Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-06-12 / 23. szám
Vízszabályozási gondok Víz. Életet jelent embernek, állatnak, növénynek egyaránt. Amikor kévé* van belőle, akkor Igen nagy értéket jelent, ha pedig bőségesen van, nem igen becsülik meg. Pedig akkor kellene takarékoskodni vele, amikor elegendő áll rendelkezésünkre. Ki tudja igazán megbecsülni a vizet? Elsősorban a mezőgazdász, aki valaha már érezte hiányát, s szeme előtt sorvadt, fonnyadt a növény. Szomorú látvány az ilyen. Tavaly a kelet- és közép-szlovákiai, s részben a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeit sújtotta szárazság, gabonafélékből és más terményekből sokhelyütt csak minimális termést értek el. A lévai járásban évelő takarmányokból a későbbi csapadékdúsabb időjárás ellenére sem érték el a tervezett hozamot. A száraz ősz nagyon kedvezett a mezei pocok elszaporodásának, az évelőtakarmányok gyökérzetében jelentős károkat okoztak. Még 1964 őszén ki kellett szántaniuk 3600 hektárnyi évelő pillangóst, idén tavasszal pedig körülbelül további 4400 hektárt, így a lévai járásban az 1965-ös évben sem lesznek képesek olyan saját takarmányalapot létrehozni, amely fedezné a szükségletet. Mindezt csak azért írtam le, hogy némileg érzékeltessem a vízhiány következményeit. Mit tettek tavaly és milyen a célkitűzés idén a lévai járásban a zavartalan vízellátás érdekében? Ezt a kérdést feszegettük Szebellai János elvtárssal, a járási vízgazdálkodási igazgatóság vezetőjével. Megtudtam, hogy a Perec vízrendszer építése a központi akciók közé tartozik. Az igazgatót két folyó és néhány patak gondozásával bízták meg, amelyeken a múlt évben kisebbnagyobb munkákat végeztek, vagy az idén végeznek majd. Tavaly például mintegy 4,5 millió korona értékű beruházást eszközöltek és karbantartották a különböző vízszabályozási berendezéseket, illetve létesítményeket. Ezek közé az akciók közé tartoztak a Sikeniea patakon végzett főjavítási munkák, továbbá a Garant zselízi szakaszának karbantartása, valamint más. hasonló munkafeladatok. Az 1065-ös terv a járási vízgazdálkodási igazgatóság számára csak 3,5 millió korona értékű munkál határozott meg különböző beruházási akciókra, főjavítási munkákra és karbantartási célokra. Ezek közül a legjelentősebb lesz a bátovcei víztároló több évig tartó építése, amely körülbelül 6 millió koronás beruházást igényel. Ebben az esztendőben megkezdik az előkészítő munkálatokat, amelybe kb. egymillió koronát fektetnek. Az elképzelés szerint ez a víztároló látja majd el öntözővízzel a bátovcei és a pecenicei szövetkezeteket s a zemberovcei vonalon szabályozza a Sikeniea patak vízkészletét. Továbbá egymilliós beruházással a főjavítási akció keretében Ipolyszakállason (az Ipoly mentén) védőgátat építenek. Erre bizony nagy szükség van, mert az ottani szövetkezetnek az Ipolyhoz közel eső földjeit évente önti el az ár. Ha már az Ipolyról van szó, hadd jegyezzem meg, hogy a többször átdolgozott tervek szerint 1969-ben kellene megkezdeni az Ipoly szabályozását, de úgy látszik, hogy ez a nagyszabású munka újra elmarad, mert a járási vízgazdálkodási igazgatóság vezetőjének megjegyzése szerint az Ipoly szabályozására az 1970-ig szóló távlati tervben nem számítanak. Pár évvel ezelőtt az ipolysági nagygyűléseken a kerületi küldöttek sokszor bejelentették az Ipoly szabályozását, s ez mindig csupán ígéret maradt. Vajon kinek és mire volt jó ez az ígérgetés? Annyi bizonyos, hogy az évente ismétlődő tavaszi áradás az Ipoly völgyében legalább 50 000 hektárt lep el, s az árvíz nemegyszer tönkreteszi vagy magával hordja a takarmány nagy részét. Pedig ezt a folyót meg lehetne zabolázni és a termelés szolgálatába állítani. Meg vagyok róla győződve, hogy az Ipoly völgyében évente okozott árvízkár, a hozamokban beálló csökkenés jóval nagyobb pénzösszeget von el nemzetgazdaságunktól, mint amennyit évente a szabályozására kellene fordítanunk. Bizonyítékot? Ám legyen! Induljunk ki a 30 ezer hektárból. Ez a terület jelenleg hektáronként legfeljebb 15—20 mázsa rossz minőségű savanyú szénát nyújt mezőgazdaságunknak, amelynek takarmányértéke alig haladja meg az árpaszalma színvonalét. Aki' valamit is ért a mezőgazdasági ökonómiához, könnyűszerrel megállapíthatja, hogy ezzel a takarmánnyal vajmi kevés állati terméket tudunk kitermelni. Ha viszont szabályoznánk az Ipolyt s az említett területet bizonyos talajművelési-javítási folyamatnak vetnénk alá, az esetben a talaj hektárja megadná a 80—90 mázsa kiváló minőségű szénatermést. Ez pedig több mint négyszerese az előbbinek. S így aztán az Ipoly-mentén elterülő szövetkezetek bőségesen elláthatnák állataikat tápanyagokban gazdag jó takarmánnyal. Az Ipoly szabályozása által lecsapolt terület jelentős részén nagy kiterjedésű öntözéses kertészeteket létesíthetnének, esetleg cukorrépát, kukoricát és más növényt is kedvező előfeltételek mellett lehetne termelni. A szájhagyomány alapján őseink még szántották ezeket a területeket, de mi elhanyagoltuk. Valahogy közömbösekké váltunk velük szemben, talán azért, mert így kényelmesebb volt. Sokszor a négyzetmétereken rágódunk, a terméketlen ezer hektárok felett pedig szemet hunyunk. Sajnos, ez a szomorú valóság. Szükség van az Ipoly szabályozására, nagy szükség, mert évente tavaszszal, de sokszor nyáron is sok kárt okoz az árvíz. A száraz években viszont az Ipoly vize nemegy helyen bokáig sem ér, s nem képes a környező kertészetek vízellátására. HOKSZA ISTVÁN Hogyan pótolják a fehérjehiányt? A Takarmánynövények 'termesztéséi mindig a meglévő állatállományhoz kell idoihltamfnk. Az egyes állatfajoknak más és más takarmányösszetételre van szükségük, ezért az adagok összeállításakor figyelembe kell vennünk állataink fehérje és szénhidrát szükségletét. A 100 kg élősúly fenntartásának fehérjeszükségletét 60 gr. emészthető fehérjében állapították meg. Ez anynyit jelent, hogy egy 500 kg-os élősúlyú szarvasmarha létfenntartásához 300 gr. emészthető fehérje és 3000 gr. szénhidrát szükséges. Ezenkívül természetesen a tejtermelésre is számítani kell. A takarmányszükséglet megállapításakor a szántóföldről vagy rétről betakarított zöld vagy szárított szálas-» takarmányokból indulunk ki. A számításoknál figyelembe kell vennünk, hogy milyen növekedési fázisban takarítjuk be a szálastakarmányokat, mert ettől függ tápanyagtartalmuk. Például a lucerna virágzás előtt több tápanyagot tartalmaz, mint teljes virágzásban. Hogyan lehet az adott lehetőségek szerint egy gazdaságban a szántóföld! takarmányt'ermesztést megoldani? Ezt mutatja az alábbi példa. A Nyitra vidéki Cabaji EFSZ 250 fejőstehénnel, 126 növendéküszővel, 80 választott borjúval, 130 fiatal hízóbikával és 100 darab anyasertéssel rendelkezik. Figyelmen kívül hagyjuk a lovakat', valamint a süldő sertéseket. amelyek nem nagyon befolyásolják a takarmánytermesztés és fogyasztás ilyen vagy olyan arányát'. Az említett állatcsoport napi emészthető fehérje-szükséglete a következő: 1 fejőstehén létfenntartási és termelő adagja 10 kg tej mellett 850 grX 250 = = 212 kg e. f., 1 növendéküsző átlagban egyéves korban 560 gr X126 = 70 kg e. f„ 1 választott borjú átlag 3 hónapos 330 grX 80 = 27 kg e. f., 1 hízóbika átlagban egyéves korban 720 grX130 = 93 kg e. f. és 1 szoptatós tenyészkóca 750 gr X 100 = 75 kg e. f.-t igényel, A fentiekből megállapíthatjuk, hogy a felsorolt állatok napi emészthető fehérje-szükséglete 477 kg-ot tesz ki. Ez évente 1740 mázsa emészthető fehérjének felel meg. Ha a fönti mennyiségből levonjuk az abraktakarmányt, répaszeletet és levelet, a takarmányszalma, valamint a kükoricaszilázs emészthető fehérjeértékét, ami mintegy 40 %, a takarmányalapban, akkor 1040 mázsa emészthető fehérjét kell a szántóföldi szálastakarmány-növényekkel előállítanunk. Hogyan történik ez? A föhángsűly a legnagyobb hozamot nyújtó lucernán van. Termesztünk továbbá őszi és tavaszi takarmánynövényeket. A szövetkezet 1100 hektárnyi szántójából a takarmány 247 hektárt foglal el, ami a szántó 22,5 °/o-ának felel meg. (Megjegyzendő, hogy a szövetkezetnek nincs rétje.) A fentebb említett területből a lucernára 182 ha, azaz 73,6 % jut. Fehérvirágú somkőrő 25 ha, azaz 10 °/o őszi keverék (rozsosbükköny) 15 ha, azaz 6,1 %, tavaszi keverék (árpa, zab és bükköny) 25 ha, azaz 10 %, továbbá 10 ha borsó és 30 ha lencse, melyeknek szalmáját mint takarmányt értékesítik. Ezen a területen az alanti takarmányhozammal számolunk: Napon szárított lucerna 40 q/ha = 7268 q e. f.-érték = 588 q. Fehérvirágű somkőrő 150 q/ha = 3750 q e. f.-érték = 64 q. Őszi keverék zölden . 150 q/ha = 2250 q e. f.-érték = 236 q. Tavaszi keverék zölden 208 q/ha = 5200 q e. f.-érték = 82 q. összesen 970 q emészthető fehérjét termelnek a szövetkezetben, a szükséglet pedig 1040 q lenne. Tehát ebből nem .nehéz megállapítani, hogy a hiány 70 mázsa. A szövetkezet ezt a hízóknál hugyany adagolásával egyenlíti ki. A lucernát szokásos módon árpával vetették és három évig kaszálják. s csak kivételes esetekben hagyják meg négy évig, ha a szükség úgy kívánja. Télen a fagyos földre foszfortartalmú műtrágyákat szórtak, többnyire Thomas lisátét, továbbá trágyalével is megöntözték. Az őszi keveréket tavaszi gabona után vetették, hektáronként 150 kg magot, s ebben a szöszösbükköny egyharmada a rozsnak. Mivel csak kevés nitrogént igényel a növény, vetés előtt 2 q/ha szuperfoszfátot kapott és 1 q/ha kálitrágyát. A tavaszi keveréket szemes és szilázs kukorica után vetették, ősszel jól felszántott és tavasszal gondosan előkészített talajba. A keverék aránya, a bükköny és az árpa, vagy a zab egyharmada. Az árpa és a zab nitrogénigénye miatt nitrogén trágyát, továbbá szuperfoszfátot, valamint trágyáiét is kapott. A fehérvirágú somkőrő nagyon fontos tejtermelő egyéves takarmánynövény. A lucernához hasonló és kb. 120 cm magasra nő. Mivel kevés kumarint tartalmaz — amely kesernyés ízt ad a takarmánynak — ezért zölden kaszálják és más zöldtakarmánynyal keverten etetik. Kochanovszky Edgár, mezőgazdasági mérnök (Cabaj) „Gumi-lánctalpas“ traktorok 10 SZABAD FÖLDMŰVES 1965. június 12. A harkovi traktorgyárban elkészült egy olyan különleges „gumi-lánctalpas" traktor mintapéldánya, amelynek „lánctalpa“ légpárnákból áll. A pneumatikus gumiszalag alkalmazása révén nagymértékben megnőtt a jármű terepjáró képessége. Az új traktort 30 lóerős motorral szerelték fel. A szakértők véleménye szerint nagyobb teljesítményű traktorok is elláthatók pneumatikus „lánctalppal Korszerű gépek Az utóbbi öt évben mezőgazdaságunkat nagyrészt az NDK látja el növényvédelmi gépekkel. Működési rendszerük következtében különösen az S 050 szerkesztési sorozatszámú gépek előnyösek, amelyek hozzánk három változatban érkeznek. Ezek a következő típusjelű gépek: S 051 — nagyüzemi íengelyventillátoros permetezőgép, szőlőtelepítések, komlóskertek és gyümölcsösök részére; S 052 — nagynyomású permetezőgép gyümölcsösökbe; S 053 — felületi permetezőgép mezei kultúrák részére. Az említett gépeket régebben így jelölték; S 050/1, S 050/2 és S 050/3. A következő évben, bizonyos változások eszközlése után, főleg a tartály poliészter anyagra történő kicserélését követően, az említett gépsor Ismét új jelzéssel kerül forgalomba. A legújabb megjelölés a következő lesz: S 031, S Ű32 és S 033. * * * A magasvezetékű szőlőtelepítésekben a betegségek és kártevők elleni védekezés gépesítésére igen alkalmas az S 05Í jelzésű permetezőgép. Az S 051 jelzésű permetezőgép Zetor 35 Supef, vagy Zetor 4011. jegyű traktorral vontatható. A gép traktorhoz kapcsolása a vezetőléchez csavarozással történik, ami szilárd kapcsolást jelent. A permetezőgép részei: az alváz, pérmetanyag-tartály; szivattyú, töltőfelszerelés, köralakú permetezőráma, tengelyventillátpr és pótfelszerelésként gumitömlő-motollapár. Az alváz acél csövekből készült, amelyre olyan tengelyt erősítettek, hogy a kerekek nyomtáva 1250 mm-töl 1630 mm-ig, a tengelymagasság pedig 300, 400 és 500 mmre legyen állítható. A kerekek gumiabroncsúak. A permetezőoldat tartálya fekvő hengeralakú, s hosszában az alvázon helyezkedik el. Belül a tartályt, korrózió elleni védelem céljából égetett zománcbevonattal látták el. A tartály felső részén helyezték el a szitával ellátott töltőgaratot, alján pedig az oldatleadó nyílásokat. Az elülső tartályfalon tartalomjelzőt helyeztek el. A folyadékkeverő lapátszerkezet tengelye a henger belsejében nyúlik végig. Háromlépcsős szivattyúval látták el, amelyet a tartály elé szereltek. A szivattyúval függ össze a szabályozó felszerelés, amely a permetezés leállítása után, a felesleges permetezőanyag visszajutását Irányítja a tartályba. Legnagyobb nyomás a tartályban 40 kg/cm2. A töltőfelszerelés injektor segítségével szívja fel a vizet, vagy az előkészített oldatot, 3 méteres mélységből. A tartályt 10,5 perc alatt tölti meg. A tengelyventillátort, amely a gép végén található, forgókerékkel és nyolc lapáttal szerelték fel. Percenként 2000 fordulatszámot érhet el. A ventillátorból kiáramló levegősugár a permetezett növényvédő szert porlasztja és elosztja. A köralakú keret a ventillátorszekrény peremén két részből áll, s mindegyiken négy permetezőfejet találunk. A permetezőfejeket a kezelt növény magassága szerint különböző Irányban állíthatjuk be. A felesleges felső permetezőfejek „vakra“ állíthatók (hogy ne permetezzenek). A gumitömlő-tekercselő felszerelést az olyan sürűtelepltésű szőlőkben alkalmazhatjuk, amelyekben a géppel nem járhatunk. Ez a felszerelés két dobból (motolláből) áll, amelyek mindegyikére 60 m nagynyomású gumitömlőt tekercseltek. A tömlők végéhez kézi permetezésre alkalmas fogantyút szereltek. A fogantyúk vagy egyszerűek, vagy pedig négyszeresek, ill. hatszorosak, s a szőlő permetezésére különösen alkalmasak. A felszerelés a ventillátor után, a permetezőgép vázára erősíthető. Munka közben a hajtóerő a traktor erőátviteli tengelyének közvetítésével a szivattyúhoz és a ventillátorhoz jut. Huzal segítségével irányíthatja a traktoros a permetlé adagolását a permetezőkeret mindegyik felébe külön-» külön. A ventillátor bekapcsolásával a levegőáramlás a vegyszeroldatot apró szemekre porlasztja es a szőlőre juttatja. A hektáronkénti permetadag a permetfejek különböző nagyságával (400-as, 600-as és 800-as számú permetfej), a nyomás beállításával, valamint’ a menetsebességgel szabályozható. Magasvezetékű szőlőinkbé'n a leírt permetezőgépet már nagy sikerrel alkalmazzák. A szőlőtelepeken bevált, mert a követelményeknek megfelelően működik. Legfőbb hiányossága, hogy tartálya acéllemezből készül, amelyen a korrózió hatása érvényesül. Előnyei közül említsük meg a következőket: 9 a légár a permetlé cséppéit legelőnyösebb nagyságúra porlasztja, 9 a légár kifordítja a level ekét, s így aljukra is jut a vegyszerből, 9 hektáronként aránylag kévés, 300—600 lit. permetlé elég. 9 a jó porlasztás nagyobb (4 %) töménység alkalmazását' teszi lehetővé, 9 a gép napi ’teljesítménye 6—8 hektár, 9 a permetezést a traktoros irányítja, s így az üzemeltetés olcsó, 9 injektorral történő kiegészítéskor szőlőtelepítésre is használható, 9 8° lejtésű domboldalakon is használható, 9 más gépekkel szemben kévés javításra szorul. Mivel ezeket a permetezőgépeket már folyamatosan hozzuk bé az NDK-bóI, a magasvezetékű szőlötelepek növényvédelmének gépesítése rövid időn belül minden nagyüzemi szőlészetünkben megoldódhat. B. F. A bolgár gyártmányú univerzális szölömegmunkáló gép jól bevált a nagyüzemi szőlőtermesztésben. Az S 051 jelzésű permetezőgép
