Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-23 / 3. szám
évzáró közgyűlése elé Lapunk tartalmából: Méhészet.................................................................4. oldal Kertészet.................................................................5. oldal Aranydíjas gyümölcskertész...............................7. oldal Szőlészet.................................................................8. oldal Állami gazdaságok és a szakmai továbbképzés ....................................................................11. oldal Az ostor (novella)...............................................12. oldal Gondolatok a falusi műkedvelő színjátszásról .....................................................13. oldal Az EFSZ-ek Szövetkezeteink fölött ismét eltelt egy esztendő. A legtöbb könyvelő már pontot tett a múlt évi gazdasági mérleg végére és az évi termelési- és pénzügyi terv előkészítésén szorgoskodik Az irodai dolgozók munkáját talán egész éven keresztül nem kísérik olyan figyelemmel, mint a zárszámadást megelőző hetekben. Egyesek szinte naponta bekopognak a könyvelők irodájába valamilyen „fontos“ ügy intézése végett, majd távozóban mintha csak mellékes kérdésről lenne szó, odavetik: — No, mennyi osztalék lesz? Mások a tájékozódás egyszerűbb módját választják. A szokásos rokoni látogatás közben fogják valiatóra a „jól értesült" komát, vagy sógort. És ők is, éppen úgy, mint az egész szövetkezeti közösség, arra a kérdésre várnak választ, hogy mennyi lesz az osztalék. Nem rossz szokás ez. Hiszen azért dolgozik a szövetkezeti tag, mert élni akar, s nem is akárhogyan, hanem kulturált emberhez méltó módon. Ahhoz pedig pénz kell! — nem is kevés! Ezért nem csoda, ha az anyagiak Iránt megnyilvánuló rendkívüli érdeklődés az évzáró közgyűlések előkészítésének természetes velejárója. Az is természetes jelenség, hogy az osztalék összegének kihirdetése után egyes községekben sok mosolygó arcot, míg máshol sok lehangolt, közömbösségről tanúskodó tekintetet lát az ember. így szokott ez lenni! Ott, ahol jól dolgoztak és az időjárás sem rontott sokat, ilyenkor osztozkodnak és tervezgetnek, hogy a kemény munkával megkeresett pénzt mire költsék, milyen értéktárgyakkal tegyék kellemesebbé, szebbé életüket. A gyengébb szövetkezetekben pedig keresik a „nincs" elfogadható magyarázatát. Az évzáró közgyűlésre és a hagyományossá vált „eszem-iszom“-ra azonban egy-két község kivételével „lázasan" készülődnek. S a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a zárszámadás utáni mulatság bor- és húskészletét nem mindig a szövetkezet anyagi helyzete szabja meg. Láttam már borral és hússal megrakott asztalok mellett önfeledten szórakozó szövetkezeti tagokat olyan községekben is, ahol az év végén egy fillért sem osztottak és az év közben kifizetett előleg is csak közepes volt. Ezt nem azért említem, mert helytelennek tartom. Tudom, hogy a magyar embernek vele született adottsága: bor mellett ünnepelni örömét és borba fojtani bánatát. Tehát egyetértek azzal, hogy a szokás hatalma előtt illendő fejet hajtani, főleg akkor, ha tudjuk, hogy bizonyos értelemben haszonnal is jár. /k terített asztalok mellett ülő szövetkezeti nagycsalád tagjai, akiket alig egy évtizeddel ezelőtt a kisebb-nagyobb magántulajdon elszigetelt egymástól, de akik a közös munkában már egymásra találtak,, ilyenkor, koccintás közben, talán sokkal jobban, mint máskor, éreztetik cgyüvétartozásukat. A bor pedig, ha csínján bánnak vele, őszinte szóra nyitja azokat a szájakat is, amelyek más körülmények között nem hajlandók a különböző kérdésekhez véleményt fűzni. Tehát nem véletlen, hogy sok szövetkezetben a gazdaság fejlesztését szolgáló nagy elhatározások éppen az ünnepi ebéd alatt roskadozó asztalok mellett születnek. Ne essék félreértés. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az évzárásnak ez a legfontosabb része. Sőt, azt vallom, hogy nagyon helytelenül cselekszenek azokban a szövetkezetekben, ahol az évzáró közgyűlés úgynevezett hivatalos részét minél élőbb lezárják, csak azért, hogy több idő legyen a szórakozásra. Meg kell mondani azt is, hogy bizony az elmúlt években nagyon sok szövetkezet évzáró közgyűlését a „hamarabb essünk túl rajta“ elvhez való igazodás jellemezte, s így az ilyen közgyűlések a mezőgazdasági termeléssel járó problémák alapos megvitatása helyett évenként megismétlődő szövetkezeti mulatságokká fajultak. De az is igaz, hogy a szövetkezetek többségének évzáró közgyűlése hasznos munkát végzett, mert helyes mércével szabályozta a kellemes és a hasznos közötti arányt. Minden teketóriázás nélkül tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy az évzáró közgyűlés értékét nem a közös ebéd és a mulatság hangulata, hanem a gazdasági helyzet alapos elemzésével foglalkozó eszmecsere adja meg. A siker, vagyis a kibontakozó vita jellege azonban elsősorban is a vezetők beszámolójától függ. Ott, ahol a vezetők nem bírálnak, hogy őket se bírálják, és csak általánosságban beszélnek a hibákról, nem várható, hogy a jelenlévő tagság behatóbban foglalkozzon az egyes termelési szakaszokon mutatkozó lemaradás okával. A szövetkezet életében az évzáró közgyűlés csak akkor válhat fordulóponttá, ha a vezetőség a tagság elé terjesztett beszámolójában „nyílt kártyával játszik", vagyis ha az eredmények értékelése mellett őszintén feltárja azokat a hibákat is, amelyek a múlt év folyamán fékező hatással voltak a szövetkezet fejlődésére. Ahogy azonban az eredményekről és a jó munkáról nem helyes általánosságban beszélni, hanem szükséges megdicsérni név szerint is a példás dolgozókat, hasonlóképpen a szövetkezeti demokrácia szükségszerű velejárója, hogy a hibákkal az elvtársi bírálat és önbírálat szellemében foglalkozzunk. Ehhez azonban szükséges, hogy a beszámoló elkészítése ne az elnök egyéni feladata legyen, hanem a vezetőség kollektív véleményét tükrözze. Mégpedig olyan véleményt, amelyből a kedvező jelenségek felsorolása meiiett kicseng a vezetőség önbírálata és bírálat azok felé, akik a termelőmunka különböző területén hanyag magatartást tanúsítottak. Több szem többet lát — tartja a közmondás. Igaz, hogy a jól tájékozott vezetőség rá tud tapintani a dolgok velejére. Mégis kívánatos, hogy a tagság is kritikus szemmel értékelje az elmúlt év gazdasági eredményeit. Ha oka van rá, vonja kérdőre a vezetőséget a termelés szervezésében és a mindennapi munka irányításában előforduló olyan hibákért, amelyek a feltételezett terméseredmények csökkenéséhez vagy más természetű nem kívánatos következményekhez vezettek. Csak így, vagyis a kritika és az önkritika fegyverének nyílt és jóhiszemű alkalmazásával válhat a szövetkezetek évzáró közgyűlése a hibák elleni és a jobb termelési eredményekért folyó törekvések harcos fórumává. Sok szövetkezetnek komoly gondot okoz az ifjúság megnyerése. Sok helyen1 azonban az a helyzet, hogy erről a kérdésre”' sokat beszélnek, de az ifjúság megnyerése érdekében vajmi keveset tesznek. Az évzáró közgyűléseknek komolyan kellene foglalkoznak ezzel a problémával is. Ez a fórum a legilletékesebb, hogy feltárja az ifjúság irányában alkalmazott bánásmód összes fogyatékosságát, s határozatilag kötelezze a vezetőséget arra, hogy az adott lehetőségekhez viszonyítva kedvező kereseti lehetőséget és kultúrált életkörülményeket teremtsen az ifjúság részére. Ebben az évben sok szövetkezetben őrségváltásra is sor kerül. Persze nagyon helytelen, ha csak úgy szokásból váltják le a régi vezetőséget. A szakismeretekben jártas és gazdag tapasztalatokkal rendelkező vezetőket, ha komolyabb hibát nem vétettek, káros lenne elmozdítani és a helyüket a vezetés művészetében kevésbé tapasztalt egyénekkel betölteni. Szerkesztőségünk munkaközössége nevében kívánok anyagiakban és értékes eszmecserében gazdag zárszámadást, utána pedig jó mulatóst. PATHÖ KÁROLY Hazánk első szabad kerületi székhelye — Kassa felszabadulásának ; 20. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepség-sorozatra került sor • az ünneplő városban. A jubileumi ünnepségek méltó nyitánya volt Szlo! vákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának január 14-én és 15-én ! Kassán tartott ülése, amelyen a Kelet-szlovákiai Vasmű építésével ösz« szefüggő problémákról tárgyalt. A központi ünnepségekre szombaton ségeken párt- és állami küldöttség és vasárnap került sor. A nagy év- érkezett Kassára, amelyet Alexander forduló tiszteletére rendezett ünnep- Dubcek, az CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára vezetet?. Ott voltak továbbá az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság kárpátukráj-i nai kerülete, a rzeszówi vajdaság, va-* lamint a borsodmegyei dolgozók küM döttségei is. Szombaton a kassai Állami Színház-* ban az SZLKP kelet-szlovákiai keríH leti bizottságának, a kerületi nemzeti (Folytatás a 2. oldalon-) (~\rszágszerte hötakaro borítja az alvó szántóföldeket. Téli pihenőjét tartja a természet. Csöndes, kihalt n róna. Nagy Jánosnak és Tanító Gusztávnak más a véleménye. Azt mondják „csevegni lehetne“ erről a nagy csöndről, Csallóköz, Mátyusföld mezőin zajos az élet, — akárcsak aratáskor. Pedig helyenként térdig érő hóban gázolnak a háló szakemberei - mondják a Modránkai Élövad Kamarázó Állomás dolgozói. — Hóban hálóval? Ez vajon hogyan lehetséges? Csak vízben lehet halászni.- Mi vadászunk! Hálóval fogjuk az élő nyulak, fácánok, foglyok százait. Ehhez kell ám mesterség! A színi öi Cagáj Lajos és a kamocsai Erdélyi Sándor is a Icggyakorlatottabb élövadfogók közé tartoznak. A kamarázó állomás dolgozói most aratnak — csúcs munkájukat végzik. Részükre miiulen perc drága, határidőt szabtak a vad külföldi szállításának. Kíváncsi vagyok a hálóval fogott valutára. így örömmel elfogadom Nagy János meghívását. Feltornászom magam a teherautóra és uzsgyi, velük__ Irány: Modranka, ahol néhány évvel ezelőtt élövadkamarázó állomást létesítettek. Krizán elvtárs, a kamarázó állomás vezetője, ki sem látszik a munkából. Január 25-én vége az idénynek, a zsákmány pedig idén jóval gazdagabb mint az előző esztendőkben Élénk élet uralkodhat a aalántai. dunaszerdahe-Hálóval fogott valuta lyi, komáromi és érsekújvári revírekben, mert onnan érkezik a legtöbb négylábú. A kamarázó állomáson osztályozzák valamennyit a külföld, számára. A kisebb, hibás példányokat kiselejtezik az életképtelen, beteg állatokat elégetik. — Nemrég bővítettük üzemünket, az utóbbi idöszüke miatt. Mindez nagy gonddal jár és növeli a kiadást. Mindamellett példásan teljesítjük feladatainkat. Megtudjuk, hogy Modrankáról ez ideig 5499, Verséről 5802 tapsifüles hagyta él „hazáját“. Emellett nem feledkeznek meg a betelepítésről sem. Ugyanis hazánk egyes ben mégis kevés a férőhely - panaszkodik Krizán elvtárs. — Vecsén, a másik kamarázó állomáson sem rózsásabb a helyzet. Ott is túlzsúfoltak a ketrecek. Modrankáról és Verséről eddig 4000 foglyot elküldtünk a Prerovi kamarázó állomásra helyvidékei nem bővelkednek nyálban, fácánban, fogolyban, így betelepítésre szorulnak. Főleg a fácánhiány okoz helyenként gondot, aminek az export vallja kárát. Eddig 1371 fácánt szállítottunk külföldre, de körülbelül ilyen mennyiséget meg kellett hagyni betelepítés céljaira. Az idény végéig feltehetően további 2000 darab kerül hálóba, amivel eleget teszünk a külföldi rendéléseknek. — Hogyan állunk a foglyokkal? — Majdnem megfeledkeztem róluk — mentegetőzik Krizán elvtárs. — Különben itt csipog belőlük egy szállítmányra való. Eddig háromezret küldtünk át határainkon, a napokban további kétezer darabbal megtoldják a transzportot. — Merre visz az útjuk? — Érdeklődőkben nincs hiány. Tőlünk leginkább Olaszország és Franciaország veszi meg az árut... Krizán elvtárs szavai elvesznek a pokoli lármában: sírnak a nyúlok, csipognak a foglyok, rikoltoznak a fácánok. Valóságos Babilon ez az élővadak birodalmában. — Milyen értékben veszi át a külföld az élövadat? — Ellenértéke megfelel a komlónak, Csehszlovákia „zöld aranyának", vagy a világhírű pilseni exportsörnek — fejezi be mondanivalóját Krizán elvtárs. A távolból még egy pillantást vetek a falu végén elterülő, nagynak éppen nem mondható üzemre. A felületes szemlélő tán el sem hinné, mennyi valutát hoz népgazdaságunknak a hófödte határ lakója, a hálóval fogott, zajos portéka. J. ,jí-Bratislava, 1965. január 23. Ára 80 fillér XV. évfolyam, 5. szám. A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK HETILAPJA A szocialista mezőgazdaságért] Országos ünnepségek Kelet-Szlovákja metropolisában Hazánknak a szovjet hadsereg által történt jelszabadítása 20. évfordulója alkalmából Kassán került sor az első katonai dítszemlére. ■ Ülésezett az SZLKP Központi Bizottsága S3 Párt és állami küldöttség a felszabadulását ünneplő városban H Szovjet, magyar és lengyel vendégek a díszemelvényen ■ Nagyszabású katonai díszszemlét rendeztek Kassa utcáin ■
