Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-09-04 / 35. szám

I Utazás az Orava völgyén Ui módszer a mezőgazdasági szaktanintézetben Kanyarog a vonat, kanyarog az or­szágút, néha-néha átszelik egymást hosszúra nyúlt nyolcasokat képezve, de azért szigorúan ragaszkodnak a folyó mentéhez. Hogyis térhetnének él tőle, hiszen néhány millió évvel ezelőtt ezt a szűk völgyet szabta ki számukra valamelyik geológiai kor­szak. A völgy némely helyen 'olyan szűk, hogy az ember a vonatablakból szinte kézzel érinthetné a sziklát. A kralovanyi megálló után néhány száz méteressé szélesedik az Orava völgye és így alkotja egyik varázslatosan szép katlanát. Az út jobb oldalán lan­­kás emelkedés aljában piros fedelű, sárga nyaralószerű ház, a párnicai szalas. Erről azonban még a továb­biakban néhány szót ejtünk. A balparton smaragdzöld réten a pionírtábor, közvetlen előtte csörger dezik a dierovai ásványvízforrás. Eb­ben a táborban töltött két hónapot negyvennyolc komáromi gyerek, kik a várost fenyegető árvíz elől találtak itt, nemcsak menedéket, de igazi ott­hont és gyermekszerető szülőhelyet­teseket is. Vidám gyermekzaj veri fel az üdülő környékét. Csivitelve vesznek körül és mindenekelőtt a legfontosabb hírt újságolják el lelkendezve, egymás szavába vágva. — E héten haza megyünk, - Ez a tábor mindent megmozgató nagy ese­ménye. A hazatérésről beszél itt min­den. A kipirult arcok, a csillogó sze­mek, az egész tábor hangyabolyszerű rajzása. Pedig jól érezték magukat, — ezt kérdezés nélkül is mindegyik bizo­nyítja — nem éreztek hiányt semmi­ben. Vidám élet folyt a dierovái réten. De a „haza“ az mégiscsak más. A haza nemcsak az ismerős utcákat, házakat jelenti, hanem elsősorban és főképpen a mamát meg az édesapát, a testvére­ket és a pajtásokat. Dringusová Ludmila tanítónő anyás gondoskodással vigyázta gyerekeit és Kovácsiková az ízletes falatokról gon­doskodott. Sokan néhány kilócskával nehezebben és az árvái napsütéstől rézbarnára sülve látták viszont az édes nffamáí. Mert hiszen azóta már bizonyára otthon vannak. Gondűző játékkal telt el a kilenc hét. A fiúk főszórakozása — vajon mi lehetne más? — a futball. Ádáz harcokat folytattak a szomszédos pionírtábor lakóival, változó sikerrel. Podlesk Zoli, Berecz Laci és Ferenczy Pista részle­tesen elemzik a legutóbbi 3:2-es ve­reség okait, de főként a kapusra há­rítják a felelősséget a három potya gólért. No, de ez már így szokott lenni. Istebné után egészen más kép tárul az utas elé. A tájra rányomta bélye­gét a rohamos iparosítás, mely gyö­keresen megszűntette az évszázados oravai nyomort. Kohóművek Istebnén, elektrotechnikai gyár Dolny Kubínnál, a híres televíziógyár Niznán és a töb­bi kisebb-nagyobb üzem mind a szo­cialista építés örvendetes eredményei. Dolny Kubín járási székhely is roha­mosan fejlődik. Modern lakótelepek, új középületek mindinkább előtérbe kerülnek a primitív terméskő és fa­házak felett. A falvakban rohamosan szaporodnak a modern, többnyire manzárdos családi házak. Egy kanyarnál szédítő sziklán az ősi öravai vár bukkan ki a hegy mögül. A Csákok és Thurzók sasfészke, me­lyet renoválva nemrég nyitottak meg a turisták előtt. A közép- és újkorban mérhetetlen gazdaság halmozódott fel itt az oravai nép keze munkájából. A történetírók szerint a Rákóczi-fel­­kélés leverése után a császári udvar kilenc társzekér aranyat, ezüstöt és keleti szőnyeget vitt el a várból zsák­mányként. E'alvakat, városokat hagyunk ma­gunk mögött, míg végcélunkhoz, az árvái duzzasztógáthoz érünk, ahol kristálytiszta vizű tenger tárul elénk: a szlovákiai Balaton. Ha vize nem is oly meleg, és simogató, mint a magyar tengeré, a környező fenyőborította hegyek, a tükörsima vízfelület, a nya­ralótelep tarka házai közt lüktető élet, a tavon pöfögő kirándulóhajó, a csónakok, a vízi kerékpárok rajzása állja a versenyt a Balatonnal. Az egyetlen disszonáns jelenség, amely sajnos, nemcsak az Orava völ­gyének a spacialitása, a tisztaság és a rend hiánya. A nagyrészt új ven­déglátóipari létesítmények mint sok más helyen, itt sem találtak eléggé gondos gazdákra és a közönség sem eléggé fegyelmezett. A kirándulóhe­lyeken sok az elszórt hulladék, papír, a vendéglők tisztasága sem öregbíti hírnevünket. Pedig nemzeti kincs az Árva völgye, amire éberebbén kellene vigyázni. S hogy lehetne is, azt éppen a párnicai szalas bizonyítja. Ezt a kis vendégfogadót a helybeli földműves­szövetkezet tartja fenn. Ragyogóan tiszta, parasztos stílusú szobácskák­­ban ragyogó fehér abroszon szolgál­ják fel a kedves párnicai asszonyok az ismert és elismert ízletes túrós ga­luskát, a hűsítő zsincsicát és más jellegzetes hegyi ételeket. A friss tej­termékeket drótkötélpályán hozzák le a hegyi karámból,töbször naponta és frissen, illatosán tálalják a turista elé. Az állami vendéglátó ipar illetéke­sei körülnézhetnének itt a párnicai szálasban. Elragadóan szép az Orava völgye és ideje lenne már úgy igazában felfe­dezni és megnyitni a hazai és külföldi turisztika előtt. De előbb azonban rendet kell tenni, hogy szégyent ne valljunk. . _ &■ Nem titok, hogy a mezőgazdasági szakíanintézetek nevelési módszere nincs a kívánt színvonalon és nem felel meg teljes mértékben a mezőgazdasági termelés jelenlegi követelményeinek. Ennek több oka is van. A fő okot abban látjuk, hogy az alapfokú kilencéves iskolát végzett gyerekek nagyon keveset tudnak a mezőgazda­ságról, főleg ami a gyakorlatot illeti. A múltban ez nem volt probléma, a gyakorlatot még otthon, szülei gazda* Ságéban sajátíthatta el a szülők közvetlen irányításával. Jelenleg az a helyzet, hogy a választott szakok szerinti két-hároméves tanoncidö alatt a tanulók csak a mező­­gazdasági termelés elméleti alapjait' sajátítják el úgy­­ahogy. A gyakorlati oktatás még alacsonyabb, színvonalú. A tanulók nincsenek közvetlen összeköttetésben a me­zőgazdasági üzemekkel, nincsenek tisztában azokkal a feltételekkel, amelyek közt az iskola elvégzése után, majd dolgozniuk kell. Az iskolában a gyerekek hamis képet nyernek a mezőgazdasági üzemeiben folyó munká­ról, idealizálva látják, és így nincsenek jól felkészítve a mezőgazdasági munkára. Ez az egyik oka annak, hogy a tanonciskolákat végzett fiatalok 40—50 %-a nem a mezőgazdaságban keres alkal­mazást. Persze, ez az áldatlan állapot nemcsak a tanonc­iskolák „érdeme", a mezőgazdasági üzemeknek is sze­repe van benne amelyek nagyon kevés gondot fordíta­nak az utánpótlás kérdésére. A másik baj az, hogy a tanoncok nevelésének költsége — melyet az állam és a mezőgazdasági üzemek fedeznek — aránytalanul ma­gas. Azért mert a tanonciskolákat nem megfelelő épüle­tekbe helyezték kisszámú tanulóval. A megoldás A dunaszerdahelyi járásban született' meg az első já’* vaslat ennek az állapotnak a javítására. A járási párt­­bizottság, a mezőgazdasági termelési igazgatóság és a járás más szerveinek indítványa, valamint a további ja­vaslatok konkrét kifejezésre jutottak az 1965. V. 26-án kiadott kormányhatározatban, mely szerint néhány já­rásban be kell vezetni a kísérleti tanoncnevelést, a három évig tartó mezőgazdász-mechanizátor képzést, mégpedig úgy, hogy a nyári időszakban a tanulók az illetékes me­zőgazdasági üzemekben végezzék az előírt gyakorlatot', míg az elméleti oktatás kizárólag a téli hónapokban folyik. Á gyakorlati oktatás javítása, a tanulók és a mező­­gazdasági üzemek közti szorosabb kapcsolat kiépítése a fő feltétele ennek a nevelési módszernek. Éppen ez­által válik lehetővé á mezőgazdasági utánpótlás-nevelés kérdésének megoldása. A régi módszerrel ezt nem tudták elérni és a tervezett létszámot mindig csak 50—60 %-ra teljesítették, mivel a diákotthonok nem rendelkeztek elegendő férőhellyel a mezőgazdasági tanonciskolák nö­vendékei számára. Melyik utat válasszuk? A nevelésnek ezt a módszerét a nyárasdi és a diós­­paíonyi szövetkezetben már az 1965/66-os iskolaévben bevezetik. Ez a két központ' fogja a környező szövetke­zetek tanoncait is megismertetni a gyakorlati munkával. Jövőre a tapasztalatok értékelése alapján további köz­pontokat létesítenek. Az illetékes szövetkezetek a kör­zetük központjában kötik meg a tanoncokkal a szerző­dést'. Az elméleti oktatást a Nagymegyeri Mezőgazdasági Szaktanintézetben kapják a tanulók, esetleg a dióspatonyi és a nyárasdi alapfokú kilencéves iskola osztályaiban 1965. XÍI. Í5-től 1966. III. 15-ig. Az általános műveltség­hez tartozó tantárgyakat az alapfokú kilencéves iskola tanítói előadásában sajátíthatják el. Az idén már ötven tanoncot fognak e módszer szerint oktatni. A tanoncok tanulási idejének legjelentősebb részét a gyakorlati szakoktatás tölti ki. A gyakorlati szakoktatás központját a tanintézetben rendezik he. A gyakorlati szakoktatás vezetőjévé azoknak a mezőgazdasági üze­meknek szakképzett dolgozóit nevezik ki, ahol a közpon­tot alakították. Ők felelnek aztán a szakoktatás színvona­láért és a tanulók testi biztonságáért munka közben. A hároméves tanoncidőt vizsgával zárják le. A költségvetés kérdése A fanbncbk tanításának pénzbeli és anyagi költség­­vetése kissé különbözik a szaktanintézetek évi költség­­vetésének régi módszerétől. A négyhónapos elméréti oktatás ideje alatt az állam fedezi a költségeket, és a tanításhoz szükséges további anyagi eszközöket más tan­intézetek évi költségvetéséhez hasonló mennyiségben kapják. A gyakorlati oktatás ideje alatt az illetékes me­zőgazdasági üzem a tanulókat munkájuk, teljesítményük szerint jutalmazza. A tanortcok számára, főleg a nyári hónapokban, meg kell teremteni a magasabb jövedelem lehetőségét. Ez bizonyára vonzó lesz mind a fiatalok, mind a szülők szá­mára, akik követelték ennek a problémának a megoldá­sát. Ing. Alojz Buzna Igaz történet. Helyszín egy mátyusföldi falu. Fő­szereplők: Csutora és csa­ládja. Csutora bácsi, Papp Jutka nászna­gya, magábafeledkezve hallgatja a menyasszonykérő nótát: „Kérjük alá­zatosan a tisztelt násznagy urakat, kerítsék a kezünkre menyasszonyun­kat." A lakodalmasok vagy negyedszer ismétlik a dalt, amikor a konyhából berohan Julcsa néni, a násznagy fele­sége. — Hallod-e, János? János, az iste­nért! Betörtek a házunkba - tördeli kezét kétségbeesetten az asszony. — Nyughass, Julcsa! Szivarját fiatalos mozdulattal kop­­pintja a hamutartóhoz és legényesen pödörítene bajszán, de az asszony fél­úton elkapja a karját. Két kézzel bele­kapaszkodik s akkorát ránt rajta, hogy a pad mellé huppan a tisztelt nász­nagy. — Ezt megkeserülöd — sziszegi fo­gai közt Csutora, miközben feltápász­­kodik. Vén banyája még lagziban sem hagyja nyugton az emberfiát. Keresi az asszonyt, de nyomtalanul eltűnt. A nótázás alábbhagy, a fiatalabbak tódulnak kifelé. A nyomukba szegődik. Ki az udvarra, utcára. Harmadik ház az övék, arra tartanak az igyekvők. Amint az udvarra lép, felesége jajve­székelését hallja a szobából. Ennek fele sem tréfa — gondolja, s ahogy bor­­gőzös feje engedi, beront. Alig hisz a szemének. Péter fiát kötéllel az asztal lábához bilincselte valaki. Két legény máris szabadítja a nyöszörgő suhancot. A szekrények ajtaja tárva-nyitva, az ágyak felforgatva. — Kiraboltak, megloptak — hajto­gatja az asszony szakadatlan. A vőfély az Örsre rohan. Csutora fiát faggatja, miután a zsebkendőt kihúz­ták szájából. — A betörök — nyöszörög Péter alig hallhatóan.' — A szemembe világítot­tak, rámdobtak egy pokrócot, szusz­­szanni sem tudtam. Betömték a szám, megkötöztek. — A bitangok! Még jő,- hogy nem ülték meg szegénykémet - rémüldözik az anyja. Csutora is szóra nyitja a száját, de megérkezik Kubicka, a közbiztonsági szerv embere. Tüstént felszólítja a je­lenlevőket, menjenek dolgukra. Ami­kor magukra maradnak, megkezdődik a kihalgatás. — Szóval ezer koronából csak hat­­százat vitt el a betörő. Becsületes do­log. - A rend őre néhány pillanatig gondolkodik, majd Péterhez fordul. - Egész este magad voltál idehaza?- Nem. Szabó Pistával kártyáztunk úgy tíz óráig. Azután lefeküdtem. Ál­momban leptek meg. Arcuk be volt kötve valamivel. Elökerítik Pistát, reszket, mint a kocsonya. A két siheder lesütött szem­mel pislant egymásra, majd a biztos Pistát átviszi a másik szobába.- Mondd, Pista, ki kötözte az asz­talhoz Pétert ? — Nem, nem tudom. - Ne tagadd! Péter azt mondotta, te mindent tudsz. Ha nem mondasz igazat, biz isten, felpofozlak. Pista mély hallgatásba burkolózik. A vallató hangja töri meg a csendet. — Ki vele, míg jól van dolgod — mondja fenyegetően, miközben kemé­nyen odalép a fiúhoz. — Ne bántson, megmondom. Péter kért, kötözzem az asztalhoz, tömjem be a száját zsebkendővel. — A pénz hogyan került ki a szek­rényből ?- Azt nem tudom, de Péter ígért egy százast, ha megkötözöm, és a la­kodalmasok közt elhíresztelem, betör­tek a lakásba. Kubicka fülönfogva cipeli Pistát a tett színhelyére. Amikor belép, Julcsa néni Péterkéjét ölelgeti, babusgatja, a haját simogatja.- Itt a betörő, Csutora bácsi - mutat Kubicka az anyja kebelén pislo­gó Péterre. Csutora sziszeg, az asszony jézus­­máriázik, mialatt Péter Kubiéka pa­rancsára a szentkép mögül elóhalássza az „elrabolt“ hat százast. A közbiztonsági szerv embere elte­kint a jegyzőkönyvezéstől, a szülőkre bízza a póruljárt fickók megbünteté­sét. Csutora bácsi nyomban elvégzi feladatát. A borotvafenö szíjjal hu­szonötöt húz „Péterke“ fenekére. Őrsújfalu újjáépítése Az árvízkár felbecslése befejezés­hez közeledik Örsújfalun. Az Állami Biztosító dolgozói csak néhány lakás­nál nem tudták befejezni ezeket a munkálatokat, mert azok még mindig víz alatt állnak. LEFOLYÖT ROBBANTANAK Örsújfalu és a közelében húzódó csatorna közötti dombosabb részen keresztül. A falu vezetői kérelmére a katonai vezetők megtartották a szemlét és lehetségesnek tartják a robbantást, amelyeken keresztül a házak közül lefolyik majd a víz. A mélyebb helyekről katonai transzpor­tőr-szivattyú emeli át a vizet majd a lefolyóba. SZAKEMBEREK ÉRKEZTEK az elmúlt héten Örsújfaluba. A falu fölött védnökséget vállalt Pilzen 20 tagú építészeti szakemberekből álló csoportot küldött, akik már hozzá­fogtak a megrongált házak javításá­hoz. Rövidesen az ideiglenes faházak felépítésére is sor kerül. Szénássy János SZABAD FÖLDMŰVES 11 1965. szeptember 4. A Nyitrai Pedagógiai Intézet hallgatói ebben a korszerű új iskolában kezdik meg a tanulást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom