Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-30 / 4. szám

Rátétes kézimunka Mire való a szép lakás ? Z. Imre ez az elismert, kitünően dolgozó EFSZ elnök hatgyermekes csa­ládból származik. Mióta az eszét tudja, mindig szoba-konyhás lakásban élt. 'Néhány esztendeje — már élete de­rekán - fordult annyira jóra a sorsa, hogy negyedmagával háromszobás la­kásba költözött. Azóta már be is ren­dezkedtek. A hónap elején meglátogat­tam ókét új otthonukban. Hétköznap délelőtt történt, az elnök téli szabad­ságát töltötte. Mind a négyen otthon tartózkodtak. A takaros kis konyhában szorongták valamennyien. Mariska, — a felesége — a varrógép mellett szorgoskodott, a nagyobbik fiú zsámolyon ülve, a hokkedlin írta a leckéjét, a kisebbik ki-be futkosott, a családfő pedig a konyhaasztál sarkán számolgatott va­lami hivatalos papírokon. A tűzhelyben kukorica-csutka lobogott, de nem igen melegítette át a köves konyhát. Csiz­mában, bekecsben foglalatoskodtak a háziak. Megtisztelvén a vendéget bel­jebb kerültünk a nappali szobába. De előbb megnézegettük az egész lakást. Szép, világos hálószobabútor az egyik szobában, sarokrekamié, könyvespolc, íróasztal, szekrények, fotelok a fiú­szobában. A kényelmes ülőbútorok, televízió, rádió, a nappali szobában, és mindegyikben terjedelmes cserép­kályha. „Természetesen" jéghidegen állt valamennyi. — Restell az ember nappal a szo­bába befűteni — magyarázza Maris­ka — tüzelőnk van rendesen, de csak estére szoktunk egy kis meleget csi­nálni. Azt sem minden nap, leginkább csak ha a TV-műsort nézzük. Hát ez meg is látszik a „termeken“. Minden szobában jóminöségíí kárpito­zott bútorok sorakoznak, de valameny­­nyi letakarva, befedve tarka-mintás karton-huzattal, a szőnyegeken szintén védő. A hamutartók, vázák, dísztár­gyak, fényesen csillognak. Sehol egy félrevetett párna vagy kéz alatt álló újság, könyv, egyéb holmi, ami jelezné, hogy itt lakni és kényelmesen lakni, dolgozni, tanulni is szoktak ... Kár, pedig Jancsika mennyivel szeb­ben írhatná a fogalmazást a szép szé­les, most csipkét érit övei letakart író­asztalon és a papa is zavartalanabbul számolhatna, ha nem zúgna a fülébe a varrógép és nem lepné be az ablak­üveget az étel gőze. A mama is levet­hetné az ormótlan csizmát, nehéz be­kecset és kényelmes házi öltözetben varrogathatna a jól fűtött nappali szobában. Dehát Z. Imréék egyelőre csak örülnek, nézegetik, simogatják a szép bútorokat, használni még „rös­­teüik...“ Tapasztalatom szerint ez olyan „népbetegség", amely idővel rohamo­san gyógyul. Különösen ott, ahol fel­nőnek a gyerekek. A néhány házzal odább lakó, hasonló sorsú agronómu­­sék már a két eladó lány önálló kere­setének nagy részét lakásmodernizá­lásra fordítják. Náluk azután már nem fagyoskodnak, nem kényelmetlenked­­nek sem a családtagok, sem a vendé­gek. Inkább gyakrabban takarítanak, de nem engedik még a szabódó nagy­mamát , sem a konyhában meghúzód­ni... nsz Ezzel az egészen modern hatású, újszerű rátétes mintával nagyon szép, rövid függönyt készíthetünk például fehér—rózsaszín, fehér—sárga, vagy fehér—világoskék batisztból. Vasta­gabb szövésű anyagból viszont — le­hetőleg olyanból, amely nem rojtoso­­dik könnyen, például méteres filc, düftin stb. — sárga—barna, zöld—bar­na, vörös—fekete, fekete—fehér vagy más színösszeállításban is mutatós té­rítőt, falvédő szőnyeget vagy párnát' készíthetünk. A rátét mintát megraj­zolva kivágjuk, az alapanyagra fércel­­jük és széleit behajtva apró, finom, láthatatlan öltésekkel dolgozzuk rá az alapanyagra. A kivágásnál a behaj­tásra számolva egy kicsit szelesebbre vágjuk a rátét-mintát. Újdonság A burgonya csírázása a téli hóna­pokban nagy veszteségeket okoz. Nap­jainkban a gazdasszonyok ezt már elkerülhetik. A prágai Druchema ki­termelt és forgalomba hozott egy új vegyi készítményt' a burgonyacsírá­zás megakadályozására ANTIGERMIN névvel. Az üvegecske tartalma 100 gramm, az ára 4.— Kcs és egy üveg elegendő 100 kg burgonyához. Ha a burgonyát földön akarjuk t'á-A téli szünet ellőtt Nemrég egy ismerős családnál jár­tam látogatóban. Kisfiúk, Zolika most első osztályos. Mikor megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne legjobban élete első félévi szünetében tenni, azt felelte: sokat aludni. Mivel ez nem egyedülálló eset — a gyerekek három­negyed része így válaszolna — azt hi­szem érdemes erről bővebben beszél­ni. Tudjuk, hogy igen kévés 6—9 éves gyerek alussza át a szervezete szá­mára szükséges tizenkét órát és a tíz évesek a 11 órát, de így van ez min­den korosztálynál. Ezért a téli s'zün­­idő igazi rendeltetése, hogy a gyere­kek kipihenjék magukat, testileg, szel­lemileg felfrissülve térjenek vissza az iskolába. A pihenés első feltétele te­hát, hogy legalább részben bepótolják az alváshiányt. A gyerekeknél azonban nemcsak kimondottan az alvás jelent pihenést. Az iskolapadban végigült és a szobá­ban a házi feladattal töltött sok-sok óra után a legaktívabb pihenést a moz­gás, a szabad levegőn történő játszás, szaladgálás, szánkózás jelenti. A téli szünetben ezzel kell a gyereknek leg­több idejét tölteni. Helytelen, ha a szünetben is áflan-' dóan tanulásra szorítjuk a gyérekét, mondva, hogy számtanból hármasa van, hát büntetésből tanuljon. Termé­szetesen ha valamelyik tantárgyból túl gyenge, egy-két' órát tanulhat, de ne rontsuk el a szünet minden örö­mét a rossz jegy emlegetésével. Ta­lálkozunk olyan esetekkel is a szülők, főleg a túl óvatos mamák részéről, hogy jobb szeretik, ha a gyerek bent játszik a „meleg szobában“ és nem mászkál kint a hóban, fagyban, ahol szerintük csak betegséget, náthát szerezhet. Pedig az a gyerek, amelyik naponta legalább négy-öt órát szabad levegőn tölt, sokkal edzettebb, betegségekkel szemben ellenállóbb lesz, mint az, aki egész nap otthon, a sarokban játszo­gat. A téli szünetet azonban nemcsak alvásra és mozgásra használhatják fel a gyerekek, hanem „munkára“ is. A szülőknek rá kell vezetniük őket arra, hogy nekik is vannak bizonyos fel­adataik, kötelezettségeik a családdal szemben- és azokat rendszeresen el kell végezniük. Más szóval: nem sza­bad hagyni, hogy a gyerek érzéktele­­nül nézze édesanyja gürcölését, s nem szabad hagyni, hogy azt’ gondolja, az rolni, alá papírt térítünk, mélyét meglocsolunk Antigerminnel. Ügy­szintén meglocsoljuk vele az egyes rétegeket is. Ha ládában tároljuk a burgonyát, először beszórjuk vele a láda belsejét és utána az egyes réte­geket. Végül — akár a földön, akár ládában tároljuk — könnyű anyaggal befedjük. Megjegyezzük még, hogy az Antigermin készítmény nem ront a burgonya ízletességén, ellenkezőleg megőrzi frisseségét egészen a fel­­használásig. A készítményt drogériák­ban lehet megvásárolni. édesanyjának kötelessége őt minden­nel ellátni. A gyereknek ügyességé és kora sze­rint minden napra kell valami felada­tot, munkát adni és hagyni, hogy azt önállóan, irányítás nélkül végezze el. A gyerekek általában szeretik, ha ön­állóan tevékenykedhetnek. Ez öröm­mel, büszkeséggel tölti el őket, s kissé felnőttebbnek érzik magukat. Míg ha ott állunk felettük és állandóan rend­reutasításokkal gyötörjük őket, teher­nek érzik majd a munkát s nem vég­zik szívesen. Vannak olyan gyerekek is — bár kevesen —, akik csak az egyoldalú, passzív szórakozásban lelik örömüket és egész nap otthon kuporognak. Olva­sással, rádiózással, mozi vagy televízió nézéssel töltik idejüket. A szülőknek ezt nem szabad tétlenül nézni, káros hatással lehet a gyerek jellemének ki­alakulására, társaságban nem érzi majd jól magát, félszeg, hallgatag lesz, esetleg életében kisebbségi érzé­sekkel küzd. Minden gyereknek szüksége van sportra, közös játszásra, társaságra, barátokra, mert csak így fejlődhet ki akaratereje, így válhat önállóbbá, és később kiegyensúlyozott, hasznos tag­jává valamely munkaközösségnek. —ké— DONÄSZY MAGDA: Hó Kató Azon a régi-régi télen nekem is Kondás Karcsi volt az építőtársam, aki — udvarunk nem lévén — évről­­évre nálunk szobrászkodott. Amihez ő hozzáfogott, az nem akármilyen kö­zönséges hóember volt, de nem ám! Mert, Karcsi abban mesterkedett, hogy valamiféle „tudós“ hóembert fabrikál, amilyen még sosem volt a faluban. Az orra nem paprika, vagy répaféle volt, úgy farigcsálta ki hóból a bugyilibics­­kájával. Két óriási csikós üveggolyó volt a szeme, rajta feketekeretes szemüveg. Ettől lett igazán tudós áb­rázata. Még egy viharvert, öreg úti­táskát is odabigyesztett a lábához és ettől olyan lett, mintha csak megállt volna, kicsit nézelődni. Bármennyire büszkévé tett, hogy „tudós-hóemberünk" van, én kedvesebb játszótársat szerettem volna. — Nekem csinálj egy hókislányt! — kértem és Karcsi hozzáfogott, pedig már erősen bealkonyult. Ám a sötétet nem láttuk a hótól, a hideget nem éreztük a munkától. Mire, Karcsi ki­­gömböly gette Hó Kató harangvirág - forma szoknyáját, én is ott voltam a kékselyemruhámmal. Ahogy a szok­nyát ráborítottuk, a szél ráredőzte, a hideg odafagyasztotta és úgy állt Hó Katón, mintha egyenesen ráöntötték volna. Legszebb mégis a szeme volt. Két világoskék gombszeme. Hogy a mindig nevető szájat miből és hogyan festette Karcsi — máig sem tudom, mert nekem akkor fodrász-gondjaim voltak. Két marék szőke szalmával tértem vissza újdonsült barátnömhöz. De rátenni még Karcsi is alig bírta, mert a szél eszeveszetten cibálta, majdhogy el nem röpítette a két szal­ma-copfot, és Karcsi tanácsára még selyemkendőt is kötöttem a fejére, mert hát akkor foga volt a. télnek. Karcsi már rég hazament, én nem tudtam elválni egyetlen barátnőmtől, aki szalmaszőkeségével szebb volt, mint Hófehérke a mesében. Elébe ül­tem a hóba, és a keringőző hóesésben úgy tetszett, hogy Hó Kató egyre kö­zelebb jön. — Gyere, gyere! — biztattam, azzal se törődve, hogy egy-egy hópihe a számba röppent. De akkor már nem volt erőm leverni a tolakodó hópihé­­ket, mert a karom mind nehezebb lett. így talált rám Édesanyám. Aztán sok mindenre nem emlékszem, mert na­gyon beteg lettem, de lázálmomban sokszor láttam a fehérköppenyes, tu­dós hóembert az ágyam mellett állni. Vizsgálódva hajolt fölém és sötétke­retes pápaszemén át nézett rám. Ahogy elment, odalibbent Hó Kató a kékselyem szoknyában. Ha melegem volt, a homlokomra tette hűvös kezét, ha fáztam, betakart egy dagadozó hódunnával, kézen fogott és elvitt az ő birodalmába. A hóvár körül jégrács csillogott, a jégparketten, úgy kellett becsúszni Kató szobájába. Bent minden hóból volt: az ágy, az asztal, a kis szék, amin ültünk. Hó Kató jégcukorral kínált meg. Én alig bírtam lenyelni, mert kemény volt, de a barátság kedvéért mégis megpróbál­tam. Nehezen ment le és fájt. Felnéz­tem rá, de akkor már a tudós doktor­bácsi parancsolt rám, hogy vegyem be az orvosságot. Hó Kató aztán mind ritkábban jött, és egyszereseik teljesen hűtlen lett hozzám. Hiába vártam: nem jött, de a hideg sem rázott, láz se gyötört. Meggyógyultam. Amikor végre először kimehettem, Hó Katóhoz vitt az utam, s szerettem volna megköszönni, hogy olyan sok­szor meglátogatott, de sem Öt, sem a tudós hóembert nem találtam a virág­ágyáson. Elmentek. Csak a pulink ko­romfekete kisfia bújt hozzám hízeleg­ve. Lehajtottam hozzá, hogy meg simo­gassam, s akkor láttam, hogy az a hely, ahol Kató állott, telisteli van hó­virággal. Sokáig azt hittem, hogy Hó Kató hagyta ott, búcsúzásul. • • Szereti a madarakat Pásztor Laci, a farnadi iskola pio­nírja arról ír levelében, hogy hulladék deszkából madáretetőt eszkábált az énekes madarak számára. Megesett’ a szívé az éhező kis cinkéken. Mióta elhelyezte az etetőt kertjükben, azóta naponta visz ki szalonnabőrökeí, sajt­­maradékot’, napraforgót és íökmagóf, s örömmel nézi a madárkák vidám lakmározását. Mit készíthetünk műanyagból ? Kedves Gyerekek! Mai számunkban megkezdjük sorozatunkat, melyben egyszerű műanyagdíszek, játékok és más hasznos tárgyak elkészítési mód­ját vázoljuk nektek szemléltető raj­zokkal ellátva. Reméljük, a fúrni­­faragni szerető gyerekek örülnek majd ennek és készítményeikkel ked­veskednek szüleiknek vagy kistest­véreiknek. Mielőtt azonban munkához látnánk, röviden tisztáznunk kell, hogy milyen anyagokkal dolgozzunk, milyen szer­számokat, segédeszközöket használ­junk és milyen műveleteket kell vég­rehajtanunk. Olyan munkadarabokat fogunk ismertetni, melyekhez hőre lágyuló műanyagokra van szükségünk. Ezek közül a legkönnyebben megsze­rezhető PVC. Teljes nevén: polivinil­­klorid. Leggyakrabban vízvezeték sze­relésnél láthatjuk. Tehát beszerez­hetjük ismerős vízvezeték-szerelőtől, de üzletekben is lehet vásárolni. Ugyancsak árulják a plexi-üveg nevű műanyagot, mely leggyakrabban át­látszó, de lehet színes" is. Céljainknak megfelel még a vinidur nevű műanyag. Ha a hulladék-darabok felülete nem egyenes, sugárzó hőnek tesszük ki, villamos főzőlap fölé tartjuk, úgy, hogy még ne égjen. Ha meglágyult, két deszka között, satuban vagy más alkalmas módon összeszorítjuk. Munkánkhoz szükség van még csi­szolópapírra is, lehetőleg nagyon finom szemcséjűre. Az egyes alkat­részek összeszerelését végezhetjük ragasztással vagy csavarokkal. A ra­gasztáshoz legjobb a PVC ragasztó. A műanyag felületére az előrajzolás elég körülményes, ezért alaplemezt használunk vagy pedig vékony papírra rajzoljuk ki a formát és azt ragaszt­juk a műanyaglapra. (Folytatjuk) Védekezés a fagyás ellen A hidegtől meggyötört, fagyos kéz, vagy láb rendszerint megduzzad és kivörösödik, s nemcsak kellemetlen viszkető érzést okoz, hanem fájdalmas is. Tudnunk kell, hogy a meghűlést, fagyást a lábon legjobban a szoros, szűk lábbeli segíti elő, amely elszo­rítja a láb vérkeringését. Ilyen cipő­ben még azokáak is könnyen meg­fagy a lába, akik különben nem érzé­kenyek a hidegre. Nagyon ajánlatos ezért, ha télen mindig kényelmes, bő cipőt hordanak különösen azok, akik sokat tartózkod­nak a szabadban. Inkább lásson egy kicsit nagyobbnak a lábunk, de csak olyan lábbelit vegyünk fel, amelyben szabadon mozoghat a lábunk még ak­kor is, ha vastag, meleg gyapjűharis­­nyát húzunk bele. Ha ugyanis a láb normális vérkeringését elszorítjuk, ez sem védi meg a meghűléstől, fa­­gyástól. Akinek pedig a keze is na­gyon érzékeny a hidegre, az leghelye­sebb, ha egyujjas gyapjú kesztyűt vi­sel, amelyben az ujjait állandóan sza­badon mozgathatja. Ha a legkisebb megfázást, piroso­­dást, duzzadást érezzük a kezünkön, vagy lábunkon, nyomban fogjunk hoz­zá a kezeléséhez. Általában jól be­vált módszer, ha esténként 10—15 percen át váltakozva hideg—meleg vízbe mártogatjuk. Utána vastag frot­tír törülközővel jól dörzsöljük meg a fagyos részt, vagy kenjük be zsíros krémmel és legalább 6—8 percig masszírozzuk, hogy a vérkeringést fo­kozzuk. Súlyosabb esetben ajánlatos ezentúl a gyógyszertárban vagy az or­vostól fagykenőcsöt kérni, hogy a fa­gyott testrész kisebesedését elkerül­jük. Heti étrend Vasárnap: Húsleves tyúkaprólékból, sült tyúk, zöldborsófőzelék [üveges), mogyorócsók, alma. Hétfő: Paradicsomleves, szalonnával rakott burgonya, füge. Kedd: Gulyásleves, káposztáskocka. Szerda: Zöldségleves, serpenyös ros­télyos burgonyával, savanyú paprika. Csütörtök: Karfiolleves, savanyú tüdő zsemlyegombóccal. Péntek: Rántott leves, pirított zsem­lyekockával, faslrozott, kelfozelék, alma. Szombat: Tarhonyaleves, székelyká­poszta. RECEPTEK a heti étrendhez Mogyorécsók: Hozzávalók: 30 dkg cu­kor, 15 dkg mogyoró, 3 db tojásfehérje, egy ketted citromhéj. Tizenöt deka darált mogyorót elkeve­rünk 30 dkg cukorral, három tojás fe­­hérjéval, kevés citromhéjjal és mozsár­ban, a törőben jól elmorzsoljuk. Oldal­nélküli tepsire fehér papíron egy sima csővel ellátott vászon vagy papírzacskó segítségével apró halmokat formálunk és mérsékelt tűznél kisütjük. Ha a tész­ta kihűlt, a papírlapot megfordítjuk és vízzel meglocsoljuk. A csókokat ezután könnyen leszedhetjük. A csőkot mandu­lával és dióval is készíthetjük mogyoró helyett. Serpenyös rostélyos. Hozzávalók: öt szelet 18 dkg-os rostélyos, 10 dkg zsír. 20 dkg hagyma, 1 dkg fokhagyma, 1,5 dkg paprika, 12 dkg lecsó, 1,5 kg bur­gonya, köménymag, majoránna, só. A kissé kivert, megsózott rostélyoso­kat hirtelen átsütjük és lábasba rakjuk ét. A zsírban egészen világosra pirítjuk az apróra vágott hagymát, hozzáadjuk az összevágott fokhagymát, piros papri­kát, köménymagot és majoránnát, az egészet elkeverve kevés vízzel felöntve pár percig főzzük, majd ráöntjük a ros­télyosokra. Annyi vizet töltünk még hozzá, hogy a húst ellepje és fedő alatt lassan pároljuk. Időnként megforgatjuk és ha kell, kevés vizet öntünk utána. Ha a hús puhulni kezd, hozzátesszük a lecsót, később a cikkekre vágott bur­gonyát, ha szükséges felöntjük vízzel és az egészet puhára pároljuk. 0 Angol teapuncs. Olyan, nagyobb edényben készítjük, amelyben csak teát, vagy tejet forralunk. Három deci rumot; és 3 deci konyakot lassú tűz­nél átforrósítjuk, majd 8 deka cuk­rot', 1 citrom reszelt héját’, 4 szegfű­­szsget’ és 1 darabka fahéjat adunk hozzá. Még 2—3 percig főzzük, majd levéve a tűzről, fél liter erős, forró teába szűrjük. A már előre gerezdek­re szedett, kimagozott narancsot az előmelegített üvegtálba rakjuk és rá­öntjük a puncsot, forrón tálaljuk. 0 Borpuncs. Huszonöt deka kocka­cukorra ráfacsarjuk 3 citrom levét, majd leforrázzuk háromnegyed liter forró vízzel. A fazekat' jól fedjük el. Amikor a cukor egészen elolvadt, ön-' tünk hozzá fél liter fehér bort és ne­gyed liter rumot. Pár percig állni hagyjuk és forrón tálaljuk. 0 Krémes lap almakrémmel töltve. Fél kiló reszelt almát, 15—20 deka cu­korral, törött fahéjjal megpárolunk. Mikor teljesen pépes, hozzákeverünk 15 dkg darált diót, két evőkanál ru­mot, 10 deka baracklekvárt, 3 deci tejszínből keményre vert habot. Ezzel a masszával töltjük meg a kész kré­­mes-lapokat-Ezrével épülnek ehhez hasonló házak falun! De vajon kihasználják-e ezeket? ^ 4SZABAD FÖLDMŰVES 1965. január 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom