Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-23 / 42. szám
Néhány szó a burgonya tárolásáról A burgonya tárolásának három fő Időszaka különböztethető meg. Az első a betakarítás után körülbelül negyven napig tart. Ez a gumók utóérésének ideje, amikor a gumók erőteljesen lélegzenek, sok vizet párologtatnak el és súlyukból veszítenek. A második időszak az egy vagy több hónapig tartó téli nyugalom ideje. Ez idő alatt a burgonya rügyei alvó állapotban maradnak és nem csíráznak. A gumók súlyukból kevesebbet veszítenek, sokkal kevesebb hőt és nedvességet adnak le. A harmadik időszak a gumók hajtásának megindulásával kezdődik. Ez a gumók életműködése megélénkülésének időszaka. Ennek következtében súlyveszteségük ismét nő, különösen ha a tárolóhelyeken emelkedik a hőmérséklet. A burgonyagumók életüket tehát á betakarítás után is folytatják. Ezért fontos, hogy mindent megtegyünk a tárolási veszteségek csökkentése érdekében. A közvetlen fény hatására á gumók megzöldülnek. A vetőgumók értékét ez nem csökkenti. Sőt, némely kutató szerint a vetőgumó megzöldülése kívánatos, mert a napfény hatására a burgonyagumó olyan anyagokat termel, amelyek a rothasztó baktériumokra mérgezők, s így a burgonya a tárolás idején ellenállóbb a rothadással szemben. Az étkezésre vagy takarmányozásra szánt burgonyánál viszont a megzöldülés egyáltalán nem kívánatos, mert szolanin, mérgező hatású alkaloid képződik benne, s ennek következtében étkezési célra alkalmatlanná válik. A burgonya tárolásánál a következő elveket követjük: 0 száraz időben, éretten szedjük fel a gumót, 0 a beteg és gyanús gumókat lehetőleg még a szedéskor különválasztjuk, 0 ügyelünk, hogy a gumókat Utődés, zúzódás ne érje, 0 a burgonyaprizmákat nem földeljük, míg a gumó ki nem hűlt, 0 a prizmák helyét évente változtatjuk, — fekvésük mindig észak-déli Irányú legyen, 0 a téli végleges prizma ne legyen 120—140 cm-nél szélesebb, 60—70 cm magasabb, 15—20 lnnél hosszabb, 0 a prizmák hőmérsékletét állandóan ellenőrizzük, 0 az optimális hőmérséklet 4—5 C°; 6 C°-nál magasabb hőmérsékletet tartósan nem törhetünk, 0 gondoskodjunk a prizmák jő szellőztetéséről, 0 burgonyaszárral még ideiglenesen sem takarjuk le a gumókat, a szárat gondosan összegyüjtjük és elégetjük. Ne felejtsük el azt, hogy a burgonya még a leggondosabb tárolása esetén is, a lélegzés és vlzpárolgás következtében tetemes veszteséget szenved. Októbertől márciusig a burgonya súlyának körülbelül hat-hét százalékát veszíti el, de ez a veszteség némelykor eléri a 12—15, sőt húsz százalékot is. A veszteség a tárolóhelyiség hőmérsékletének emelkedésével egyenes arányban fokozódik. Éppen ezért a tároláskor arra kell törekednünk, hogy a hőmérséklet 0 C° alá ne süllyedjen, de ezt az értéket minél jobban megközelítse. Legmegfelelőbb hőmérséklet a 3 C°, a megengedett legmagasabb hőmérséklet pedig 6 C°. A burgonya tárolását a levegő relatív páratartalma is befolyásolja. Legkedvezőbb a 85 százalékos légnedvesség. Ha télen a tárolt burgonya hőmérséklete 10 C fok fölé emelkedik, csaknem biztosra vehetjük, hogy a burgonya romlásnak indul. Az utóbbi években már csak kis mennyiségben tárolunk pincében burgonyát. Ennek fontos követelménye, hogy a pince száraz és jól szellőztethető legyen. A burgonya elhelyezése előtt alaposan fertőtlenítjük. Különben hasztalan védjük a burgonyát á hidegtől, a tárolási veszteség nagyobb lesz, mintha kint a szabadban vermeltük volna be, A gumókat sohase halmozzuk fel a falak mellett és ne helyezzük közvetlenül a pince földjére. A raktározott burgonyatömeg ne legyen 0,6 m-nél magasabb. Túl magas halomban a gumók felső rétege könynyen izzad, és a fölösleges víz következtében gyorsabban romlásnak indul. A helyiség hőmérsékletét a burgonyarakás magasságában elhelyezett hőmérővel ellenőrizzük. A pincében történő tárolás rendszerint nagy — 8—10 százalékos — veszteséggel jár. Előnye az, hogy a burgonyához bármikor hozzáférhetünk, könnyen ellenőrizhetjük, válogathatjuk. Nagyüzemi gazdaságokban csaknem kizárólag prizmában tároljuk a burgonyát. A prizmázás, ha megfelelően végezzük, a legolcsóbb és legalkalmasabb tárolási eljárás. Természetesen akkor, ha a burgonyát lelkiismeretesen kiválogattuk és a tárolandó anyagból minden beteg vagy beteggyanús gumót eltávolítottunk. A Královái Növénynemesítő Állomáson a prizmák számára mindig száraz, magasan fekvő helyet választunk, hogy az esővíz és a hóié lefolyhasson. A prizmákat minden esztendőben másnás helyre tesszük, hogy ezzel is korlátozzuk a burgonyabetegségek terjedését. Egy prizmában átlagosan egy vagon burgonyát tárolunk. Ez azt jelenti, hogy körülbelül tizenöt méter hosszúra készítjük, folyóméterenként 650—700 kg foglal helyet. A prizmát rendszerint húsz-harminc centiméter mélyen a földbe süllyesztjük. A prizma aljára hosszirányban háromszög alakú szellőzőrácsot helyezünk. A lécekből készült szellőzőrács alapmérete harminc centiméter. A prizmába rakott burgonyát 50—60 centiméter vastagon szalmával fedjük, és ezt még kukoricaszár kévékkel borítjuk le, hogy a szél a szalmát el ne hordja. A vetőburgonyát október végén, november elején, a téli tárolás előtt, ajánlatos még egyszer átválogatni. Amikor az éjjeli hőmérséklet mínusz három—négy Celzius fokra csökken, a prizmát véglegesen letakarjuk. Ügyelünk, hogy a szalma száraz legyen és elég vastag rétegű, mert a burgonyát tulajdonképpen a száraz szalmaréteg védi a fagytól. A prizmát végül harminc centiméter vastag földréteggel takarjuk és ügyelünk arra, hogy ez a réteg a prizma ormán is vastag legyen. A földréteget a prizma ormán háztetőszerűen élesre képezzük ki, hogy a csapadék könynyen lecsurogjon rajta. A farkasdi EFSZ-ben a prizmák takarásához az OKZ—120 jelű prizmaföldelő gépet használják. Teljesítménye 120—180 köbméter föld áthelyezése óránként. A hőmérsékletet a szellőzőcsatornával szabályozzuk. A szellőztetés jobb, ha ventillátort használunk. Tavaly a smolinskéi EFSZ-ben újmődszerű hőmérsékletszabályozót alkalmaztak — amely jól bevált. De két Celzius foknál hidegebb levegőt nem hajtattak vele a prizmába. A tárolással járó veszteségeket a következők okozzák: 1. a prizma túlságosan széles, 2. a szellőztetés elégtelen vagy pedig korán takarjuk be a gumókat, 3. a prizmákat évről évre ugyanott helyezzük el, 4. a tárolás helyén magas ä talajvíz szintje. Legújabban ä korai burgonyát tárolóhelyiségben teleltetjük. A tárolóban rekeszekben, bokszokban helyezzük el a gumókat. Ezek 2,5 m szélesek és hosszúak és körülbelül negyven mázsa burgonya fér el bennük. A tárolóhelyiség szellőzését a mennyezeten kivezetett szellőzőkürtök biztosítják. A burgonyát 12-14 kg befogadóképességű ládákban is tarthatjuk egy-egy tömbbe tizenkét ládát helyezünk egymásra. JANTNER A. mérnök Állandó legelőt teheneinknek Egy időben történik a csépiéi, szalmabegyüjtés és a tarlóhántds Nagyjelentőségű újítás a szalma-betakarítás terén Köztudomású, hogy a gabonabetakarítás egyike a legfontosabb mezőgazdasági munkáknak. Arra törekszünk, hogy a termés mielőbb a lehető legkisebb veszteséggel fedél alá kerüljön. További fontos teendő a szalma lehordása, hogy a tarlóhántást mielőbb el tudjuk végezni. A gyors szalmabetakarítás érdekében Hamran László elvtárs, a Bajcsi Állami Gazdaság haraszti részlegének vezetője, új módszert dolgozott ki, amellyel megoldotta, hogy a csépléssel egyidőben a szalmabetakaritásra is sor kerülhessen. A módszer lényege a következő: Egy SZK—3-as kombájnról leszerelte a boglyázóberendezést, s helyébe szalmakihordó elevátort szerelt. Az elevátor segítségével a szalma egy különleges, nagy űrtartalom kocsiba jut, amelyet szintén a kombájn vontat. E célból két kocsi készült, melynek űrtartalma egyenként 27 köbméter, tehát mintegy 10—11 mázsa szalma befogadására alkalmas. A kocsiba hulló szalma némi igazítással 13—15 perc alatt tölti meg a tartályt. A telt kocsi kicserélése üressel körülbelül egy percig tart, melyet a szalma elhordásával megbízott traktoros végez, majd traktorával a parcella szélén készülő kazalhoz vontatja a kocsit. Az újítást a haraszti üzemegységben próbáltuk ki, ahol az egyes táblák nagysága 30—40 hektár. A kocsi ürítése, beleszámítva az utat a kazaltól, a kombájnhoz, oda—vissza tíz percig tartott. Tehát hektáronként a kocsit kétszer—háromszor kellett cserélni. A kocsit a kazalnál földbe vert horog segítségével ürítik. A kocsi elejében fakereszt foglal helyet, melynek mindkét oldalához acélhuzalt erősítettek. A huzalok a kocsi belső két oldalán húzódnak végig, majd a nyitott hátsó ajtókon keresztül a földbe vert horogra akasztják azokat. Ezután a kocsit meghuzatják, míg a rögzített szalma pár másodperc alatt a földre csúszik, és a kocsi ismét kész a cserére. Amint a fentiekből kitűnik, az időveszteség, a kocsik cserélésével kapcsolatban minimális. Ez a veszteség nem jöhet számításba," ha figyelembe vesszük azt az előnyt, hogy a terület azonnal felszabadul. A kazalhoz szállított szalmát T— 172-es daru segítségével emeltük helyére. A módszer alkalmazása folytán lehetővé vált a szalma azonnali behordása, illetve kazalozása. Sőt, az egymáshoz kapcsolódó munkafolyamat kizárja, hogy későbbi időpontra tolódjék a szalma összeszedése, kazalba rakása. Ez is bizonyos előnyt jelent. Ez a munkafolyamat különösen előnyös a kétmenetes aratáskor, de sikeresen alkalmazható egyenes kombájnaratás esetén is. Ugyanis a gabona oly száraz állapotban kerül cséplésre, hogy a szalma már nyugodtan kazalozható. A szalmabetakarítás új módszerét tanulmányozták a környékbeli szakemberek is. Elismeréssel beszéltek az újításról és felvetették, hogy a jövőben saját gazdaságukban is alkalmazni óhajtják. Megemlítendő, hogy a szalma összegyűjtésére készített nagytérfogatú kocsik felhasználhatók a széna és a lucerna betakarításánál is. A széna kocsira rakásához felhasználható a traktorra szerelt bármilyen rakodókészülék. A kocsi rendfelszedő gép után is vontatható. A nagy térfogatú kocsi előnyeként könyvelhető el az a tény, hogy a lucerna levélvesztesége jelentékenyen csökken, mivel a tartály kiürítésekor a takarmány nem szenved kárt. VTapasztalataink alapján a szalma betakarításának költsége a következőképpen alakult: hektáronként 30 mázsa préselt szalma betakarítása (préselés, fel-, lerakás, behordás, kazalozás, spárga értéke, üzemanyag) — összesen 146,42 koronába került hektáronként. Az újítás alkalmazása után a szalma betakarításának költsége (munkások bére, üzemanyag) összesen csupán 95 koronába került hektáronként. Ezekután nem nehéz kiszámítani, hogy egy-egy hektáron 111,42 korona megtakarítást értünk el. Megemlítendő az Is, hogy a szalmaveszteség a minimálisra zsugorodott, mert az eső nem tett benne kárt, mivel az új módszer lehetővé tette azonnali kazalozását. Bizony az elmúlt években mint számos más gazdaságban, úgy nálunk is megtörtént, hogy csak három—négy héttel a cséplés befejezése után végeztünk a szalma betakarításával. Ez hátráltatta a tarlóhántást és a tarlókeverékek vetését. A föld a legtöbb esetben kiszáradt, később nem tudtunk jó minőségű szántást végezni, ami kihatott a következő év termésének hektárhozamaira is. Az újítási javaslat eddigi sikere Kovács Ernő és Tabi Károly érdeme is, hiszen ők dolgoztak az átalakított kombájnnal. Mindkét elvtárs a Nagymegyeri Mezőgazdasági Technikum tanulója. Az újítással kapcsolatban még megjegyzendő, hogy a kombájn átalakítása, illetve az elevátor elkészítése 1232 koronába került. A szalma befogadására alkalmas két darab kocsi kivitelezésének költsége 6784 korona, összesen tehát 8016 korona beruházást igényeit. Az összeg magában foglalja a munkások bérét, valamint a felhasznált anyag árát. Egyes alkatrészek hulladékanyagből készültek, főleg az elevátor Iánckerekei, tengelyek, csapágyak, a kocsi kerekei, vontatórűdja stb. Amennyiben nálunk a fent tárgyalt új munkamódszer bevált, ajánljuk, hogy az elkövetkezendő esztendőben minél több mezőgazdasági üzem kövesse példánkat. BOLEMANT LÄSZLÖ, a Bajcsi Állami Gazdaság haraszti üzemegységének technikusa. 2 Gépcsoport 2 a takarmányok 2 előkészítésére 2 és elosztására Wales északi részében (Nagy-Brftánnia) egy szarvarmarha-tenyésztő telepen eredményesen alkalmazzák az eredeti mobil gépcsoportot a takarmányok előkészítésére és elosztására. Az állatokat árpával takarmányozzák, melyhez 3:17 arányban hallisztet adagolnak. A berendezés teljesítőképessége 130 tehén, 90 borjú és 100 hízőmarha kiszolgálását teszi lehetővé. Az árpát két szilóban tárolják a telepen: a szilók befogadóképessége körülbelül 300 tonna szemestakarmány. A szilók megtöltése pneumatikus szállítószalaggal történik. Az utóbbit villamosárammal üzemeltetik, kiürítését pedig csigamü végzi. A szilóból a termény előbb egy nyitható fenékkel ellátott tartályba kerül, onnan pedig a takarmány előkészítésére és az elosztására szolgáló gépcsoportba. Itt darálják az árpát, s keverik össze a halliszttel és ásványi anyagokkal. Ezután a takarmányt a csigamú a tartályba, onnan pedig az etetővályúkba továbbítja. A szakemberek azon a véleményen vannak, hogy a gépcsoport különösen hatékonyan használható olyan vidéken, ahol sok a csapadék, mivel segítségével a nedves takarmány előzetes szárítás nélkül őrölhető és takarmányozható. az Állattenyésztés terén a terv teljesítését főleg sajáttermésű takarmányokkal kell biztosítani. Ennek a feladatnak megoldásában döntő jelentőségű a jóminőségú terimés takarmány, de nem utolsó sorban a rétek és legelők termésátlagának növelése. A jól ápolt, gondozott legelő az év nagyrészében biztosítja állataink számára a megfelelő takarmányt. De egészségügyi szempontból is előnyös legelőn tartani állatállományunkat. Ez főleg a növendék állatokra érvényes. Viszont be kell ismernünk, hogy nem áll még rendelkezésünkre kellő kiterjedésű, jó minőségű legelő. Ebben nagy szerepe van annak, hogy nem fordítunk elegendő gondot a legelők gondozására. Pedig gondozás nélkül a legjobb minőségű legelő is rövid időn belül leromlik. Továbbá az ipar rohamos fejlődése, a vízművek létesítése, valamint a lakóházak növekvő száma sok termőterületet vesz igénybe, ami fokozottabb igényű feladatok megoldása elé állítja mezőgazdaságunkat. Ha a jövő évi takarmányalapot megfelelő mennyiségben és minőségben akarjuk biztosítani, már most kell gondoskodnunk rétjeink és legelőink ápolásáról, illetve azok tápanyagpótlásáról. Államunk milliós befektetésekkel talajjavító munkálatokat végeztet, de a szántóterületek kiszélesítésére szükségesnek bizonyult a rétek és legelők feltörése is, illetőleg azok átalakítása szántóföldekké. Természetes, hogy elsősorban a silány, illetőleg a gyér termést adó rétek és legelők kerülnek sorra. Ilyenek például a Dél-Szlovákia égevényes, legelőnek is alig használható területei. Legelőinket ősszel megboronáljuk, elegyengetjük a vakondtúrásokat. A nedves rétek megjavítására a legelterjedtebb javítási mód a meszezés. Legelőnyösebb a tél beálltáig meszezni, de ne feledjük, hogy a meszezés a többi trágya alkalmazása nélkül céltalan, ellenkezőleg: csökkentheti a jövő évi termés hozamát. öreg, nem termő legelőket nem érdemes meghagyni. Ezeket szántsuk fel. A hazánk déli részén feltört rétek és legelők igen alkalmasak takarmánykeverékek, köles, kukorica, takarmányrépa, tök, káposzta vagy gabonaneműek termesztésére. A dombos vidékek feltört területein pedig igen jól díszük a len, zab, zabosbükköny és a burgonya. Ennek nyomán felvetődött az a gondolat, hogy szarvasmarha-tenyésztőink miért ne vehetnék át juhtenyésztőinktől a téli legelők vetésének és használatának elvét, hogy ott a friss levegőn némi táplálék után böngésszenek állataink. A téli legelő készítésére mindazok a növények alkalmasak, melyek kora ősszel, sőt a nyár végén elvetve a szigorú tél beálltáig jelentékeny levéltömeget fejlesztenek és fagy nélkül áttelelnek. Alkalmasak erre: a rozs és őszi árpa, rozs és repce keverék, valamint a rozs bükkönnyel. A repce okozta felfúvódást elkerüljük, ha nem egészen éhesen bocsátjuk rá a jószágot. A helyi ismeretek birtokában bizonyára minden növénytermesztő megtalálja a helyes középutat a talajszerkezet megőrzése és az időnkénti legeltetés lehetősége között. A téli legeltetés nem olyan rendszeres táplálékgyűjtésre hivatott, mint például a nyári legeltetés. Az az aggodalom, hogy így az esetről esetre felvett tápanyagok nem érvényesülnek — alaptalan, hiszen a szervezetnek ezekre a tápanyagokra vonatkozólag van bizonyos „raktározó-képessége". Nagy értéket képvisel az a fehérjemennyiség, melyet teheneink nagy része télen nélkülözni kénytelen. Nem kevésbé fontos az így felszedett karotinmennylség, mely a tél közepére már kiürül a tehén szervezetéből akkor, ha a tehén nem kap elegendő zöldsilót: így a tej és a vaj is nélkülözni fogja ezt az emberi táplálkozás szempontjából is fontos anyagot. És ha kivételesen olyan tél következne be, hogy a legelőt a tehenek tövig nem rághatták le, a tavasz kezdetén lekaszálhatjuk zöldtakarmánynak vagy silónak. Természetes, hogy a „téli legelőt" akkor szántjuk ki, amikor az utána következő növény vetése, illetőleg földmunkája ezt kívánja. Ha az elmondottakat érvényesítjük, nem találunk tavasszal a legelőn támolygó jószágot, mely télen nélkülözte volna a fehérjéket, karotint és az ásványi tápanyagokat. Feltétlenül szükséges tehát, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzanak a nagyüzemi gazdaságok, hogy még az ősz folyamán jóltermő szántóföldekké változtassák a silány és kevés hasznot hozó rét- és legelőterUleteket. —TIS Százezer korona TFRVFN PPI Ül nak és aKlmancai Mihály kertész hozzáértésének köszönhető, hogy — a szeszélyes időjárás ellenére is szép eredményt érnek el. A 15 hektár kertészetre 720 ezer korona bevételt terveztek de remélik, hogy ezt százezer koronával túllépik. Tavaly kétszázezer koronával termeltek többet a tervezettnél. Persze korántsem ment mindig ilyen jól a kertészet, de hat éve, mióta Kalmancai Mihály áll az élén minden évben kitűnő a termés. Kúos Gyula, Alsőszeese A váradi szövetkezetnek 15 hektár jól jövedelmező kertészete van. A szomszédos szövetkezetekből is gyakran felkeresik a váradi kertészetet tapasztalatszerzés céljából. Mikor ott jártam éppen paprikaszedéssel foglalkoztak az asszonyok. Igyekeztek, hogy javarészét még a derek érkezése előtt leszedhessék. Az ó szorgalmuk-4 SZABAD FÖLDMŰVES 1965. október 29.
