Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-20 / 7. szám

Szocialista munkaversennyel köszöntjük a nagy évfordulót Egész köztársaságunk népe ez évben ünnepli a szovjet hadsereg általi felszabadulásunk 20. évfor­dulóját. E dicső évfordulót dol­gozóink népgazdaságunk vala­mennyi ágazatában kötelezettség­vállalásokkal köszöntik a tervfel­adatok teljesítése és túlszárnya­lása érdekében. A Csehszlovák Méhészszövetség Központi Bizottsága azzal a fel­hívással fordul az alapszerveze­tekhez., hogy tagságuk soraiban is versenyt indítsanak és szocialista munkafelajánlásokkal üdvözöljék e nagyjelentőségű ünnepünket. Ezek a munkafelajánlások irá­nyuljanak mezőgazdaságunk meg­segítésére, például a méhcsalá­doknak a gyümölcsösökbe és a növénykultúrákba történő áthe­lyezése által, a parlagon heverő földeknek méhészeti célokra való felhasználásával stb. A verseny keretében az iskolákban méhészeti köröket szándékozunk alakítani, a lehető legnagyobb mértékben kí­vánjuk fokozni a méztermelést, növeljük a méhcsaládok számát és új tagokat toborzunk szövetsé­günkbe. A felajánlott és teljesített köte­lezettségek méhészetünk további fejlődését vonják maguk után, azonkívül segítséget nyújtanak a mezőgazdasági feladatok teljesí­tésében és ezáltal lényegesen hoz­zájárulunk az ország lakossága életszínvonalának emeléséhez. A Csehszlovákiai Méhészszövet­ség Központi Bizottsága elvárja, hogy hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére e verseny­ben valamennyi alapszervezet tel­jesíti majd szocialista kötelezett­ségvállalását. A Csehszlovákiai Méhészszö­vetség Központi Bizottsága Megőrizzük a jó hírnevet A tél a méhészt a külső mun­kákból kiszorítja s éppen ezért a legmegfelelőbb időpont arra, hogy elméletileg képezze magát. A Lé­vai Járási Méhészegyesület ipar­kodik tagjainak az önművelést biztosítani, hiszen csak akkor lesz jó eredmény a méhészetben, ha elméleti szempontból is tökélete­sednek a tagok. Azon méhészek számára, akik nem tudnak bejárni a járási szék­helyre az előadásokra körzeti megbeszéléseket rendezünk a já­rási méhészeti szaktanítók közre­működésével. Ezek közül a legjobb munkát végzik például Adamec Pál, Simkovics Béla és Zábrenszki Imre méhészeti szaktanítók. Az előadások után a témába vágó fil­meket mutatunk be. Egyesületünk tagjai így készülnek föl az elkö­vetkező gazdasági évre. Célunk, hogiy idén is legalább olyan ered­ményt érjünk el, mint az elmúlt rÁ mosoly is elárulja, hogy Fe­kete Gizella (Vásárát) rendben találta méheit. A lehallgatás sze­rint rendet talált a méhesben, ami annyit jelent, hogy jöhet a kikelet. Foto: Z. Kruzinsky esztendőben, amikor mézeladási tervünket 370 %-ra teljesítettük, így országos viszonylatban az el­sők közé kerültünk. Az alapszervezetek közül a leg­jobb eredményt a zselízi körzet­ben érték el, ahol több mint 400 százalékra teljesítették a méz­eladás tervét, s a méhek több mint 2000 hektár mezőgazdasági területen végeztek beporzást. Sim­kovics Béla, Horváth László, a Zselízi Állami Gazdaság dolgozói és Lőrincz Béla, a sárói szövet­kezet méhészmestere országos méretben második lett. A téli elméleti felkészülés után már bátran várhatjuk az első ta­vaszi napsugarakat. Méhészeink mind elméletileg, mind pedig gya­korlatilag készen állnak a foko­zott munkára, a magasabb méz­hozam elérésére. Csermák Lajos, méhészeti szaktanító, (Zselíz) A mézelő méh védelme mérgezés ellen (Pcselovodsztvo — Szovjetunió) — A Szovjetunió néhány rendel­kezése: Virágzó növényt méhekre ártalmas szerrel kezelni tilos. Nem virágzó gyümölcsösök talaját kezelés előtt gyomtalanítani kell. Nagy teljesítményű gépekkel és repülőgépről tilos porozni, ha má­sodpercenként 3 méternél sebe­sebb szél fúj. A permetezés és po­rozás előtt 3—5 nappal a méhé­szeket 10 km-es körzetben érte­síteni kell. Az értesítésnek tartal­maznia kell a kezelés idejét és helyét, a kezelendő növényt, a használt szer megnevezését, a ke­zelés módját. Arra is föl kell hív­ni a figyelmet, hogy a szer milyen távolságban veszélyes a méhésze­tekre. A méhek bezárása vagy el­szállítása a használt szernek meg­felelően 5—6 órától 4—5 napig kö­telező. TAVASZRA KÉSZÜLÜNK! A gyakorlat azt tanítja, hogy tavasszal annyi keretre szűkítsük a méhcsaládokat, ahányat teljesen takarnak. Emellett ügyeljünk ar­ra, hogy a készletek ne süllyed­jenek a minimum alá. Ilyenkor ajánlatos a kaptárszűkítés. Az el­járás a következő: A kaptárt felosztjuk keltető és etető rekeszre. A keltetőben any­­nyi lépet hagyunk készletekkel, ahányat a méhek teljesen takar­nak. Az elrekesztett részben két mézeslépet helyezünk el. A méz fedelezését részben felkarcolhat­juk. A rekeszek között 2 cm vas­tag válaszfal van, felső harmadá­ban átlag 3 cm átmérőjű nyílással. Ezen a nyíláson a méhek bejárhat­nak és élelmet vihetnek maguk­kal. De vajon mi ennek az értelme? A keltetőben a méhcsalád a ki­sebb térségben könnyebben őrzi meg a szükséges meleget, ami le­hetővé teszi a peterakás fokozá­sát, a család tehát gyorsabban fej­lődik. Ha méhcsalád annyira meg­erősödik, hogy az elrekesztett mé­zeslépek egyikét már takarni ké­pes, úgy áthelyezzük a keltetőbe. Ha a második lépet is takarni tudja, eltávolíthatjuk a válaszfa­lat. Meg kell jegyeznünk, hogy erős méhcsaládoknál fölösleges a kap­társzűkítés. De azokra a méh­családokra sem vonatkozik, ame­lyek még lépet sem takarnak, mert azoknál az egyesítést kell alkalmazni. —k— ANYÁSfTÁS Thompson O. M. a kicserélendő régi anyát néhány órára kalitkáz­­za, és családjában hagyja. Az új anyát ugyanabban a kalitkában ad­ja be, nyomban a régi kidobása után. A méhek szívesen fogadják. A kibocsátó nyílást régebben cuk­ros péppel tömte be, de most már szabadon hagyja. Az anya tetszése szerint távozhatik. (Glearings in Bee Culture, USA) MÉHÉSZEINK FIGYELMÉBE! Szerkesztőségünk törekvése arra irányul, hogy a Szabad Földműves méhészeti rovata a dél-szlovákiai magyar méhészek fórumává váljon. Szeretnénk elérni, hogy méhészeink hosszúéves, értékes tapasztalata közkincs legyen, s ezáltal közös erőfeszítéssel elősegíthessük a mé­hészkedés nagyobbméretű elterjedését. Tekintsék sajátjuknak ezt a rovatot, váljanak rendszeres olvasói­vá s egyben munkatársaivá. Már többször fölkeresték szerkesztőségün­ket írásaikkal — leginkább a lévai járásból —, azonban Dél-Szlovákia területén sokszáz méhész serénykedik, s ezek közül jónéhánnyal szoros együttműködésre törekszünk. Hisszük, hogy szívesen fogadják ajánla­tunkat, s hamarosan tanúbizonyságát adják a velünk való szoros együtt­működésnek. (-hai-) Az öntudatos munka megérleli gyümölcsét TAVALY, SZEPTEMBER 18-ÄN múlt nyolc esztendeje, hogy Oroszkán. egy alig huszonöt tagból álló kis cso­­port — kínos huza-vona után — meg­­alakította az EFSZ-t. Egy évvel ké­­sőbb, 1957 augusztusában az egész község földművesei felsorakoztak a közös gazdálkodás zászlaja alá. A kéz-* det rendkívül sok nehézségbe ütkö­zött, napirenden voltak a nézetelté­rések, civakodások. Természetesen akadtak „jósok“ is, akik szüntelenül hangoztatták a közös gazdálkodás végérvényes összeroppanását, meg­semmisülését. De voltak, akik hittek abban, hogy a szocialista gazdálkodást nem lehet eltemetni, gyümölcsözőnek kell lennie, mert a határ a helyén van, csupán a nadrágszíjak és mezsgye­kövek tűntek el helyükről. Mintegy öt esztendőn át vergődtek a falu földművesei, amíg lassan át-1 évi ekéitek a hullámvölgyön. Szívós munkát, kitartást igényelt, de meg­érte. A tavalyi év megérlelte gyü­mölcsét az alig 400 hektáros szövet­kezetben. SZEMTŐL SZEMBEN A „VEZÉRKARRAL* Hóborította úton ballagtunk ki a falu nyugati oldalán fekvő szövetke­zeti telepre. Nyílegyenes utca ez, mindkét' oldalán karbantartott házak, tágas udvarokkal. 30—40 évvel ez­előtt az egykori legionisták vallották magukénak. Ezekben az épületekben kaptak elhelyezést a szövetkezet is­tállói, műhelyek, gépek, magtárak stb. Az utcasor első épületében székel a szövetkezet vezetősége, ahová be­kopogtattunk. Szerencsénkre együtt találtuk az egész vezérkart. Amikor megmondtuk jövetelünk célját, Fóthy József, a szövetkezet elnöke készsé­gesen állt rendelkezésünkre. Elnézést kértünk a zavarásért. — Éppen befejeztük dolgunkat — mondta mosolyogva az elnök. — Az évvégi mérleg számadatait ellenőriz­tük — folytatta — s egyben az idei gazdasági év feladatait vitatjuk min­den oldalról. Amikor papírt, ceruzát veszünk élő s a múlt esztendő eredményei felől érdeklődünk, Fóthy elnök a velünk szemben ülő agronómusra mutat: — Ezt hagyjuk, Csudái elvtársra. Csudái József 40 éves, egykori kis­gazda, mozgékony, jól megtermett ember. A szövetkezét fennállása óta végezte el a mezőgazdasági techni­kumot. — Soha ne légyen rosszabb hoza­munk a növénytermesztésben, mint az elmúlt évben — mondta nyoma­túkkal. — Búzából a tervezett 28 má­zsa helyett 34 mázsát értünk el, ár­pából 26 mázsát, kukoricából a terve­zett 36 helyett 40 mázsát, míg cu­korrépából 396 mázsát. Dohányból mindössze 3 hektár volt, s a terve­zett 81 ezer korona helyett, 179 ezer koronát vettünk be. Kertészetünkből a legjelentősebb bevételt a paradi­csom biztosította. Tíz hektárról 400 ezer koronát hozott a házhoz. — E jelentős hozamok milyen elő­feltételeket követeltek meg ? — kér­deztük az agronómustól. — Szakszerű talajelőkészítés min­denütt, szigorúan agrotechnikai idő­rendben, megfelelő műtrágya az elő­írt mennyiségben. Bezosztája búza­fajtát termesztünk, s ezt háromszor nitratáltuk. Az első adagot december­ben, a másodikat márciusban, a har­madikat pedig közvetlenül a kalászo­­sodás előtt, április végén, vagy má­jus első napjaiban adtuk. A kukori­cánál már a mélyszántás végzésénél alkalmazzuk a vegyszeres gyomirtást „Hungazinnal“. Hektáronként 9 kilót oldunk fel 700—800 liter vízzel és permet formában szórjuk a talajra. A cukorrépával, ami igen hasznos növényünk, érdemes dolgozni, de ez is megköveteli a becsületes munkát mind a mélyszántásban, mind a fosz­­foros, káli és nitrogén műtrágyák megfelelő adagolásában. Mi a tavalyi 396 mázsás hozammal elégedettek va­gyunk, mindamellett idén azon le­szünk, hogy fokozzuk a hektarhoza­­mot. Ami a dohánytermesztés, vala­mint a paradicsom jó termését illeti, erre csak azt mondhatom, az öntuda­tos munka mindig megérleli a gyü­mölcsét. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS és eladás mérlege kifogástalan. And­­ruska Vilmos zooféchnikus még alig 27 éves, szintén technikumot végzett gazdász, az állatállomány helyzetéről ad tájékoztatást. — Annak ellenére, hogy a lévai járás déli részében közel két hónap óta fellépett az Aujeszky-féle állat­­betegség, szövetkezetünk 70 db új­szülött kismalaccal megúszta. Ezek decemberben elpusztultak. Azóta, hogy anyasertéseink megkapják a ne­kik járó szérumot, nyugalom és csend van. Múlt évi sertéshús beadásunk tervét 15 mázsával, a tejét 12 ezer literrel túlteljesítettük. Ezenkívül el­adtunk 3 db sajátnevelésű tenyész­bikát. Idén 6 darabot' szeretnénk él­adni. Baromfi-tenyészetünket’ likvi­dáltuk tekintettel, hogy krónikus be'­­tegség fészke volt itt. Helyettük bir­kákat állítottunk be. MIT MUTAT AZ 1964-ES ÉV MÉRLEGE? Fóthy elnök, Gubik János ökonó­­must szólítja be a szomszéd irodából. A szövetkezet fennállása óta ő őrkö­dik a normák holt betűi és élő nor­­mázók felett, ő az, akit kilencedik esztendeje ütnek jobbról, balról, ha kevésnek bizonyul a kereset, ha hiá­nyosságok mutatkoznak a gazdaság vonalvezetésében. Bírja. Harminc kö­rüli fiatalember, tele munkakedvvel, számoszlopokkal és örökös vitatkozó­készséggel. Ezúttal szerény mosollyal, papírok­kal a kezében foglal helyet. — Részletezve vagy globálisan tef­­szi? — kérdi halkan. — Csupán a kiadások és bevételek végösszegét kérjük!! A tavalyi év kiadása 2 millió 330 ezer korona volt, míg a bevétel 2 472 170 koronára rúgott. Ezek sze­rint, az 'oroszkai EFSZ kilencedik esztendejének kezdetén először mu­tattak ki 142170,— korona terven felüli bevételt. Ez az összeg a szor­galmas munka bizonyítéka, jövőjük záloga. Patyolat Sándor Nemzetközi jelentőségű eredmény: a t r i t i c a I e A világ valamennyi gabonatermesz­tő államának botanikusai több-keve­sebb intenzitással már hetven esz­tendeje foglalkoznak a búza rokon­fajtáinak és hibridjeinek kutatásával. Ezek a kísérletek 1964-ig eredmény­teleneknek bizonyultak; az első siker magyar kutató, Kiss Árpád, a Duna— Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatóhelyettese nevéhez fűződik. Kezdetben a növénynemésítés szak­emberei a búza rokonnövényeit, vala­mint azokat a bűzafajtákat kutatták fel, amelyek az évszázadok során meddőknek bizonyultak. A második lépés olyan hibrid búzafajták előállí­tása volt, amelyek jól alkalmazkodnak speciális éghajlati és talaj-adottsá­gokhoz, például a homokhoz. így a búza-rozs hibridek létrehozásával is kísérleteztek, azonban korábban vala­mennyi keresztezett egyed — meddő­ségénél fogva — termesztésre alkal­matlannak bizonyult. A magyar kutató kiindulópontja az volt, hogy a töb­biekkel ellentétben — akik jó kultúr­­búzákkal kísérle­teztek —, olyan búzafajtákaf sem szabad elhanyagol­ni, amelyek külön­ben általában rossz minőségűek, így gyakorlatilag nem szerepelnek ter­mesztett búzafaj­ták sorában. Felte­vése, miszerint a kevesebb kromo­szóma számú amfiploidok életképe­sebbek a nagyobb kromoszómaszám­mal rendelkezőknél, helyesnek bizo­nyult és a 10 évi kísérletezés nyo­mán megszületett az újfajta homoki kenyérgabona, a triticale. A triticale — mint neve is mutat­ja — a búza és a rozs keresztezésének eredménye (tritícium a búza, secale a rozs tudományos elnevezése), konk­rétan a tetraploid búza és a diploid rozs keveréke. Jellege is teljesen át­meneti típusú, a rozsból örökölt élet­tani bélyege például igénytelensége, ami abban nyilvánul meg, hogy jól tűri a száraz, homokos talajt, sőt csak azt igényli, s alaktani öröksége például a kalász alatti szárrész sző­rössége. Ugyanakkor nélkülözi a rozs­ra annyira jellemző alacsony termés­hozamot'. A búzától szintén előnyös tulajdon­ságokat vett át: így például fehérje­tartalma a rozsénak éppen kétszere­se, ami azt- jelenti, hogy azonos tala­jon, azonos területen, azonos termelő körülmények között, kétszeres táp­értékű kenyér- és takarmánygabonát ad, mintha rozst vetettek volna. Az új növény a sivár homoktalajon embernagyságúra is megnő, kalásza hatalmas, jó esetben száz szemet is tartalmaz. Mint a mellékelt képen is látható, ezek a szemek nagyságban a búzaszem kétszeresére is megnőnek. Szintén a kisebb ploidszámmal ma­gyarázzák a szakemberek ezt a jelen­séget, mert az ilyen gabonafajták egyedenként és kalászonként is több szemtermést hoznak, mint a nagyobb kromoszómaszámúak. A kísérletek bebizonyították, hogy egy ideális tritieale-fajta kitenyész­téséhez 8 év szükséges, ezután már vél mégnyújtható a gabonabetakarííás ideje, és ez a gépek fokozottabb ki­használását is biztosítja. Ha csak a Duna—Tisza közét vesszük számítás­ba, holott ezenkívül is jelentős ki­használatlan homokos területeket ta­lálunk — legalább 500 ezer holdat lehetne az újfajta kenyérgabonával hasznosítani, ami beszédesen bizo­nyítja ennek a felfedezésnek nép­­gazdasági jelentőségét. A magyar kutató kísérleteinek eredményei azonban túllépnek nem­csak Kecskemét, a Duna—Tisza közé, hanem Magyarország határain is: a nemzetközi tudományos élet, de főleg a gabonanemesítés és a népgazdaság szakemberei felfigyeltek erre a nagy­szerű eredményre, sorra jelentkeznek tapasztalatátvételre, és ez a felfede­zés világszerte öregbíti a magyar kutatók hírnevét. N. A. HOGYAN HASZNOSÍTHATÓ A BAROMFITRÁGYA A baromfitrágya értékes, mert nit­rogénben gazdag. Ha eső éri, értéke csökken. Fedél alatt szárazon kell tartani, hogy morzsalékos, könnyen kiszórható legyen. A szárításhoz szét kell teregetni, fúrészporral vagy Iápi tőzeggel behinteni. Utóbbit költséges volta miatt nem alkalmazzák. Szuper­foszfát is ajánlható, mert amellett, hogy szárít, dúsítja is a trágyát. Ráhinthető a fedél alatti trágyaku­pacra is. Egy négyzetméterre 60—90 dkg szükséges. (Poultry Word) ÜJ PULYKAFAJTA: A REZESBARNA Angliában tiszta fajtaként került égy rezesbarna színű pulyka a brit szabványkönyvbe. Kanadából impor­tált tojó, melynek ivadékai szoros beltenyésztésben tartva megőrzik ezt a jelleget. A kísérletek még folynak, hogy elő­állítsák az első jellegzetes sávok alapján a nemek szerint megkülön­böztethető pipét, ugyanis a nőivarú egyedek mellén és hátán rezesbarna csíkok mutatkoznak. Az új fajta a szélesmellű bronz hústermelő képes­ségével vetekszik. 9 A bakai CSISZ tagok, valamint pionírok a madarak etetése céljából madáretetőket készítettek. Szakái Feri és társai rendszeresen hordanak az etetőbe búzaocsut és kenyérmor­zsát. Szorgalmukért dicséretet érde­melnek. (Matus Béla, Baka) csupán egymással nemesítik a triti­cale egyedeket. A kutatók számára érdekes jelenség volt, hogy a vissza­keresztezett egyedekből mindig csak búza válik, sohasem rozs. A kísérleti parcellákon elért kitűnő eredmények után idén először végez­tek nagyüzemi termesztést is: a kecs­keméti Aranykalász Termelőszövet­kezet 4,5 holdas tábláján triticalet vetettek. Az eredmény a vártnál is jobb volt. Az új gabonanövény nem­csak hogy jól tűrte a nagyüzemi kö­rülményeket, hanem holdanként 12 mázsa termést is hozott. Tetézte még a sikert, hogy a nagyüzemi kísérletek során új, kedvező tulajdonságát is felfedezték, miszerint a búzánál hosz­­szabb termésidejű, így termesztésé-A triticale a búzaszem nagyságát is megkétszerezi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom