméleti és gyakorlati iskoláztatásának elő­készületei. 0 A megkezdett vagy félbe­hagyott lövöldék befejezése és további lövöldék létesítése főleg sörétes fegyverek számára, amelyek gyakorlótérül szolgál­hatnak. 0 A fegyverek, lőszerek és töltények gyártása körül kifej­tett együttműködés .terén a gazdag tapasztalatú gyakorlott vadászok jutnak szóhoz és elő­terjeszthetik előzetesen meg­tárgyalt javaslataikat a vadász­kellékek minőségének javításá­ra. 0 Az együttműködés rend­szeresítésével a csehszlovákiai fegyver- és lőszerkísérleti állo­másokat illetően, polgári hasz­nálat viszonylatában, — lénye­gesen fokozhatjuk vadászatunk erkölcsi és műszaki színvonalát, a fegyverek biztonságos keze­lését, valamint embertársaink testi épségének megóvását. 0 Szoros kapcsolatok létesí­tése a sajtó, nevezetesen Po­­lővníctvo a rybárstvo, a Mysli­­vost és a Szabad Földműves szerkesztőségével azzal a cél­zattal, hogy a szaklapok s a szakmelléklet hasábjain minél több nevelő, oktató és felvilá­gosító jellegű cikk lásson nap­világot. Végül megjegyezzük, hogy az úgynevezett lövészeti bizottsá­gokban közösen tárgyalnak meg minden olyan időszerű kérdést, amely kapcsolatban áll a lövész­tevékenység rendszeresítésével és fejlesztésével. A Csehszlovák Vadászszövetség valamennyi ta­gozatának érdejte, hogy kedvező feltételeket teremtsen a cseh­szlovákiai vadászat színvonalá­nak emeléséhez, öntudatos és gyakorlott vadászok képzéséhez. KULICH M., a Csehszlovák Vadászszövet­ség Szlovákiai Választmánya lövészeti bizottságának elnöke Ritka madárvendégeink Rónáinkról eltűntek a vándormadarak, csak a télben ki­tartó cinkék, verebek, varjak stb. hűek ilyenkor is a hazai fészekhez. Élelmüket szűkösen megtalálják a határban, az emberi hajlékok közelében. Néha azonban, főleg a hosszú­nak ígérkező teleken, olyan madarakkal is találkozhat a természetjáró ember, az éhező védenceit etető vadász, ame­lyek nálunk csak ritka vendégek. Főleg az északibb tájak hír­hozóinak egy-két példánya ke­rül el hozzánk. A halakkal élő, hideg övezetek búvárjai is ezek közé tartozhatnak. Egyes tele­ken Lengyelország, Németor­szág és Csehszlovákia délebb­re fekvő édes vizeinél, mocsa­ras tájain találkozni búvárok­kal. E téli vendégek közül hoz­zánk többnyire fiatalkorú pél­dányok érkeznek. Már november közepén a komáromi járásban megfigyelték néhány példányu­kat, sőt sikerült belőlük párat „puskavégre" venni. Közülük eljutott a járási múzeum pre­­parátorához,' aki szemléltetés céljaira, szépen ki is tömte. A szárnyasokat jól ismerő va­dászaink közül is akadnak, akik nem ismerik a búvárok rend­jéhez tartozó ritka vendégein­ket, azért vázlatosan leírjuk életmódjukat és ismertető je­leiket. A búvármadarak (jeges búvár, sarki búvár és az északi búvár) a hideg éghajlatú tájak halevő, kitűnően úszó és bukó madarai. Különösen Kelet- Crönland partjain, a Medve szi­geteken, Észak-Izlandon és a Kola félsziget közelében talál­kozunk velük. Előfordulnak azonban más helyeken is az északi szélesség 40—76 foka között. Előrehajlő lábujjaik tel­jesen össze vannak kötve úszó­hártyával. Ezek segítségével a víz alatt is ügyesen mozognak. Lábaik térdizületben nem haj­­líthatók, ezért a szárazföldön ügyetlenül bukdácsolnak, ugrál­nak. Lábuk hátra álló, ezért ne­hezen egyensúlyoznak. Farkuk rövid. A hím és a nőstény szí­nezete lényegesen nem üt el egymástól. Közülük nálunk gyakoribb a sarki búvár. Kisebb a vádlódnál, de termetesebb a vadrécénél. Teste hengeres, hosszú egyenes csőrrel. Télen a feje és a nyaka sötétszürke, a begyi oldalon sötétebb színezettel. Az idősebb példányok begyét fekete és fe­hér sávok díszítik. A fedötollak hamuszürkék, világosabb toll­­szegéllyel. A testálj fehér. Sze­me világosbarna, csőre fekete, lába a külső oldalakon szürkés­fekete, belül enyhén vörhenyes. Ritkábban fordul meg nálunk a jeges búvár, amelyik eléli a lúd nagyságát. Színezete ha­sonló az előbbihez, de a fej és nyak színébe zöldes-kékes szín vegyül. Melle felső része fehér­fekete sávos, a hasi rész sely­mesen fehér. Az északi búvár a legkisebb közülük. Feje és nyaka hamu­szürke, a nyak hátsó részén feketés sávozattal. Télen a felső tollak hegye fehéres, a hátrész így csillagokkal beszórtnak tű­nik. Szeme barnásvörös, csőre fekete, a lábak sötétbarnák. Kis kivétellel valamennyi bú­várfajta a tengeren tartózkodik és halakra vadászik. Vagy a víz színén úsznak, vagy alámerülve és ilyenkor csak a hátuk csík­jának vonala látszik a víztükör felett. Rövid számyúak és sú­lyos testük ellenére is jó re­pülők; Juhász Árpád (Guta) VADASZ -HALASZ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom