Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-04 / 35. szám
LENIN LEVELE Bakuriban a Dzerzainszkij névéi viselő kolhoz vezetőségének egyik irodája falán szerény beüvegezett rámában függ Lenin levele, melyet a bakuri bolsevisták pártszervezetéhez intézett. E levélnek érdekes a múltja és nagy szerepet játszott a bakuri kommunisták, parasztok életében. A faluban ma is élnek szemtanúi azoknak a távoli, de számunkra mégis oly közeli napoknak, s szívesen emlékeznek rájuk. Egy nyári alkonyon összejöttek a szövetkezeti elnök szobájában az idős parasztemberek, a kolhoz tiszteletbeli tagjai, akik az egész falu megbecsülésének örvendenek. A cár idejében ezek az emberek teljes alárendeltségben és a legnagyobb nyomorban éltek. Bár a termőföldben bőség volt, a szegényembernek csak egy talpalatnyi szántóföld jutott. A leggazdagabb években is korpából és burgonyából sütötték kenyerüket. Gyenge termés idején, amikor a földeken forró szelek pusztítottak, helyzetük szinte elviselhetetlenné vált. — A mi házunkba még a koldusok sem jártak... — mondja Matvej Naumovics Jermohin. 1 — Nem volt miből adni nekik. Miközben Jermohin a múltra emlékezik, látható rajta, hogy meghaladta a hetvenet. Haja hófehér, arcát mély redők szántják, és széles válla hosszú, nehéz munkáséletről tanúskodik. Az öreg Jermohin a tudatlanság éveiről beszél, a parasztok gyötrelmeiről, kolw dús életükről, a lenini pártról, amely több mint hatvan éve küzd az emberek boldogságáért:, a békéért és kommunizmusért. A beszélgetés lassú mederben halad, s habár a jelenlevők közül mindenki másra emlékezik, az elmondottak együttvéve a szovjet hatalorti !jj.egalapitásának és a falu új élete építésének érdekes é6 csodálatos képét alkotják. Jermohin után Mihail Vasziljevics Gorin jelentkezik, nagyerejű férfi, napbarnított, cserzett arccal. Néhány év óta ő tölti be a kolhoz ellenőrző bizottsága elnöki tisztségét. A falubeliek nagy tisztelettel viselkednek iránta. A szegények és falusi kulákok küzdelméről beszél, mely 1920-ban különösen kiéleződött. A kulákok kihasználták az egyes emberek ellenforradalmi tevékenységét, s aktív harcot folytattak a szovjet halalom megdöntéséért és a népet is harcra buzdították. A faluban csak a bolsevista párt védelmezte az új rendszert. — Leninnek kellene írni Moszkvába — indítványozták akor a kommunisták. — Levelet? Rajtunk a lévél nem segít. Nekünk cselekednünk kell — javasolták a vezetők. — Már erősek vagyunk. A parasztok a bakori pártszervezethez fordultak segítségért. A kommunisták megfontolták kérelmüket és elhatározták, a pártszervezet titkárát I. P. Turunyent küldik Moszkvába Leninhez, hogy a nagy pártvezérnek beszámoljon az idegen elemek ellenforradalmi tevékenységéről. Az új szovjet állam e bonyolult és nehéz időszakában Vlagyimir Iljics megbetegedett. Azonban ekkor sem hagyta abba a megfeszített pártmunkát és az állam vezetését. Lenin fogadta a Bakuriból érkezett Turunyent, meghallgatta őt és néhány napon belül levelet írt a bakuri pártszervezetnek. Benne ez állt: „Azt kéritek, hogy innen, Moszkvából likvidáljuk az ellenforradalmi tevékenységet. De minden erőt megfeszítve, a helyszínen harcolni az ellenforradalom ellen — a helyi pártszervezetek legfontosabb feladatai közé tartozik, tehát ez a ti feladatotok is." Lenin levele a szemtanúk vallomása Szerint nagy hatást gyakorolt a bakuri kommunistákra és parasztokra. A szaratovi Gubernia Izvesztyija c. lapnak az egyik akkori számában cikk jelent meg, mely arról tudósít, hogy azon a napon Bakuriban közgyűlést hívtak össze. Az összejövetelen olyan sokan megjelentek, kegy az iskola épülete kicsinek bizonyult, ezért többen az utcára szorultak. A cikk írója szerint Lenin levele éppen akkor érkezett meg, amikor Turunyen elvtárs beszámolót tartott a VIII. kongresszus határozatairól és a szovjet kormánynak a gazdasági helyzet helyreállítására vonatkozó rendszabályairól. Ezen a gyűlésen Ismertette a titkár Lenin levelének tartalmát az ellenforradalmi elemekkel történő helyi harc szükségességéről. Az egybegyűltek előtt arra is rávilágított, hogy a parasztok életének javulása csak az ipar és közlekedés újjáépítése után lehetséges. Felhívta a parasztokat, hogy élelmiszer formájában nyújtsanak segítséget a városi lakosságnak. Az újság továbbá közli, hogy Lenin levele élénk visszhangra talált. Az egybegyűlt parasztok megkérték Turunyent, hogy nevükben köszönje meg Leninnek hozzájuk intézett sorait. Kijelentették, hogy minden erejükkel támogatják a szovjet hatalmat', segítséget nyújtanak a lerombolt ipar és közlekedési hálózat újjáépítésében, s megtesznek mindent, hogy a mezőgazdaságot fellendítsék és több kenyeret, húst juttassanak az államnak. A cikk írója még megjegyzi, hogy a gyűlés után a parasztok sokáig együttmaradtak és élénk beszélgetést folytattak Lenin levelének tartalmáról. Aggodalmukat' fejezték ki egészségi állapota miatt, mielőbbi felgyógyulást, hosszú életet kívánva neki. A Gubernia Izvesztyija közleményei megerősítik a bakuri kolhoztagok — Jermohin, Podgornov, Gorin, Razvozzsavej és mások kijelentéseit. Ők mindannyian résztvettek azon a nevezetes gyűlésen, ahol felolvasták Lenin levelét. Mind szeretettel emlékeznék a nép bölcs vezetőjére és barátjára, Vlagyimir Iljics Leninre. — Lenin levele nagy szerepet játszott a mi életünkben — mondja Ivan Dmitrijevics Podgornov. — Bakuriban azonnal megszerveztük a „Zarja“ és „Vosztocsnaja" nevű artelokat. Ezek 1929-ig léteztek, azután egyesültek a mai Dzerzsinszkij nevét viselő kolhozzal. Podgornov ma 76 éves. Hosszú ideig volt a Bakuri munkaszövetkezet (Artel) elnökhelyettese. A sok érdemet szerző idős kolhoztag még ma is dolgozik, mint könyvelő egy állattenyésztési farmon, ahol lelkiismeretesen teljesíti kötelességét. Podgornovval és idős barátjaival a bakuri „Zarja“ artel volt tagjaival, lassan elhagyjuk az elnökség épületét és szívélyes beszélgetés közepette elindulunk a közeli kolhozföldekre. — Emlékszem, az egész falu vörös zászlókkal vonult ki az első kisteljesítményű „Fordson“ traktor fogadására, amit a szaratovi csavargyár munkásai küldtek — mondja Jermohin. — Ma pedig csak a mi kolhozunk földjein 56 nagyteljesítményű traktor, 40 kombájn, körülbelül 100 vetőgép, ugyanannyi kultivátor és sok más bonyolult gép dolgozik. És mindezt Lenin pártjának köszönhetik — kiált fel Gorin. Oroszország teljésen megváltozott. A mi falunkra sem lehet ráismerni. A falu szorgalmas dolgozói hűek maradtak Lenin hagyatékához. A bakuri Dzerzsinszkij kolhoz hírneve messzire eljutott. Sok kenyérgabonát', napraforgót, húst és tejet ad az ország népének. A múlt' évi jövedelme meghaladta az egymillió rubelt. Az idősebb bakuriak emlékeznék: — A huszas években, amikor létrejöttek az első szövetkezetek, a falunkban csak egy szerény kis pártsejt működött'. Nemsokára húszán lettünk. Ma azonban a bakuri kolhoz pártszervezete 150 tagból és tagjelöltből áll. A pártnak a mezőgazdaság fejlődését szolgáló határozataira támaszkodva a kommunisták a szövetkezetük gazdaságának hatalmas fellendülését érték el. Bakuriban szemtanúi lehettünk az új, kommunista korszak minden jellegzetes vonásának. Lassan elmosódik a különbség a város és a falu között. — Vajon Podgornov, Vaszilij Ivanövics, Kovsutyin agronómus vagy bármelyik bakuri paraszt el tudta volna érni azelőtt traktor, kombájn és agronómus nélkül a 100 púd búzát hektáronként? — teszi fel a kérdést a kolhoz elnöke. És mindjárt nemmel válaszol, majd így folytatja: — Mi az idén a kedvezőtlen éghajlati viszonyok ellenére elértünk 100 és egyes helyeken 120 pudot is egy hektáron. Kolhozunk több mint 400 ezer púd gabonát ad el az államnak. De nemcsak a hektárhözam és a fejhozam mutatószámai és nem az 'államnak eladott mennyiség tanúskodik parasztságunk növekvő jólétéről. Ha körülnézünk a falunkban énnek több jelét látjuk. A házakat már nem szalma fedi, minE régen, hanem pala vagy bádoglemez. A szobákban rádió, újságok, könyvek és értékes bútor található. Minden házba be van vezetve a villany, s községünk telefonnal és karbantartott műúttal van összekötve a területi központtal. Bakuriban — jegyzi még Podgornov — csaknem minden paraszt írástudatlan volt. Most tizenegyéves iskolánk van, melyben minden családból van egy vagy két tanuló. Van kultúrházunk, két könyvtárunk, mozink, kórházunk, szülőotthonunk, gyógyszertárunk, postánk és üzletünk is van szép számmal. Azelőtt fogalmunk sem volt minderről. Negyvenhét év alatt sokkal több történt nálunk mint régen sok évszázad alatt. Mintha megvalósult volna már az egyik világból — a régiből, az elmaradottság világából az új kulturáltabb világba való áttérés. Ezt a véleményt azonban nemcsak a kolhoz vezetői vallják, hanem az öregek is, a kolhoz alapjainak lerakói. I. SIRSIN SZERKESZTŐSÉGÜNK abból a célból, hogy a szovjet mezőgazdasági dolgozók termelési tapasztalatait a lehető leghitelesebben tolmácsolhassa lapunk hasábjain, közvetlen baráti kapcsolatokat létesített a SZKP Szaratovi Területi Bizottsága napilapjával, a „KOMUNYISZT“ szerkesztőségével. , Lapunk két dolgozójának már módjában állt több héten keresztül tanulmányozni az ottani mezőgazdasági üzemek termelési tapasztalatait. Jelenleg . pedig viszonozzuk szovjet elvtársaink példás vendéglátását és szeretettel üdvözöljük körünkben kedves vendégünket, Iván Matvejevics Sirsint, a „KOMUNYISZT* főszerkesztőjét, aki ez úton kíván hazánk összes mezőgazdasági dolgozójának erőt, egészséget és a szocialista mezőgazdaság fejlődését szolgáló munkában sok sikert. Az alábbiakban kedves vendégünk írásait közöljük. A jő termés mestere Nyikolaj Petrovics Korpov - született földműves. A növénytermesztésben elért eredményekért, de főleg a kalászosok magas hektárhozamaiért a „Sarló és kalapács“ című aranyérmet kapta. Beszélgetés közben, amikor arra terelödöt a szó, hogy milyen búzafajtákkal ért el ilyen eredményt, ezt mondta:- Hadd dicsérje az eredmény Valentyina Nyikolajevnát! Ő mester, népi kutató, s nagyon kedvelt a környéken. Senki nem tud olyan ügyesen bánni az összetett búzafajtákkal, mint ö. A munkája nyomán létrehozott új gabonafajták nagy jelentőséggel bírnak gabonatermesztésünk fejlesztésében. A Délkeleti Mezőgazdasági Kutatóintézet laboratóriumának vezetője V. N. Mamontova — gyakori vendég a kolhozban. Ilyenkor a földművesekkel élénk beszélgetést folytat, amelyeken megvitatják a kolhoztagok problémáit és kicserélik nézeteiket. Régóta tart a barátság Valentyina Nyikolajevna és a „Kiróva“ nevű kolhoz között, ahol Nyikolaj Korpov a brigádvezető. Amikor V. N. Mamontováék kinemesítették a „Szárátovszkaja 29“-es búzafajtát — a jó kapcsolatok nyomán ez a brigád jutott abba a szerencsés helyzetbe, hogy az új nagyhozamú búzafajta termesztési jogát elsőként kapta meg. A kutatóintézet által nemeseített fajták termesztése már 3 — 4 éven át szerez örömet a kolhoz dolgozóinak. A példás magnemesítö gyakran folytat eszmecserét a kolhoz gabonatermesztő dolgozóival. S nemcsak egyszerűen részt vesz a nemesítő munkában, hanem határozottan állíthatjuk, hogy egyike azoknak a tudományos dolgozóknak, akik a legnagyobb érdemeket szerezték a 13 körzetesített új búzafajta kinemesítésében. Jelenleg az ország területén*16,5 millió hektárt vetnek be az általuk kinemesített búzafajtával. Ez a Szovjetunió búzavetésterületének l/?,-át képezi. V. N. Mamontová naponta sok levelet kap. A szovhozok és kolhozok dolgozói tolmácsolják köszönetüket és jókívánságukat, s egyben beszámolnak arról is, hogy az új búzafajták termesztésében milyen eredményeket érnek el. Az arkagkszkij „Bolsevik" nevet viselő kolhoz agronómusa I. Sz. Andrejev például arról számol be, hogy a „Szaratovi 29“-es búzafajtából 500 hektáron rendkívül jó termést értek el. A Lenin nevet viselő jelsovi kolhoz elnöke L. P. Larin részletesebb beszámolójában arról értesíti a magnemesítőt, hogy az említett búzafajtából hektáronként 25 — 30 mázsát értek el. Megállapítja, hogy a „Szaratovi 29“-es búzafajta előnye: nagyon jól bírja a szárazságot, ellenáll a betegségeknek, kedvezően kihasználja a talajt és jó minőségű kenyérliszt készíthető belőle. Kent Dzsonsz, a Londoni Technológiai Laboratórium professzora is elismerőleg nyilatkozott erről a búzafajtáról. Azt állítja, hogy nagyon jó minőségű és egyetlen fajta se*veheti fel vele a versenyt. Ennek a búzafajtának a termesztése 1957-ben vette kezdetét főleg a Volga-menti, kazahsztáni és szibériai mezőgazdasági üzemekben: Jelenleg a Szovjetunió 28 közigazgatási területén termesztik. Ebben az évben ezt a búzafajtát a kolhozok és szovhozok több mint 2 millió hektáron vetették el. Valentyina Mamontova, aki az I. A. Sztyebuta nevet viselő főiskolán kitüntetéssel végezte tanulmányait, már fiatal korában megszerette a természettudományt s a tudományt általában. Később tanulmányai befejezése után a Szaratovi Területi Mezőgazdasági Kutatóintézetben dolgozott. Mint fiatal lány nagy érdeklődést tanúsított Alekszej Pavlovics Sehurgyin munkája iránt, aki később igazgató és az ö első tanítója lett. Valentyina Mamontovát főleg a fajtanemesítés legújabb módszere érdekelte. A Sehurgyin támogatása mellett befejezte a munkát egy jó minőségű fajta nemesítésére. A „Szojuza" nevű kemény búzafajta, a „Belotuki lőgy fajta és a „Poltavkoj" egyedülálló fajta keresztezésével nyolc év alatt délkelet kemény éghajlati feltétele mellett kinevelte a „Szarubru“ és a „Szaratovszkuju krasznuju" búzafajtákat, melyek az utóbbi években nagy népszerűségnek örvendnek.- A gabonatermelő síkvidékeknek sajátos búzafajtára van szükségük — állapította meg Sehurgyin. - Alaposan ismerjétek meg a nemesítésre szánt búza tulajdonságait, gazdagítsátok az utódnövény jótulajdonságait és az elért tulajdonságokat őrizzétek meg a legszélesebb mértékben. V. N. Mamontova tudományos munkájában ezekhez az alapelvekhez igazodott. Tanítója nyomdokaiba lépett. Ez az új, eddig még ismeretlen kísérlet tőle erős kitartást, a búzafajták, az éghajlati, a területi feltételek ismeretét és megfelelő elméleti tudást követelt. A tavaszi búzafajták *biológiai összetételeinek ismereteiről gondoskodik, föltárja a titokzatosságokat, melyek ismeretében keresztezés folytán egy újfajta jó minőségű búzafajtát nyer. V. N. Mamontova módszere eltérő a széles tömegek kísérletező munkájától. Kísérletező munkájában egyidejűleg több problémát is megold, de ugyanakkor minden eredményes kísérlethez többféle módszert is alkalmaz. Dolgozik újfajta megfigyelésein, de egyúttal bővíti tapasztalatait is a következő még jobb fajta előállításához. Az első három búzafajta közé, melyet Valentyina Nyikolajevna nemesített ki, a „Albidum-24", a „Ljutyeszcensz-758“ és a „Szaratovszkuju-210“ fajta tartozik. Néhány év múlva újabb két fajtát a „Szaratovi-36“ és a „Szaratovi-38“ nemesítették ki. Az új búzafajták jól beváltak. A száraz területek részére elsősorban is „Szaratovi-38" felel meg. Több mint 50 000 hektáron vetették el ezt a fajtát_ a szaratovi terület Volgán-túli részén, ahol erős szalmájú, acélos búza termett. Ez értékes fajta kinemesítéséért V. N. Mamontova Lenin díjat kapott. Valentyina Nyikolajevna Mamontova továbbra is teljes alkotóerővel dolgozik. Jelenleg mint vezető személyiség dolgozik a Szaratovi Mezőgazdasági Kutatóintézet magnemesítő részlegén, s ezt a tudományos kutatómunkát már negyven éve folytatja. Még jobb, acélosabb búzafajtát akar kinemesíteni, amely ellenáll a növénybetegségeknek és bírja a száraz éghajlati viszonyokat is. Lesz idő, amikor új búzafajtákat termesztenek a gabonatermö vidéken. V. N. Mamontova lelkiismeretes munkája rányomja bélyegét a gabonaneműek gazdagságára, és a kiváló tudományos dolgozó nevét és muhkásságát gazdag termés hirdeti majd. I. SIRSIN SZABAD FÖLDMŰVES 5 1965. szeptember 4.
