Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-20 / 7. szám

Az utóbbi években sorozatosan ismétlődő kedvezőtlen száraz eszten­dők komoly nehézségek elé állították többek közt a pelsöci szövetkezet vezetőségét is. Nagy gondot okozott és ma is gondot okoz a szarvas­­marhák átteleltetése. A múlt évi szárazság következtében szénából és takarmányszalmából nem kevesebb, mint 23 vagonra tehető a hiány. Ez tehát a szépítés nélküli, sivár valóság. Mégis megoldást, lehetőséget keresnek a pótlásra, s mi több, aszegényes ellátás mellett is a hasz­nosság növelésére törekszenek. Szerencse, hogy silókukoricából bőven termett, s az eleségben mutatkozó hiányt kukoricaszilázzsal pótolják. Ez viszont a silókukorica fokozottabb termelésére hívja fel a figyelmet, mert amint látjuk, kedvezőtlen száraz években is biztos termést nyújt. Az egyesülés első gyümölcse az EGYETÉRTÉS-ben Már többször fölvetődött a kérdés, hogyan, miképpen növelhetnék tehén­állományuk haszonhozamát Erről vi­szont szó sem eshetett addig, amíg az állatok nagy többsége TBC fertő­zött volt. Első és legjelentősebb lé­pésnek szánták a betegség megszün­tetését!5 ugyanakkor egy új, teljesen tiszta fiatal üszőkből álló állatcso­port felnevelését látták szükséges­nek. Ebben nagyban kezükre ját­szott — még a mostoha körülmények mellett is — a falu fölött elterülő legelős fennsík, ahol rendes csapadék­­viszonyok mellett értékes gyepsző­nyeg szolgáltatja az eleséget álla­taiknak. Rendszerint tavasztól őszig — ha a szárazság nem szól közbe — egészséges, természetes környezetben tarthatják a növendékeket, s így ért­hető, hogy kifogástalan «gyedek föl­nevelésére képesek. Szervezett tenyésztői munkára az 1962-es évben tértek rá, amikor még teheneiknek mintegy 60 °/o-a TBC- fertózött volt. Ugyanebben az eszten­dőben fiatal, törekvő, kitűnő elméleti tudással rendelkező zoomérnököt bíz­tak meg az állattenyésztés szervezé­sével és vezetésével, Fiiig Sabol sze­mélyében, aki vezetőség és a tagság támogatásával kezdettől fogva mindent elkövetett az állomány kitisztítására és haszonhozamának növelésére. Vé­­gülis győzött az ember, minek követ­keztében az 1963-as évben már telje­sen egészséges vöröstarka fajtamarha állománnyal dicsekedhettek, s rá egy esztendőre (1964-ben) bevezethették az alapos hasznosság-ellenőrzést. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a szövetkezet tulajdonában levő 156-ból 130 tehénnél ilyen rövid időn belül jelentős eredmény születhetett, de a tények magukért beszélnek. íme, itt a bizonyíték. Míg 1962-ben a tehenek­nél 1617 liter átlagos tejelékenységet jegyeztek föl, addig 1964-ben már 1776 liter 4,1 %-os zsírtartalmú tejet fejtek, s a föntebb említett ellenőrzés alatt álló 130 tehénnél elérték a 2112 literes 4 zsírszázalékon felüli dara­bonkénti tejelékenységet. Tagadhatatlan, hogy az előző ter­melékenységhez viszonyítva az állo­mányban minőségi változás történt, amely a szakszerű takarmányozás és a lelkiismeretesebb gondoskodás kö­vetkeztében érthető, hogy jó ered­ményt nyújtott. A tények láttán a vezetőség úgy döntött, hogy tovább tökéletesítik a tehénállományt. Meghányták-vetették a dolgot, s a zootechnikust megbíz­tak, hogy az ellenőrzés alatt levő tehenek közül válogassa ki a legjob­bakat — külem, szervezet, típus, hasznosság szerint. így egy 60 tehe­net számláló csoportot létesítettek, amely a továbbtenyésztés alapját szolgálja a jövőben. Már a tudatos tenyésztői munka javára könyvelhető, hogy a legköze­lebbi állatvásárra 8 darab alaposan előkészített üszőt vihetnek, amelye­kért — ha megütik a mértéket, s ők ebben erősen bíznak, a legutóbbi ár­rendezés következményeképpen, attól függően, hogy milyen osztályzatot ér­demelnek és milyen csoportba soro­lást nyernek — jó árat kaphatnak értük. így a pelsöci szövetkezet a jövőben biztos pénzforráshoz juthat. Ez fényes bizonyítéka annak, hogy Pelsőcön és környékén szinte korlát­lan lehetőség nyílik a fajtamarha ne­velésére. Ennek kiszélesítése viszont nem csupán a tenyésztőkön, hanem azon is múlik, hogy belátható időn belül megoldásig viszik-e a pelsöci fennsík vízellátását. Hatalmas, 1400 hektáros legelőterület belterjes ki­használásáról van szó, amelyet a je­lenlegi adottságok mellett az előbb # Az Ögyallai Járási Építési Vál­lalat helyi részlegén Basternák János építésvezető irányításával nyolctagú kútfúró kollektíva dolgozik. Múlt évi tervüket 116,5 ®/i-ra teljesítették és 27 780 koronát takarítottak meg. Ha­zánk felszabadulásának 20. évforduló­ja tiszteletére vállaltál^, hogy terme­lési tervüket 5 °/o-kal túlteljesítik és az önköltséget 2 H-kal csökkentik. A csoport lényegesen segíti a mező­gazdaságot is. A Bajcsi Állami Gaz­daság számára például öntözés cél­jára több kutat fúrtak, amelyek per­cenként 500—1000 liter vizet adnak. A gútaiak nyolc ilyen kutat használ­nak öntözésre. A környéken sok bő ▼izet adó kút dicséri az ógyallai kút­fúrók munkáját. (Holczer László, Komárom) említett oknál fogva még külterjesen sem tudnak kellőképpen hasznosítani. A csapadékhiányos esztendőkben ke­gyetlen szárazság uralja a fennsíkot, így az ottani talaj hektárja átlagban csupán 10 mázsa zöldtömeget nyújt évente. Ezen az áldatlan állapoton szervezett trágyázással és ha lenne ott víz rendszeres öntözéssel változ­tatni lehetne. A pelsőciek évente 10 hektárnyi területet trágyáznak kosa­ras rendszerrel. Ha azonban figyelem­be vesszük, hogy a fennsíkon lévő te­rületük meghaladja a 400 hektárt, akkor azt kell mondanunk, hogy mind­ez nagyon kevés s a jelenlegi tempó mellett — ha trágyázni kívánnák az összes területet, — több mint 40 évre lenne szükségük. Ésszerű és nagyon hasznos kezde­ményezés volt a múlt esztendő őszén, hogy egy akció keretén belül az Ag­­rolet közreműködésével a pelsöci fennsík hektárjára 3 q Thomas-lisztet és 2 q 40 °/o-os kálisót szórtak ki. Az eredmény bizonyosan megmutatkozik majd az idei bőséges fúhozamban, s az ott legeltetett állatok hasznos­ságában. Üdvös lenne, ha az illetékesek foly­tatnák annak a vízrendszer építésé­nek második szakaszát, amelyet évek­kel ezelőtt 4,5 milliós beruházással létesítettek, s befejezésére további 2,5 milliós befektetésre lenne szükség. Továbbá utat kellene építeni a fenn­síkra gépjármüvek részére, s istállók és más létesítmények építése lehető­vé tenné a hígtrágyázás és a trágya­leves öntözés bevezetését, a belterjes, zsíroslegelős gazdálkodást, amelyek hatással lehetnének a pelsöci fennsík ökonómiai szempontból történő ered­ményesebb kihasználására. így ez a környék nemcsak a kelet-szlovákiai kerületet, hanem Szlovákia más részét is ellátná továbbtenyésztésre alkal­mas, magas haszontulajdonsággal bíró szarvasmarhákkal és az eddiginél jó­val több hússal és tejtermékkel. Nos hát, a pelsöci szövetkezet tö­rekvését azért kell nagyra értékel­nünk, mert magvát képezi egy kiala­kulóban lévő, s jó eredménnyel ke­csegtető fajtatiszta vöröstarka szarvasmarha-állomány megteremté­sének, ami véleményem szerint nem­zetgazdasági szempontból föltétlenül komoly jelentőséggel bír. Hoksza I-stvén Manapság minden lehetőség adva van arra, hogy széleskörű kutatást végezzünk a termésfokozás szem­pontjából. Vonatkozik ez főképpen a talajelemzéssel összekötött tápanyag­pótlásra, valamint a trágyázás külön­böző formáira. Az egyik ilyen próbál­kozás a hígtrágyázás, illetve trágya­leves öntözés, amely a termés növe­lése szempontjából nagyon előnyösnek bizonyul. Hegyek között, magasan fekvő lé­­gelőgazdaságokban az alom beszer­zése nehézségekbe ütközik, ezért ott különlegesen épített rövidállásos is­tállókban az állatok ürülékét szalmá­tól mentesen gyűjtik össze: külön tartályba öblítik le vízzel, s gyűjtik össze a híg ürüléket. Ezt betontar­tályban legalább tízszeres mennyiségű vízzel, géppel összekeverik, majd kü­lönleges szivattyú segítségével 6—7 légkörnyomás alatt permetező-öntö­zőberendezéssel kipermetezik a lege­lőre. így két legyet ütnek egy csa­pásra: megöntözik és egyúttal meg is trágyázzák a legelőket. Ennek az úgynevezett hígtrágyás öntözésnek kitűnő hatása van. Először is: már maga az öntözés nagy mértékben emeli a legelő ho­zamát. A füfélék testük egy grammnyi szárazanyagának kitermelésére arány­lag sok: 500 — 750 gramm mennyiségű vizet használnak fel, ezért az öntözés­sel szemben igen hálásak, annál is inkább, mert gyorsan fejlődnek, nagy tömeget adnak. Csak az a növény fejlődik állandóan, mely megszakítás nélkül elegendő talajmennyiséghez jut. A hervadó, szomjazó növény egy­úttal éhezik is, mert hiszen csak víz­ben oldva tudja felvenni az ásványi tápanyagokat. Szárazságban a növény fejlődése, növekedése megakad, sa­­nyarog, ezért célszerű nemcsak a LEVÄNSZKY KÁROLY, a talfósi és vezekényi egyesített szövetkezet el­nöke idegesnek látszik. Türelmetlenül jár-kel a művelődési otthon színpa­dán, míg a tagok gyülekeznek a te­remben. Évzárás van készülőben. Egyszerű kimondani, de sokminden rejlik mögötte. Az egészévi munka, emberek szorgalma vagy nemtörő­dömsége, a szervezés jó és rossz oldala, sikerek, eredménytelenségek, s nem utolsó sorban mit hozott az év, a két falu 310 tagjának, a föld gaz­dáinak. Rendszerint ilyenkor már mindenki tudja az eredményt, kipuhatolták, mi várható, végsőfokon mégis a veze­tőségnek kell kimondania, úgy biztos, úgy lesz hiteles. Szarka Árpád ökonómus beszámolójából kiderül, a tagoknak lesz mit aprítaniok a tej­be... Bizony, 1961-től, amióta a tallősi EFSZ egyesült a vezekényivel, egy­helyben topogott a gazdálkodás. Ugyanis a vezekényi „menyasszony" hozomány nélkül, egy szál ingben ér­kezett a házhoz. Három évig a hiány­zó kelengyére gyűjtöttek, s most, a negyediken már szakíthatnak a közös munka gyümölcséből. Az ökonómus beszámolójából rövi­desen megtudja a hallgatóság; más­fél millió koronát oszt an a k szét annak ellenére, hogy csupán a dohánytermesztő csoport teljesítette pénzügyi tervét. Az eredmények felsorolása mellett felszínre kerülnek azok a fogyatékos­ságok is, amelyek fékezték a terv hiánytalan teljesítését. HOL SZORÍT A CSIZMA? Kezdjük talán a legkirívóbb pont­nál, az üzemanyag-fogyasztásnál. Az évvégi összegezésnél kiderült, hogy a gépjárművek 900 ezer korona érté­kű üzemanyagot fogyasztottak. Hek­tárra számítva ez az összeg 568 ko­ronát tesz ki. Az ökonómus szavai szerint ezért a termelési igazgatóság is elmarasztalta a vezetőséget, mert a szövetkezetek üzemanyag fogyasz­tásának járási átlaga 240 koronát tesz ki hektáronként. Igaz ugyan, hogy a szövetkezet na­gyon sok fuvart bonyolított le az el­múlt esztendőben, mégsem indokolt a túlméretezett üzemanyagfogyasztás. Ez annak tudható be, hogy a gépköz­pontban nem volt kellő ellenőrzés sem a hajtóanyag, sem a gépkihasz­nálás terén. Hogy a múlt évi tarthatatlan álla­pot megszűnjék, az ellenőrzés szem­pontjából egy három tagú bizottság kinevezését javasolta a vezetőség, amely minden tekintetben felelne az üzemrészleg terveinek betartásáért. AZ APÓS KONTRÁZ „Takarmány? Annyi termett, mint tíz év óta soha! Valahogy mégis na­gyon fogy. Rossz a takarmánygazdál­kodás. Célszerű lenne, ha az állatte­nyésztés vezetői felváltva jelen len­nének az istállókban, etetés kezdeté­begyi legelőkön, de síkvidékén is a trágyaleves öntözés. Másodszor: a növényeknek nemcsak vízre, hanem tápanyagokra is szük­ségük van; minél nagyobb a hozam, annál több tápanyagot igényelnek. Ne­hogy a talaj kimerüljön, még a hegyi legelőt is meg kell trágyázni. Ennek legalkalmasabb, mondhatnánk egye­düli lehetséges módja a hígtrágyás öntözés. A hígtrágya ugyan a vízben nem oldódik, de apró részekre oszolva lebeg a vízben. Ezekét az apró trá­­gyamorzsákat az öntözővíz bemossa a talajba a fű gyökeréhez, ezért na­gyon hatásos. A hígtrágyázás hatása fokozódik azáltal, hogy a benne el­szaporodott rengeteg baktérium vele együtt a talajba mosódik, ezek a bak­tériumok a tápanyagfeltáró talajbak­tériumok számát nagy mértékben emelik. Ebben az előnyös hatásban a talajnak az a része részesül, ahol a gyökerek zöme helyezkedik el; ez az öntözővíz sodró hatása nélkül nem volna lehetséges. Harmadszor: nagy előny a hígtrá­gyázás olcsósága. Általa megtíakarító­­dik a trágya fel- és lerakási, széthor­­dási, elteregetési költsége (szántó­földön még leszántása is), ami legin­kább megdrágítja az istállótrágyázást. A hígtrágyázás fenti előnyeire fel­figyeltek a sík vidéken gazdálkodó szövetkezetek is. Egyre több gazdaság alkalmazza ezt' a módszert nemcsak a legelőkön és réteken, de a szántó­földeken is, különösen a gazdasági udvar körül, ahol nagytömegű zöld­takarmányt termelnek. Meggyőződtek arról, hogy a higtrágyázás, vagy trá­gyaleves öntözés a nagy hozamok el­érésében a termelési költségek csök­kentésében hathatós segítőeszköz. Miért? A hígtrágyás öntözés két részből áll: öntözésből és trágyázásból. Mind­től a befejezésig. Nem tűrhetjük, hogy kárba vesszen akárcsak egy szál ta­karmány is." Ezek a szavak Szarka elvtárs szájából hangzottak el a beszámoló­ban, míg a vitában Vajda István takarmánybekészítő tárta fel a hiá­nyosság egyik okát. Bátor hangon, csupaszra vetköztette az igazságot. Elmondta, hogy ősszel a vihar meg­bontotta a széna- és szalmakazlakat. Biztosak voltak abban, ha eső jön, beázik. így hát jelentést tett Köböl József, állattenyésztési csoportveze­tőnek. Az tudomásul vette, de nem intézkedett. A kazlak úgy maradtak, ahogy a vihar felborzolta azokat. A vád hallatára a tömeg közül egy kéz türelmetlen mozdulattal szót kér. Amint Vajda elhallgat, felcsattan Kö­böl József hangja. Mondanivalóját a következőkkel kezdi: „Kedves ve­jecském! Szóltál a kazlakról, nem ta­gadom. De kérdezem, ki dolga a kaz­lak rendbehozása? Az állattenyésztési csoportvezetőé vagy a zootechnikusé? Aligha. Arra valók a növénytermesz­tési csoportvezetők, és az agronómus, hogy intézkedjenek.” A kontra jól hangzik, de nincs a kézben ütólap. Kérdezzük: kinek az érdeke, hogy jó minőségű takarmánya legyen a szövetkezetnek? Elsősorban az állatgondozóké. Hiszen a kifejt tej, a súlygyarapodás szerint kapják ju­talmukat. Ehhez pedig jó minőségű takarmány kell. Természetesen a kaz­lak helyreállítását elvégezhették volna a növénytermesztők, de Köböl Józse­fen keresztül az agronómus vagy egyenesen az elnök parancsára. A dol­gokhoz való ilyen szűklátó körű hozzá­állásból keletkeznek a hibák, melyek­ből év végén együttesen sokezer ko­rona kára származhat a közösnek. A vő szavai szerint, a kazlak teteje méteres vastagságban átázott, a télen befagyott, s ez a rész most almozásra sem alkalmas. EGY . VEZEKÉNYI“ HANG Idén a szövetkezet új normákkal indul és szilárd bérezést alkalmaz. Alapul az állami gazdaságra vonatko­zó normák szolgálnak. Természetesen ez számos termelési ágban maga után vonta az eddigi normák megváltoz­tatását, főleg az állattenyésztés vo­nalán. Az intézkedés nagyon helytálló, hiszen aránytalanul nagy volt az el­térés a növénytermesztők és állat­­tenyésztők keresete között. Ezt a rég orvoslásra váró indokolt lépést nem értette meg mindenki. Különösen a gyűléseken hangadó Povázai Juraj tört ki indulatosan. Az öntözésnek talán még vannak fékezői, mondván: „Elődeink nem ön­töztek, mégis volt termés." Igen, de ezek arra nem emlékeznek, hogy ami­kor nagy volt a termés, eső is volt bőven. Kísérletileg megállapították az egyes növényeknek termésük megho­zatalához szükséges vízigényét. így például hektáronként 100 métermázsa lucernaszéna kitermeléséhez a lucer­nának 50—75 ezer mázsa = 5000—7500 köbmétér = 500—750 milliméter csapa­déknak megfelelő talajnedvességre van szüksége, mégpedig a tenyészidő alatt. Ez a légköri csapadék 75 %-os kihasználását feltételezve, 700—1000 mm csapadéknak felel még. Ha ezzel szembeállítjuk a Dél-Szlovákiában március 1-től szeptember végéig hul­lott átlagos 340 mm csapadékot, lát­hatjuk, hogy ez sehogy sem elegendő a 100 métermázsás lucernahozam ki­termeléséhez még akkor sem, ha eh­hez hozzáadjuk a kb. 150 mm-nyi téli csapadékból eredő talajnedvesség­tartalékot (nem is szólva arról, hogy szárazabb években ennél jóval keve­sebb a csapadék). Ha tehát nagy ho­zamot akarunk elérni, akkor kényte­lenek vagyunk a vízhiányt öntözéssel pótolni. Az öntöaés csökkenti a ter­melés kockázatát. Egyenlőtlen csapa­dékoszlásunk mellett növényeink sok­szor kerülhetnek olyan kritikus hely­zetbe, hogy szükséges rajtuk öntö­zéssel segíteni. Egyes növények (pl. tarlókeyerékek) öntözés nélkül nálunk ritkán termelhetök. A trágyaleves öntözés hatékonysága abból ered, hogy a növények az ásvá­nyi tápanyagokat csak vízben oldva tudják felvenni. Ha egyidejűleg adjuk a talajba a tápanyagot és a vizét, akkor megadtuk annak a lehetőségét, hogy a tápanyagok gyorsan átalakul­hassanak vízben oldhatóvá és oldód­hassanak is-, a trágyázás hatását tehát biztosítottuk a gyökerek mélységé­ben. így a növények igényük szerint megkapják a tápanyagokat, számukra a fejlődés minden mozzanatában „te-Elmondotta, kiszámították, hogy az új norma szerint havi keresetük csu­pán 900 koronát tesz ki. Ezért ő nem dolgozik az állattenyésztésben. Számítása szerint igaza van Rová­sainak. Ugyanis a szövetkezet tehe­nenként 5,5 liter tejet irányoz elő na­ponta, s a fejő csupán ezzel a tej­­mennyiséggel számol. Azonban a szi­lárd takarmányalap, az egészséges tehénállomány a biztosíték arra, hogy a 7—8 literes átlagot elérik. Ez pedig azt jelenti, hogy az említett 900 ko­rona a fejési átlag emelkedésének arányában akár 1500 koronára is rúg­hat. Povázai bácsit azonban kemény fá­ból faragták, egyre mondja a magáét. Ügy gondolja, vezekényi létére hát­térbe szorítják a tallósiak. KÉZZELFOGHATÓ BIZONYÍTÉK Szarka Árpád nem azért ökonómus, hogy ne találja fel magát, ha arra szükség mutatkozik. Füzetéből kitép egy számokkal teleírt lapot, bocsána­tot kér, majd a következőket mondja: „Nézze Povázai bácsi, maga 1960-ban a vezekényi szövetkezetben ugyanazt a munkát végezte, mint most. Évi 900 munkaegysége volt, amelyért kész­pénzben 8500 koronát kapott. Tavaly 1100 munkaegységet szerzett, mely­nek pénzértéke meghaladja a 20 ezer koronát. Kell ennél kézzelfoghatóbb bizonyíték ? “ A tagok keresetére vonatkozólag az ökonómus szavaiból azt is megtudjuk, hogy míg 1961-ben 3 millió 281 ezer koronát fizetett ki a szövetkezet munkadíj címén, addig 1964-ben 5 millió 143 ezer korona került kiosz­tásra. Ügy gondoljuk, ehhez nem kell kommentár. Hiányos lenne a kép az évzáró gyű­lésről, ha nem szólnánk a tallősi CSISZ szervezet lelkes tagjairól, akik ez alkalomból kultúrműsorukkal szó­rakoztatták a közönséget. Többek közt nagy sikert arattak szellemes csasz­­luskájukkal, amelyben bemutatták a szövetkezet vezetőinek szokásait, hét­köznapjait. Karácsony Laci, Tánczos Zoli, Benedek Mária ügyes szereplé­sükért méltán kaptak vastapsot. Szép tervekkel, bíztató reménnyel indul az évnek az Egyetértés. Terveik reális alapra épültek, így semmi akadálya, hogy idén is nagy lépést tegyenek előre. Az évzáró gyű­lésen felszínre került hiányosságok kiküszöbölése azonban előfeltételé további sikereiknek. Sándor Gáb o * ritett asztalról“ gondoskodunk, „éteí­­ről-italról" egyaránt, ami a magas hozamok elengedhetetlen követelmé­nye. A trágyaléves öntözést azok a nö­vények hálálják meg a legjobban, amelyek a vízzel és trágyázással szemben legigényesebbek. Ezek a nagy tömeget adó takarmányfélék: rétek, legelők, kukoricacsalamádé, cukorci­rok, silókukorica, szudánifű, takar­mánykáposzta, takarmányrépa, cukor­répa, tarlókeverékek, szemeskukorica stb. Síkvidéki szövetkez'etéinkbén, ahol az almozás szalmával történik, a trá­gyaleves öntözés céljaira a sertéstrá­gyát használjuk. Ugyanis, amíg a szal­mástrágya eltörni az öntözőberende­zést, a sertések trágyája, melyeknél nem használunk alomszalmát, megfe­lel e célra. Az istálló folyosóit vízzel lemosatjuk, így az ürülék a húggyal és vízzel együtt a központi trágyalé­­kútba jut. Ezekből a kutakból azután szintén higítva a gazdasági udvar kö­zelében fekvő szántóföldek öntözhe­­tők. A trágyaléves öntözés célszerű fel­­használása érdekében ajánlatos a gaz­dasági udvar körül nagy tömegei nyújtó zöld takarmányt termelni, mely szerves részét képezné a zöld futószalagnak. Ezáltal egész nyár fo­lyamán biztosítani tudnánk a zöld ta­karmányt, ezenkívül csökkenne a ta­karmány fuvarozási költsége is. En­nek keretében létesíthetnénk ún. „zsí­ros legelőt" is, mely állataink részére vitamindús friss füvet szolgáltatna. Természetesen, ha a helyzet megen­gedi, az egész takarmány-vetésforgó­ra terjesszük ki a trágyaleves öntö­zést. Az öntözéssel járó befektetési költségei rövid idő alatt visszatérül­nek a növények magasabb hektárho­zamában. Schuster György mérnök (Béke)' Hasznos-e kettő elengédheietlen feltétele a nagy hozamoknak. a trágyaleves öntözés ? Nemzetgazdasági jelentőségű törekvések PELSŐCÖN SZABAD FÖLDMŰVES 3 1963. február 20.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom