Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-23 / 3. szám

Számvetés előtt Kissallón M Tehenenként 5120 liter tej B Búzából 51, árpából 54,45 mázsa átlagos hektárhozam ■ Urbán Mária 6525 koronát kap ■ Egy munkaegység pénzértéke 55 korona ■ volt'. De más termények is jól fizet­tek. Kukoricából 40, cukorrépából 430, dohányból 21 mázsás hektárhozamot értünk el. MÁR A NEMRÉG épített emeletes irodahelyiség homlokzatán hivalkodó tábláról olvasható: „A kissallói szö­vetkezet elnyerte a párt XII. kong­resszusának címét“. Bizony ilyen már­ványtáblával kevés szövetkezet dicse­kedhet. Pár perc múlva meggyőző­dünk róla, nem hiába érdemelték ki a címet. Molnár János, a szövetkezet elnöke Molnár János elvtárs, a szövetkezet elnöke épp egy cigányvajda-félével parolázik nagyban. — Meglátja, elnök úr, hozok én még vevőt a többi lóra is — fogádozik a vásárló. — Csak intézzék azt a nya­valyás passzust minél hamarabb. Olyan áldomást fizetek, hogy még az uno­káik is megemlegetik. — Nono, csak lassabban a testtel — csitítja az elnök. — Mindent elinté­zünk a maga idejében. Az alkudozó széles jókedvvel tá­vozik. — Ah jaj! Mennyi bajunk van ezek­kel a lovakkal —• békétlenkedik az el­nök. — Már rég kiselejteztük őket. Mi­nél hamarabb túl akarunk adni rajtuk. A mi szövetkezetünk már magas bel­­terjességi fokon gazdálkodik. Inkább több gépre, mint lóra van szükség. No de nézzük bele az évvégi mérlegbe. Majd az mindent megmutat. Kakas Zoltán, a szövetkezet segéd­könyvelője fejből is tudja az adato­kat, de azért a biztonság kedvéért utána néz. — A kedvezőtlen időjárás ellenére is eredményesen zárunk — jelenti ki. — Bárcsak minden év így sikerülne. A mérlegből biztató adatok kerül­nek ki. A 456 hektár szántón gazdál­kodó szövetkezet 5 178 000 korona be­vételt tervezett, de 5 600 000 koronára van kilátás. Sőt... — Álljunk meg egy szóra! — int az 'elnök, amikor eddig érünk az adatok jegyzésében. — Még jónéhány számlát nem kaptunk meg. Becslésem szerint a bevétel meghaladja a hatmillió ko­ronát is. — Lehet, hogy igaza van — hagyja rá a segédkönyvelő. — De az biztos, bogy egy munkaegységre a 30 koro­nához még öt korona célprémiumot adunk, nem beszélve a 70 000 korona idényprémiumról, amit szintén el­könyvelhetnénk a tagok bevételének előnyére. — Mindig jobb, ha több a pénzünk — állapítja meg az elnök. — Nézetem szerint jutalmazási rendszerünk több­termelésre serkent. Amint már emlí­tettük, a szilárd bérezés szerint egy munkaegységre 30 korona díjat adunk és ha az illető termelési egység száz százalékra teljesíti tervét, még 5 ko­rona célprémiumot kap munkaegysé­genként. Minőségi munkára főleg az idényprémiummal serkentünk. Terme­lési terveink reálisak, tehát nem cé­lunk az, hogy a túlteljesítést díjazzuk. A munkadíj alapra összesen 2 060 000 koronát adunk. Célprémiumra 450 000 koronát, idényprémiumra pedig 72 000 koronát. Ez a díjazási rendszer lénye­gesen hozzájárul ahhoz, hogy a bel­terjesség szövetkezetünkben igen ma­gas szintű. __ A segédkönyvelő belelapoz a kimu­tatásba. Ezek szerint kiderül, hogy egy hektárra 11 500 korona nyerster-9 A földtekén minél északabbra megyünk, annál később érik be a ga­bona, dél felé azonban annál koráb­ban. A déli félteke mérsékelt övén ugyancsak nyár derekán (december és január hóban!) aratnak. # A közismert kerti csiga óránként 2 méter 70 centi lassúsággal halad. Ez azt jelenti, hogy a csiga egész életében nem tesz meg annyi utat, mint amennyit a mező népszerű tapsi­fülese, a nyúl, egy óra alatt. # 3500 különféle hangyafajtát is­merünk és ezek mindegyike képtelen arra, hogy a többi fajtával kereszte­ződjék. melés jut. Szinte minden termelési szakasz élvonalba jár. A kertészet 750 000 korona helyett 780 000 koronát vett be. Dohányt 10 hektáron termel­tek és 210 mázsát értékesítettek, amiért 492 000 koronát kaptak. Az ál­lattenyésztés eredményei kitűnőek. — Mi már évekkel ezelőtt a szarvas­­marha tenyésztésre vettük az irányt — mondja az elnök. — Nem szeretjük a sertéseket és nézetem szerint pár év múlva a sertéshúsnak a világpiacon sem lesz nagy jövője. Sokévi fárad­ságos munkával sikerült kitenyészteni jól tejelő tehénállományt. A múlt év­ben tehenenként 3120 liter tejet fej­tünk 4,2 °/o-os átlagos tejzsírral. Hosszabb ideig vitatkozunk, milyen módon sikerült ennyi tejet termelni. Molnár elvtárs alapos választ ad rá. — Ha ió a tehénállomány, elsősor­ban a szakszerű takarmányozásra kell gondot fordítani. Most a napi takar­mányadag 8,5 liter tejre van össze­állítva. de az istállóátlag naponta 8,6 liter. Törődünk azzal is. hogy a takar­mányt jóízűen fogyassza az állat: A napi fejadag tehenenként 4 kg takar­­mányszalma, 3 kg lucernaszéna. 10 kg kukoricasiló, 20 kg répaszelet, réoafei és kukoricakóró siló. Ehhez még kap­nak 20 deka melaszt, 2 kg keveréket, fél kg napraforgó pogácsát és anti­biotikumot. Meg kelj még jegyeznem, hogy a 2 kg keverék ötféléből tevődik össze. Ilyen takarmányozás mellett érjük el a tejtermelés magas szintjét. Szobakénül még a szarvasmarha sű­rűsége is. Az elnök más szövetkeze­tektől eltérően azon a vélerrfényen van, hogy minél több szarvasmarhát kell tartani. — Most száz hektáronként 98 darab szarvasmarhát tartunk, ebből 29—30 a tehén. De a közeljövőben minden hektáron akarunk tartani egy szarvas­­marhát. Csakis így érhetjük el. hogy a földterület 25 °/o-át évente trágyáz­hassuk. Mi már ezt a szintet elértük, és a trágyalevezést, valamint a kom­­posztozást is beleértve minden évben sikerül megtrágyázni a földterület 25 százalékát. Takarmánvgond ebben a szövetke­zetben is van, de egyáltalán nem pa­naszkodnak annyit, mint máshol. Pe­dig ahol ilyen nagy­számú az állatállo­mány, még több lehetne , a takar­mánygond. — A földterület 20—25 %-án ter­melünk többéves takarmányokat — mondja az elnök — persze 50—60 má­zsás hektárhozam­mal. Bár szemesta­karmányból mutat­kozik némi hiány, de nem jelentős, mert magas hektár­hozamokat érünk el. Minket nem ér­het' meglepetés — mert 30 mázsán alul nem termelünk ga­bonaféléket. A múlt évbén az átlagos hektárhozam búzá­ból 31, árpából pe­dig 34,43 mázsa Amikor a magas hektárhozamokra terelődik a szó, Molnár elvtárs elmo­solyodik. — Sokan irigykednek ránk. Mit mondjak? A .jó gabonatermés titka elsősorban a jó talajerő. Természete­sen a növényt gondozni kell. Amikor a nitratációra nagy kampány indult, mi nem csináltuk. Mégpedig azért, mert akkor nagyon mélyen meg volt fagyva a föld és a hó leve úgyis el­vitte volna a tápanyagot. Most, ami­kor nincs annyi hang a nitratálásról, mi máris fejtrágyázunk, mert a föld nem túl fagyos és meg van rá minden lehetőség, hogy a műtrágya beszivá­rogjon a földbe. A gabonatermés ta­valyi hozama egyáltalán nem magas, de táblánként elértünk Pavlovicei bú­zából 34, Bezosztáiábóí pedig 39 má­zsás csúcshozamot. Az új termelési tervekbe búzából 55 árpából 35, ku­koricából 43. cukorrá iából pedig 450 mázsát hektárhozamot 'ránvzunk elő. N'ncs semmi akadálya hogv ezt elér­jük. Nemrég iártam a határban és örömmel állapítottam meg, hogy a gabona rég volt ilven e rős. Nálunk nincs egérkár mert idejében hozzá­fogtunk az irtáshoz A riporter teli tarsollyal távozott a kissallói szövetkezetből. Rátermet­tek itt a vezetők és szakértelemmel dolgoznak a tagok. Meg is kapják bu­sás díjukat., Urbán Mária például, aki a baromfifarmon dolgozik, a havi átla­gos 900 korona előleghez még 6325 koronát kap az elszámoláskor. Rosko András fejő havi keresete 2770 koro­na, Psenica Józsefé pedig 3259 korona. Az év utolsó hónapjára 141 000 koro­nát fizettek ki a 127 szövetkezeti tagnak. Ilyen szövetkezetről joggal mondhatjuk, hogy gazdag zárszám­adás előtt állnak. Bállá József Az első, emeletes házba már beköltöz­tek a szövetkezeti tagok ▼ ▼ Kapi gondolt A tavalyi száraz, nehéz esztendő által okozott károk nagyságát mérle­gelve, a szövetkezet, termelési és pénzügyi eredményeit latolgatva bal­lagunk Tóth János szövetkezeti elnök­kel a rapi vasútállomásról. Az iroda felé szaporázzuk lépéseinket, mire egy hatvan év körüli gumicsizmás bácsi toppan elénk. — A zootechnikusunk — mutatja be őt az elnök. 1— No, mit intéztél Losoncon? — vág rögtön a dolgok közepébe — el­viszik az állatokat? — El is, meg nem is. _ 9 — Egyelőre nincs hová eldiszponál­ni. Fene egy helyzet az, amikor már a húst sem veszik át. A zootechnikus kissé dühös. Fogai közül cifrázva szűri a szót. — Oszt’ takarmányt adtak? — Adtak hát, öt vagonra valót a kocáknak. — A szarvasmarhákkal mi lesz? — Azokra nem kaptunk. Különben, amit adtak az is nagy segítség. Leg­alább csak 5—6 vagon szalmát tud­nánk valahol szerezni, akkor nem főne a fejünk — szól az elnök. Aztán kiderülj, hogy, a rapi szövet­kezet termését is megdézsmálta a szárazság, s így takarmányszalmá­ból 6, szénafélékből pedig 8 vagon hiányzik, viszont szilázsból 365, s ta­karmányburgonyából pedig 400 má­zsára tehető a többlet. Ezenkívül 70 mázsa melasz is rendelkezésükre áll. A szilázskészletben 1000 mázsányi a fehérjés keverékekből készített nedv­dús takarmány. — Még tavaly őszön kellett volna eladnunk 25 TBC-s tehenet, de nem vették át. Ezek bizony töménytelen takarmányt fölzabáltak, s amit belé­jük fektettünk, alig-alig térítik visz­­sza. Sajnos, akaratunkon kívül ilyen állatokat is tartanunk kellett. Sze­rencse ,hogy most januárban végre elviszik ezeket is. Az említett teheneken kívül piacra kerül továbbá 28 hízóbika 450—500 kg-os darabonkénti átlagsúlyban, majd húsz hasas üszőt is vásárra visznek. így 65 darabbal csökken a jószág, amelyet év végére saját ne­velésű egyedekből pótolnak. A TBC-s tehenekért és a hízókért nem kár/de a hasas üszők eladása csak szükség­megoldás. Nincs meg az előfeltétel a veszteségmentes átteleltetésre. A ha­sas üszők tudjuk, eléggé igényesek a takarmányra. . Hátat fordítottak a mezőgazdaságnak A feladat világos: teljesen gépesíteni akarjuk a mezőgazdasági munká­kat, de a gépesítésnek ma még inkább a mennyiségével, mint a minősé­gével dicsekedhetünk. Tudjuk, hogy a nálunk gyártott gépiek és berende­zések nem mindig feleinek meg a világszínvonalnak, sőt olyan gépek is akadnak, amelyeket a földművesek — hiába kínálgatják nekik — nem akarnak megvásárolni, mivel nem jelentenek a költségeknek megfelelő segítséget. Tehát-a mezőgazdasági gépfejlesztés és tervezés terén még nagyon sok munka vár ránk. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe, hogy föld­műveseinket biztosan érdekelné, kik és hogyan dolgoznak a mezőgazdasági gépek fejlesztésén és milyen távlati tervekkel számolhatunk. Elhatároz­tam tehát, hogy nyakamba veszem az országot és ellátogatok- minden üzembe és géptervező, gépfejlesztő intézetbe1, ahol a mezőgazdasági gé­pesítés születik. Első utam a Komáromi Mezőgazda­­sági Gépfejlesztő Üzembe vezetett. Ügy gondoltam, hogy itt Szlovákia déli részén foglalkozhatnak legtöbbet a magyarlakta déli járások mezőgaz­daságának gépesítésével kapcsolatos megoldatlan kérdésekkel. Nagy ter­vekkel, sok kérdéssel toppantam bö ide, de — sajnos — csalódottan tá­voztam. Az első csalódás a gépfejlesztő üzem II. üzemrészlegén ért, amely az anyagelőkészítéssel foglalkozik. Gya­nús, nem mezőgazdasági gépekre em­lékeztető alkatrészeket láttam az udvaron. — Igaza van, azokból vasúti teher­gépkocsi alvázakat készítünk — adta meg a felvilágosítást Ladislav Michá­­lek, az üzem igazgatója. — De hiszen ez nem tartozik a me­zőgazdasági gépfejlesztéshez! — Az igaz, de mi az elmúlt évben a gyártási terv megváltoztatásával egyidejűleg megváltoztattuk az üzem nevét is, csak éppen a kapu fölött­­látható régi címtáblát, felejtettük el levenni. Most a prostéjovi Agrostroj fióküzeme vagyunk. — Viszont a vasúti tehergépkocsik nem tartoznak az Agrostroj munka­­tantalmába sem. — Nézze, a dolog úgy áll, hogy az elmúlt év februárjában körülbelül száz ember nálunk munka nélkül ma­radt, mivel a minisztériumtól nem kaptunk munkatartalmat. Kellemetlen helyzet volt. Örültünk, ha ilyen kö­rülmények között, sok utánjárással végre a tervhivataltól megrendelést kaptunk vasúti tehergépkocsi alvázak gyártására. Azóta az üzem munkatar­talmának csupán a 24 %-a mezőgaz­dasági jellegű. — Nekem mindig az volt az elkép­zelésem, hogy ha valaki mezőgazda­­sági gépfejlesztő üzemben szakember­ként dolgozik, akkor a mezőgazdaság gépesítésének tökéletesítése életcél­jává, szívügyévé vált. Mit szólnak eh­— Miként oldják meg a szálasía­­karmány-hiány t ?, — Elsősorban a tavalyi 46-ról 62 hektárra növeltük az évelő pillangó­sok vetésterületét, továbbá őszön el­vetettünk 10 hektár rozsos bükkönyt, hogy tavaszra legyen mihez nyúlni, de sajnos, a pockok nagy kárt tettek mind a pillangósok, mind pedig az ősziek vetésében. De mégis bizako­dunk, hiszen mident elkövettünk a bőséges termés elérése érdekében. Gondokból bizony nincs itt hiány, azonban a szövetkezet vezetői min­den lehetőséget megragadnak az idei terv teljesítésére. Most még a kuko­ricatorzsa sem vész kárba, hanem a magvakkal együtt megdarálják és a hízómarhákkal feletetik. Az utóbbi időben mérlegelés tárgyát képezte a hugyany takarmányozása is. Amint tapasztaltuk, a rapi szövet­kezet bőven rendelkezik magas táp­­értékű szilázzsal. így a szarvasmar­hák legjelentősebb téli takarmánya, a szilázs. Amennyiben kevés a takar­mányszalmájuk és a szénájuk, aján­latos lenne, ha a téli időszakban a szarvasmarháknak a rendesnél na­gyobb adag takarmánymeszet ada­golnának, esetleg foszfor pótlásra is törekedhetnének, hogy a kondíció állandósítása mellett megőrizzék az állatok jó egészségi állapotát is. Hoksza István hez a változáshoz a volt gépfejlesztő üzem szakemberéi? — Kérdésre kérdéssel válaszolok. Mit tenne akkor, ha összkomfortos központi fűtéses lakásban szeretné élni, de kénytelen továbbra is a régi, nem megfelelő lakásban maradni? A mi munkánk irányítása nincsen a mi kezünkben. De köztünk legyen mond­va. ha a földművesek azt akarják, (földművesek alatt itt valószínűleg a földművelést irányító szerveket és embereket értette — a riporter meg-­­jegyzése), hogy valamit legyártsunk nekik, akkor elsősorban nekik kellene világosan tudniok, mit is akarnak tu­lajdonképpen. Nekünk igen rossz fa­­pasztalataink vannak velük. Hogy ezt’ csak néhány példával igazoljam: 1960-ban rendelést kaptunk 2400 szá­raz takarmány etetésére szolgáló ön­­etető készítésére. Ennek csupán a fe­lét — 1200-at — gyártottuk le, de ez is majdnem a nyakunkon száradt. Alig tudtunk túladni rajtuk. Ugyanis a megrendelők túlságosan későn jöttek rá arra a „kicsiségre“, hogy nincsen elegendő abraktakarmányunk a szá­razetetésen sertéshizlalásra. Vagy — hogy későbbi példát említsek — itt van az élesztősített takarmány ké­szítésére gyártott berendezés esete: 1962—63-ban 1000 darab berendezést rendeltek tőlünk. Ebből 65-öt legyár­tottunk, a prostéjovi Agrostroj pedig — ha jól tudom — 400-at. A szövet­kezetek a legyártott berendezéseket’ nagynehezen átvették (akkor még rá­juk lehetett erőszakolni, amit ma már nem tehetnek meg), de ezek felé, egyáltalán nem dolgozik. Hol a baj gyökere? — Abban, hogy még nincsen kidol­gozva a mezőgazdasági termelés sza­kosításának programja és a szakem­berek között ellentétek vannak a tech­nológiával kapcsolatban. Én legalábbis így látom. A mezőgazdasági gépfej­lesztés is a múltban szét volt apró­­zódva és a végén rájöttünk arra, hogy v sokszor ugyanazon á problémán egy­szerre két gépfejlesztő üzem is dolgo­zott. A népgazdaság irányításában beállott változások azonban — remél­jük — sok kérdést megoldanak. Vajon hogyan látják az igazgató által felvetett komoly kérdéseket a mezőgazdasági gépesítést irányító szakemberek? Cs. Gajdács Irén »•••eeseee®»e49®®®®©eeee« ÚJ HATÓANYAG Az utóbbi időben Angliában siker­rel alkalmazzák az új hormonex el­nevezésű biológiai készítményt, ame­lyet bikák májából és más anyagok­ból állítanak elő. A készítmény a takarmányok jobb értékesítését teszi lehétővé, úgyhogy az abrakadagját '25 %-kal csökkent­­hetik, miközben az állatok egészségi állapota is tökéletesebb mint valaha volt. 25 000 TOJÁS A svájci baromfitenyésztők és to­jástermelők szövetsége olyan holland gyártmányú tojásosztályozó gépeket alkalmaz, amelyek 25 000 tojás órán­kénti osztályozására képesek. Amel­lett. hogy a gép a tojásokat osztá­lyozza, minden egyes darabot osztály­csoport szerinti pecséttel is ellát. Az elektronikus számológép négy egysége minden egyes szállítmányt,"valamint osztálycsoportot pontosan regisztráL A komáromi mezőgazdasági gépfejlesztő üzem új munkatartalma

Next

/
Oldalképek
Tartalom