Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-06-05 / 22. szám
A londoni Hyde Park" minden vasárnap a különböző politikai szervezetek szónokainak színhelye, akik a legkülönbözőbb politikai és gazdasági kérdésekről beszélnek nagyszámú hallgatóságuk előtt. Felvételünkön: G. Smith brit kommunista a békéről és a szocializmusról beszél. (Foto: CTK) folytatott harcol ként az egységért kell tekinteni. Kísért a múlt # Üiabb kalóztámadások a VDK ellen. Amerikai és dél-vietnami repülőgépek újból négy támadást hajtottak végre a Vietnami Demokratikus, Köztársaság területe ellen. A VDK légelhárítő csapatai égy repülőgépet lelőttek. 9 Ismét felújultak a rokonláíogatások Berlinben. Hétfőn, május 31-én a nyári látogatási időszak első napján 14 ezer nyugat-berlini látogatott az NDK fővárosában élő rokonaihoz. 9 Bolíviában továbbra is feszült a helyzet. A junta csapatai és a felfegyverzett bányászok továbbra is állásaikban maradtak. A junta a bányászok bérének csökkentésével és több mint 7000 bányász elbocsátásával fenyegetőzik. • A lengyelországi választások végeredménye. Varsóban közzétették a vasárnapi választások végeredményét. A választók 96,6 %-a járult az urnákhoz és a Nemzeti Egységfront jelöltjeire az érvényes szavazatok 98,81 %-a esett. 9 Az olasz kommunisták értekezlete. Génuában nemrég fejeződött be a gyárakban dolgozó olasz kommunisták harmadik értekezlete, amelynek záróülésén Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára mondott beszédeit és hangoztatta, hogy meg kell szilárdítani a munkásosztály egységét és minden más harc feltételé-9 A Szovjetunió segítségé Kóréáa nak. Moszkvában hivatalosan közöld ték, hogy a Szovjetunió segítséget nyújt a Kóreai Népi Demokratikus Köztársaságnak védelmi' ereje meg-* szilárdításában. 9 Fejlődnek a szovjet—norvég kapcsolatok. Gerhardsen norvég miniszterelnök szovjetunióbeli látogatása során mindkét fél annak a szilárd meggyőződésének adott kifejezést, hogy a Szovjetunió és Norvégia kö-1 zötti kapcsolatok jó irányban fejlőd-1 nek és további javulás várható. 9 Az arab kormányfők elutasították a tárgyalásokat Izraellel. Az arab kormányfők kairói értekezlete egyhangúlag elfogadott egy határozatot', amely erélyesen elutasítja Burgiba tunéziai elnöknek az Arab Liga és Izrael közti tárgyalások megindításá-* ra vonatkozó javaslatát. 9 Megerősödött az angolai felszabadító hadsereg. A moszkvai Pravda külön tudósítója riportban számol be az angolai partizánok harci életéről. A szovjet újságíró leírja, hogy az angolai szabadságharcosok milyen n^gy elszántsággal készülnek a gyarmatosító erők elleni támadásokra. # Az amerikai kongresszus te 1J emelte a katonai kiadások összegét. A szenátus hozzájárult ahhoz, hogy a Pentagon több mint 15 millió dollárt' fordítson hadihajók, repülőgépek és rakéták építésére, valamint új, modern fegyverek gyártására. Több mint két évtized telt éí azóta, hogy gáncsot vetettek az Európán végigszáguldó ámokfutóknak, de még mindig nem sikerült feltárni valamennyi tömegsírt. Számos más országon kívül az Északnyugat-Csehországban lévő Litomérice környékét is homály fedi még. Közel a nyugatnémet határhoz, az Elba mentén állítottak fel az országbitorlók egyik utolsó koncentrációs táborukat, a „Richard“ fedőnév alatt működő földalatti haláltábort. 1944 május végén ide terelték a veszélyeztetett Dachau, Gross Rosen és Flossenburg munkatáborainak szerencsétlen foglyait, akiket az egyiptomi fáraókat megszégyenítő könyörtelen kényszermunkára fogtak. A Panther és Tiger típusú harckocsik, majd a V-l és V-2 rakétalövegek alkatrészeit kellett ott éjt nappallá téve előállítaniuk a legembertelenebb életfeltételek mellett. Nem egészen egy év leforgása alatt 12 000 fogoly pusztult el a nyirkos üregekben éhség, kimerültség és kínzások folytán. Egy a napokban fellelt jegyzetfüzetben „valaki“ lengyel nyelven naplót vezetett és 6000-re teszi csupán a halálra sanyargatott lengyel foglyok számát. Voltak napok, hogy 60-nál több holttestet égettek el a közeli halotthamvasztóban. Sok halott tetemét még nem sikerült feltárni az üregekből. Egy életben maradt cseh nemzetiségű fogoly bejelentette a litoméricei hatóságoknak, hogy egy Gerhard Boldt nevű náci tiszt volt a foglyok, réme, aki az utolsó pillanatig a kényszermunkások válogatott kínzásában lelte örömét. Állítólag ez a szörnyeteg is naplót vezetett, amelyet nem sikerült még megtalálni. Boldt kezdeményezésére a „Richard“ vermeiben helyezték biztonságba a „harmadik birodalom“ titkos okmányainak tetemes részét. A kutató munkálatok folyamatban vannak. A fellelt iratok egyelőre a litoméricei állami levéltárba kerülnek. Ki tudja, mi mindent rejteget még a halálbarlang sárga földje! Szakértők véleménye szerint a közeljövő erre is majd fényt derít. K. E. Az utóbbi években sok érdekesei hallottunk a jugoszláv nemzetgazdaság fejlődéséről. Érthető, hogy május 13-án nagy érdeklődéssel szálltunk fel Bratislavában a Pannónia-expresszre, hogy Jugoszláviába utazzunk, s betekintési nyerjünk az ottani mezőgazdasági és más viszonyokba. Nyolcvan tagból álló csoportunknak egyharmada újságírókból tevődött össze. Ezek közül már többen jártak ebben az országban, de jónéhányunknak elsőízben adódott meg a lehetőség, s ezért elhatároztuk, hogy nyitott szemmel járunk, hogy hazatérve beszámolhassunk olvasóinknak a jugoszláv nép szocializmust építő törekvéseiről. A fölszabadult' jugoszláv nép 1955- bén az agrár-reform keretében 1,5 millió hektár földterületet vett el a nagybirtokosoktól. Ennek több mint a felét átadták a kisparasztoknak, és a leszerelt katonáknak. A föld többi részén állami gazdaságokat szerveztek. Későbben ezeket a gazdaságokat megszüntették, s helyükbe társadalmi (önigazgatási) gazdaságokat és részben szövetkezeteket létesítettek. A jugoszláv határt magunk mögött hagyva Bánátban nagytáblájú gazdaságokat láthattunk. Őrákhosszat robogott velünk a gyorsvonat a dús, egyenletes növényzetű, haragoszöld búzatáblák mentén. Aki valamit is értett a mezőgazdasághoz, a növényállomány külleméből megállapíthatta, hogy ezen a vidéken nemesített, nagyhozamú búzafajtákat termelnek, s ha nem jön közbe elemi csapás, akkor bő termésre számíthatnak, mert a talaj összetétele nagyon kedvez a gabonaféléknek. Látható azonban, hogy a talaj megmunkálásában még itt is akad javítanivaló. Az utóbbi időben Jugoszláviában különös gondot fordítanak a mezőgazdasági termelés tökéletesítésére és hatékonyságának növelésére. Odaérkezésünk napjaiban a Szerb Kommunista Szövetség V. kongresszusán is élénk vita tárgyát képezte a mezőgazdaság továbbfejlesztése. Lényegében ugyanilyen vitákat folytatnak az önigazgatással rendelkező mezőgazdasági üzemekben és a szövetkezetekben is. Ebben az országban a társastermelés eléggé elterjedt. Nálunk persze a társastermelést csak hallásból ismerjük és viszonyaink közt nem is lenné megfelelő. Jugoszláviában azonban a maguk módján építik a szocializmust, s a mezőgazdaságnak ilyen módon történő fejlesztése az ottani viszonyoknak megfelel. Ottartózkodásom alatt' azt' tapasztaltam, hogy az emberek tisztában vannak eddigi eredményeikkel, de azzal is, hogy az elkövetkező időszakban mit kell tenniük a termelés tökéletesítése érdekében. Nagyon hasznosaknak tartom azokat a közvetlen, bátor vitákat, vélemény-nyilvánításokat, amelyek az egész vonalon kibontakoztak (a sajtóban is) s ostorozzák az itt-ott még megmutatkozó hiányosság okozóit. Lépésről lépésre így fejlődik az ország mezőgazdasága. A földterületnek mintegy 25 %-át a társadalmi gazdaságok és a szövetkezetek művelik. Emellett az egyéniek jelentős hányada (10 %-a) együttműködik a mezőgazdasági nagyüzemekkel. Ez leginkább az állattenyésztésben és az állati termékek előállításában, de más szakaszokon is megnyilvánul. Milyen az együttműködés? Olyan hogy az említett nagyüzemek választott malacokat és takarmányt adnak az egyénieknek hizlalásra, s azok meghatározott időben leszállítják a nagygazdaságoknak vagy az agrokombinátoknak a hízókat. Ilyenkor elszámolják a kapott takarmányt, s az egyéniek pedig átveszik a nekik járó munkadíjat. Leginkább az ország északi részében Bánátban és Vojvodinában találhatók a legjobb talajok, s ennek velejárója, hogy éppen ezekben a tartományokban építik a legjobb mezőgazdasági nagyüzemeket, de kívülük akadnak egyéniek is. A jugoszláv törvények gondoltak arra is, hogy az egyéniek földterülete ne haladja túl a 10 hektárt, ami kizárja annak a lehetőségét, hogy valaki nagybirtokossá, kizsákmányolóvá váljék. Ez a terület éppen elegendő egy közepes létszámú család foglalkoztatására, saját szükségleteinek megteremtésére s emellett a termelt javak jelentős részét, mint pénzforrást, piacra adják. Az ország területén jelenleg mintegy 2000 társadalmi (önigazgatási) gazdaság és 2500 szövetkezet (zádruga) működik eredményesen. Ezek a mezőgazdasági nagyüzemek termelik és adják az állami alapokba a felvásárlásra kerülő termékek nagy részét. Búzából például 55, kukoricából 45, cukorrépából 96, marhahúsból 45 és sertéshúsból pedig az összmennyiségnek 50 %-át. A többit a mezőgazdasági nagyüzemek vagy a mezőgazdasági termékeket feldolgozó kombinátok szerződéses útján vásárolják fel az egyéniektől. Jugoszláviában ugyanis ismeretlen a közbeeső felvásárló szerv. Szerintük így rugalmasabb és bürokráciától teljesen mentes a mezőgazdasági termékek felvásárlása. A termelő a leszerződött terméket átadja, a többit' pedig maga értékesíti anélkül, hogy ezért valaki zaklatná. Ugyanakkor az egyénieket a mezőgazdasági nagyüzemek ellátják műtrágyákkal és szükség szerint gépi segítséget is nyújtanak számukra. Jelenleg műtrágyákból a társadalmi gazdaságokban 10, a szövetkezetekben 7, az egyéniekben pedig 2 mázsát használnak fel hektáronként. Ezen az állapoton persze rövidesen változtatnak, mert a sabaci Zora vegyikombinát az utóbbi időben több összetett műtrágyát és elegendő vegyszert bocsátott a termelés rendelkezésére, miáltal az ellátás kedvezőbbé válik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalmi gazdaságban érik el a legjobb eredményeket. Példa erre az 1963-as esztendő, amikor búzából 350 000 hektáron 32, szemeskukoricából (morzsolt állapotban) 187 000 hektáron pedig 42 q/ha termésátlagot értek el. Tavaly pedig a nagy szárazság ellenére a föntebb említett területen búzából 26, szemeskukoricából pedig 51 q/ha-t takarítottak be. Az osiekí agrokombinátban cukorrépából 515, búzából pedig 42 q hektárhozamra tettek szert. Ezek az adatok meggyőzően bizonyítják a társadalmi nagygazdaságok életképességét és előnyét'. Ma még arról beszélnek, hogy kévés a mezőgazdasági szakember. Ha azonban a háború előtti viszonyokat nézzük, arra a következtetésre jutunk, hogy a valóságos helyzet mást' mutat, mert ma hatszor több mezőgazdasági szakember áll a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére, mint az előtt. Ez pedig jelentős fejlődés. Az ország területén ez idő tájt hat egyetemen nevelnek mezőgazdasági mérnököket, 17 szakiskolában pedig középkádereket. Tehát minden lehetőségük megvan arra, hogy a mezőgazdasági káderekkel történő ellátottságot belátható időn belül javítsák. Mindezek azt bizonyítják, hogy Jugoszlávia nagyüzemi mezőgazdasága az ottani viszonyoknak megfelelően jó úton halad, egyre jobban tökéletesedik, s hovatovább nagyobb részt vállal a dolgozó nép ellátásában. HOKSZA ISTVÁN Tito' jugoszláv államelnök csehszlovákiai, majd ezt követően NDK- beli és szovjetunióbeli látogatása ismét a szocialista országok növekvő diplomáciai tevékenységét bizonyítja. A hónap második felében pedig mongol párt- és kormányküldöttséget látunk vendégül hazánkban. E látogatások nemzetközi jelentőségét a világsajtó különböző orgánumai is részletesen méltatják. Hiányos lenne a nemzetközi helyzet e szokásos vázlatos áttekintése, ha nem szólnánk arról, hogy az atlanti tábor vezető országai közt is élénk politikai tevékenység folyik. Itt azonban távolról sem az egység és az összetartás, hanem az állandóan fokozódó kötélhúzás jegyében zajlanak le, különös tekintettel a NATO és a SEATO ügyében elfoglalt francia álláspontra. „Kenyértörés“ a NATO-ban Ha az utóbbi mondat közvetlen nem is az amúgy is megrongált Bonn— Párizs tengely további romlását próbálja megjósolni, az atlanti politika általános helyzetét illetően már jelen időben beszélhetünk róla. A NATO sikertelen londoni külügyminiszteri értekezlete után ezúttal Párizsban találkoztak e katonai tömb hadügyminiszterei. A hivatalos napirendi pontok között szerepelt többek között a „katonai célok“ meghatározásának kérdése, a nukleáris fegyverkezés fokozásának új amerikai terve, a vietnami kérdés stb. A kulisszák mögött azonban sokkal fontosabb, s az atlanti tábor szempontjából nagyon is kényes kérdés került szőnyegre. Előzőleg Franciaország ugyanis bejelentette, hogy 1966-ban nem vesz részt a NATO szokásos évi hadgyakorlatán, mert — indokolták meg Párizsban —, a gyakorlatok tartalma nincs összhangban a szervezet alapokmányával. Ez a hideg zuhanyként ható bejelentés szinte folytatása volt annak a r.#.r előzőleg közölt párizsi döntésnek, hogy Franciaország visszahívja a SEATO nevű agresszív délkelet-ázsiai katonai tömb bangkoki központjában működő katonai képviselőjét. A NATO egységének hű kovácsaival, Erhard és Johnson számára tehát de Gaulle újabb keserű pirulát nyeletett le. Washington és a világközvélemény A vietnami és dominikai helyzet elmérgesedéséért, s ezzel egyúttal a nemzetközi helyzetben jelentkező feszültségért felelős amerikai vezetőket egyre több bírálat éri az ország határain helül és azon kívül is. Az amerikai szellem legkitűnőbb képviselői, közéleti személyiségek, egyetemi hallgatók, taxisofőrök és dokkmunkások küldik el tiltakozó leveleiket a Fehér Házba a kormány vietnami és dominikai politikája miatt. De a haladó világközvélemény is hallatja hangját és a földkerekség minden részéről tiltakozó követelések érkeznek az amerikai fővárosba. Ügy látszik azonban, hogy pillanatnyilag a Johnson-kormány a hidegháborús politika egyik letűnt bajnokának, Truman külügyminiszterének, Achesonnak elvéhez igazodik, aki szerint „nem kell törődni a világközvéleménnyel“. A jelenlegi hivatalos amerikai politika szavakban nem, de sajnos, a gyakorlatban nagyon is közel áll ’az achesoni politikához: nem sokat törődik a világközvéleménnyel, de a világközvélemény annál inkább figyelemmel kíséri a Fehér Ház egyre veszélyesebb külpolitikai irányvonalát és annak jogos elítélése mellett le'vonja belőle a szükséges következtetéseket is. (—tg—) eltűnéséről a politikai meteorológia semmi jót nem jelezhet. E megállapítás bizonyítására számos példát hozhatnánk fel, ám nézzük a legfontosabbakat. Kétségtelen, hogy a vietnami és dominikai helyzet miatt oly túlzottan elfoglalt amerikai vezetők számára nem valami alkalmas időpont Erhard nyugat-német kancellár washingtoni látogatása, aki tulajdonképpen az önálló francia politika egyre növekvő erejének megfékezésére próbál megoldást keresni az óceánon túlon. A bonni kormányfőnek ez két szempontból is sürgős. Egyrészt azért, mert mindinkább nyilvánvalóbbá válik, hogy de Gaulle nincs tekintettel Erhard küszöbön álló választási harcára és számos alkalommal zavarba hozza a minden áron látványos külpolitikai sikerre törekvő kancellárt. Ezek közé tartozik pl. a második világháború 20. évfordulója alkalmából rendezett nagyszabású párizsi ünnepség, továbbá Gromiko szovjet külügyminiszter nemrégi párizsi látogatása, valamint a német kérdésben elfoglalt reálisabb francia álláspont gyakori hangoztatása. S lényegében ehhez kapcsolódik a másik kérdés is; de Gaulle elnök közelgő, június 11-i bonni látogatása, amelyet még az atlanti egységet oly gyakran dédelgető nyugatnémet Die Welt című lap is így kommentált: „Még sohasem hullt olyan sötét árnyék a német—francia viszonyra mint most.“ Mindent összevetve: az említett viharfelhők valóban árnyékként fedik be a nyugat-német—francia kapcsolatokat, amelyet az Elyseé-palota urának látogatása aligha oszlat el, csak nehogy még vészjóslóbakká váljanak. Igen kedvezőek a csehszlovák— jugoszláv kapcsolatok A baráti szocialista Jugoszlávia legfőbb vezetőjének, Tito elnök hivatalos csehszlovákiai látogatása távolról sem csupán a két ország közt egyre jobban elmélyülő gazdaságpolitikai kapcsolatok újabb jelentős állomását jelenti, hanem egyúttal fontos nemzetközi esemény is. Közismert, hogy a szocializmust építő Jugoszlávia és a népi demokratikus államok közt egy időben nem voltak olyan jók a kapcsolatok, mint most. A személyi kultusz időszaka és annak minden káros hatásának felszámolása után Jugoszlávia is elfoglalta méltó helyét a szocialista tábor országai közt; ami természetesen nem kis csalódást okozott a nyugati politikai vezetők között. A csehszlovák—jugoszláv kapcsolatok jelenlegi állapota a két baráti ország közös érdekeit fejezi ki. A legfontosabb nemzetközi kérdésekben, a kommunista világmozgalmat és a békéért folyó harcot érintő kérdésekben elfoglalt teljes nézetazonosság mellett gazdasági és kulturális kapcsolataink is igen kedvezőek Jugoszláviával. Tavaly pl. a két ország közti árucsereforgalom az 1962-es évhez viszonyítva a háromszorosára emelkedett, de ezen a téren még mindig sok a pótolni való, hiszen a két világháború közt egészen 1948-ig Csehszlovákia első helyen állt Jugoszlávia külkereskedelmében. Antonin Novotny köztársasági elnök tavaly jugoszláviai és Tito elvtárs jelenlegi csehszlovákiai látogatása újabb fejezetet nyitott a két nép barátságának és kölcsönös együttműködésének fejlesztésében. Hazánk dolgozó népe éppen ezért fokozott figyelemmel kíséri a jugoszláv államfő látogatását. A bonni politika viharfelhői Bár az angol királynő nemrégi nyü^ gat-németországi útja során a legtöbb esetben eloszlottak a felhők és napsütéses időben fogadhatták vendégüket, a bonni politika fölötti felhők SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. június 5.
