Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-10-30 / 43. szám

A főiskola új pavilonjai el teljesen a gépesítés és az izotopia pavilonja, melyeket azonban az esz­tendő végéig szintén befejeznek. Ez nem jelenti azt, hogy a főiskola nem épül tovább, hiszen még hetven mil­liós beruházást igénylő építkezéssel számolnak. A'Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tehát egyre épül-szépül. Az idei tan­évben a hallgatók méltó környezetben tanulhatják a mezőgazdasági tudo­mányt. Mártonvölgyi László SZABAD FÖLDMŰVES § 1965. október 30. lan Spirka áll. Mindkét fakultásra az idei iskolaévben 746 hallgatót vettünk fel, köztük harminckilenc magyar' nemzetiségűt, főként Komárom, Du­­naszerdahely, Rozsnyó és Kassa kör­nyékéről. — Hol szállásolják el a sok hall­gatót? — Idén e térért már javult a hely­zet. öt internátusunk van. Az ismert „torony“, melyben 940 hallgató helyett 1200 lakik, a szigeti vár alatti, amely­ben ötszáz helyett hatszázhúsz, az egykori pénzügyi épületben, ahol száz­ötven diák helyett kétszáz, és az álla­mi utak székházában, amelyben száz helyett százötven tanuló lakik. A zo­­boralatti internátust még nem hasz­náljuk egészében. Mindez kevés, ezért . A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán ■ október elsejével megindult a tanítás. |Dr. ing. Emii Spaldon rektor, ünnepé- I lyes külsőségek között vezette be az |1965/66-os tanévet a kultúra és pihe­nés parkja székházának nagytermé­­. ben. Mikor azonban később hivatalá­lban kerestük, hogy szót váltsunk vele, (már csak titkárnőjét találtuk, aki kö­­izölte, hogy Jugoszláviába, Novy Sadra utazott, az ottani mezőgazdasági fő­iskolára. Visszatér­ítő után sem marad itthon, mert Fran­­iciaországba megy légy tudományos i értekezletre. Sze­rencsére a titkár­ságon találtuk dr. • Martin Torda he­lyettes rektort, do­• censt, az állatvé- Idelmi szolgálat tan­székének vezetőjét, ►így vele beszélget­nünk az új iskolaév ►kérdéseiről. ► — Hallottuk, hogy )dr. Spaldon rektor (Novy Sad-ra (Újvidékre) utazott... ( — Igen — mondotta dr. Torda. — (Főiskolánk barátsági szerződést kö­ltött, az ottani mezőgazdasági főisko­lával. 1956-ban a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemmel kezdtük el a ba­­(ráti szer. ídések sorozatát. Utána kö­vetkeztek a hallei Akadémia, a Krak­­fkői Mezőgazdasági Főiskola és ehhez Márul új baráti szerződésünk, jugo­­(szlávia egyik főiskolájával. Ez az (együttműködés igen eredményes, hi­­(szen a cél közös, a szocialista mező­­(gazdasági nagytermelés... Megjegy­ezem azonban, hogy ép most folytatunk (tárgyalásokat a Hollandiai Wagenin­­(gen Mezőgazdasági Főiskolával, s ez a (tapasztalatcsere szintén hasznos le­ihet. — Hány hallgatója van Szlovákia mezőgazdasági főiskolájának és hány magyar nemzetiségű hallgató iratko­zott be az új tanévben? — Ez iskolaévben 3588 hallgató ta­nul, ebből 2753 bent tanuló és 835 távhallgatő. Két fakultásunk van. Az agrotechnikai fakultás élén Ing. doc. Jozef Kliment, az üzemgazdasági­ökonómiai fakultás élén ing. doc. Mi­spítünk egy új internátust nyolcszáz hallgató számára. Amint ez felépül, felszabadulnak azok a helyiségek, amelyeket a tudomány érdekében kénytelenek voltunk hallgatóink szá­mára lakásként felhasználni. További beszélgetésünk folyamán megtudtuk, hogy idén a tanítást az új akadémiai negyedben végzik, a Nyitra folyó másik oldalán. Még nem készült Épül, szépül a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola A Duna gatszakitasanak, — Pat és Csicsó térségében — kövekeztében víz alá került a dunaszerdahelyi és a ko­máromi járás mezőgazdasági terüle­tének jelentős része. Ezzel egyidejű­leg az idei termés is tönkrement. A károk eltávolítása nem egy helyen több évre szóló feladat. A jelek sze­rint idén, de jövőre is, nehézségbe ütközik a szakszerű gazdálkodás meg­kezdése. A talajok trágyázását és ag­rotechnikáját ennek következtében a helyzethez viszonyítva kell alkalmaz­nunk. Mivel a gát átszakadása után a be­ömlő víz lassan terjeszkedett, nem hozta felszínre sem a kavicsot, sem a homokot. Alig károsodott valamics­két a talaj. Az árvíz mindenekelőtt az idei ter­mést tette tönkre. A kapásokkal be­vetett és beültetett területek csupa­szok maradtak, mert a növényzet ki­rothadt. Hasonlóképpen történt az évelőtakarmány félékkel is. Első lá­tásra a lucernások tarlóiból arra utal­nánk, hogy a növény nem ment telje­sen tönkre, azonban tüzetesebb vizs­gálat után észlelhettük, hogy a gyö­kerek elrothadtak. A gabonafélék növényzetét két cso­portra oszthattuk. A növényeknek na­gyobbik része tönkrement, szalmáju­kat sem takaríthatták be, másrész! több helyen ugyan betakarították a szalmát, s ha az nem volt fertőző, ak­kor megfelelő lesz aljazásra. Figye­lembe véve a valóságos helyzetet, a2 elárasztott területeket az alant meg­jelölt módon három csoportra oszt­hatjuk. 1. Teljesen „meztelen“ növény nélküli területek. 2. Területek, ahonnan a szalmát be­takaríthatták. 3. Területek, ahol a szalma betaka­rítására nem kerülhetett sor, s leg­alkalmasabbnak a szalma beszán­­tása bizonyult. Milyen agrotechnikát alkalmazzunk az árvíz sújtotta területeken? Err< mindenekelőtt a valóságos helyzetbő kell kiindulnunk. Csak ez adhat ne­künk erre a kérdésre bővebb magya­rázatot, mert az évekkel ezelőtt ki­alakított dűlök manapság ki tudji milyen állapotban vannak. Egy részül még esetleg nagymértékben vizenyős más részük pedig már művelhetővi vált. Jelenleg még nem beszélhetünl egységes dűlőkről, amelyeken kiala kíthatnánk az új vetésforgót. Azokon a területeken (magasabl fekvés), amelyeken nem tett kárt a: árvíz, a növényzetet már nagyrész betakarították és a talajt újra müve lés alá fogták. De a vízzel ellepet földeken szükséges a talaj rendszere lazítása, porhanyítása. hogy az mi előbb kiszáradhasson, hogy a tönkre ment szalmát leszánthassák. Ezeket a területeken ajánlatos hektáronkén egy-két mázsa kénsavas ammóniát ki szórni közvetlenül a szántás megkez dése előtt, hogy gyorsítsuk az anyag bomlását és ne következhessen be nitrogén elvonás. Mivel sem idén, sem pedig jövőre nem számolhatunk számottevő istál­lótrágyázással, ajánlatos a területek nagy részén zöldtrágyáznunk. Különös körültekintéssel kell eljárnunk a volt lucernások szántásánál is. El kell ér­nünk, hogy már jövőre pótolhassuk az idei kiesést. Amennyiben az el­árasztott területek mikrobiológiai vizsgálata gyakorlatilag megvalósít­hatatlan, azokon a területeken, ame­lyeken pillangósokat kívánunk vetni, szükséges az olcsó, mesterségesen előállított baktériumos oltóanyagok vagy trágyaszerek használata. Ezek még akkor is hasznos szolgálatot tesznek, ha egyébként a talaj teljes értékénél fogva nem igényli a bakté­riumozást. őszintén kell róla beszélnünk, hogy az árvíz sújtotta területek mezőgaz­dasági termelésének teljes felújítása nem egy esztendőre szóló feladat. Véleményünk szerint a szövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozói, va­lamint vezetői eddig is derekas mun­kát végeztek a termelés felújítása érdekében. Nem várják a felső utasí­tásokat, hanem önkezdeményezően el­távolítják az árvíz nyomait és megte­remtik a termelés lehetőségeit föld­jeiken. Első kételyeiket, amelyek a termőréteg éltető szervezeteinek és anyagainak kilúgozására vonatkoztak, talajkutató intézetünk vizsgálatainak eredményeivel e'oszlattuk. Az így nyert anyagot megküldtük a járási termelési igazgatóságoknak, felsőbb szerveinknek és a termelő mezőgaz­dasági üzemeknek. Vizsgálataink al­kalmával a következőket állapítottuk meg. • Azokban a gazdaságokban, ame­lyekben nem sújtott az altalajvíz, s csak áradás történt, nem bomlott meg a talaj biológiai élete, ellenkező­leg lecsapolás után sokszorta erőtel­jesebb lett, mint valamikor. • A felvehető tápanyagok a foszfor (PzOs) és a káli (K2O) nemhogy kilú­­gozódtak volna a talajból, hanem In­kább a víz elvezetése után optimális talajnedvességnél azt tapasztalhattuk, hogy jóval nagyobb mennyiség tárult fel a nehezen oldódó szerves és mi­­neralizált részecskékből, mint ameny­­nyire szükség lenne. P Lecsapolás után, ahogy a porha­­nyított föld szikkadt, ezzel párhuza­mosan a talajok redukciós tulajdon­sága háttérbe szorult. A föntebb említettek szerint min­den egyes mezőgazdasági üzemben megítélhetik a valóságos helyzetet és megválaszthatják a körülményeknek megfelelő legalkalmasabb agrotechni­kát és trágyázást. • A hagyományos agrotechnika (at elővetemények figyelembe vétele, tar­lóhántás stb.) most nem jöhetnek meny, hogy minél melyebben szánt­sanak, alaposan lazítsák a termőréte­get. # A régi dűlőket a földterületek különbözősége, állapota folytán nen művelhetik egyforma módon. A nagyon vizenyős talajokat szán­tás után legalkalmasabb lesz nyitott barázdán hagyni, hogy a tél folyamár jól átfagyjon, aprómorzsalékossá vál­jon, s tavasszal könnyen művelheti legyen. Véleményünk szerint jövőre, ha as időjárás kedvez, ezeken a területeker rekord terméseredménnyel számol­hatunk. Való tény, hogy az árvíz óriás károkat okozott, de a termőrétegre nézve nem volt ártalmas, ellenkező­leg, tevékenyebbek lettek a talajok és ezért hűséges esztendővel számolha­tunk. J. HRASKO Cse gazdasági mérnök A talaj kutató megfigyelései és tanácsai vön szükség # ® Csallóközben ? • ELJÁRÁSOK A SZALMA BESZÄNTÄSÄNÄL • VAN-E MIKRO­BIOLÓGIAI TALAJÉLET • MI TÖRTÉNT A FOSZFORRAL ÉS A KÁLIUMMAL • BŐSÉGES ESZTENDŐ VÁRHATÓ • AZ UTÖBBI IDŐBEN nemzetgazda­ságunk egyes ágazataiban az eddigi­től teljesen eltérő, újszerű igen hasz­nos szolgáltatásokat vezetnek be. Ml célból teszik ezt? Azért, hogy a ter­melés minden szakaszán kielégítő le­gyen a fejlődés, Illetve a lehető leg­kisebb ráfordítással minél nagyobb eredményt érhessünk el. Mezőgazdaságunk termelésének több esztendei hullámvonalszerü ökonó­miai fejlődése arra ösztönzött ben­nünket, hogy sürgősen megváltoztas­suk módszereinket, máskülönben nem lenne garancia a további fejlődésre.. Éveken keresztül pénzbeli Juttatá­sokkal és a hosszúlejáratú hitelek je­lentős részének leírásával támogattuk, és bizonyos mértékben ma Is támo­gatjuk, a gyenge eredménnyel gaz­dálkodó mezőgazdasági üzemeket. Azt persze nem állíthatjuk, hogy ez hiá­bavaló. Ellenkezőleg, nagyon sokat segített. Számos gazdaságunk meg­izmosodott és már busásan visszatérí­tette társadalmunknak az előlegezett befektetést, de mégis változtatni szükséges a módszeren. Más megol­dást kell találnunk a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott támogatást Illető­en. S itt nem csupán a gyengékről van szó. Fölmerül a kérdés, hogy vajon az eredményesen gazdálkodó­kat miért ne támogassa a társada­lom. Mégis ml lenne az, ami előbbre lendíthetné mezőgazdaságunkat? A SZOLGÁLTATÁSOK BŐVÍTÉSE ÉS TÖKÉLETESÍTÉSE Illetékes helyeken már napirendre tűzték a mezőgazdasági üzemeknek nyújtandó szolgáltatások tökéletesí­tését és kiszélesítését. Sorra került a terményfelvásárlő és ellátó üzemek, valamint a gépállomások által nyújt-Sertéshizlalás garantált súlygyarapodással uuiu otuigui luiaoun onaiajanan t\uci jesztése. Már maga aZ elgondolás Is biztató, s nagyon helyes, mert nem­csak egyes mezőgazdasági üzemekre korlátozódik konkretizálása, ugyan­akkor mozgósítja mindazokat, akikre vonatkozik. SÜLYSZAPORULAT GARANCIÁVAL így, egyszeri hallásra is megraga­dó. Nagyszerűi A terményfelvásárlő és ellátó üzem jótáll azért, hogy az általa szállított takarmánykeverék­től a sertések a szerződő felék által előre meghatározott súlygyarapodást érik el, s ezt sok esetben Jóval túl is szárnyalják. Erre vonatkozólag már a példák egész sorát Ismerjük, pél­dául a dunaszerdahelyi vagy más já­rások mezőgazdasági üzemeiben. A nyugat-szlovákiai kerület több mezőgazdasági üzemében figyelem­mel kísérik a garantált súlygyarapo­dás helyzetét. A Hronské Kosíhy-i Egységes Földművesszövetkezetben (lévai járás) például 51,4 kg-os napi darabonkénti súlygyarapodást értek el, s 1 kg sertéshús előállításához 3,14 kg abrakkeveréket használtak fel. Bizonyos, hogy ez nagyon jó ered­mény. Vajon a terményfelvásárlő és ellá­tó üzem hol kezdte ezt a módszert? A szálak a komáromi járás ifjúság­­falvi szövetkezetében vezetnek, ahol már az 1964-es évben 42 dkg-os átla­gos súlygyarapodást értek el és 1 kg sertéshús előállításéra 4,40 kg keve­réket használtak. Jelenleg azonban a Komáromi Terményfelvásárlő és Ellá­tó Üzem már 43 dkg-os napi súly­­gyarapodást garantál. A legutóbbi há­rom hónapban ez a szövetkezet az 1 kg hús előállításának abrakkeverék­­szükségletét 3,90 kg-ra csökkentette, s ezzel egyidejűleg a naponkénti da­rabonkénti súlygyarapodást 48 dkg-ra növelte. Ez annyit jelent, hogy ga­rancián felül 56 131 korona értékű húst állítanak elő, s 29 448 korona értékű takarmánykeveréket takarítottak meg. Az eltelt három hónap alatt va­lójában 85 579 korona többletre tet­tek szert, s ez a Komáromi Termény­felvásárló Üzem részére nem keve­sebb mint nyolcezer korona prémiu­mot jelent. A DUNASZERDAHELYI JÁRÁSBAN IS... Már itt sem újdonság a sertéshiz­lalás fentebb említett módja. A nagy­megyeri nagyhalaidéban már ez év januárjában elkezdték és egészen az árvíz bekövetkeztéig, vagyis májusig 11-ig ezer sertésnél kiváló eredmény­nyel alkalmazták a módszert. Egyszó­val a két partner, a terményfelvásár­ló és ellátó üzem és a nagyhizlalda vezetői, nagyon elégedettek voltak az eredménnyel. Tóth József elvtárs, a terményfel­vásárló üzem Igazgatója elmondta, hogy a nagyhi2laldában 53,3 dkg-os napi darabonkénti súlyszaporulatot garantáltak, s ezzel szemben átlag­ban 66,5 dkg-ot értek el. Hasonló a helyzet az alistáli szövetkezetben is, ahol a garantált 48 dkg helyett 51,7 dkg-ot értek el hízósertésenként. Az árvíz visszavonulása után a nagymegyeri nagyhizlalda istállóit rendbetették ős az elszállított álla­tokat visszatelepítették, a hiányt pe­dig pótolták. így újonnan hozzá­foghatnak a garantált hizlaláshoz. A terményfelvásárlő üzem a köz­elmúltban átvette a nagyhizlalda ta­karmánykeverőjét, s azt mintegy 100 ezer korona befektetéssel kijavíttatta és beindította. Jelenleg egészen a munkahelyre (a hizlalda takarmány­tárló helyiségeibe) szállítják a keve­rékeket. Közben kétmillió koronás befekte­téssel elkészült a két évvel ezelőtt le­állított szerdahelyi keverő is. Már be is indították próbaüzemeltetésre. Tóth elvtárs megjegyzése szerint napi teljesítményét húsz-huszonnégy va­gonra szabták, s előreláthatólag ti­­zenkét-tizenöt fajta takarmánykeveré­ket, köztük antibiotikumos, vitami­­nos, lizines keverékeket is gyártanak majd. Ezután már nem babra megy a Játék, mert az eddigi két kísírleti üzem helyett a járás minden egyes mezőgazdasági üzemével szerződést kötöttek és az év november elejétől garanciával szállítják a takarmány­­keveréket. A SZERZŐDÉSKÖTÉS SZEMPONTJAI A terményfelvásárló üzem kötelezi magát, hogy november elsejétől jövő év július végéig az előre meghatáro­zott havi szükséglet szerint házhoz szállítják a takarmánykeverékeket, mázsánkénti két koronás szállítási áron. A mezőgazdasági üzemektől a meg­állapított minőségi norma és az ez­zel arányos vételár szerint, felvásá­rolja az összes felkínált nyersanya­got, amely a keverék előállításához szükséges. A sertéseknél garantálják az előre meghatározott súlygyarapodást, ha a mezőgazdasági üzem betartja a szer­ződés összes pontját. Ezzel szemben a mezőgazdasági üzemek vállalják, hogy a felvásárló és ellátó üzemek átadják gabona­készletüket, a szemeskukoricát, hü­velyeseket és más abrakforrásaikat (a vetőmagvakon és a tagoknak járó természetbeni juttatásokon kívül) a szabványnormában megengedett ned­vességtartalommal. Megtérítik a gabonafélék elszállítási (1 q/1,50 Kős) és a keverék vitel­díját (1 q/2 Kős). A mezőgazdasági üzemek továbbá kötelezik magukat a tervezett állat­­állomány betartására, vagyis nem nö­velhetik azok létszámát (különösen a sertésekét nem). A terményfelvásárlő üzemtől kapott keverékekből tagjaink­nak sem kölcsön, sem pénzért nem adhatnak. Kötelezik magukat a sertések ha- . vonkénti mázsálására, amikor értesí­tik a felvásárló üzemet is és az ki­küldi képviselőjét. Ha a mezőgazdasági üzem a szer­ződésben lefektetett föltételek min­degyikének betartása után sem éri el a garantált súlygyarapodást, abban az esetben, a terményfelvásárló és el­látó üzem minden el nem ért kiló sertéshúsért tíz koronát térít meg, de ha a garantált mennyiségen felül ter­mel az üzem, akkor minden további (garancián fölüli) kilóért negyedéven­ként öt korona prémiumot számol el a felvásárlók javára. A szerződés az emlftetteken kívül még számos tételre kitér, amelyek mindkét fél számára kötelezőek. Fölmerül a kérdés, hogy a termény­felvásárló és ellátó üzem a jövőben hogyan ellenőrzi majd a szerződésben lefektetett pontok kifogástalan telje­sítését. AZ ELLENŐRZÉS MÖDJA A garantált súlygyarapodásnál a szerződő felek elsősorban a kölcsö­nös bizalomra támaszkodnak és épí­tenek, de természetesen ez nem le­het elegendő. Bízni kell az emberek­ben, de ugyanakkor ellenőrizni kell tevékenységüket. Wiedermann elvtárs, a termény­­felvásárló és ellátó üzem termelési részlegének vezetője elmondta, hogy az ellenőrzés gyakorlására két zoo­­technikust vesznek fel, akik a jövő­ben rendszeresen látogatják a szer­ződő felek állatállományát. Résztvesz­­nek (meglepetésszerűen, mindig má­sutt) az etetéseknél, a mázsálásoknál stb. így történik majd az ellenőrzés. S ha valahol rendellenességet észlel­nek, azt ott, a helyszínen, azonnal letárgyalják a vezetőkkel s ha ezután sem történne javulás, akkor fölbont- • ják a szerződést, s ezzel egyidejűleg megszűnik a garancia is. Idén novembertől kezdődően a du­naszerdahelyi járásban már az új módszer alapján történik a sertéshús termelése és felvásárlása. — Mielőbb el akarjuk érni =» je­gyezte meg Tóth elvtárs —, hogy já­rásunkban egy-egy hízósertés az el­választásról számított hat és fél hó­napon belül elérje a száz kilogram­mos élősúlyt. Ez bizony mindkét szerződő féltől (mind a felvásárlóktól, mind a ter­melőktől) megköveteli a kifogástalan és lelkiismeretes munkát. Különösen komoly feladat hárul a takarmány­­keverékek gyártóira, s nem kevesebb a mezőgazdasági üzemek zootechni­­kusaira és állatgondozóira. Nagyon jó lenne, ha többtermelés esetén a me­zőgazdasági üzemekben prémiumot ál­lapítanának meg számukra. Tény, hogy a garantált súlygyara­podás mindenkinek hasznára válik. A termelőnek legalább annyira hasznos, mint társadalmunknak. Hisszük, hogy ez a módszer országos méretűvé te­rebélyesedve teljesíti küldetését. HOKSZA ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom