Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-29 / 21. szám

Feltéve, hogy lehetőségünk van az öntözésre, akkor is takarékoskodnunk kell a vízzel. A legigényesebb növé­nyekhez kell a vizet felhasználni és olyan időpontban öntözni, amikor a növények azt a legjobban hasznosít­ják. ^ A kis lombozatú, fiatal növények párolgási felülete kisebb, tehát keve­sebb vizet fogyasztanak — viszont a gyökérzetük is rövidebb és igy a se­kélyebb felső talajréteg kiszáradását is már megérzik. Ezeket többször kell öntözni és kevesebb vízmennyiséggel. A növények vízfelvétele egyben el­párolgással is jár. A növény éppen úgy, mint minden test, száraz és me­leg levegőben párologtat a legtöbbet. Ilyenkor tehát bővebben kell öntöz­nünk. Csapadékos, párás levegőben a növények kevés vizet párologtatnak el, tehát öntözővízre is kevésbé szo­rulnak. Az öntözés gyakorlatában azonban nemcsak a párolgás fokát vesszük fi­gyelembe, hanem azt is, hogy a talaj víztartaléka mennyire apadt. Tehát párás, csapadékos időben is öntözünk, ha a talaj száraz. Sőt éppen ilyenkor gazdaságos az öntözés, mert sokkal több víz szívódik a talajba, mint me­leg, száraz időben. Ha melegben ön­tözünk, a víz 60 %-a is nyomban el­párologhat, mielőtt a talajba jut. Az öntözéssel a talajt lehűtjük, mert a víz hőmérséklete rendszerint 12 C°, míg melegben 10 cm mélyen a talaj Díszkertészeti tennivalók SZABADFÖLDÖN — Az állandó hely­re vetett egynyáriakat egyeljük, a sű­rűn nőtt palánták nem fejlődhetnek szépen. A virágágyakat beültetésre készítsük elő, a kultivátorozást kö­vesse gereblyézés. Ültessünk ismét Gladiolus virág­­gumót, hogy a virágértékesítés fo­lyamatos legyen. TERMESZTŐAGYAKBAN — A Chry­­santhenum dugványozására készítsünk üangyoságyat, a gyökeresedés ideje alatt most már könnyebb a kezelésük itt, mint a házban. Hordjuk ágyba a becserepezett Cyclamen és Primula magoncokat, a Chrysanthenum és Hortensia dugvá­nyokat. ÜVEGHÄZBAN — Ültessük cserép­be a levéldugványról szaporított Be­gonia Rexet, Peperomiát és Sansevie­­rát. Ültessük növényasztalra a gyökeres Aglaonema és Dieffanbachia fiatal, szaporított növényeit. A téli virágzású szegfű dugványokat 12—14 cm-es korban 4—5 levél felett csípjük visz­­sza. A gyökeresedő dugványok fokozott árnyékolásáról ne feledkezzünk meg. A házak párateltségét az utak öntö­zésével fokozzuk. a 20 C fokot eléri. A melégigényé? növényeket hideg időben csak kevés vízzel és többször öntözzük. A víz nemcsak azért hűti le a talajt, mert önmagában hideg, hanem mert a vi­zes föld az éjszaka folyamán gyor­sabban lehűl, mint a száraz föld. Ezért például a paprikát sok vízzel elárasz­tani csak akkor szabad, ha éjjel is meleg az idő. Az öntözés időpontját" és normáját (esetenkénti mennyiségét) a növény fejlődési szakasza is befolyásolja. Ve­gyük tehát sorjába: palántaláskor, minden növényt ajánlatos beöntözni, mert gyökereit megszaggattuk és Így vízfelvétele nehezen indul meg. A káposztafélék" hidégtürők". öntö­zésüknél a talaj nedvességi állapotát és a növény fejlettségét vesszük fi­gyelembe. A korai káposztaféléket, növekedésük folyamán 3—5-ször ön­tözzük 40—50 mm-es csapadékkal. Vagyis "ez azt jelenti, hogy négyzet­­méterenként 40—50 liter vizet adunk. A téli káposztát 6—9-szer öntözzük, esetenként 40—70 mm mennyiségű vízzel. A babot virágzáskor kétszer is meg­öntözzük 40—40 mm vízmennyiséggel. A paprika 7—9 öntözést kíván 40— 60 mm csapadékkal. Hideg időben csak szükség esetén, csekélyebb mennyi­séggel öntözzük. A paradicsomot 2—3-szor 40—50 mm csapadékkal, a zellert 6—9-szer 40—60 mm csapadékkal, az uborkát 4—5-ször 40—60 mm csapadékkal ön­tözzük meg. A másodvetéseket közvetlen a vetés után is megöntözzük, mert júniusban, július elején a talaj hamar kiszárad és a magvak csírázása öntözés nélkül hiányos lehet. A permetezés időpontjának helyes megválasztása A permetezési idényben több olvasónk érdeklődött a permetezöanya­­gok tulajdonságai és a permetezés helyes időpontjának megválasztása iránt. A permetezőszerek rendszerint hatóanyagból, vivőanyagból, valamint segédanyagokból állnak. A hatóanyag lehet rovarölő és gombaölő hatá­sú. A kész permetlében a hatóanyag vagy oltott vagy oltatlan állapotban van. Vannak valódi oldatok, amelyekben a növényvédőszer egyenletesen feloldódott és részecskéi nem láthatók; szuszpenziók, amikor az anyag igen apró, szilárd részekben lebeg a folyadékban és emulziók, amelyekben az anyag apró folyadékcseppekben lebeg —, a permetlé te­hát a növényvédőszer fizikai tulajdonságának megfelelően oltott, szusz­­pendált vagy emuigáit állapotban kerül a növényre. (A legtöbb anyag nem oldódik a vízben, csak szuszpendálódik, vagy lebeg.) A vivőanyag nedvesítő, hígító és oldó tulajdonságú. Rendeltetése, hogy a permet­­levekben a hatóanyagok egyenletes elosztását, kiszórását és megtaga­dását biztosítsa. Mikor permetezzünk? Ezt mindig a helyi adottságok alapján állapít­juk meg, figyelembe véve a kártevők vagy betegségek várható meg­jelenését, a megvédendő növény fejlettségét stb. Nyári időben, tehát a növények lombos állapotában, amikor a hőmérséklet 25 C° fölé is emelkedik, 11 és 14 óra közötti napszakban igen erős a perzselési ve­szély. Erős naptűzésben ugyanis a permetcseppek nagyítóüveg módjára összegyűjtik a hósugarakat és a leveleken perzselést okozhatnak. Ezért nyáron permetezésre legalkalmasabb a gyenge szeles vagy szélcsendes, harmatfelszáradás utáni, száraz és mérsékelten meleg idő. Eddigi ta­pasztalatok szerint a kora délelőtti és a késő délutáni órákban eredmé­nyes és perzselésmentes a permetezés. Uborka-história Közel négy évszázada Í1571) jutott hazai föld­re, a znojmói Loucky­­kolostor gazdaságába az első uborkamag, Sebes­tián Freyták Echcepiroh apát révén. Az idő tájt az uborkában — csupán hiedelemből — kolera elleni gyógyhatást vél­tek benne, minden tu­dományos alap nélkül. Az emberek persze hul­lottak el, mint annak­­elótte. A „csodaszer" csődöt mondott. Az uborka 1628-ban újra megjelent a poron­don. Mivel II. Ferdinand császár is megízlelte, bekerült a krónikába. Arról, hogy s mint íz­let a császár őfelségé­nek, a históriaíró adós maradt. Znojmóban már a múlt század hatvanas éveiben áttértek az uborka savanyítására. A második világháborút megelőzően ebben a vá­rosban már 58 konzerv­gyár működött. 1952-ben kezdte meg működését a korszerűen felszerelt Délmorva Konzervgyár, amely ter­melésben túlhalad több tíz kisebb kapacitású konzervgyárat. Évente — egyéb zöldségféléken kívül — mintegy 800 vagon uborkát tartósít, amelyet húszegynéhány országba szállít. (ct — ka)’ ^ SZABAD FÖLDMŰVES 1965. május 29. A tenyészidő folyamán még a meg­felelő vízellátásról kell gondoskod­nunk, hogy jó termést érhessünk "el. A vízigény szempontjából legkritiku­sabb a bimbóképzés és a virágzás kezdete. Főként az eme időben eső csapadék dönti el, hogy termésünk milyen lesz. Fokozottabban érvényes ez a későbbi vetésű és a nyári meleg időben virágzó babra. A növényt ele­gendő a tenyészidő alatt egy-kétszer megöntözni. Ha máskor nem is, de száraz időjáráskor a kritikus idő­pontban bőségesen öntözzük meg a növényeket. Lehetőleg rövid tenyészidejű, korai fajtákat termesszünk, mert a késői babok hosszabb időn át maradnak a talajban, többet kell gondoznunk, ön­töznünk és termésük is bizonytala­nabb. KÉSZ Bokorbab termesztése A családi házak kertjeiben fontos a zöldbab. Szakaszos vetéssel egész nyáron át termeszthetjük és ésszerű beosztással kora nyártól az első őszi fagyokig elláthatjuk háztartásunkat saját termesztésű zöldbabbal. Nagy előnye, hogy fényigénye aránylag ki­csi, ezért kissé árnyékos helyen vagy félárnyékban is elég jó eredménnyel termeszthető. Ez lehetővé teszi a gyü­mölcsfák közötti termesztését is. A közhiedelemmel ellentétben vi­szont tápanyagigényes növény, ezért kifogástalan minőségű babot és jó termést csak tápanyaggal jól ellátott talajon érhetünk el. Első vetésének idejét a kert fekvése, talajösszetétele, védettsége határozza meg. A könnyű, védett déli fekvésű talajokon a leg­több házikertben már április elején, közepén vethetjük — nyílt fekvésű és a késő tavaszi fagyoknak jobban kitett területeken csak később, ápri­lis végén, május elején vethetjük. Ve­téskor — elsősorban a kötöttebb ta­lajokon — ügyeljünk, hogy a magot túl mélyen ne vessük, mert a bab csíranövényke élhetetlen és csírázás­kor a fölötte helyezkedő vastag föld­réteget nehezen vagy egyáltalán nem tudja áttörni. 3—4 cm-re helyezzük, de még homoktalajokon se vessük 4—5 cm-nél mélyebben. Leghelyesebb, ha 40 cm-es sorközű sorokba vetjük. A fészekvetést nem ajánljuk. Soros vetés esetében a nö­vényzet egyenletesebben oszlik el a talajon és jobban árnyékol. Vetéskor nagy gondot fordítsunk a megfelelő növény-sűrűségre, mert a ritkán álló növényzet nem tudja a talaj teljesítő képességét maradéktalanul kihasz­nálni; s így a termés erősen csökken. A bab tenyészideje a fajtától füg­­.gően 55—70 nap. Általában 60—65 napos tenyész- és egyhetes szedési idővel számolva az első vetés után tíznaponként vethetjük, ezzel megkö­zelítően egyenletesen láthatjuk el a családot zöldbabbal. A július vége utáni vetés már túlságosan kockáza­tos, mert az október elején rendsze­resen beköszöntő fagy a növényzetet tönkreteszi. A bab a gyomosodásra rendkívül érzékeny, talaját állandóan tartsuk gyommentesen. Milyen új mezőgazdasági gépeket kapunk ez évben A talajművelő, vető, ültető és trágyateregető gépek és eszközök I terén ritkán akadunk nagyobb változtatásokra, ezzel szemben a betaka- 1 rítógépek tökéletesítése a gépszerkesztők szorgalmas munkájáról ta- I núskodik. Ezt azzal is magyarázhatjuk, hogy a mezőgazdasági termények I betakarításával kapcsolatban még igen nagyok a veszteségek és nagy az 1 élő munkaszükséglet is, s így a betakarítási technika és technológia | bármilyen tökéletesítése a gazdasági hatékonyság fokozásával jár. E—147-jelű árokpart kaszálógép Ezt az újfajta gépét" a Német De­mokratikus Köztársaság VEB Fort­schritt Neustadt üzeme gyártja. A gépet az RS—09-jelű eszközhordozó traktor keresztgerendájára szerelik. Az árokpartokon. 60°-os lejtésű domb­oldalakon, valamint 45°-os lejtésig a gátakon fejlődő növényzet kaszálá­sára gyártják. Ezen kívül fel lehet használni az élő cfíszsövények nyesé­sére is, mind vízszintes, mind függő­leges irányban és természetesen á réti növényzet szokványos kaszálására is. A fűkasza munkaszélessége 3,2 m és maximálisan 1,6 m magasságban kaszálhat. A gépet" a traktoros a gépbe épített hidraulikus munkahengerek segítsé­gével vezérli, amelyek összeköttetés­ben állnak a traktor hidraulikus szer­kezetével. A gép működését a trak­toros irányítja munkahelyéről. Egye­dül a fűkasza munkahelyzetből szál­lítóhelyzetbe való átállítását" (és el­lenkezőleg) kénytelen kézi erővel elvégezni. Nálunk jelenleg ez az egyetlen gép, amely a növényzetet az említett helyeken be tudja takarítani. A fűkasza könnyen kezelhető és a traktoros minden nehézség nélkül figyelheti a munkáját. UBA-jelű rendrakó aratógép Ezt a frontálisan függesztett rend­rakó aratógépet Magyarországon a BMG üzem gyártja, Ez is az RS—09-és eszközhordozóra szereivé dolgozik. Ezt a gépet az olyan termények ka­szálására szerkesztették, amelyeket kétmenetesen takarítunk be. Ilyen például a takarmányborsó és néhány további hüvelyes növény, továbbá a szemtermésre vetett" eldőlt" lucerna és a szemtermésre vétett fűfélék. Mivel a vágószerkezet a traktor előtt" he­lyezkedik el, a növényzetet körül lehet kaszálni vagy utakat is lehet kaszálni a növényzetben a gép segítségével. A gép a lekaszált rendet baloldalra rakja és munkáját a traktoros irá­nyítja. K—427-jeIü szalmaprés Azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek a gabonafélék kombájnos be­takarításával egyidejűleg a szalmát bálázzák, mindezideig nem kaphattak megfelelő bálázógépet az SK—3-as és az SK—4-es gabonakombájnokhoz. Ugyanis az eddig kapható K—425-ös szalmaprések (mivel ezeket a 2MV— 330-as gabonakombájn teljesítményé­hez mérten gyártották) áteresztő ké­pességükkel nem győzték a munkát a nagy teljesítményű szovjet gabona­­kombájnok után. Ezért a Német De­mokratikus Köztársaság VEB Fort­schritt Neustadt üzeme új típusú szal­maprést szerkesztett kettős bálázás­sal. Ez a K—427 jelű szalmaprés, amelyet fölszerelhettünk az SK—4-es és az SK—3-as gabonakombájnokra. Az új szalmaprés fő szerkezeti ré­szei a keret, az adagoló-, préselő- és kötöző-szerkezet, valamint a meg­hajtás. A szalmaprés keretét a gabo­nakombájnhoz 18 csavar segítségével erősítjük, a boglyázógép leszerelése után. A gabonakombájnra szerelés és a leszerelés ideje alatt a szalmaprést egy segéd-keretre erősítik. Az ada­goló szerkezet rotációs, ennek követ­keztében az új típusú szalmaprés a K—425-ös típussal összehasonlítva lényegesen nagyobb áteresztőképes­ségű. Ez a szalmaprés a K—425-ös típushoz hasonlóan ingamozgású. Két McCornick típusú kötöző- (bálázó) szerkezete van. Az új szalmaprés elő­nye, hogy az üzemeltetési próba ide­jén nem csökkentette a nagy telje­sítményű szovjet gabonakombájnok teljesítőképességét. A bálák hosszú­ságának szabályozásával kívánatos formájú és a további kezelés szem­pontjából legmegfelelőbb nagyságú bálákat készíthetünk vele". Az "előírt kötözőzsineg használata esetén a kö­tözőszerkezet nagyon megbízhatóan működik. Gépsor a szálastakarmányok betakarítására A szálastakarmányök betakarítására gyártott gépsorral a gabonafélék há­rommenetes betakarítását, továbbá a fonnyadt takarmány, a széna, vala­mint a gabonakombájnok után a föl­deken maradt szalma betakarítását is elvégezhetjük. A gépsor helyhez kö­tött gépeit úgy kell elhelyezni, hogy elegendő hely maradjon a nagy be­fogadó képességű pótkocsikkal kap­csolatos műveletekre. A nagy befo­gadóképességű pótkocsik tartalmának kiürítését az adagoló-szállító szerke­zetre egy rakodórámpa segítségével gyorsíthatjuk meg. A gépsor helyhez kötött gépeit két dolgozó kezeli. Az egyik a gépek működését irányítja és ellenőrzi, a másik pedig segít a pót­kocsik kiürítésénél. Mivel a gabonafélék hárommenetes betakarításának technológiája általá­nosan ismert, fölöslegesnek tartom annak részletes leírását. Ügy gondo­lom, elegendő, ha csak azokat a gé­peket ismertetejn, amelyek ez évben a próbasorozatból a gyakorlatba ke­rülnek. Az egyik" közülük á felszedő szecs­kázógép, amelyet a Német Demokra­tikus Köztársaság VEB Fortschritt Neustadt üzeme gyárt. Lényegében "egy dobos betakarító-szecskázógépről van szó, amelyet a már ismert E—065-jegyű típusból kiindulva szer­kesztettek. Mivel a késés dob dobó­hatása nem volt "eléggé erős arra, hogy a felszecskázott gabonaanyagot' a nagy befogadóképességű pótkocsiba továbbítsa, a gépre további segédven­­tillátort szereltek. Ennek az intézke­désnek, ^valamint a szecska megfelelő egyenletes hosszúságának köszönhető, hogy ez a gép eleget tett" a három­menetes gabonabetakarítás követel­ményeinek. Ezt az E—066-jelű beta­­karító-szecskázógépek a KS—69-jelű jugoszláv gyártmányú dobos betaka­­rító-szecskázógéppel, valamint az SPKZ—160-as csehszlovák gyártmá­nyú (Agrostroj, Pelhrimov) kombinált kalapácsos takarmánybetakarító gép­pel együtt próbálták ki és az össze­hasonlító próbából győztesen került" ki. DoDS—7-jelű adagolóasztal Az 1963-ban gyártott adagolóasztal­lal összehasonlítva az 1964-ben pró­basorozatban gyártott új gép szállító­jának léceit megváltoztatták és a szállító mozgásának kézi szabályozá­sát automatikus szabályozással he­lyettesítették. A lazítóhengerek kö­zötti távolságot megnagyobbították és a lazítóujjakat meghosszabbították. OZH—5-jelü horizontális szeparálógép Ezt a gépet a bét’akarító-szeyskázó­­gép által felaprított gabonaanyag utó­lagos cséplésére és a gabonaszemek elválasztására és tisztítására szer­kesztették. A gabonaszemeket serle­ges felvonóval továbbítja a pótkocsi­ba, a fölszecskázott szalmát fúvóbe­rendezéssel kazalozza és a pelyvát szívó szállítóberendezéssel a tárolás helyére juttatja. A gépsor helyhez kötött gépeinek teljesítménye óránként árpából 47,98 mázsa, búzából 51,20 mázsa, rozsból pedig 41,19 mázsa volt. A gépsor elő­nye, hogy akárhol fel lehet állítani, ha elegendő hely áll a rendelkezé­sünkre. A betakarítást minimális mun­kaerőszükséglettel biztosíthatjuk és a szemterméssel egyidejűleg a szalmát is betakarítjuk. A poros környezetben végzett munka 3, maximálisan 4 dol­gozóra korlátozódik. Václav Káván mérnök, Állami Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet, Repy u Prahy Öntözés a kiskertben

Next

/
Oldalképek
Tartalom