Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-21 / 33. szám

Mintha otthon lennének Mihelyt az ég levetette sötét felhő­pongyoláját és megmutatta igazi kék színét, kollégámmal riportütra indul­tunk. Uttcélunk a Modra-Harmónia nyaralóközpont volt. Két napig ba­rangoltunk ebben a vászonra Illő gyönyörű környezetben. Útközben csak véletlenül tudtuk meg, hogy a bratislavai Jura] Di­mitrov vegyikombinát két finn nya­ralóját átengedte a martosi óvodá­soknak. — Martoson tulajdonképpen nem Is volt árvíz, csak azért jöttünk Mod­­ra-Harmóniára hogy megvédjük a gyerekeket az esetleg fellépő vlzfer­­tőzéstől — világosít fel Hók Teréz, az óvoda Igazgatónője, majd Nagy Ilona fűzi tovább a beszélgetés fo­nalát. — Egy kis Ikarusz autóbusszal ér­keztünk s eléggé kedvetlenek vol­tunk, de amikor kiszálltunk és meg­mondták, hogy ebben a két nyaraló­ban fogunk lakni, nagyon megörül­tünk. — Mióta vannak itt? — kérdeztük az igazgatónőt. — Már ötödik hete élvezzük a táj szépségét. Igaz, két hétig, amikor csak ketten voltunk a gyerekekkel, nem Igen jutott erre idő, mert egész nap megállás nélkül dolgoztunk. Ml takarítottunk, mostunk, mosogattunk, de most már könnyebb a dolgunk, mert megérkezett Papp Zsófia, aki nagy segítséget nyújt. A gyerekek jól érzik magukat eb­ben a környezetben, a hegymászást is megszerették. Az első két hétben az otthoni tájakat rajzolták, de ma már emeletes házakat rajzolnak te­levíziós antennával, fenyőfákat és nagy hegyeket. Jóleső érzés volt látni, amikor a 13 kis óvodás vacsorakor körülülte az asztalt és az óvónők mindegyi­küknek kiosztották a vacsorát. A ki­esik irigylésre méltó étvággyal lát­tak a vacsora elfogyasztásához. Köz­tük Kovács Évike a példakép, aki több mint három kilót hízott. A leg­kisebb Jóba Erika még nincs három éves, de igyekszik utólérni Évikét és olyan igyekezettel eszik, hogy fülig maszatos. • • • A martosi szövetkezet dolgozói ko­ra reggeltől késő estig aratják a ga­bonát. Igyekeznek, hogy a kenyérnek való mielőbb biztonságos helyen, a magtárban legyen. Gondtalanul, nyu­godtan végezhetik munkájukat, mert gyermekeik jó helyen vannak és jó ellátásban részesülnek. (thj A muzsikus család Ea a család Atkarazkban, a Puskin utcában él. A családfő — NyikolaJ Vasziljevics Nyikityln — állomásfőnök. A felesége, Valentyina Dmitrijevna szintén a vasútnál dolgozott, jelenleg háztartást vezet. Három gyerekük van. Az Idősebbek — Galina és Vlagyimir — már önállóak. Valerij még iskolás. Mindegyikük jelleme egyéni. Am mégis van a Nyikltyin családnak egy közös jellembeli vonása — nagyon szeretik a zenét. Nos, éppen erről a csa­ládi kedvtelésről akarok beszélni. — Milyen muzsikusok vagyunk? — mondta mosolyogva Valentyina Dmit* rijevna —, olyan önkéntesek ... A szoba, amelybe bevezettek, arról tanúskodik, hogy az itt élő emberek nagy barátai a zenének. A fal mellett zongora áll. Látni, hogy nemrég ját­szottak rajta, mert még nyitva van. Az asztalon és a díványon kották he­vernek. — Ezekkel Gálja foglalkozik. Kérem ne nyúljon hozzájuk — figyelmeztet Valentyina Dmitrijevna. Beszélgetésünk először akadozott, majd, hogy zenei kifejezéssel éljek, átcsapott a piánóból fortéba. Valentyina Dmitrijevna maga is játszik zongorán és harmonikán. A h.ang­­szerekkei nem az iskolában ismerkedett meg, hanem otthon. A zenét na­gyon szereti. Ezt a ragaszkodó szeretetet a gyerekek is örökölték tőle. Az idősebbik Lánya, Galja sikerrel végezte el a zeneiskolát. Galina Nyl­­kolajevna most az atkarszki zeneiskolában tanít. Egyidejűleg a szaratovl konzervatórium harmadik osztályát végzi. A család középső tagja — Vologya — még az általános iskolában meg­tanult trombitán játszani. Aztán, amikor átlépett a szaratovi építészeti technikumba, a szakszafon kötötte le figyelmét. Valentyina Dmitrijevna készségesen mutatja a fényképeket, amelyen a fia az iskolai zenekar tagjaival van lefényképezve. Vologya jelenleg építész. Azért a muzsikálást nem hagyta abba. Munka után siet a vasutasok klubjába, ahol a zenekarban klarinétén játszik. Vo­logya mindenféle hangszerrel szeretne megbarátkozni. A megismerkedésünk napján Nyikityina levelet kapott a legkisebb gyér» mekétől — Valerijtól. ......A zenekarral utazom Rosztovból Moszkvába és Leníngrádba. Hang­versenyt adunk a Kreml udvaron, diákbálokon és a „Kirov“ nevű leningrádi üzemben.“ — írja Valerij. ö sem művész. Konzervatóriumban vagy zene­iskolában sem tanul. Diák a rosztovi vasutas szaktanintézetben. Szabad idejében zenével foglalkozik. Az iskola zenekarában játszik trombitán. És a családfő? Igen, Nyikolaj Vasziljevics is nagyon szereti a zenét ö zongorán játszik. — Nálunk egy egész házi zenekar van — mondja Valentyina Dmitrijevna. Esténként, vacsora után gyakran rendeznek a Nyikltyin házban koncertet, amelyen a legkülönbözőbb zeneszerzők müveiből adnak elő. Sorra kerül Csajkovszkij, Berlioz, Muszorgszkij, Chopin, Rachmanyinov, Beethoven... A családnak nagyon sok kedvelt zeneszerzője van. Ezekre a koncertekre eljárnak a barátok, ismerősök. Nagy ünnepet jelen­tett a Nyikityin-családnak az a nap, amikor vendégül láthatták Ivan Jakov­­levics Panickij érdemes művészt. Ahányszor Atkarszkba érkezett vendég-1 ségbe, mindig meglátogatta a Nyikityin családot s nagy örömmel vett részt a házi koncerteken is. Ezeken a napokon a késő éjjeli órákig elhúzódott .. .Valentyina Dmitrijevna vég nélkül beszelne ezekről a zenes estékroL Am nem sokára jön ebédelni a „munkásosztály1, akiknek terítenie ke . A búcsúzásnál nem tudtam megállni, hogy fel ne tegyem a szokásos kérdést: milyen szerepe van a zenének a család életében? ' — Emlékszik Lebegyeva-Kumacsára? — felelt a kérdésre kérdéssel V. D. Nyikityina. — „Nekünk a zene építeni és élni segít. Mint barát tartalmat ad életünknek és széppé teszi azt...“ .. .. . Szép a dal, a zene! Olyan, amelyből, mint ahogy azt a közmondás is tartja egy szót sem lehet kihagyni. Ezért szívből kívánom, hogy továbbra is ihlessen és tegye széppé a muzsika, a zene ennek az egyszerű, de bo og családnak az életét! O. G. K., Szaratov A gyerekek sétára indulnak a hegyekbe. (Tóth Gyula felvétele) Ä legjobbak A Novy Tekov-i Állami Fajnemesítő Állomás a „Szlovák Nemzeti Felkelés 20 évfordulója“ és „A felszabadulás 20. ét fordulója“ címet vi­seli és Munkaér­­demrenddel is büsz­kélkedhet. Ez tehát Szlovákia egyik legjobb mezőgazda­­sági üzeme, ahol a tejtermelési tervet Cerno István 107 %-ra és a tej­eladási tervet 105 százalékra teljesítették. Természetes tehát, hogy itt találhatjuk a legjobb fejési eredményeket is. A tehenenkénti évi tejhozam meghaladja a 4000 litert. A gazdaság három legjobb fejőjéről szintén érdemes szólni pár szót. Anna Kublnková 38 éves és 4 gyer­meke van. Neve nem ismeretlen: ta­valy nem sok hiányzott ahhoz, hogy az első helyre kerüljön. Az idén azon­ban minden reménye megvan az első­ségre. Nem alkalmaz különleges mód­szereket és sikerének egyetlen titka az öntudatos, lelkiismeretes munka. Ta­valy 13 tehenet .gondozott és az évi tehenenkénti fejés eredménye 4445 li­ter volt. Az idén az első félévben na­ponta 14,29 liter tejet fej tehenenként. Hubacs János a második. Mindössze 25 éves és 13 tehenet gondoz, ebből kettő szárazon áll. Minden hónapban léhány száz literrel túlteljesíti tervét. Júniusban például a 4000 liter helyett 4820-at termelt. Június végéig tehe­nenként 12,86 liter tejet fejt naponta. A harmadik Cser­­na István, a legidő­sebb köztük, — 44 éves. Már 16 éve dolgozik a mező­­gazdaságban. Szin­tén 13 tehenet gon­doz és az év elejé­től tehenenként 12,84 liter tejet fej naponta. A legjobb tehene „Kudelka 119“ naponta 18- 19 liter tejet adott. a gazdaság legjobb M. M. Hubacs János Ennyit röviden fejőiről. i A vadászgazda gondjai RABOLT A HALÁL VANYA IMRE, a tardoskeddi szö­vetkezetben dolgozott, mint etető. Egyik reggel szokásához híven munkába ment az istálló felé ve­zető úton. Nem juthatott azonban messzire, mert útját félbeszakítot­ta a halál. A szerencsétlenség nem csak a család tagjainak okozott végtelen szomorúságot, de könnye­ket csalt a munkatársak szemébe is. Utolsó útjára sokan elkísérték őt munkatársai közül és koszorút helyeztek a sírjára. Rászolgált a kegyeletre, mert egész életében becsületes volt és lelkiismeretesen dolgozott. A gyászoló család köszönetét fe­jezi ki mindazoknak a szövetkezeti tagoknak és vezetőknek, akik részt­­vettek a temetésén és osztoztak gyászukban. SZABAD FÖLDMŰVES *365. augusztus 2E 7 Sikeres aratas a csalán EFSZ-ben A csatári szövetkezet tagjai az idei aratást rendkívül nehéz körülmények között végezték el. Am augusztus 7-én a szövetkezet agronómusa, Farkas István örömmel jelentette, hogy az aratást 175 hektárnyi területen befe­jezték. Az említett' területből 40 hektárt kézzel kaszálták le. Naponta 15—20 kaszás dolgozott. A terület többi ré­szét önkötözőgép járta. Jó munkát végeztek az önkötöző­­gépekkel Adám Flórián — Gemer László, Csőri József — Sasvári Ferenc és Mikula Gyula — Oravecz János kettősök, akik hosszabbított műszak­ban dolgoztak. Ha a szövtekezeti dolgozók az eddi­gihez hasonló lendülettel és odaadás­sal végzik majd a szalma kazlazását és a cséplését is, akkor biztosítva lesz a szerződéses eladás 100 °/«-os telje­sítése, valamint a vető- és takarmány­­alap, úgyszintén a tagság munkaegy­ségére járó természetbeni is. Kömíves Sándor, Csatár 0 Az alsószecsi szövetkezet a má­sodik negyedévi termelési eredmények értékelése alapján elnyerte a járás vándorzászlaját és a vele járó 5000 korona jutáimat. A szövetkezet első­sége megérdemelt, hiszen minden hek­tár szántóföld után 190 kg húst, 220 liter tejet és 609 tojást adott a köz­ellátásnak. A baromfigondozók tojón­ként 130 tojást adtak el, amelyért 500 korona jutalomban részesítették őket. A sertéshizlalók Kérekréty Andrással az élén napi 0,75 kg-os súlygyarapo­dást értek el és 500 korona jutalmat kaptak. (Kúcs Gyula, Alsőszecs) • Péderen a községszépitési akció keretében 2900 méter hosszúságban javították meg az utcákat. A község szorgalmas lakói tatarozták az iskolát és a tanítói lakást, bevakolták a tűz* oltószertárt és megkezdték a művelő­dési otthon bekerítését. A szocialista munkaversenyben 167 egyéni és egy kollektív felajánlás született. Ősszel sen 3121 brigádóra ledolgozására tét* tek felajánlást. Ezt már az első fél­évben túllépték, mivel 8338 órát dol­goztak le, 55 377 korona értékben. A szép eredmények - a falu vezetői jó szervezőmunkájának köszönhetők. (Kapá6 Ferenc, Koáifc?) £ Az alsótúri szövetkezetben Tóth István, Csémi Károly, Misko Frantisek és Kasík István négy önkötözőgéppel aratták le a 117 hektár gabonát. Már javában folyik a cséplés is. Nem volt fennakadás a gépek üzemeltetésében sem. A szükséges alkatrészek beszer­zéséről Sliacky Mikulás gépesítő ide'* jében gondoskodott. Az aratás sikeres elvégzésében nagy érdeme van Dato­­nár Ferenc agronómusnak, aki fárad­ságot nem ismerve szervezte a.műn* kálatokat s igyekezett a falu lakossá» gát minél nagyobb mértékben bekap­csolni a betakarításba. (Mesztra Erzsébet', AlsőtúrJ A megnovekedett feladatok körül­tekintő és lelkiismeretes vadvédelmet' követelnek. Krnács elvtárs elmondja, náluk nincs panasz a vadvédelemre. Tavaly 120 zsák ocsú, gyommag állt' rendelkezésre az apróva'dak részére. Ebből az állami erdészet területén élő vadaknak is jutott. Télen fűz és nyárfa fiatal hajtásait tördelték a nyulaknak, őzeknek. A kártékonyak pusztításában Kó­­nopka Miklós terbegeci lakos jár az élen. Munkabeosztása lehetővé teszi (inszeminátor), hogy a kora reggeli órákban a hatért járja és irgalom nél­­kül pusztítsa a hajnali órákban garáz­dálkodó ragadozókat. Tavaly például 24 kutyát, 8 rókát, számos macskát és különböző kártékonyt terített le. Puskavégre került az a farkaskutya is, amely a megfigyelések szerint már két őzet széttépett. (A széttépett nyu­­lak számáról nem vezettek statiszti­kát.) A kutya gazdája oly értékesnek vélte véresszájú kedvencét, majdnem temetést rendeztek a számára. Az elmondottakból ítélve, vélemé­nyem szerint, a vadvédelem érdekében az eddigiektől még többet kellene ten­ni (talán vadőr sem ártana), mert csupán a kóborlő kutyák felére apaszt­hatják a vadállományt. Ebből pedig kára származik a vadásztársaságnak, kára népgazdaságunknak. Efölött is elgondolkozhatnának Közép-Szlovákia vadászgazdái. Sándor Gábor Ornitológiái szenzáció A Dráva menti halászok és vadászok már tavasszal többször felhívták a figyelmet arra, hogy Szaporca közelében az úgynevezett Lanka-tavon külö­nösen szép madarak népes csoportja tanyázik. A Baranya megyei tanács szakembereket küldött a szaporcai holtághoz, és megtalálták nemcsak az ország, hanem valószínűleg Európa legnagyobb kiskócsag telepét! A Drávától körülbelül egy kilométerre terülő hatvan—hetven holdas, mocsaras tájon több mint ezer madár fészkel. De a kiskócsagok mellett sok bakcsó is ta­nyázik. Több mint száz fészekben költenek a kiskócsagok közvetlen szom­szédságában. A vízben álló, de már kiszáradt bokrokon, emeletszerűen helyezkednek el a bakcsó fészkek. A kiskőcsagokon és a bakcsókon kívül, sok. selyemgémet és vörösgémet is megfigyeltek a Lanka-tó és mocsár kör­nyékén. A költés időszakában alaposan megfigyelhették a kis kócsagok „városát". A madarak nyugodtan ültek a fészkükön, mert a bőséges vadvizek idején szinti megközelíthetetlen helyen tanyáznak. Mivel magyarázható, hogy a kiskócsagok ily nagy számban telepedtek le a Lanka-tó és a Dráva-környéki mocsaras területen? Ez a táj nagyon csön­des, ember, sőt ragadozó is ritkán bukkan fel a süppedékes, úttalan utakon. A sok vizet hozó tavasz, és a nyáreleji áradások is távoltartottak minden, szárazföldet taposó élőlényt. A ritka vízimadarak a táj csendje és nyugalma mellett, bőséges és közeli táplálékot is találhattak. A Baranya megyei Tanács nagyon helyesen és gyorsan intézkedett. Fel­kérte a terület gazdáját, a kémesi Közös Üt TSZ-t, hogy minden rendelke- 1 zésére állő eszközzel kímélje, védje a különleges madarak telephelyét A területi vadásztársaság vállalta, hogy fokozott védelemben részesíti a Lanka-tó területét. A kémesi Közös Üt TSZ- megígérte, hogy védi a mada­rak tanyáját, nem engedi a fák és a bokrok irtásét. A közép-szlovákiai kerület nyugati ’csücskében 3200 hektáron gazdálkodik a 12 tagot számláló nayycsalomijai vadásztársaság. Területéhez tartozik Kiscsalomlja, Ipolykeszi, Dollnka és Kővár. Jobbára apróvadas terület, de itt-ott néhány őz is előfordul. Nyugat-szlovákiai szemmel értékel­vé. Közép-Szlovákia rónáin, hegyes- Völgyes lankáin elég gyér a vadállo­mány, különösen az apróvad. Ismerve Mátyusföld, Csallóköz dúsgazdag vad­állományát, Érsekújvár, Galánta, Ko­márom vadász-revlrjeit, őszintén szól­va meglep a nagy különbség, mely az említett területek közt fennáll. Ennek hatása alatt kissé elfogult vagyok, amikor Krnáos Vincze, a nagycsalo­­mijai vadásztársaság gazdájától meg­tudom, milyen eredménnyel űzik a vadgazdálkodást. Bár Krnács elvtárs szavai szerint ők a jobbak közé tartoznak a környé­ken, meglep, hogy a 3200 hektáron gazdálkodó vadászok tavaly csupán 220 nyulat kaptak puskavégre. Igaz, Készítői Ipolynyékig nem zavarták az állományt, mert hírét hallották, hogy az idén előnyül eladását is tervezték számukra. A vadászgazda arca kissé komorra változik, amikor szóba kerül, hogy puska helyett hálóval kerítik majd a nyulakat. Ezen a környékén ugyanis nem ismerik a hálőzást. Érthető, hogy kissé idegenkednek tőle s különböző feltételekhez szabják a ny.úlfogásí. Számos nyugat-szlovákiai vadásztár­saság tanúsíthatja, nagyon is megéri élövad-fogással bajlódni. Hogy meny­nyire, ezt elmondhatná elsőként a ga­­lántai (500 nyúl és 500 fogoly került' tavaly hálójukba), felsőszeli, farkasdi és számos vadásztársaság. Ha az élő­vad fogását beszüntetnék, a vadász* társaságok pénzügyi mérlege bizony nagyot billenne. A lőtt vadból szárma­zó jövedelem többhelyütt a vadgazdál­kodással járó kiadásokat sem fedezné. A vadfogás sikere' főképpén égy do­logban gyökerezik: bő legyen a vad­állomány. Ennek hiányában bizony nem várható érdemleges eredmény. A szá­mítások szerint ugyanis jó terep és megfelelő időjárás esetén a felhajtott, s körbe kerített nyulak húsz százalé­ka, tehát minden ötödik akad a há? lóba. Amikör Krnács élvtárs tudomást szerez a felsorolt tényekről, elmoso­lyodik. Arckifejezésén látom, megnyu­godott. Tudatában volt annak, hogy egyszer majd őket is megszólítják, számolnak velük az élővad eladása te rén. Most elérkezett az ideje annál inkább, mert Csallóköz vadállománya, ahonnan az élővad ezerszámra került a kamaráző állomások ketreceibe, a víz martaléka lett. Nincs helye tehát a tépelődésnek, nincs ok a félelemre, hiszen már a tavalyi vadász-szezonban kiszemelték a hálőzásra alkalmas te­rületeket •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom